Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)

1985-04-15 / 2. szám

vacsorákat fizettek ro ezekre t *'’rür került sor a legjobb no«?-*-? éttermekor. hotelekben. Az üzlet nagyon jövedelmezőnek bizonyult és a boltvezető nem volt hálátlan« a Húsnagykereskedelmi Vállalat kereskedelmi igazgató jának Szarka Ferenc nek (nőmén est omen...) dőlt az ajánde'k. Havonta rendszeresen kijárt neki a háromezer forintos "hálapénz“, de számtalan esetben kapott gazdag húscsomagokat a boltból. Az é^vek során a boltvezető televíziót vett neki és két rend ruhát csináltatott számára. "Felmerül a kérdés* hol voltak hosszú évekig az ellenőrök? - olvassuk a tudósításban, aztán megkapjuk a választ is* "Nos ők is megjelentek időről-időre a boltban, de nem azért, hogy vizsgálják a számlázást, vagy az árúkészletet, hanem egészen másért. A látogatások során az irodában a feketekávé mellé mindig csinos borítékot kaptak, egy ötszázassal kibélelve. A három ellenőr hetente megkapta a maga járandóságát és éveken át nem is volt semmi probléma. Amikor a bűnszövetkezet lebukott és a rendőrség megkezdte a nyomozást, milliós kárt állapított meg. - Ilyen nagyszabású feketézésre csak ott van lehetőség, ahol hiánycikk valami. Jelen esetben a hús. Mert ahol rendes úton is kapható, felár^és protekció nélkül, ott nincs talaja a feketézőknek, a pult alól árulóknak. Es itt valami nem stimmel! A magyar élelmezés intézői, meg a különböző hivatalos statisztikák nem győzik hangsúlyozni, hogy a magyarországi hústermelés egyike a legmagasabbaknak Európában és az egy főre eső húsfogyasztás terén Magyarország az elsők közt áll. Ha ez igaz, miért tudott egy szétágazó bűnszövetkezet éveken át százezreket csinálni feketén szerzett hússzállítmányokból? De nem igaz! Mert ha a magyarországi húsellátás rendben lenne, akkor hogyan kerülhettek volna, bele ilyen mondatok a "húsmaffia“-riportba* "A környékbeli háziasszonyokon kívül távolabbi kerületekből is jöttek vevők, mert az üzlet valóságos terülj asztalkája volt a hazai kínálatnak." Másutt ugyanis alig van kínálat, mégkevésbé választék. Erre mutat egy másik mondat is* "Ömlött a boltba a hiánycikknek számító csabai, gyulai és a szalámi. Ezekből a cikkekből évek óta korlátozott készletek álltak rendelkezésre, ezért keretgazdálkodást vezettek be. De míg más üzletek a minimumot sem kapták meg, a bűnszövetkezet boltjában mindent lehetett kapni." - Talán elég is a példákból. Az egész rendőri hírben nem az az érdekes, hogy panamáznak Magyarországon - ez már föl sem tűnik az újságolvasóknak -, hanem az, hogy ismét fény derült egy kommunista hazugságra. Nem igaz, hogy Magyarországon rendben van a húsellátás. Volt. De a szocialista rendszer - mint annyi minden mást - ezt is elintézte.

"Mese a telefonról" címmel olvashatunk nyugaton élő ember számára szinte hihetetlen tötténetkét a hazai távbeszélőhelyzetről. Az,.újságíró elmondja, hogy egy szép napon levelet kapott a Lágymányosi Távbeszélő Üzemtől, hogy lakásába hamarosan beszerelik a telefont. Miután már harminchárom (!) éve hiába vár telefonra (újságíró!), nagy örömmel fogadta a jó hírt. Az örömbe csak azért vegyült némi üröm, mert a telefontársaság csekket is mellékelt az értesítéshez és közölte a levélben* szerelési költségekre ötszáz híján tízezer forintot kell befizetni záros határidőn belül. Az újságíró családja valahogyan összekaparta a^ pénzt és befizette a telefontársaságnak. "Iparkodni kellett - írja - nehogy túllépjük az egyhónapos határidőt, mert különben e^y életre törlik a sorból. A feladóvevény bemutatásakor az ügyintéző közölte* Három héten belül mennek a szerelők!" - Aztán eltelt pár hónap, megérkezett az ősz, a szerelők nem. Az újságíró felesége bement érdeklődni, mire közölték, hogy a szükséges tervek még nem készültek el. Hetek múltán ismét levelet hozott a posta, melyben az állt, hogy a hálózat tervezése miatt a szerelés csak a IV. negyedév végére várható. Az ügyfél nyilatkozzék, kéri visszautaltatni a szerelési díjat, vagy benthagyja a pénzét és tovább vár? Vártak. Karácsonyig. "Akkor becsapott a mennykő - olvassuk a rémhistóriát - és érdeklődésünkre közölték* félreértés történt, nem tudják, miért hitegettek bennünket, nincs még se terv, se útbontási engedély, következésképp telefon sincs. Közben a Posta is szükségesnek tartotta ugyanezt közölni a hopponmaradt ügyféllel* a levélben az állt, hogy a kivitelezésre ez év végéig nem kerülhet sor. "A kivitelezés várható időpontja még nem ismeretes" - szólt a levél befejező mondata, majd a már ismert kérdés, hogy az ügyfél igényt tart-e befizetett tízezer forintjára? Az újságíró melankolikusan legyint* hogy a Posta kamatmentesen használja a lakosság pénzét, még hagyján. De a nagyobb baj, hogy a pénz visszakérését a telefonról való lemondásnak tekintik... Aztán várhat újabb harminchárom évet, amig ismét megkérvényezheti a telefont...