Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)

1986-04-15 / 2. szám

8 A XXVII. szovjet pártkongresszus tanulságait elemző cikket olvasgatok,és eszembe jut, amikor három évtizeddel ezelőtt Hruscsov hetykén kijelentette: tiz év múlva utolérjük, sőt el is hagyjuk az Egyesült Államokat. A Gorbacsov-éra első párt­­kongresszusán kiderült, hogy minden téren nagy a lemaradás és a szovjet lapok megegyeznek abban: ha jutni akarnak valamire, radikális reformokra van szükség. "Minőségileg kell átalakítani az egész társadalmat" - mondta a kongresszus egyik felszólalója. (A kommunizmus hatvanhatodik évében ideje lesz ennek!...) Egy má­sik szónok így kiáltott fel: "Ne kerüljön el bennünket a technikai haladás!" (Ed­dig úgy látszik, elkerülte őket.) Szibéria tudvalévőleg a Szovjetunió legdinami­kusabban fejlődő része, mert az itt lévő természeti kincseket próbálják feltárni és óriási ipartelepeket építenek, mindenféle kedvezménnyel csábítva a munkaerőt. E körzet küldötte panaszolta a kongresszus, hogy akadozik az építőanyag ellátás, nincsenek építőipari gépek és nem tudják tartani a határidőket. "Maguk az építő­ipari dolgozók is évekig várnak lakásra" Akkor meddig várnak a többiek, mondjuk Ukrajnában?... "Az új hajtóerők" címmel olvashatunk interjút Bognár József akadémikussal, aki a szovjet gazdaság megreformálásához szól hozzá. "Nagyon örülök annak - mondta Bog­nár -, hogy a Szovjetunióban ilyen mélyreható reform kidolgozását kezdték el. Közgazdászként évek óta vártam erre (!),, mert egyetértek a kongresszuson elhang­zott megállapításokkal, miszerint a szocialista korszak első szakaszában fontos szerepet játszó gazdasági hajtóerők kimerültek, és ezeket újakkal kell felcserél­ni." Ezután Bognár kifejti, hogy ma már nincs "centralizált jövedelemfelhalmozás" ami azt jelentette, hogy az állam "elvonta" mások javait és kiapadtak a "tulaj­donviszonyok megváltozásából fakadó erőforrások is". Ami magyarul azt jelenti: ma már minden állami kézben van, nincs mit elvenni másoktól. Most a termelékeny­ség, a piac igényei szerinti gyártás és az export tölthetik be a hajtóerők sze­repét. "A szemléletnek kell megváltoznia - hansúlyozta Bognár - és ezt célozzák reformok." - Meglepő őszinteség:,így kell megtudnunk, ho^y a kommunista gazdasá­got évtizedeim át csak a kisajátitott, elrabolt, államosított javak tartották életben. Most elérkezett az idő, amikor végre termelni is kell. Mégpedig kapita­lista módon, szabadgazdálkodási módszerek lekopírozásával. Bognár elvtárs mindezt kommunista tolvajnyelven makogta el: holott két mondattal is elintézhette volna: a marxista gazdaságpolitika megbukott, mással kell próbálkozni! Egyszerű, nem? A nyugati hitelekről nyilatkozott Timár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, és hangsúlyozta, hogy a népgazdaság tavaly eleget tett fizetési kötelezettségeinek. Kifejtette, hogy a tavalyi deficit miatt az ország a tervezettnél több hitelt vett fel, de "sikerült az adósságállomány lejárati összetételét javítani". Hét­köznapi szavakkal: a visszafizetési határidőket távolabbra tolták. A jelenlegi hitelekről szólva, Timár ismertette az 1986-ban eddig fölvett 228 millió dolláros Világbank-kölcsőn céljait: a vegyipar, az állattenyésztés és a közlekedés kor­szerűsítése. "Műveltség" című pársoros a Magyar Nemzetben: valakiről szól, egy jónevű szak­emberről, akit faggatnak. A televízió kamerája előtt. "Kérik - idézem szószerint a leírást -.mondaná el a dolog lényegét. Dadog valamit. A kérdező tapintatos, új­ra faggatja, de most másképp igyekszik közelíteni az ügyhöz. Végre nyögni kezdi a választ. Panelmondatok, frázisok, töltelékszavak. Újabb kérdés, újabb makogás. Belesül a körmondatába. Megkísérli, hogy kivágja magát. Hosszabb magyarázatba ke­veredik, a szakmai zsargon stílusában. Nincs remény. Műveletlen. Nem tud beszél­ni. Nem tud magyarul." - A magunk részéről hozzátehetjük ehhez a lehangoló portréhoz: Magyar értelmiségi, szakbarbár, 1986-ban, a szocializmusban. Az Országgyűlés inari bizottsága tárgyalt az új lakások minősége elleni panaszok­ról. Különböző hibák miatt jelenleg 1900 per van folyamatban, és ennek kapcsán javaslatok hangzottak el az építőipar munkájának korszerűsítésére. Nyári időszámítást vezetnek be március 30-tól Magyarországon. Ez azt jelenti,hogy az órát egy órával előre kell állítani. Az Országgyűlés .jogi bizottsága megkezdte az új sajtótörvény tárgyalását. Érde­kes véletlen folytán ez a hir éppen a március 15.-i hazai újságokban látott nap­világot. Vajon megvalósítja-e az új sajtótörvény a sajtószabadságot, amit Petőfi és társai már 18^8-ban követeltek? S ami napjainkban csak papíron létezik otthon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom