Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-10-15 / 8. szám
- 2 -De adjuk át ismét a szót Megay Lászlónak: "Minden csak pénz dolga volna? - írja -Tény, hogy a tőkés gazda az ostrom alatt több belövést kapott házat hat hónap alatt teljesen rendbehozatta. A kép 19^6-ból való. A ház jól érzi magát. A környéken minden harmadik épületet porig bombáztak, de gyorsan alakul az új rend. Az utcákon harsányan éneklő néppel, zászlós teherautók vonulnak. Az énekszótól és a kocsiktól a ház kissé megremeg - nem oktalanul. A civil énekeseket hamarosan katonák váltják fel a platókon. Vonulnak reggeltől estig - az ellenség reszket a nadrágjában. Ez fontos útvonal! Kora délelőtt és este három fekete kocsi nyargal rajta. A gyerekek áhitatosan mondják: - A középsőben ült Rákosi! Ő a házba - arckép formájában - hamarosan személyesen is bevonult, de persze csak az államosítás után." Öt viharos év suhant el hát a HÁZ fölött, hogy 19^9-től szocialista tulajdonként élje tovább a maga sajátos életét. "Az impérium változását - olvassuk az ÉS cikkét - először nem veszi észre az épület. Még nem távolították el a házmestert, még nem szerelték le a lépcsőház radiátorait. Csak a lábtörlőket és a szőnyegeket vitték el a lépcsőházból, meg a burzsujoknak való pálmafát a kapu előteréből. Ezek később visszakerültek - ha ideiglenesen is -, viszont a Sztálin születésnapjára hirdetett dekorációs versenyen a ház lepipálta a többit. Ebben az új házfelügyelő asszonynak is is szerepe van, aki csasztuskabrigád énekeseként szerez érdemeket. - Azért nem rossz lélek: még nem vitetett el senkit. És szólni fog, mikor várható házkutatás! - suttogják egymás közt a lakók, miközben megtanulják levinni a szemetet, és elsajátítanak néhány más tudományt is: szerelést, fűtést, ilyesmit." Ezek voltak ügye azok a bizonyos ötvenes évek. A HÁZ ezeket is átvészelte nagyobb megrázkódtatás nélkül. És megúszták a lakók is. "Akik - írja a cikk szerzője - ezekben az években főként barlangnak és titkos műhelynek használták lakásukat. Megbújtak benne, és titkos iparűzéssel próbálták kiegészíteni sovány jövedelmüket. Volt, aki kötött, más textilt festett, vagy húsvétra papimyulakat készített.sötét vállakózásoknak azonban hamar befellegzett. Öntudatosabb házfelügyelők jöttek és egyre sűrűbben váltották egymást. A ház ez időben kezdett zülleni, egymás után érve el a kosz, a csőrepedésnyomok, vakolatomlások különböző fokozatait." Egy évtized sem kellett hozzá, hogy a szocialista megőrzésbe vett házak pusztulásnak induljanak. Az ötvenes évek közepén nyújtották a legszomorúbb képet a fővárosi épületek: pénz nem volt a tatarozásra - ami volt, az a hadseregre és a nehéziparra kellett -, a kitelepítettek helyére került új lakók semmivel sem törődtek és nyugati turistákra se lehetett számítani, hogy azok kedvéért pofozzák ki legalább a homlokzatokat. "A nagy megrázkódtatás 56 októberében érte a házat - olvassuk a folytatást -,a Széna Lér közelsége miatt. Az ott folyó harcok egy hétre pincébe kényszerítették a lakókat. Telitalálatot egy első emeleti lakás kapott. A háznak attól fogva csak balszerencséje volt: megsérült ugyan, de nem nagyon és főként nem állt főútvonalon, fölösleges elrejteni szégyenét. Már nem léteztek lakógyűlések, eltűntek a ház- és tömbbizalmiak és velük együtt mindenki, akinek egy épület köveire gondja van. Ha a ház hajó - rég elsüllyedt volna. Ha érző lelke van - megbolondul. Közösségi gazdája ugyanis egyes lakások felújítására számolatlanul adja a százezreket, miközben a szerkezet, a víz-, a villanyvezeték, a csatorna beteg, és az államosítás óta nem telik egy lábtörlőre se a bejárathoz." Ez a korszak a korrupció kivirágzásának korszaka. A HÁZ számára is, melynek falai között a "közös" sorsára, karbantartására senki sem fordít gondot,a szocialista összeköttetésekkel - protekcióval - rendelkező fejesek otthonainak felújítására viszont mindig jut pénz. Számolatlanul. "Áll a ház báván és hülyén - szól tovább a krónika - és figyeli,amint a környék épül, gazdagodik. Nem tudja, miért tatarozzák ötödször egészséges szomszédját. Pedig egyszerű. Amannak tatarozása gyors és fájdalommentes: azzal mindig sikerül megbűvölni valamely statisztikát... A ház roskadtan figyeli a közeli, építkezésnek nevezett bohózatot amint elkészítik a betonalapot és hagyják, hogy öt évig nád nőjön rajta. Ahogy a zsaluzással kínlódnak a toronydarűk árnyékában, és később, újabb évek után, végre falakat húznak, de átlátni minden tégla közén. Aztán ismét eltűnnek a mesterek. A taxaméter per-