Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-15 / 9. szám
6 A TASSz-iroda jelentette Moszkvából, hogy Anatolij Dobrinyin volt washingtoni szovjet követ, KB titkár fogadta Armand Hammert, a "neves amerikai közéleti személyiséget". A megbeszélésen- mely a jelentés szerint Hammer kére'sére jött létre - szóbakerültek a szovjet-amerika kapcsolatok javításának lehetőségei és az "együttműködési kapcsolatok" bővítésének módozatai. - Hammer ur, a szovjet életformáért rajongó multimiliomos kapitalista megint beleüti az orrát olyasmibe, amihez semmi köze. Alig hihető', hogy Reagan elnök kérte volna ilyen diplomáciai misszióra azt az embert, aki még ma is büszke Lenin barátsa'gára és dedikált fényképét az íróasztala fölött tartja a falon. Sokkal valószínűbb, hogy Hammer néhány orosz hitsorsosának kiengedése ügyében járt Dobrinyin mesternél és hogy nem eredménytelenül, az néhány hét után kiderült: a Gottfarb-család megkapta a kiutazó vízumot és azóta már az Egyesült A'llamokba e'rkezett. Ezeket olvasva igazat kell adnunk a Washingon Post "Letters to the Editor" rovatában minap megjelent levélnek. A levélíró azt tette szóvá, hogy a szovjetunióbeli zsidók kivándorlása állandó téma Amerikában és valósággal kormányprogram emberi jogaikat követelni. Ezzel szemben a nem-zsidó szovjet állampolgárok kivándorlásáért senki sem exponálja magát, jóllehet- hangsúlyozza a levélíró - a Szovjetunióból nemcsak a zsidók szeretnének eljönni, nemcsak a zsidók vágynak szabadságra, hanem még legalább 200 millió' szovjet állampolgár! Ezeknek nincsenek szószólóik sem a Szovjetunióban, sem a szabad világban... 1944 augusztusában ugrott ki a második világháborúból Románia és fordult szembe addig szolgai alázattal stréberül kiszolgált német szövetségeseivel, amikor már a vak is látta,hogy Hitler elveszítette a háborút. Ennek emlékere augusztus 22 azóta is nemzeti ünnep Romániában, úgy, ahogy április 4 az Magyarországon. Erró'l az ünnepről es a 42 e'v eló'tti dicsó' oláh fegyvertényről olvashatunk törte'nelmi visszaemlékezést a Magyar Nemzetben. A szokásos előregyártóit frázisok után jön néha'ny mondat, amiket e'rdemes idézni: "A magyar-román kapcsolatok a marxizmus-leninizmus, a szocialista internacionalizmus alapjaira épülnek és legfó'bb sajátosságuk a jószomszédi viszonyra való törekvés. Fontos szerepet tölthet be ebben e munkában- mintegy összekötő' kapocsként szolgálhat - a magyarországi román és a romániai magyar nemzetiség. Az eltérő életmód, a kulturális hagyományok csak gazdagíthatják mindkét nép értekeit. Mind többször emlegetik vila'gban azt a lenini mondatot, hogy "a többség nem lehet elégge' előzékeny a nemzeti kisebbséggel szemben." Nagymértékben befolyásolja egy ország közérzetét, ha a nemzetiségek biztosítva la'tják jogaikat, érzik kultúrájuk megőrzésének lehetőségét és a velük egy nyelvet beszélőkhöz fűződő viszonyuk szorosabbra tételének lehetőségét. Államainkban kölcsönös igény a jo'szomszédi kapcsolatok előbbrevitele, hiszen ezen az alapon fokozhatok a két ország lakosságának személyes találkozói, eszmecsere! is." - Ezeken a sorokon messze érződik az izzadságos igyekezet, ahogy az újságíró óvatosan kereste a szavakat, melyek nem hagynak kétséget affelől, hogy a magyar-román viszony rossz, de ugyanakkor kínosan ügyelt arra, nehogy megbántsa Ceausescu érzékenységét és "marxi-lenini alapokon nyugvó" kapcsolataik harmóniáját. A két országban éló' nemzetiségek kölcsönös összekötő szerepére való célzás - jól tudjuk - csak fikció, mert egyrészt a magyarországi román és a romániai magyar kisebbség számaránya e'g és föld, másreszt a. román kisebbségnek - mellyel egyébként ügy bánik a Kádár-rendszer, mint a hímes tojással - nincsenek olyan "bűnei", mint az erdélyi magyaroknak: hogy vissza mertek térni néhány évre az anyaországhoz. Ezeket az éveket bosszulja meg rajtuk a nacionalista román rezsim, mely máig sem felejtette el a bécsi döntést. Az augusztus 31-i romániai földrengésről eddig nagyon kevés hír szivárgott ki. Még kevesebb arról, hogy eszleltek-e földmozgást Dél-Magyarorszagon és nem keletkeztek-e károk? A román távirati iroda szerint augusztus 31-én hajnalban mozgott a fold Bukarestben, az 1977-es súlyos károkat okozó katasztrófa arányaihoz képest kis mértékben. A rengés erőssége a Mercalli-skála szerint 7-es fokozatú volt. Épületek megrongálódtak, de emberi életben nem esett kár. A földrengés epicentruma Bukaresttől északra kb 180 km-re volt és a műszerek Moszkvában és Nápolyban is kilengtek. Szovjet-Moldaviában az emberek kirohantak a házakból az utcára és sok épület megrongálódott, só't sebesültek is voltak. Ezek a földrajzi pontok távolabb esnek Bukaresttől, mint Kolozsvár, vagy Székelyföld, vagy akár Szabadka. Vajon ott nem esett-e bajuk a magyaroknak?' Erről nem szól az MTI jelentése, meg annyira se, hogy megnyugtassa a közvéleményt. Elképzelhető lenne ez pld.Amerikában? Az ENSz égiszé alatt rendezett kábítószer-ellenes kongresszuson Bécsben felszólalt a magyar küldött, Ladva'nszky karoly is. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság is tevékenyen hozzá akar járulni a kábítószerbünözés nemzetközi méretű visszaszorításához. Fokozottabban fogják ellenőrizni a Keletről e'rkezó'átmenő forgalmat, hogy a narkotikumok továbbjuttatását megakadályozzák.
