Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-15 / 1. szám
IX. évfolyam 1. szám 1985, március 15. Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minden hó 15-én Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct., Falit Church, Virginia 22042 Magyarországi sajtószemle február l-tól 28-ig A hivatalos Magyarország idén soha nem látott fénnyel készül megünnepelni a "felszabadulás" évfordulóját. Ez lesz a negyvenedik április 4 a rendszer életében és a budapesti kormány, mely a pártot képviseli és nem a magyar népet, most nagyon ki akar tenni magáért. A hazai sajtóban az év eleje óta teljes hangerővel folyik a "felszabadulás" eseményeinek glorifikálása és nyilvánvaló, hogy március 15 szabadságünnepe^ egészen háttérbe szorul a kommunista szólamokkal ékesített, vörössel dekorált ünnepségsorozat mellett, mely április első hetében ér majd a csúcspontra. Március 15 elszürkítése már évtizedek óta kormányprogram otthon. E célból a hagyományos szabadságünnep és április 4 közé^beiktatták az első proletárdiktatúra születésének ünneplését és ezzel a hármas visszaemlékezéssel némileg sikerül elterelniük a figyelmet március 15 jelentőségéről. Az idei propaganda azonban túltesz minden eddigin. És ez nyilván nem véletlen. A párt ideológusai a mostani kerek évfordulót tartották alkalmasnak arra, hogy harcos kommunista szellemet plántáljanak az ifjúság szívébe, melyből'- aggódva tapasztalják - kiveszett a régi bolsevisták forradalmi hite. Ezért próbálják kilakkozni a közelmúltat! hogy vonzóvá tegyek a fiatalok szamara. Az időzítés azért is megfelelőnek látszik számukra, mert most, a negyedik évtized végén már alig él valaki a régi szemtanúk közül - s aki még él, visszavonult a közélettől, nyugdíjba ment - s így nincs, aki felvilágosítsa a fiatalokat, hogy mindaz, amit a "felszabadulásról" szavalnak és írnak Kádárék, az történelemhamisítás és hazugság. Ha valaki figyelemmel kíséri a^hazai sajtót, mégvalamit észrevehet a felszabadulási ünnepségsorozat kórusában. A párt arra is felhasználja az alkalmat, hogy kedvezőbb színben mutassa be azokat a. bizonyos ^ötvenes éveket, melyekre csak borzongva lehet visszagondolni. Úgy látszik, a párt vezetői megelégelték, hogy az utóbbi években számos leleplező, számonkérő írás látott napvilágot otthon és ^ellentmondásosnak érzik, hogy a váltig magasztalt felszabadulás csak ilyen gyászos korszakot nyitott a magyar nép életében. Ezért - sok jel szerint - hozzákezdtek az ötvenes évek, a Rákosi-rémkorszak rehabilitálásához, sőt még magát a véreskezu kopasz gnómot is igyekeznek elfogadható színben föltüntetni. ' , , Hadd hozzak föl néhány példát erre. A PARTÉIÉT című folyóirat I985. januári számában kerekasztal-beszélgetést olvashatunk, ahol a párt néhány vezető embere idézi föl történészekkel az 19^5 utáni korszakot. Gosztonyi János, a Magyarod Világszövetségének azóta elhalálozott főtitkára fogalmazza meg a konferencián a célt« "Közeledik felszabadulásunk ü-0. évfordulója. Jó alkalom ez arra, hogy forradalmi közelmúltunk történetéről differenciáltabb, hitelesebb, meggyőzőbb képet alkossunk és vigyünk át a köztudatba.Nemcsak a történelmi igazságnak tartozunk ezzel, hanem az akkori idők harcosainak is, akik sokat áldoztak, az életüket tették fel az új Magyarországra, s akik közül később sokakat méltatlanul elfeledtak. Az irodalom, a művészetek sokat törleszthetnének adósságukból azzal, hogy méltó képet rajzolnak e korszak nemzedékének tagjairól." Gosztonyihoz hasonló húrokat penget Tömpe István veterán bolsevistái "A korszak ábrázolásában olykor egyoldalúságok tapasztalhatók. Előfordul, hogy az elért eredményeket csakis a kommunisták tevékenységének tulajdonítják, máskor viszont - sajnos ez a gyakoribb^- negatív képet rajzolnak a kommunista jártról. Fontos, hogy helyesen adjuk tovább ennek az időszaknak politikai tanulságait»"
