Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)
1987-04-15 / 2. szám
19^7 április 16-án, tereken negyven évvel ezelőtt kelt az a ma már fakul*, töredező papíron nehezen kibetüzhető levél, amely a minap, Magyarországról kimentett irataim, emlékeim rendezgetése közben akadt a kezembe. Izgalmas időket idéznek e sorok, szép, de ugyanakkor fájdalmas gondolatokat ébresztenek bennem, ahogy olvasom őket... Nézem az előttem fekvő megsárgult levelet: a HOLNAP kiadóhivatala közölte velem azon, hogy munkaviszonyom a "kiadással kapcsolatosan bekövetkezett kényszerítő körülmények folytán" azonnali hatállyal megszűnt. Majd befejezésül: "Ha a fennálló akadályok, amelyek a lap megjelenését egyelőre lehetetlenné teszik, elhárulnak, úgy újból alkalmazni fogjuk szerkesztőségünknél." A kényszerítő körülmények, melyek a HOLNAP megjelenését negyven évvel ezelőtt lehetetlenné tették, sajnos még ma sem szűntek meg. Még ma is kommunista^uralom van hazánkban. ígyhát egyelőre hiába várom, hogy munkaviszonyomat megújítsák... Olvasom a kezemben tartott levelet és emlékek sora merül fel a múltból. Szárnyaló remények, ifjonti hévvel végigharcolt harcok és küzdelmek, adott^és kapott sebek, eszmékkel és érvekkel megvívott tusák, (ha kellett) ököllel és széklábakkal osztogatott és elszenvedett csapások, újságcsinálás fél lábbal a börtönben és sajátkezű terjesztés, önkéntes rikkancs kodás, menekülés átjáróházakban az üldöző kommunista suhancok elől, nagy bízások és még nagyobb csalódások, merész tervek, majd vereségek és kudarcok, végül a pokol legmélyebb, legsötétebb bugyra, az egyén és az ország semmibe hullása, a fegyház vigasztalan éjszakája,aztán a sívár hétköznapok egyhangúsága és személytelenné szürkítő, jövőt nem ígérő szakadatlan robot taposómalma, mely otthoni véreink számára ma is a mindennapi élet realitása.... Az utolsó négy évtized története, egy nép kálváriajárása, kapaszkodása a túlélésért... Hogyan is volt?... Igen, mintegy háromnegyed évvel az 19^7-es őszi országos választások előtt - 1946-^7 fordulóján - lépett a magyar közélet porondjára egy új ellenzéki párt, melynek zászlaja alá valósággal tódult az ország népe. Az 19^5-ben többséget nyert és a szavazatokkal ráruházott bizalmat gyáván eljátszó Kisgazdapártból kiábrándult tömegek a Magyar Szabadságpártban vélték megtalálni azt a polgári demokratikus mozgalmat, mely a siker reményével veheti fel a harcot Rákosiék ellen. Az új pártot a Kisgazdapártból ^kivált, annak tehetetlenségével elégedetlen politikusok alapították, keresztény nemzeti programmal, amely azokban a kritikus időkben egyedül látszott alkalmasnak arra, hogy pozitív világnézeti alapot adjon a hatalomra törő munkáspártok politikájával szembeni küzdelemnek, bs e küzdelem iránytűje és zászlóvivője a HOLNAP volt. Az új lap abban a lélektani pillanatban jelent meg a pesti utcán, amikor a közönség már megcsömörlött a koaliciós pártok lapjainak szervilis, megalkuvó, istentagadó kommunista frázisoktól hemzsegő és a szovjet felsőbbrendűséget tömjénező stílusától. A városok és a falvak népe egyaránt áhította a megszállóknak el nem kötelezett igaz írásokat és bíztatást, iránymutatást, egyértelmű kiállást várt volna az újságoktól. És most mindezt megtalálta a HOLNAP hasábjain, melynek első száma nem véletlenül jelent meg éppen március 15-én, a magyar sajtószabadság születése napján. A párt vezetői jelképesnek szánták ezt az időzítést: a HOLNAP a szabad sajtó hangját hozta az akkor már jórészt kommunista ellenőrzés alatt álló áporodott levegőjű magyar közéletbe. Soha még lap a magyar sajtó történetében olyan lelkes fogadtatásra nem talált, mint a Szabadságpárt napilapja. Az első számot, melynek "Mivégre vagyunk a földön?" című nagyhatású vezércikke megfogalmazta a párt programját, célkitűzéseit és utat mutatott az addigi bizonytalanságban, órák alatt elkapkodták. S ez ismétlődött napról-napra: az újságárusok magas felárral, a "pult alól" adtak megszokott vevőiknek egy-egy példányt. Mert az új lapból nem lehetett ^eleget nyomni. Papírellátási nehézségekre hivatkozva a kormány igen szűkmarkúén bánt a papirkiutalással: a HOLNAP számára csak annyi papír jutott,amiből negyvenezer példányra futotta, noha legalább tízszer annyira lett volna igény az ország minden részéből. Ebből a mennyiségből pedig vidékre már alig került. Az előfizetések minden felől áramlottak: a pártközpontban külön munkaerőket kellett alkalmazni a hallatlan tömegű jelentkezés nyilvántartására. De önkéntes terjesztőkben sem volt hiány:^egyetemi^hallgatók jöttek és ajánlották föl közreműködésüket az utcai árusításban, önzetlenül, lelkesedésből.
