Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)

1986-08-15 / 6. szám

- 3 -Tjén imigyen: "Ki is történt? Volt egy esztendő, 1935; araikor nyitni akartunk, fölbátorodva szerény sikereinken, s azon a tényleg fölemelő társadalmi közhangulaton, mely belpolitikai lépésváltásainkat, demokratizálódási ambícióinkat kisérte. Mindezek alapján azt hittük, hogy a gazdasági.reform felgyorsítható. Hittük és tettünk is érte egyet s mást, de nem eleget. így eshetett meg, hogy az év végére furcsa mérleg alakult ki. Szinte minden a visszájára fordult:csökkent a nemzeti jövedelem, romlott a hatékonyság, megbillent az egyensúly, a költségvetés hiánya az előirányzottnak hatszorosa lett."

A Népszabadság is megpróbálja elemezni a 85-ös esztendő sikertelen munkáját és kutatja az okokat. A külső körülményeket - a cserearány sokat emlegetett romlását, az importcikkek drágulását a kisebbértékü exporttal szemben, a mezőgazdaság eredményeit lerontó rossz időjárást, stb. - most hagyjuk, mert ezeken aligha lehet változtatni. Ami a magyar gazdaságvezetésen múlik, azt igy összegezi a kommunista párt lapja: "Az okok között kell számbavenni a munka- és üzemszervezést, az irányitás fogyatékosságait, a termelékenység alacsony színvonalát, a nagy rezsiköltségeket és a fegyelemnek (a munkafegyelemnek) az utóbbi időben tapasztalható lazulását is."

Nem tudom, rosszabb bizonyítványt lehet-e kiállítani egy gazdasági rendről, mint a fenti? Az ember szinte csodálkozik, hogy ennyi alapvető hiányosság mellett mégis mutat föl eredményeket a magyar ipar és mezőgazdaság, s nem szorul az; ország minden téren importra. Bár arról is meghökkentő adatok árulkodnak, hogy mennyire megnőtt az import volumene az utóbbi hónapokban. Marjai József miniszterelnök-helyettes említi beszédében, hogy a fejlett technika importja állandóan emelkedik és ez év első öt hónapjában 150 millió dollárral magasabb volt, mint tavaly ilyenkor. Es á. behozatal - mint tudjuk -, már a kritikus 1985- ös évben is aránytalanul magas volt (ez is hozzájárult az év sikertelenségéhez), de ha 1986 még ehhez képest is importnövekedést hozott, a kilátások erre az évre is a legrosszabbak.

Ez csendül ki a párt Központi Bizottságának junius 18-i ülésén megfogalmazott közleményből is. A KB ülése időrendben ugyan előbb volt, mint a parlamenti tanácskozás, melynek egyes részleteit fentebb ismertettük, mégis a párt vezető testületében elhangzottakat szándékosan hagytuk befejezésül. Egyrészt azért, mert itt a múlt évi tapasztalatok alapján főleg az idei esztendő munka' iáról volt szó, másrészt mert ezzel is érzékeltetni akarjuk, hogy a látszatparlament tanácskozásainak nincs sok jelentősége: az utolsó szó, a tényleges*döntés joga a pártvezetőségé s az ország jövője szempontjából igazi jelentősége csak annak van, amit a Központi Bizottság ülésein határoznak.

A június 18-i ülésről kiadott közlemény megállapítja, hogy a vártnál gyöngébb eredménnyel zárult 1985-ös év után késik a kibontakozás. "A VII. ötéves tervben célul kitűzött gazdasági élénkülés még nem kezdődött el és az idei esztendő első öt hónapjában tovább tartottak az elmúlt évet jellemző kedvezőtlen gazdasági folyamatok. Az egyensúly megszilárdításában eddig nem sikerült elérni a szükséges javulást. A beruházásokat, a fogyasztást nem támasztja alá a termelés növekedése. Lassú a termelési szerkezet hogzáigazitása a kereslethez, nem javul a kívánt mértékben a hatékonyság, számos területen rossz a munkafegyelem és a munkaidő kihasználása."

Mint látjuk, egyelőre semmi javulás. De hogyan is lenne, amikor a termelési technológia éppúgy_elavult, mint a géppark. A vezetési stilus pedig még mindig mag"'nviseli az évtizedek alatt beidegződött marxista bürokratizmus, önálló intézkedésektől ódzkodó irányítási módszer jegyeit. Az 1968-ban bevezetett gaz- asági reform még ma, közel húsz év után sem tudta gyökeresen átalakítani a marxi tanokon nevelkedett kommunista vezetőréteg mentalitását.A reformnál elkötelez ;tt felvilágosult gondolkodású közgazdászok lépten-nyomon ideológiai korlátokba ütköznek és szűk lehetőségeikből legtöbbször csak félmegoldásokra futja.

De ezekkel nem lehet tartós gazdasági fejlődést elérni. Rövid távon fölmutathatok eredmények - például külföldi hitelek segítségével -. de ezeknek előbbutóbb megjön a böjtje. És a gazdasági élet bonyolult összefüggései révén a kölcsönhatások elkerülhetetlenek. A sikertelenségek pedig a reform ellenzőinek malmára hajtják a vizet. Ezeknek száma nem kevés s a reform éppen őmiattuk nem tud kibontakozni. Kettősség, öszvérmegoldások jellemzik a magyar gazdasági életet és ez hosszú távon nem hozhat egyensúlyt, sem stabilitást. Ezt bizonyítják a népgazdaság mostani zavarai, az 1985-ös év súlyos negatívumai is.