Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-09-15 / 7. szám
IX. évfolyam 7. szám - 1985» szeptember 15. H Független Magyar Hírszolgálat ____________________Megjelenik minden hó 15-én Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct., Ftlli Church. Virginia 22042 Magyarországi sajtószemle augusztus l-től 31-ig Egy rendszer életképességét, eredményességét három terület végigpásztázásával ítélhetjük meg: milyen az adott országban a politikai és a gazdasági helyzet s végül erkölcsi, világnézeti tekintetben milyen képet mutat a társadalom? A három tényező együttesen határozza meg a társadalmi tudatot és ha mindhárom téren rendben mennek a dolgok, akkor, de csakis akkor beszélhetünk a társadalom jó közérzetéről. Ha bárhol hibák mutatkoznak, ha egy vagy több területen a rendszer nem képes kielégíteni az állampolgárok igényeit, illetve nem tudja őket megnyerni a maga számára, nos ott már jogosan merülhet föl az aggály: vajon a polgárok üdvét szolgálja-e a rendszer és van-e létjogosultsága? Amikor a magyar viszonyokra vetítjük a három kérdést, meglehetősen lehangoló képet kapunk, akármerre is tekintünk. Politikailag az ország még ma is ott tart, mint négy évtizeddel ezelőtt, az utolsó hónapokban nagy cécóval megünnepelt "felszabadulás" után: a demokratikus pártokat szétverték a kommunisták, 19^8 óta nem tartottak hazánkban szabad választást és a szovjet katonai megszállás - minden vonalon érvényesülő dominációval - még ma is tart. Hogy gazdaságilag hol áll ma az ország, arról nemcsak a szabadföldi sajtóban olvashatunk egyre többet az utóbbi időben, de a hazai lapokban is naponta találkozhatunk az elvtársak gondterhelt fejtegetéseivel és sirámaival: a Rákosi-rémkorszak mélypontja után - és ahhoz viszonyítva - a gazdasági reform lazításai révén a hatvanas években és a hetvenes évek elején határozott fellendülés mutatkozott, de azóta mintha kifulladt volna a lendület. Az ipar stagnál, a mezőgazdaság és az állattenyésztés gondokkal küzd, az árak egyre nőnek, az életszínvonal emelkedés helyett visszafejlődést mutat. A marxista tétel szerint a lét határozza meg a tudatot és a két eddig vázolt fiaskó is elegendő ok lehetne arra, hogy a magyar nép elutasítóan, vagy legalább is közömbösen viselkedjék a rendszerrel szemben. Dehát lehetne a rendszernek pozitív ideológiája, olyan lelkesítő, közösségi és honfiúi érzéseket ébresztő világnézeti töltéssel, ami - a politikai és gazdasági sikertelenségek ellenére is - vonzerőt gyakorolhatna polgáraira és zászlói mögé sorakoztathatná őket. Nemcsak a gazdag és politikailag tökéletes országok dicsekedhetnek jó hazafiakkal, a közérdekért élő, jómorálú polgárokkal... De azok a jelenségek, melyek Magyarországon mutatkoznak a társadalom különböző rétegeiben, a politikai és gazdasági viszonyoktól teljesen függetlenek és önmagukban is figyelmet érdemelnek. Mert azt igazolják, hogy a rendszer a harmadik területen is megbukott: a magyar társadalom kiegyensúlyozatlan, nincsenek eszményei, erkölcsi és világnézeti tekintetben pedig utat vesztett. Azazhogy! A kommunista Magyarország társadalmának ilyen sommásan elítélő jellemzése talán ráillik a 10-15 év előtti helyzetre, de távolról sem a maira. ^Mert néhány évvel ezelőtt lassú változás kezdődött a magyar társadalomban. 'Tanúi lehettünk egy határozott folyamatnak, melyet legjobban útkeresésnek lehetne nevezni. Százak, ezrek, tízezrek és százezrek szivében támadt föl a vágy valami több, valami jobb és tartalmasabb után, mint amit a kommunizmus, a marxi-lenini ideológia nyújtani tud. És ezt a pluszt^a vallásban találták meg az emberek: kezdetben százan, később ezren, majd tízezren, és ma már sok százezren. Tomka Miklós kandidátus írja a KRITIKA ez év januári számának "A vallás szerepe ,a mi társadalmunkban" című cikkében: "... Nő a vallás iránti érdeklődés. Új vallási közösségek és nézetek tesznek szert társadalmi jelentőségre. A vallás jelen van társadalmunkban. ... A templomokban az öregek mintha