Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)

1985-03-15 / 1. szám

I- '4 -"Lobogózzak fel a főváros házait február 13.-án!" - szól a felhívás a február 1- 1 budapesti lapokban a lakossághoz, a közintézményekhez és vállalatokhoz. Ezen a napon szabadult fel ugyanis Budapest. Pontosabban« e napon esett el Buda s ezzel a magyar főváros teljes egészében a szovjet csapatok birtokába került. A mai rendszer ezt örömünnepként tartja számon és a házak fellobogózásával díszbe öltözteti a várost. - Ezalkalomból idézzünk föl egy-két részletet a magyar főváros ostromáról: Pest határába november első napjaiban érkeztek a szovjet hadak,Malinovszkij marsall háromszázezer embere. A pesti oldal január ló-án jutott az oroszok birtokába, tehat több mint két hónapig kötötte le és kényszerítette állóharcra a nyugat felé törő 2. ukrán frontot. A főváros körül december 24-én zárult be az ostromgyürü, attól kezdve a védők csak légi utón kaphattak utánpótlást. (A németek a Vérmezőre dobtak le ejtőernyővel csomagokat, sőt néhány motornélküli szállítógép is leszállt a réten.) A védők január 16-án adták föl a Duna balpartját és - a hidak felrobbantása után - a budai oldalon folytatták a harcot. A védősereg létszáma kb. 70,000 volt, nagyobbrészben német egységekből állt. Miután a Dunántúlon operáló német erők két felmentési kísérlete is kudarcot vallott és a Várba szorult védők utánpótlására sem volt lehetőség, február 12-én Hűvösvölgy felé kitöréssel próbálkoztak,akik még megmaradtak. A kitörési kísérletet az oroszok meghiúsították és 35,000 embert ejtettek fogságba. Körülbelül ugyanennyi volt a védők vesztesége halottakban. Az oroszok soha nem közöltek adatokat a budapesti harcok veszteségeiről, de nyugati források szerint 60- 70,000 szovjet katona esett el a magyar főváros ostrománál. (Malinovszkij azzal mentette magát az ostrom elhúzódása miatt Sztálin előtt, hogy a védősereg 180 ezer főből állt és győzelmi jelentésében 110 ezer hadifogolyról beszélt. A valóságban elfogottak számához hiányzó 75,000 embert a budapesti utcákon szedték öszsze az oroszok: ezeket a^civileket szállították aztán hadifoglyokként Foksaniba, majd onnét a szibériai lágerekbe, ahonnét sok tízezer soha többé nem került haza közülük...) Buda ostroma 51 napig tartott: az itteni harcok hevességét szovjet hadtörténészek a sztálingrádi harcokhoz hasonlítják. A Budapest elfoglalásáért folytatott szovjet hadműveletek teljes időtartama több mint három és fél hónapra teherő: ennyi ideig tartóztatta föl a nyugat felé irányuló támadást Budapest.

A város rombadőlt, a szépséges hidak a vízbe omlottak, a polgári lakosság mérhetetlen szenvedéseken ment át és sokezer polgár elpusztult. A századok során a magyarság már sok hasonló áldozatot hozott Nyugatért. S a hála ezúttal is a párizsi béke, Trianon megismétlése volt. (Gosztonyi Péter hadtörténész írja "Magyarország a második világháborúban" című könyvében, hogy a szovjet hivatalos szóhasználat szerint a Vörös Hadsereg Budapestet nem "felszabadította", hanem ellenséges városként "elfoglalta"...)

■ /'í Ifi i kJ JL

A felszabadúlásra" való emlékezés egyébként ez év első hónapjainak legfontosabb közéleti tevékenysége: januárban Pest felszabadulását ünnepelte a rendszer, most februárban Buda, illetve az egész főváros szovjet kézre kerülése ad alkalmat az ünnepi lelkendezésre, és már most megindultak az előkészületek április 4., az ország "felszabadulásának" nagyszabású megünneplésére. Mert a negyvenedik jubileum jó ok arra, hogy a rendszer urai ünnepeljék magukat és a népköztársasággá szelídített proletárdiktatúra megszületését, ugyanakkor pedig hálát rebegjenek a "felszabadítóknak". Eddig is minden évben nagy ünnep volt április 4., de a jelek szerint az idei négyévtizedes évfordulót az eddigiekhez képest még sokkal fényesebb külsőségek közt szándékoznak emlékezetessé tenni. Erre mutat már a kisebb közbeeső évfordulók je lentőségének felnagyítása is. így például nagy cikk emlékezik meg a Magyar Nemzet február 2.-i számában az Új Szó-ról, a Vörös Hadsereg magyarnyelvű lapjáról, melyet a háború alatt Magyar Újság címmel Moszkvában, majd később Lvovban szerkesztettek és a felszabadulás után Budapestre telepítettek,hogy terjessze a szovjet propagandát. A Lapkiadó Vállalat nagykörúti épületének kapualjában ott a márványtábla: "E házban jelent meg 1945« február 2.-án az Új Szó, a Szovjetunió Vörös Hadseregének magyar nyelvű napilapja." A cikkíró felsorolja aa lap akkori szerkesztőinek és munkatársainak nevét, majd korabeli cikkekből idéz, az akkor megjelent írások ismertetésével mutatja be az Új Szó szellemét.

És itt hadd idézzek betüszerinti pontossággal egy mondatot: "Fogarasi Béla egyebek között arról írt, hogy az 1848-49-es szabadságharc idején a haladó erők a náci Oroszországban ellenezték az intervenciót és Kossuthtal rokonszenveztek." A