Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1986-08-15 / 6. szám
- 5 -problémákat,a magyar népet pedig lassú fogyatkozás apasztja. Ha az ötmilliárdra szaporodott emberiségről olvasok, a magyarság jövőjére kell gondolnom. És azokra a naponta világrajövö gyerekekre, akik földünk javainak egyenlőtlen elosztása miatt talán soha életükben nem fogják tudni, mit jelent a jóllakottság érzése. A statisztika szerint a föld népessége minden négy-öt napban egy millió fővel nő. Ami évente 85 milliós szaporulatot jelent. Mi vár ezekre a napról-napra nyomasztóbb gondot jelentő tömegekre? És vajon mi vár a fehér emberre, a fehér civilizációra az egyre terjedő szines áradatban? Ki tudja? x Júliusi hírö'sszef oglalónkat az Esti Hírlap egy június legvégén megjelent (Amerikába csak júliusban érkezett meg ez a szám) cikkének rövid ismertetésével kezdjük, Ebben beszélgetést olvashatunk Randé Jenővel,a MagyarokVilágszövetsége nemrég kinevezett új főtitkárával. Az újságíró a végzett munkáról és az eredményekről faggatja Randét, aki adatokat, számokat és többé-kevésbé valós tényeket sorol föl a Világszövetség hasznosságának bizonygatására. Elmondja például, hogy elsősorban kulturális vonalon tevékenykednek és főfeladatuknak az anyanyelv ápolását tekintik. Egyéb feladataikról nem beszél, hozzáteszi viszont, hogy a világon kb. 120 magyar egyesülettel épített ki kapcsolatokat a Világszövetség és ezek közül hármat emel ki, köztük Amerikában a William Penn biztosítóintézetet. (A százhúsz egyesület közül kétségkívül ez a legtekintélyesebb, és gazdag, ami Budapest szemében nem elhanyagolható szempont. A többi 119 jelentéktelen, a nyugati magyarság köreiben befolyással nem bíró összeállás, csekély taglétszámmal.) A William Penn, az igen! Ha politikai súlya nincs is az amerikai magyarok közt, a dollárvagyon nagyobb súllyal esik a latba. Randé Jenő megemlíti, hogy a magyar alapítású biztosító idén ünnepelte fennállásának centenáriumát. (Azt is megemlíthette volna, mekkora cécóval ülték meg ezt a William Penn pittsburghi székhelyén, ahol a jubileumi ünnepségen a Népköztársaság washingtoni nagykövetével az élen a Magyarok Világszövetsége egész csúcsvezetősége megjelent. Mert a William Penn berkeiben nagy a hajlandóság a Budapesthez való közeledésre és Kádárék kapva-kapnak az alkalmon, hogy megkaparinthatják ezt a zsíros koncot.) De elsősorban nem ez érdekel bennünket a Randé-interjuból. Hanem az, amit a főtitkár a beszélgetés végén a Világszövetség elnökségének új tagjairól elejtett. Hadd idézzem szószerint ezt a részt: "Azon igyekszünk, hogy külföldön élő magyarokat minél jobban bevonjunk a világszövetség munkájába. Legutóbbi elnökségi ülésünkön három új, külföldön élő tagot választottunk az elnökségbe. Eddig Ritter Frigyes (Becs) és Rónai Pál (Dél-Amerika) volt az elnökség tagja. Most beválasztottuk Éltető J. Lajos portlandi egyetemi tanárt, az ITT-OTT csoport egyik vezetőjét, aki különösen az anyanyelvi mozgalomban működik hathatósan. Továbbá Meleghy Gyula közgazdászt, a Német Szövetségi Köztársaságból és Romhányi Lászlót, aki az angliai magyar egyesületek képviselőbizottságának elnöke." Hogy Meleghy Gyula elfogadta ezt a megtiszteltetést, azon nem csodálkozunk, hiszen már eddig is úton-útfélen kereste a népköztársaságiak barátságát és buzgón üzletelt velük. Különben is: ő Németországban, a teljesen ismeretlen nevű Romhányi ,pedig Angliában él. Róluk bírálatot mondani az európai magyarok dolga. Mi csak Éltető Lajos ügyében vagyunk illetékesek az állásfoglalásra. És ez nem lehet más, mint mélyen elítélő. Igen, tudjuk: szabad országban élünk, itt mindenki azt teszi, amihez kedve van és oda lép, olyan tisztséget fogad el, amilyent a gusztusa elbír. Ha valaki a szabad amerikai magyarság tagjaként (még ha szétszórtságinak érzi is magát és pipafüstnél bölcselkedve mondogat néha oda a begyöpösödött fejű emigránsoknak) elviseli gyomorral a Magyarok Világszövetsége társaságát, senki sem kívánja befolyásolni elhatározásában és pálcát sem törünk fölötte. De azt megtehetjük, hogy ezentúl nemlétező személynek tekintjük és tudomást sem veszünk arról, mit tesz, mit ír, mit beszél. - Éltető Lajos lépése "úttörő" a maga nemében: az emigráció ismertebb közszereplői közül akadt már olyan, nem is egy, aki eljárt az Anyanyelvi Konferenciákra, ott felszólalt és ilyen-olyan szerepet is vállalt. De arra még nem volt példa, hogy egy amerikai egyesület - az ITT-OTT Baráti Közösségre gondolok - vezetője meghívást kapjon a Világszövetség vezetőségébe és azt el is fogadja. Különben aligha jelenhetett volna meg az erről szóló hír egy budapesti újságban. Éltetőnek még módjában áll cáfolni,amit annál is inkább hasznosnak tartanánk, mivel értesüléseink szerint egyesületének több vezetőségi tagja is helyteleníti ezt átlépést. Es még^mások is,akik az anyanyelvi mozgalmat támogatják. - Mert ami túlzás, az már túlzás.
