Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)

1985-10-15 / 8. szám

- 2 -De adjuk át ismét a szót Megay Lászlónak: "Minden csak pénz dolga volna? - írja -Tény, hogy a tőkés gazda az ostrom alatt több belövést kapott házat hat hónap alatt teljesen rendbehozatta. A kép 19^6-ból való. A ház jól érzi magát. A környéken minden harmadik épületet porig bombáztak, de gyorsan alakul az új rend. Az utcákon harsányan éneklő néppel, zászlós teherautók vonulnak. Az énekszótól és a kocsiktól a ház kissé megremeg - nem oktalanul. A civil éneke­seket hamarosan katonák váltják fel a platókon. Vonulnak reggeltől estig - az ellenség reszket a nadrágjában. Ez fontos útvonal! Kora délelőtt és este három fekete kocsi nyargal rajta. A gyerekek áhitatosan mondják: - A középsőben ült Rákosi! Ő a házba - arckép formájában - hamarosan személyesen is bevonult, de persze csak az államosítás után." Öt viharos év suhant el hát a HÁZ fölött, hogy 19^9-től szocialista tulaj­donként élje tovább a maga sajátos életét. "Az impérium változását - olvassuk az ÉS cikkét - először nem veszi észre az épület. Még nem távolították el a házmestert, még nem szerelték le a lépcsőház radiátorait. Csak a lábtörlőket és a szőnyegeket vitték el a lépcsőházból, meg a burzsujoknak való pálmafát a kapu előteréből. Ezek később visszakerültek - ha ideiglenesen is -, viszont a Sztálin születésnapjára hirdetett dekorációs versenyen a ház lepipálta a töb­bit. Ebben az új házfelügyelő asszonynak is is szerepe van, aki csasztuska­­brigád énekeseként szerez érdemeket. - Azért nem rossz lélek: még nem vitetett el senkit. És szólni fog, mikor várható házkutatás! - suttogják egymás közt a lakók, miközben megtanulják levinni a szemetet, és elsajátítanak néhány más tudományt is: szerelést, fűtést, ilyesmit." Ezek voltak ügye azok a bizonyos ötvenes évek. A HÁZ ezeket is átvészelte nagyobb megrázkódtatás nélkül. És megúszták a lakók is. "Akik - írja a cikk szerzője - ezekben az években főként barlangnak és titkos műhelynek használ­ták lakásukat. Megbújtak benne, és titkos iparűzéssel próbálták kiegészíteni sovány jövedelmüket. Volt, aki kötött, más textilt festett, vagy húsvétra pa­­pimyulakat készített.sötét vállakózásoknak azonban hamar befellegzett. Ön­­tudatosabb házfelügyelők jöttek és egyre sűrűbben váltották egymást. A ház ez időben kezdett zülleni, egymás után érve el a kosz, a csőrepedésnyomok, vako­latomlások különböző fokozatait." Egy évtized sem kellett hozzá, hogy a szocialista megőrzésbe vett házak pusztulásnak induljanak. Az ötvenes évek közepén nyújtották a legszomorúbb képet a fővárosi épületek: pénz nem volt a tatarozásra - ami volt, az a had­seregre és a nehéziparra kellett -, a kitelepítettek helyére került új lakók semmivel sem törődtek és nyugati turistákra se lehetett számítani, hogy azok kedvéért pofozzák ki legalább a homlokzatokat. "A nagy megrázkódtatás 56 októberében érte a házat - olvassuk a folytatást -,a Széna Lér közelsége miatt. Az ott folyó harcok egy hétre pincébe kénysze­rítették a lakókat. Telitalálatot egy első emeleti lakás kapott. A háznak at­tól fogva csak balszerencséje volt: megsérült ugyan, de nem nagyon és főként nem állt főútvonalon, fölösleges elrejteni szégyenét. Már nem léteztek lakó­gyűlések, eltűntek a ház- és tömbbizalmiak és velük együtt mindenki, akinek egy épület köveire gondja van. Ha a ház hajó - rég elsüllyedt volna. Ha érző lelke van - megbolondul. Közösségi gazdája ugyanis egyes lakások felújításá­ra számolatlanul adja a százezreket, miközben a szerkezet, a víz-, a villany­­vezeték, a csatorna beteg, és az államosítás óta nem telik egy lábtörlőre se a bejárathoz." Ez a korszak a korrupció kivirágzásának korszaka. A HÁZ számára is, mely­nek falai között a "közös" sorsára, karbantartására senki sem fordít gondot,a szocialista összeköttetésekkel - protekcióval - rendelkező fejesek otthonai­nak felújítására viszont mindig jut pénz. Számolatlanul. "Áll a ház báván és hülyén - szól tovább a krónika - és figyeli,amint a környék épül, gazdagodik. Nem tudja, miért tatarozzák ötödször egészséges szomszédját. Pedig egyszerű. Amannak tatarozása gyors és fájdalommentes: az­zal mindig sikerül megbűvölni valamely statisztikát... A ház roskadtan figye­li a közeli, építkezésnek nevezett bohózatot amint elkészítik a betonalapot és hagyják, hogy öt évig nád nőjön rajta. Ahogy a zsaluzással kínlódnak a to­­ronydarűk árnyékában, és később, újabb évek után, végre falakat húznak, de átlátni minden tégla közén. Aztán ismét eltűnnek a mesterek. A taxaméter per-

Next

/
Oldalképek
Tartalom