Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-07-15 / 5. szám
- 6 -Az országgyűlési és tanácstagi választások Junius 8-án lezajlottak Magyarország tizenkilenc megyéjében és a fővárosban. A június 10-i lapok közük a szavazás számszerű adatait és az eredményt. A szavazásra jogosultak száma ?,728.208 volt és ezeknek 94 százaléka jelent meg az urnáknál. Szavazni az u.n. országos válasz tási listán szereplő harmincöt jelöltre lehetett (kellett) és 352 egyéni választókerületben a szavazólapon szereplő két vagy három jelölt közül lehetett válasz nai. összesen 307 választókerületben született eredmény - 285 kerületben pótképviselőt is választottak míg 4-5 egyéni kerületben egyik jelölt sem kapta meg a szavazatok több mint felét (pótképviselőséghez a ^szavazatok egynegyedét; kellett megszerezni) s ezekben a választókerületekben június 22-én pótválasztást tartanak. - A képviselőjelöltek u.n. jelölögyűléseken nyerték el a választópolgárok bizalmát. Ezek a jelölőgyűlések tulajdonképpen nyilvános előválasztások voltak, ahol bemutatták a Hazafias Népfront (a párt) jelöltjét, aki mellett - vagy ellen - a gyűlés állíthatott másik jelöltet is. De ezeket a jelölcgyűléseket nagyon jól megszervezték: ahol kiszivárgott, hogy a pártnak nem tetsző jelölt neve is szóbajöhet, a padsorokat jóelőre megtöltötték párttagokkal, akik miatt mások már alig fértek a terembe, anyílt szavazáskor pedig a hangadók mindenkit túlharsogtak. így ütötték el az indulástól az ellenzéki intellektuelek csoportjának néhány tagját, akik megpróbálták jelöltetni magukat a választásra. Rajk László és Tamás Gáspár Miklós például felléptek a kerületükben, mint jelöltek, de sikerült demagógiával kibuktatni őket. - Végeredményben 25 olyan jelöltet választottak be az országgyűlésbe, akik a Hazafias Népfront támogatása nélkül, a polgárok jelölése alapján indultak a választáson. Ez nem jelent semmiféle ellenzékiséget, vagy a hivatalostól eltérő programmot, csupáncsak azt, hogy a képviselő u.n.„független“(a párttól). De mivel a jelölőgyülésen való indulás feltétele volt, hogy az illetőnek nyilatkozatot kellett aláírnia: magáénak vallja a Hazafias Népfront politikai programmját (ami egyenlő a párt Programm jával) , sokat nem lehet várni a "független" képviselőktől sem. - Az egész választás ügyesen megrendezett színjáték volt. Porhintés. Az előzőkhöz képest kétségkívül haladást jelentett, hogy nem egyetlen névre (a pártra) lehetett szavazni, hanem két vagy több személy közt adódott választási lehetőség# Hogy ezek között a személyek között politikai felfogás tekintetében csak árnyalati különbségek lehettek és jóelőre megszűrték (lekáderezték) őket, mielőtt a fórumra léphettek, azt persze nem verték nagydobra a pártpropagandisták, akik valamiféle szocialista "szabad" választás látszatát akarták kelteni a kettős jelölés bevezetésével. Az ellenjelöltség csak akkor lett volna egy szabad és igazi választás jellemzője, ha a jelöltek egy másik pártot, vagy legalábbis független és a pártvonaltól eltérő programmot képviseltek volna. De így minden marad a régiben: más alternatíva nincs, mint a kommunizmus. Az országos választási listán indított jelöltek - a szavazás természeténél fogva, mivel ellen jelöltjeik nem voltak - valójában automatikusan nyerték el a képviselői ^madátumot és megválasztásuk nem lehetett kétséges. Mindegyikük 99 százaléknál magasabb szavazataránnyal szerepel az eredénylistán, ami már régi kommunista hagyomány. Dehát ez nem is csoda, mert a harmincöt név között olyanok vannak, mint Kádár János, Losonczi Pál, Bartha Tibor, Havasi Ferenc, Németh Károly, Lázár György és még sorolhatnánk az ország hatalmi csúcsán lévőket. A neveket ABC-sorrendben adták közre és az első mindközül Barcs Sándor. Ezen a néven el kellett gondolkoznom. A negyvenes években újságírókollégám volt - az ÚJSÁG című liberális lapnál dolgozott -, negyvenöt után baloldali múltja révén fölfelé ívelt a karrierje. Képviselő, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója, az Elnöki Tanács tagja. Ma már nyugdíjas, de a közszerepléstől - mint a "megválasztása" mutatja - még nem vonult vissza. Mindig magasfokú aktivitás ^ jellemezte. _ Az ötvenes években sem húzódott félre, hanem gátlástalanul kiszolgálta a Rákosi terrort. Egyike volt azoknak a polgári származású karrieristáknak, akik elárulva osztályukat, kezére játszottak a véreskezű diktátornak. Hogy mennyire kapható volt minden aljasságra ez a Barcs Sándor, arra egyetlen bizonyíték is elég. Nemrég jelent meg szabad földön a Rajk-per hiteles története, eredeti hazai okmányok és kiadványok alapján. A kötetben szerepelnek azoknak a nevei is, akik - "független" bíróságként - halálra ítélték Rajk Lászlót és társait. Mint azt maga a párt is megállapította: koholt, hazug vádak alapján, törvénysértéssel, ami kimeríti a közönséges gyilkosság fogalmát.
