Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)
1987-08-15 / 6. szám
---* FOLYTATÁS A 'S. OLDALRÓL: A diagnózis után a gyógymódot olvashatjuk a tanulmányban: "Véleményünk szerint az egyetlen perspektívát nyújtó megoldás egy radikális fordulat a gazdaságpolitikában és az irányítási rendszerben. Elsőbbséget kell adni a világgazdasághoz való alkalmazkodást elősegítő változásoknak. Minden egyéb prioritást fel kell adni: le kell mondani a vállalatok^helyzetének stabilizálásáról (állami támogatás megszüntetése), az elért életszínvonal fenntartásáról, az antiinflációs politikáról. Csak így van reális lehetőség arra, hogy megállítsuk a nemzetközi fejlődéstől való leszakadásunk tendenciáját." Az eddigiek a gazdasági tennivalókat érintették, de mivel - mint cikkem elején is utaltam rá - ezek nem állnak meg önmagukban és politikai kihatásaik elkerülhetetlenek, a következőkben a közgazdászok tanulmánya is rátér az általuk szükségesnek vélt társadalmi változásokra: "A reformprogram - írják - nem korlátozható a szűkén értelmezett gazdaságra, ki kell terjednie a társadalompolitikára és a politika intézményrendszerére is. A most már halaszthatatlan változások súlyos konfliktusokkal járnak (vállalat-visszafejlesztések, csődök, munkaerő-átcsoportosítások, strukturális munkanélküliség) és egzisztenciális következményei lehetnek a vezetők egy/frésze számára. Ennyire húsbavágó változásokat a szokásos módon - egy szűkkörű agytröszt kidolgozza? majd elfogadtatja - nem lehet keresztülvinni. Ez esetben ugyanis passzív ellenállás bontakozna ki, ami megakadályozná a célok elérését. Ezért az előkészítésbe be kell vonni nemcsak a szakközvéleményt, de a széles közvéleményt is. Dialógust kell kezdeményezni a társadalommal, mert csak egy nyilvános, vitatható, majd számonkérhető program adhat hitelt a követendő politikának.” Merész javaslatok, kemény szavak! Ez a pár mondat pálcát tör az egész eddigi vezetési stílus fölött és csak éppen nem mondja ki, hogy minden eddigi kudarc okát a kommunista módszerekben kell keresni: a közyéleményt a döntésekből kikapcsoló, a társadalom kívánságait semmibevevő irányítási metódusokban. Es ha valóban őszintén akarja a kibontakozást a vezetés - de hisz' más alternatívája nincs -, a programnak meg kell nyernie a magyar társadalmat. Ez persze valami egészen új a hatalom részére, de fontolóra kell vennie a közvélemény bevonását a döntésekbe. A közgazdászok végül öt pontban summázzák, milyennek kell lennie az új reformprogramnak: "Átfogónak és radikálisnak, mely utóbbinak első feltétele a nyilt kormányzati önkritika, a korábbi gyakorlattal való radikális szakítás, harmadszor demokratizálónak kell lennie, nagyobb szabadságot és önállóságot biztosítva az állampolgároknak. Lépést kell tennie a politikai egyenlőség irányában, megszüntetve a politikai előjogokat, intézményesítve az önkormányzatokat. Negyedszer decentralizálónak kell lennie, abban az értelemben, hogy az átláthatatlan és ellenőrizhetetlen központosított döntések jó részét bízza az érdekképviseletekre. Ötödször piaci jellegűnek kell lennie, amihez hozzátartozik, hogy a politikai szerveknek az önszabályozó piac működését gátló beavatkozásai megszűnjenek." Csupa olyan követelés, ami alapjaiban ellenkezik a kommunista gyakorlattal és a marxi-lenini tételekkel: önkritika, demokratizmus, politikai egyenlőség, decentralizáltság, piacközpontú szabad gazdálkodás. Túl nagy gombócok ezek a párt számára: vajon le tudják-e nyelni őket a hatalom mostani urai? Es meg tudják-e emészteni mindezt? De most jön még csak a java! Az analízis zárófejezetében még bátrabb kézzel nyúlnak politikai kérdésekhez a fiatal közgazdászok és még keményebb feltételekhez kötik a reform sikerét: "A gazdasági helyzet és megváltoztatásának kényszere politikai és társadalmi reformokat is igényel. Minden szinten el kellene egymástól választani a párt-, az állami, illetve az érdekképviseleti funkciókat. ... Ebből következik képviseleti rendszerünk reformja. Lehetővé kellene tenni, hogy a választásokon önálló programmal fellépő képviselők szabadon alakíthassanak csoportokat az országgyűlésen belül. ... A képviselőknek szabad interpellációs jogot kellene kapniuk........ Az országgyűlés kezében kellene összpontosítani a törvényalkotói szerepet és felül kellene vizsgálni az Elnöki Tanács hatáskörét. ... A gazdálkodás területén mindaz, amit a törvény nem tilt, automatikusan illesse meg a gazdálkodó szerveket és egyéneket. ... Biztosítani kellene az állampolgári jogok egyenlőségét munkajogi, államigazgatási szempontból egyaránt."- 9 -
