Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)

1984-08-15 / 6. szám

"Krumpli" cimmel olvastunk háziasszonyi monológot az Élet és Irodalom júniusvégi szamában. A cikk írója, Hallama Erzsébet krumplit hámoz a konyhában s közben ráér gondolkozni. Többek közt azon, hogy ez a művelet aligha nevezhető hámozásnak. "Amikor hozzáfogok - írja a cselekvés még egészen hámozás-szerű. Aztán vágok, nyesek, fúrok, nyiszálok, faragok, vések, aprítok, metszek, nyirok, hasogatok, sót csonkolok. Mert milyen is ez a krumpli?" Az önmaga által föltett kérdésre így válaszol: "A foltok változatosságával lenyűgöző. Levágja az ember a héját, alatta ott egy kékbe játszó szürke folt. Azt is levágja s alatta ott egy kisebb sötétbarna, tömör folt. Azt is levágja, ^és kiderül, hogyha folt nem is folt, hanem járat. Azt is kivési, már csaknem átjut a krumpli túlsó oldalára,akkor meg valami szeplős terjengős bukkan elő. Azt is kivágja s az immár kettéesett krumpli fennmaradó héjának hámozásához fogna, mikoris feltűnik a héj alatt egy^szederjes vonulat. Ebből a krumpliból se sok maradt..." - kz újságírónő szomorúan hajítja szemétbe munkája gyümölcsét, a maradékot s tovább elmélkedik:

"A ronda krumpli fölött megjelenő emlékek viszont szépek. Valamikor Magyarországon nevük is volt a különböző krumpliknak. Mert voltak különféle krumplik. Volt Gül Baba, Ella, ^Rózsa, Kiflikrumpli. Lehetett tudni, melyik milyen: az egyik szétomlott, a másik ha megfőtt is, szépen egyben maradt. Manapság nincsenek nevek, mert nincsenek fajták sem. Ami azonban nem jelenti azt, hogy a krumplik egyformák. Van úgy, hogy ugyanannak a kilónak egyes darabjai már rég szétfőttek, miközben mások még félig nyersek. Valamikor sült krumpli is létezett, de nem az az olajban aszalódott rágós valami, amit a vendéglátóüzemekben annak csúfolnak. Hanem sütőben pirosra sütött csemege, ami szétomlott az ember szájában..." - A háziasszonyi gondolatok visszaszállnak a jelenbe: "állok a konyhában - olvassuk tovább - és nézem áldásos működésem eredményét. Két vagdalék-kupac, az egyik ehető, a másik selejt. Föiteszem az ehetőt a tűzre, a másik ott marad. Lázongásom a mai magyar krumplihelyzet iránt váratlan cselekedetre sarkall. Előveszem a konyhai mérleget és a szemétvödör helyett előbb abba pakolom a szederjes duplahéjakból, rothadt krumplisapkákbó-1, foltokból és bizonytalan színű/gümecsekből összeállított mellékterméket. A krumpli összesen két kiló volt. Es ez itt nyolcvanyolc deka. Kishíján a fele..." - A lehangoló mérési eredmények után az újságíró-háziasszony számolni kezd: "Ha egy kiló krumpli -ára hét forint, akkor két kilóból most a szemétbe dobtam hat forint 16 fillért. Magyarországon az évi burgonyafogyasztás fejenként 58 kiíőT Ha a veszteség kilónként kereken három forint, az egy évben fejenként 17á forint. Egy négytagú családban egy pár cipő kijönne a rohadt krumpli árából. Országos viszonylatban ez évi egymilliárd 7á0 milliót jelent. Nem világrengető összeg, nem lenne elég az új Nemzeti Színházra, de például elég lenne a vidéki színházakra, melyeket még fölrobbantani sem kell, mert a közeljövőben összedőlnek maguktól is..." (Itt megjegyzi a cikkíró, hogy egészséges krumplinál a "normális" hámozással járó veszteség 16-18 százalékos lehet, de semmikép sem áL százalékos!) - A városban jártában-keltében az újságírónő többeknek szóbahozza a krumpli-ügyet: "A nők kivétel nélkül hevesen szidni kezdik, dől belőlük a panasz. Hogy nem lehet egy tisztességes rakott krumplit főzni. Hogy ázott pép lesz a krumplisaláta, meg az a sok ronda feketeség. Valaki megjegyzi: ^azelőtt a disznókkal etették az ilyet. A másik dühösen tiltakozik: az ő disznóik spéciéi az ilyen krumplit meg nem ették volna! A harmadik közbeszól: azért a tömegek így is befalják a gyorskiszolgálókban, a talponállókban a géppel tisztított, feketefoltos^ enyhén rossz szagú krumplit." - Az újságírónő gondolkodóba esik ezen és így vigasztalja magát: "Olyan mindegy, mit eszik az ember, nem az a lényeg. Hiszen a krumpli is csak annyi, mint a panellakás vékony falai, a rossz útak, a hiánycikkek, a_csápokból folyó- büdös víz, a pökhendi kiszolgálás a bolt okban, a h ivatalok packázásai,~ ~a 'piszok, a rendetlenség ás a többi apróság mind. A lélek egyensúlya pedig igen törékeny..."

Külön fejezetet érdemel a cikk második része, mely a hazai burgonyaminőség romlásának okait próbálja kifürkészni. Egy burgonyaszakértő agronómus a következőket mondja: "A hetvenes évek elején mélypontra került a magyar burgonyatermelés. A hagyományos magyar fajtákból már nem lehetett egészséges szaporítóanyagot előállítani (hogy miért, az nem derül ki a nyilatkozatból...), új fajtákat kellett hát behozni és meghonosítani, nagyüzemi technológiával. Hollandiából hoztunk be szaporítóanyagot és az első években szép eredményeket tudtunk felmutatni. De ma már nem dicsekedhetünk. A holland krumpli a hűvösebb, nedvesebb klímát kedveli,- (o -