Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-09-15 / 7. szám
Végül még érdemes néhány szót szentelni az Élet és Irodalom fentebb már említett "Hanyatlás vagy megújulás?" című cikkének, amiben így vélekedik Tomka az Egyház kétezer éves történetéről: "Az egész vallási, egyházi rendszer olyan volt, mint a kártyavár. Épül, épül, egyre nagyobb, de egy viszonylag kis szélfuvallat összedönti. A hasonlat annyiban nem pontos, hogy korábban a marxista gondolkodás azt hitte, csak ez a kártyavár létezik. Most válik láthatóvá, hogy mögötte valami más is van, néhány^olyan csíra, ami önálló élet kibontakozását ígéri." Nos igen: a kommunisták úgy képzelték, hogy ateista_szólamokkal és géppisztolyokkal ki lehet irtani a hitet és meg lehet dönteni az Egyházat. (Gondoljunk Sztálin öntelt kérdésére: - És hány hadosztálya van a pápának?...) Csalódtak. A "kártyavár" erősebbnek bizonyult a betonnál is s a marxizmus fegyverei hatástalanoknak bizonyultak vele szemben. A "kártyavár" még állni fog, amikor Lenin nevét talán már csak a tudományos kutatók emlegetik majd... Ami pedig az életre kelő csírákat illeti, itt Tomka a kisközösségekre gondol. Kénytelen-kelletlen elismeri: "Tény, hogy vallásos emberek vannak. Fiatalok, öregek is. Nem is kevesen." Aztán így folytatja: "Ezek az emberek nem magánügynek tekintik saját kereszténységüket, hanem közösségi ügynek. Ahol öszszejönnek ketten vagy hárman az én nevemben, ott vagyok közöttük - idézik Jézust, úgy folytatva a gondolatot,hogy több embernek kell összejönnie ahhoz, hogy Jézus jelen legyen. Hozzáteszik, hogy Jézus kölcsönös szeretetet követel meg híveitől. Azonos gondolkodású keresztények találkoznak hát, hogy megbeszéljék, mit tudnak közösen tenni mások érdekében és mindehhez közösen imádkozva kérik Isten segítségét. Az emberi létezés legértelmesebb formájának tekintik a közösségben, a közösségért és a közösség segítségével másokért való életet. Ezért sok mindent hajlandók vállalni: munkát, fáradságot, vagy akár a társadalmi hátrányokat is, így immunissá válnak minden külső nyomással szemben. Tartósságukat, erejüket ez a tudatosság adja. A vallási közösségek tagjai közül sokan fiatalként csatlakoztak, s ma szülők, sőt nagyszülők. Es a közösség együtt van: vallási önképzést folytatnak, Bibliát olvasnak, istentiszteleteken vesznek részt." A közösség együtt van: a csírából új élet sarjadt, a kisközösségek mozgalma spontán terjed és egyre erősödik. A rendszer először megpróbált gátat vetni a kisközösségek szerveződésének, aztán látta, hogy nem boldogul velük s most már beérné azzal is,ha legalább ellenőrizni tudná azokat. Nem könnyű feladat. A hivatalos egyházi hierarchia vezetőivel lehet párbeszédet folytatni, de az őskeresztények katakomba-közösségeire emlékeztető kisközösségek ereje éppen a szétszórtságukban van. A rendszer tanácstalan velük szemben és a pártot rendkívül idegesíti létezésük, számbeli növekedésük. Lenin hetven évvel ezelőtt megjósolta a vallás elhalását. Ehelyett ma a hitélet megújulásáról beszélhetünk Magyarországon és valóságos vallási renaissance, aminek most tanúi vagyunk. S amit erről a rendszer sajtójában olvashatunk, burkolt beismerése annak, hogy a materialista ideológia megbukott. Jobbat nem tudott adni annál, amit a krisztusi tanok jelentenek az emberiség számára: .ez pedig maga a vereség. Dehát gondolhatta-e valaki egy pillanatig is komolyan, hogy a gyűlölködést hirdető ideológia fölébe kerekedhet a szeretet tanításának? X XX "Katolikus egyház és társadalom" címmel ír valaki a Magyar Nemzetben a Hittani Kongregáció egyik legutóbbi instrukciójáról imigyen: "Nagy visszatetszést kiváltó tézise az instrukciónak a reálisan létező szocializmus megbélyegzése, amihez hasonló durva támadás a szocialista országok ellen a zsinat óta aligha hangzott el a Vatikánból." - Az ÚJ EMBER március 31-i számában ezt olvashatjuk^erről: "A vatikáni dokumentumból a marxista történész a marxizmus lényegi elítélését, a létező szocializmus megbélyegzését olvassa ki. Véleményünk szerint a marxista gondolkodókat nem lephette meg igazán a katolikus egyháznak az osztályharcot elutasító, nem először kinyilvánított álláspontja. Az osztályharcban az uralmon lévők gyűlölete, s az ellenük fordított fegyver is benne foglaltatik - ez pedig idegen a jézusi tanítástól. A II. János Pál pápa által oly sokat emlegetett "szeretet civilizációja" viszont teljesen evangéliumi eredetű gondolat." -Gyűlölet és szeretet: az emberiségen áll a választás. A két véglet közt nem létezik langyos harmadik út: világunkban senki sem maradhat kívülállónak. Vagy így, vagy úgy,mindenkinek színt kell vallania.- 3 -
