Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1986-07-15 / 5. szám
mh Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, DC .1986, július 15. Megjelenik minden hó 15-én X. évfolyam 5. szám Szerkeszti: Stirling György 7245 Park wood Ct., Fall» Church, Virginia 22042 Magyarországi sajtószemle június 1-től 3°-ig Vajúdtak a hegyek és megszületett egy nevetséges egér - Horatius szavai juthatnak eszébe annak, aki áttanulmányozza a most megjelent új népköztársasági sajtótörvényt. Evek óta beszéltek róla. hogy szükség van rá, hónapokon át írtak róla az újságok és hetekig folyt a vita a Hazafias Népfront szervezeteiben, majd a parlamentben, hogy milyen legyen a sajtó tevékenységét szabályozó új törvény? Egyszóval a beharangozás nagyszabású volt és ezt látva, sokan már vérmes reményeket tápláltak a jövőt illetően: a kádári liberalizálás most következő vivmánya a sajtó szabadságának az eddiginél szélesebb körű biztosítása lesz! Ilyen előzetes hírverés után ez a várakozás logikusnak is látszott. Dehát a kommunista párt központjában nem mindig gondolkoznak normális logika szerint s akik valami újat reméltek az új sajtótörvénytől, bizony csalódtak! A hivatalos lap, a wagyar Közlöny április 22-i számában közzétett 1986/11. sz. törvény "A sajtóról" az indokolással és a végrehajtási utasítással együtt tizegynéhány oldalra terjed ugyan, de ennek legnagyobb része a vállalatok és közületek tájékoztatási kötelezettségével, ill, az információt fölhasználó újságírók felelősségével foglalkozik. A lényeg, ami a sajtó és a hírközlés szabadságát érinti, egy számolócédulán elfér: mindössze hat mondat. Hadd vegyem Sorra ezeket. A törvény első sora így szól: "A Magyar Népköztársaság Alkotmánya biztosítja a sajtószabadságot." Gyönyörű törvény: rövid és szabatos! Gyorsabban dobog tőle az ember szíve! De a második mondat már lehút: "Mindenkinek joga van a sajtó útján közölni nézeteit, amennyiben azok nem sértik a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét." Bővebb magyarázat hiányzik. Hogy mi sérti az alkotmányos rendet, annak elbírálása a kormányra, a pártra, az ügyészségre, a rendőrségre tartozik. Az indokolási részben olvashatunk egy bekezdést, melyből méginkább kitűnik, milyen felemás sajtószabadság ez,mennyire önkényesen dönthetik el a hatóságok, hogy mit tekintenek tilalmasnak s mit nem: "Hazánkban sajtószabadság van, ez azonban nem jelentheti azt, hogy ennek ürügyén bárki is az alkotmányos rend aláásására, szocialista társadalmunk békés építőmunkájának megzavarására törekedjék." A Párt politikájának bírálata, a pártarisztokrácia visszaéléseinek leleplezése, szabad választások követelése nyilván zavarná a békés építőmunkát. Ezekről szót ejteni, ilyen kérdéseket bolygatni tehát tilos. De az igazi hideg zuhany csak ezután következik! A törvény ?. paragrafusa így intézkedik: "Időszaki lapot állami szerv, gazdálkodó szervezet, társadalmi szervezet és egyesület alapíthat." S az indokolásban ehhez egy kiegészítő mondat: "Magánszemély időszaki lap alapítására engedélyt nem kaphat." Hogyan is szól az első sor» az alkotmány biztosítja a sajtószabadságot. Milyen sajtószabadságot? Mert hogy időszaki lap indításához engedély kell (12. paragrafus) az még hagyján, de ha ezt az engedélyt csak közületek kaphatják meg, magánszemélyek nem, az egész sajtószabadságra való utalás csak szemfényvesztés, üres fecsegés. Az új népköztársasági sajtótörvény nesze semmi fogd meg jól. A pártdiktatúrában, ahol a nyomdák és a papírkészletek az állam birtokában vannak s ahol magánszemély nem indíthat lapot, de az újságírók témaválasztása is erősen korlátozott, egy ilyen országban nem beszélhetünk sajtószabadságról.De a rendszer
