Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)
1987-08-15 / 6. szám
Egy londoni Bohémélet előadásról olvasom a Magyar Nemzetben: "Az előadás végén a közönség egyszerre állt föl és úgy csápolt, mintha jéghokimeccsen lett volna.V Ezt a szét, hogy "csápolt", még soha nem hallottam. Az ember mindig tanul, de kár hogy csak egy ilyen randa szóval bővül a szókincsem. Egyébként valószinüleg azt jelenti, hogy a^nézők kezeiket (csápszeruen ?) nyújtogatva ünnepelték az énekeseket. Furcsa új módi. És éppen a Covent ^ardenben?... Az amerikai KMART áruházi lánc (tegyük hozzá: bóvlilánc) megbízottai Budapesten jártak és 20 millió dolláros^megrendelést írtak alá magyar árukra. Ezek között elsősorban aluminium kerti bútorok és ébresztőórák szereplnek. A^pár évvel ezelőttjiagy garral beharangozott új Nemzeti Színház ügye igencsak döcög odahaza. A gyűjtés eredménye messze elmaradt a várttól (még Spéter Erzsébet dollárkötegei sem segítettek...), a kultusztárca költségvetése pedig képtelen pótolni a hiányzó összeget, az újság megirta: az első tervet, mely szerint a Városligetben építenék fel az új színházat, már elejtették és az eredetileg kijelölt telket újra parkosítják. Az elhelyezésre különböző tervek vetődtek föl, de döntés még nincs. A közvélemény hangja szól abból a levélből, melyet egy olvasó küldött be a ídagyar Nemzethez: "Érdemes volna tudni, hogy azok, akik annakidején lebontották a Blaha Lujza téri épületet, vajon mennyivel járultak hozzá az új színház építéséhez?.,," - Gondolom, semmivel. A TASzSz-iroda cáfolja a Washington Postban megjelent hírt, hogy a Szovjetunió Irán megtámadására készül: állitőlag 25^ ezer szovjet katona áll készenlétben, hogy betörjön Iránba. - A TASzSz légbőlkapottnak minősítette a hírt és azzal vádolja Washingtont, hogy hisztériát akar kelteni, aminek az a célja, hogy indokolja a Perzsa-öbölben egyre fokozódó amerikai jelenlétet. Az MSZMP Központi Bizottsága kihirdette, ^hogy a párttagsági könyveket 1988 végén újra cserélik. 1989 január 1-től az új tagsági könyveké érvényesek. Rajzos vicc a Magyar Nemzetben: két bevásárlószatyros asszonyság beszélget a Népbolt előtt. Azt mondja az egyik a másiknak! "Ha ilyen marad az ellátás, lassan már a szappant is újra magunk fogjuk főzni..." - Ezen a viccen inkább sírni lehet, mint kacagni. Az állam támogatja az egyházak szociális tevékenységét - mondotta Bányász Rezső kormányszóvivő és hangsúlyozta, hogy a megoldatlan szociális problémák vonalán igen hasznos tevékenységet fejtenek ki az egyes egyházak karitatív intézményei. Külön^kiemelte a Magyarok Nagyasszonya Társaságot, mert a nemrég alakult katolikus női betegápoló szerzetesrend nagy segítséget jelent a rászorulóknak. A május 29-én a magyar-román-jugoszláv határon lejátszódott határincidensról szólva a kormányszovivo bejelentette, hogy befejeződött a kiküldött bizottság vizsgálata. "A magyar szervek eljárása nyomán - mondta Bányász Rezső - a román fél elismerte felelősségét, kifejezte sajnálkozását és elnézést kért a történtekért. A magyar fél felszólította a román illetékes szerveket, hogy az ilyen események elkerülésére tegyék meg a szükséges intézkedéseket." (Mint emlékezetes, az történt, hogy egy román állampolgár jugoszláv területre próbált menekülni, de az őt üldöző román határőrök elől magyar területre tévedt, ott, ahol a három ország határai találkoznak. A lovas román határőrök tovább követték a menekülőt, akit végülis magyar területen lelőttek.) A kormányszóvivő hosszan beszélt a gazdasági helyzet megjavítását célzó várható kormányintézkedésekről (célzott egy újabb áremelés lehetőségére is) s végül így summázta a legfontosabb tennivalókat: "A gazdasági kibontakozás útja a nemzeti egység erősítése." - Föltűnő, újabban megint mennyit emlegetik "föntről" a nemzeti egység szükségességét: ez arra mutat, hogy a kormány nagyon fél a "nyitottság" nyomán jelentkező ellenzéki hangoktól, jól tudván azt, hogy a gazdasági reformok fejlődésük bizonyos szakaszában politikai reformokat is magukkal hoznak. Es ezektől jobban tartanak, mint ördög a szenteltvíztől. "Hét határon át" címmel jelent meg Budapesten Ortutay L. Gyula és Dankó Ádám délamerikai útikönyve, melynek egyik érdekessége, hogy meglepő figyelmet szentel a déli kontinenes országaiban (pld. az Argentínában) élő magyar emigrációnak és megállapításai, illetve hivatkozásai egyáltalán nem ellenségesek.- 6 -
