Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)
1988-05-15 / 3. szám
— S — Az azerbejdzsáni. szumgajti tömegmészárlás ügyében szigorú vizsgálat folyik - jelenti Moszkvából a TASzSz-iroda - és a bűnösök elnyerik majd büntetésüket. Mint ismeretes, március elején kormányellenes tüntetésre került sor Szumgajt városában és a karhatalommal való összecsapás harmincegy emberéletet követelt. A hivatalos jelentés ezt íg^ írja le: garázdák egy csoportja rendbontást provokált és ezt kihasználva, bűnöz5 elemek erőszakos cselekményeket, rablásokat követtek el. Ezek a cselekmények követelték az áldozatokat. - Glasznoszty ide, glasznoszty oda, a szovjet közvélemény tájékoztatása még ma is a régi hazugság-sémák alapján történik: a TASzSz ferdít, mellébeszél. Lengyelországban mind többen követelik, hogy a szovjet-lengyel viszony megjavítása érdekében vizsgálják ki és tisztázzák a katyni vérengzés ügyét. Lengyel értelmiségiek egy csoportja a szovjet^értelmiséghez intézett levélben sürgeti a vizsgálatot és Gorbacsov állitólag ígéretet is tett erre. A Trybuna Ludu ismerteti a levelet és fölteszi a kérdést: ki a felelős a több mint tízezer lengyel katonatiszt haláláért, akiknek hulláit a Szovjetunió által megszállt kelet-lengyel területen találták meg? A lengyel értelmiségiek azt a verziót tekintik helyállónak, hogy a tömeggyilkosságot 1940-ben, a lengyel megszállás előtt Sztálin és Berija hóhérai követték el. (Mivel^akkor még háborús állapotok voltak Katyn környékén, egyáltalán nem valószínű, hogy Moszkvából külön "hóhérokat" küldtek az elfogott lengyel tisztek tarkónkövéséhez: nyilvánvalóan a Vörös Hadsereg tagjai, reguláris szovjet katonák végezték ezt a piszkos munkát. Vagy ma már mindent Sztálin és Berija nyakába lehet varrni? S.Gy.) A levél nyílt színvallásra szólítja föl a szovjet közélet kiemelkedő képviselőit: foglaljanak állást Katyn ügyébenl A Varsóból keltezett MTI-jelentés ezenkívül még megjegyzi, hogy tavaly lengyel-szovjet megállapodás született a közös történelem eddig elhallgatott kényes kérdéseinek tisztázására. Maga Jaruzelski tábornok írt erről cikket a szovjet Kommunyiszt című folyóiratban és ott többek közt leszögezte: a Szovjetunió 1939 szeptemberében a lengyel függet lenségi jog megsértésével foglalta el a keleti lengyel területeket. Ez a cikk említette meg elsőként, hogy a szovjet hatóságok ezeken a területeken sokezer lengyelt deportáltak. (A történészek nemrégiben fedték föl, hogy ezeknek az at rocitásoknak több százezer lengyel esett áldozatul.) Ugyancsak a Jaruzelskicikk emlékeztet arra, hogy a háború kitörése előtt, 1938-ban a szovjet párt irányítása alatt álló Komintern feloszlatta Lengyelország kommunista pártját s annak vezetőit a Szovjetunióban megtizedelték. - Eddig az MTI varsói jelentése, amihez egy kérdés kívánkozik: vajon mikor kezdődik Moszkvában vagy Varsóban az a monstre per, amelyben felelősségre vonják a lengyelekkel elkövetett Holocaust bűnöseit? Ez nem volt Holocaust, nem volt emberirtás? Vagy csak akkor az, ha zsidók az áldozatok?... - Mély részvéttel és megrendüléssel állunk a hatmillió (?) zsidó áldozat pusztulása előtt (a szám amúgy is mellékes: hatmillió, négymillió, fele vagy harmada, mindenképp borzalmas), de csak a zsidók szenvedtek és pusztultak a második világháború alatt? Az európai hadviselő felek országaiban - Németországban, Oroszországban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Lengyelországban, Magyarországon - millió és millió ártatlan gyermek, asszony, öreg, javakorabeli férfi és nő esett áldozatul a hadicselekményeknek, halt meg a bombázások következtében (itt Japánt említhetnénk elsősorban Hiroshimával és Nagaszakival), vagy pusztult el nyomorultul éhség,alultápláltság, betegségek miatt. Ezeknek nem jár részvét, nem jár sajnálat? Miért akarják kisajátítani a zsidók egyedül maguknak a háború szenvedéseit és miért sajnáltatják egyedül magukat? - Washingtonban már alapozzák azt az emlékművet, amit a háborúban a világon bárhol elpusztult zsidók tiszteletére emelnek.Várom, mikor emelnek mellette egy másikat a háború alatt meghalt nem-zsidó ártatlanok millióinak emlékére?... (Aztán egy harmadikat a kommunizmus sokmilliónyi áldozatának emlékére!...) Alapítványt létesítettek Budapesten azzal a céllal, hogy méltó emlékművet állítsanak az 1848-as szabadságharcnak. Az alapítvány kezelésére védnökség alakult (elnöke Pozsgay Imre), amely felhívást bocsátott ki az adakozásra. (A fel hívás a külföldön élő magyarok áldozatvállalására is számít.) A gondolat felemelő s valóban ideje, hogy 1848 hősei méltó emlékművet kapjanak, de én jobban örülnék, ha ez közös lenne az 1956-os szabadságharc hőseinek^emlékművével. Ha ezt megérjük, akkor én is elküldöm a magam adományát az alapítványnak.
