Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1986-06-15 / 4. szám
- 3 -ra kellene az államnak elsősorban lakásról gondoskodnia, ha nem az ilyen családoknak? Hogy a diplomás értelmiséginek nem jut állami lakás a szocializmusban, az sem normális állapot, de legalább osztályszempontokkal indokolható. No de a munkáscsaládok generációinak lakásnyomorára nincs se mentség, se magyarázat. A rendszer propagandája szívesen hozakodik elő a Mária Valéria teleppel,ami a Horthy-korszakban valóban nem tartozott a főváros idegenforgalmi látványosságai közé. De arról soha nem beszélnek, hogy azokat a hevenyészett^barakokat egy Trianonban negyedére zsugorított ország koldusszegény kormánya építtette, hogy^ ideiglenes menedéket biztosítson az elrabolt területekről kiüldözött^földönfutó magyarok százezreinek. És arról sem beszélnek, hogy a két világháború közti húsz éves békekorszak alatt népesültek be a pestkörnyéki elővárosok - Rákoscsaba, Rákosliget, Rákosszentmihály, a budai oldalon,Érd - kisemberek (szakmunkások, vasutasok, kistisztviselők) családi házaival. És nem beszélnek a falusi ONCSA-ház akcióról sem, mint aho^y elfelejtik említeni pld. a Wekerle-telepet, amit szintén a régi rendszer épített föl, mégpedig olyan jól, hogy még ma is lakható. A Horthy-rendszernek csupán húsz év állt rendelkezésre, hogy a Trianonban területileg megcsonkított, de a menekültekkel megnövekedett lakosságú országban lakásokról gondoskodjék a rászorulóknak. Az állam szegény volt, a világon gazdasági válság söpört végig, de Magyarországon mégsem lehetett lakásínséget tapasztalni. Ezzel szemben a kommunisták már negyedik évtizede vannak uralmon szegény hazánkban, az ország nem elszigetelten áll ellenségek gyűrűjében, mint állt a Horthy-Magyarország.^ hanem egy gazdaságilag erős szövetségi rendszer tagjaként halad a szocializmus útján a boldogabb marxista jövő felé... És ebben az országban még tisztességes, emberhez méltó otthon sem jut minden családnak. Talán ez bizonyítja legkézzelfoghatóbban, hogy az egész "szocialista" máz nem más, mint csalás, szemfényvesztés. A rendszer urainak gondolkodása távolabb áll a szociális gondolkodástól, mint bármelyik milliomos nagykapitalistáé. Azok néha legalább reklámcélokból tesznek szociális gesztusokat, de a kommunista felső tízezernek, az új uralkodó osztálynak még ehhez sincs érzéke. Ennek mindenfölött csak a hatalom és saját anyagi jóléte fontos^ A nép? Nos az boldoguljon, ahogy tud. És lakjon, ahol tud. Más választása úgy sincs. A magyarországi siralmas lakásínség megoldásához elsősorban pénz kellene. Az pedig hiánycikk. X A fenti témához illik az a kis írás, melyet Fehér Klára neve alatt olvashattunk az Elet és Irodalomban.A szerzőt a primőr zöldségek égbeszökő piaci árai emlékeztetik néhány apróságra: "Sajnos milliók élnek ma Magyarországon, akik akkor sem tudják megfizetni a primer paradicsomot, ha kilójának száz forint az árasakkor sem, ha négyszáz. Hogy kik nem tudják megfizetni? Hát persze, a kisnyugdíjasok, meg azok a fiatal pedagógus barátaim, akik nemrég házasodtak össze, 'igen olcsó' baráti albérletet kaptak,„potom havi ötezer forintért, három évre, amíg a lakástulajdonos Algériában van. ük bizony nem esznek primőr paradicsomot,, hanem estéről estére zsíros kenyeret és teát, de a teát háromszor is kifőzik. És ha nagy ritkán tejeskávét isznak, abban több a pótkávé, mint az igazi. De nekik presszóra sem telik. I>e vannak ezrével olyan családok, ahol nagy ritkán a beteg gyereknek vagy az esti parizeres kenyérre dísznek még meg tudják venni az egy szem paradicsomot, ha az tíz forint, de semmiképpen sem, ha negyven." A Magyar Ifjúság a pályakezdő fiatalok lapja Magyarországon. Érthető hát, hogy sokszor olvashatunk hasábjain a lakáskérdésről, ami e korosztály számára a legnagyobb probléma. Hadd idézzem a lapból egy huszonéves értelmiségi panaszát: "Albérletben lakunk a férjemmel már vagy hatodik éve. Mindegy mibe, de most már bele kell vágni, mert nem lehet egy életet albérletben leélni. Biztos, hogy beláthatatlan időre eladósodunk -mondja a fiatalasszony - s ha belegondolok,hogy mindez egy harminckét négyzetméteres lyukért, akkor elszorul a szívem, vagy inkább szétdurran a fejem, mindegy. Nem részletezem, az ingünk is rámegy erre a lakásra,de legalább tető lesz a fejünk fölött. A lakás jelenlegi ára 588 ezer forint." - Ez a házaspár egy u.n. KISz-lakást készül megvenni, mert tanácsi kiutalásra semmi reménye. Ezeket a lakásokat a Kommunista Ifjúsági Szövetség akciói eredményeképpen építik és kizárólag fiatalok közt osztják szét. Közel hatszázezer forintos áron. És mit kap ezért a vevő? Harminckét négyzetmétert, ami megfelel egy 5x6 méteres, átlagos méretű amerikai living room alapterületének. Előre tudják: ha jön a gyerek, nem fognak férni. Mégis belevágnak. Más nincs...
