Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-15 / 4. szám

Rendszeressé teszik a lóhus árusítását a budapesti piacokon és hentesüzletek­­ben. Minden hét elején fognak szállítani a boltokba lóhúst, aminek - csonttal együtt - 85 forint lesz kilója. Pár hét múlva lehet majd vásárolni lókolbászt is, amit 135 forintért fognak mérni kilónként. Érdemes szószerint idézni az erről szóló közlemény utolsó mondatát: "Félő azonban, hogy a ló szárazkolbász hiánycikk lesz, ugyanis ilyen kedvező áron hetente több tonnányit is el tudná nak adni." - Még lóhúsból sem jut elég a dolgozók asztalára: még ki sem mér­ték az első kilókat, máris tudják, hogy hiánycikk lesz, hiszen "kedvező áron" fogják adni. Kedvező áron? A 135 forint egy átlagos magyar értelmiségi kb. öt órás keresetének felel meg: azaz egy tanár vagy tisztviselő több mint fél nap munkája ellenében vehet magának egy kiló lókolbászt. Ez aztán az életnívó! "A Magyar Királyi^ Honvéd Légierő a II. világháborúban" címmel M. Szabó Miklós hazai történész könyvet publikált Budapesten. A könyv meglepő tárgyilagosság­gal ismerteti a magyar repülők világháborús szereplését és kiemeli, hogy be­csülettel helytálltak az ellenfelekkel szemben. Hősiességüket barát és ellen­ség egyformán elismerte. P/Iéltó elégtétel ez a M. Kir. Légierő még élő tagjai számára, de késői koszorú a repülő hősi halottak sírján is. Az afganisztáni kudarcot elemzi a Lityeraturnaja Gaz étában Prohanov szovjet történész. "1978-ban Kabulban fölemelkedett a vörös zászló, de hamarosan je­lentkezett az Ínség és lőni kezdtek, nemcsak kovás puskákkal, hanem amerikai és kínai automata fegyverekkel, infravörös sugárral működő angol rakétákkal. Ilyen helyzetben vonultunk be katonailag, eleget téve egy állam segélykéré­sének. " Prohanov idézi a véleményt, amit akkor sokan hangoztattak az ország­ban: "Afganisztánban nincs helye a szocializmusnak, a nép muzulmán energiája elhamvaszt mindent, ami idegen az iszlám hagyományok szellemétől." Végül meg­állapítja: az afgán párt nem érte el a maga elé tűzött célokat, azokról maga mondott le. Ez viszont értelmetlenné teszi a szovjet csapatok jelenlétét." - Ez a szovjet elemzés világossá teszi számunkra, hogy Gorbacsov azért állt rá viszonylag könnyen a szovjet erők Afganisztánból való kivonására, mert ott nemcsak katonailag szenvedtek kudarcot, hanem politikailag is: a szocializ­mus nem kell az afgánoknak. Afganisztánt mindenképp föl kellett adniok, de így (veszett fejsze nyele) legalább tőkét kovácsolnak a kivonulásból, hogy lám, milyen engedményekre hajlandók a világbéke megmentése érdekében!... Berija viselt dolgairól közöl hátborzongató részleteket egy másik szovjet líj­­ság, a Komszomolszkaja Pravda: megtudjuk, hogy ez a vérengző szadista - bír­va Sztálin bizalmát - sorozatban végeztette ki a neki nem tetsző funkcionári­usokat, gyakran sajátkezüleg lőtte agyon őket az irodájában. Korlátlan ura volt a munkatáborokban sínylődő tömegeknek és ezekkel produkált termelési eredményeket. Végül leáldozott a csillaga: amikor 1953-ban Sztálin meghalt, egy PB-ülésen a szovjet hadsereg tábornokai letartóztatták és a moszkvai helyőrségre szállították. Még ugyanebben az évben golyó általi halálra ítél­ték és kivégezték. - Hogy miket lehet megtudni a glasznoszty jegyében! Ha ez­előtt nyolc-tíz évvel írta volna ezeket le valaki akár a Szovjetunióban,akár mondjuk^Magyarországon, megüthette volna a bokáját. (Rákosi idejében pedig aligha úszta volna meg öt éven alul...) Most már erről is lehet beszélniíAmi nagyon szép, csak kétséget támaszt az emberben minden iránt, amit a kommunis­ták mondanak: ami ma megtámadhatatlan, arról holnapra kiderül, hazugság volt. Hogyan lehet hinni akkor mindabban, amit ma hirdetnek? Lehet, hogy holnap­­utánra terem egy új Gorbacsov és bebizonyítja: amit most igazságként terjesz­tenek, az épp olyan hazugság, mint a régiek voltak. Mint az egész marxizmus. A szovjet hadsereg és hadiflotta születésének ?0. évfordulója alkalmából ün­nepséget rendeztek a Magyarországon ideiglenesen állomásozó déli hadsereg­csoport parancsnokságán. Az ünnepségen beszédet mondott Alakszej Gyemidov vezérezredes, a szovjet hadseregcsoport parancsnoka. A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építésénél fokozott ütemben folynak a mun­kálatok - jelenti az MTI - Megközelitőleg negyven hazai, valamint több oszt­rák és jugoszláv cég vesz részt a magyar félre háruló építkezésekben. Duna­­kilitinél olyan ütemben épül a duzzasztómű, hogy 1989-re minden munka befeje­ződik ezen a szakaszon és a Duna vizét bevezethetik a 25 km-es üzemcsatornába

Next

/
Oldalképek
Tartalom