Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)

1984-05-15 / 3. szám

"Náci-nyilas rémuralom” - címmel kiállítás nyílt a Munkásmozgalmi Múzeumban. A látnivalókról fogalmat alkothatunk a cím alapján, a kiállítást ismertető újságcikkek reszleteze'sét ezért fölöslegesnek tartjuk. Csupán egy ...mondatot érdemes idézni az egyik ismertetésből« "A kiállítást több iskola növendékei is megtekintették» a gyerekeknél a legnagyobb sikert a háborús bűnösök akasztási jeleneteiről készült fényképek aratták..." - Több hazai író kifogásolja, hogy az ^migráció nem hagyja behegedni a régi sebeket és állandóan fölvakarja azokat.

Úgy tűnik, ez csak a Rákosi-rendszer és a kommunizmus bűnei miatt keletkezett sebek esetében bántja egyesek érzékenységét.Azokról nem szabad - vagy nem illik? - beszélni. Az 19^-es sebek fölvakarása szüntelenül folyik s ez ellen senki sem emel szót... Nem furcsa ez? - S hogy a Kádár-rendszer nem egyenes folytatása a Rákosi-terrornak és azzal valóban nem vállal közösséget, csak akkor fogom elhinni, ha a “Náci-nyilas rémuralom” című kiállítás után "Rákosi-rémuralom" címmel is nyílik egy kiállítás a Munkásmozgalmi Múzeumban. Addig nem.

A Hazafias Népfront székházában nyelvészek, írók és közéleti emberek értekeztek arról, hogyan lehetne javítani az ifjúság beszéd- és magatartáskultúráján? "Mindennapi nyelvhasználatunkban - olvassuk a az értekezletről kiadott közleményt - és főként a fiatalok beszédmódjában egyre nagyobb mértékben terjed a durvaság,a trágárság, amely ellen társadalmi méretekben kell felvenni a harcot." A Hazafias Népfront felhívást bocsátott ki, mely így kezdődik« "Közös akarattal vessünk^véget a mindennapi nyelvhasználatunkat egyre inkább elárasztó durvaság és trágárság továbbterjedése elé!" A felhívás külön szól a szülőkhöz az ifjúsági szervezetekhez, a hírközlő szervekhez s végül az írókhoz, színház-, film- ás tévéművészekhez, hogy segítsék az akció sikerét és vizsgálják meg, "mennyire szakmai kényszer, illetve mennyiben csak szakmai kényszerképzet mindennek a nevén,mégpedig a legdurvább nevén nevezése." - végre megmozdult a magyar társadalom,hogy megpróbálja fékezni azt a folyamatot, ami immár negyedik évtizede tart, a magyar nyelv romlását és eldurvulását. Sok remény nincs a sikerre, mert a bajok gyökere a társadalmi berendezkedésben, a rendszerben macában van. A modor, a beszédstílus, az egymásközti érintkezés, az u.n. magatartáskultúra eldurvulásának oka, hogy hazánkban a kommunisták az urak. Ideológiájuk tette durvává az embereket, akik ma már nem is tudják, mik a társadalmi együttélés szabályai. Az új generációk ezekről épp úgy nem hallanak sem az iskolában, sem a családban, mint a vallásról, hitről, erkölcsről. S mivel a Hazafias Népfront akciója sem támaszkodhat ezekre, a próbálkozás eleve reménytelen.

Dr. Szekér Gyula, a magyar gazdasági élet egyik vezető alakja írt cikket a Magyar 7 Nemzetben "Megújuló gazdaság" címmel. Ebben fölvázolja az 19^5* óta tartó fejlődést és külön tárgyalja a mezőgazdaság sikereit, amiről azt írja, hogy az 1960- 80-as években a növekedés dinamikáját illetően Magyarország a világranglista második helyét foglalja el. (Hadd jegyezzük meg, hogy bár nem vonjuk kétségbe ezen adat valódiságát, a fejlődés bizonyos értelemben csalóka képet mutat. Mert i960 után egy végsőkig leromlott mezőgazdaság adataihoz viszonyítja a statisztika a fejlődést s az i960 előttihez képest tényleg nagy eredmények születtek a megváltozott gazdasági feltételek mellett. De csak ahhoz képest« mert a nyugati mezőgazdaságok már akkor is magas szinten álltak, következéskép fejlődési ütemük sem érheti el a nulla pont alól feltörekvő magyar mezőgazdaság "növekedési dinamikáját*!) Az iparról szólva Szekér Gyula szintén eredményekre hivatkozik és adatokat sorol. Majd ecseteli a gondokat is, melyek alapvető oka az elavult géppark, a korszerűtlen technológia, a rossz munkaszervezés. Az ország számára létkérdés a tőkés piacra irányuló export, de a magyar ipar nem minden tekintetben versenyképes. "Gépeink például túlsúlyosak - írja Szekér Gyula -, bizonyos kategóriákban a magyar gép 5500 kilogramm, míg egy külföldi csupán 4-500. Egy magyar autóbusz összsúlyából egy utasra l60 kiló jut, még egy nyugatnémet gyártmányúnál csupán 1Ú-3 kiló. Ezer kilogramm nyersvasra 85O kiló salak esik, Japánban 300-35° »de még a KGST országokban is csak 500-55° kiló." Szekér Gyula szerint így is javult az export-import arány» 1978-83 között 25 százalékkal nőtt a tőkés export és 20 százalékkal csökkent az import. S most következik egy mondat, ami nyilvánvalóan elírás, de lehet elszólás is» "A termelékenység évi négy százalékkal, az anyagfelhasználás pedig két százalékkal csökkent." Tudjuk, hogy a magyar ipar legfőbb gondja a termelés rossz hatásfoka, az alacsony termelékenység. Vajon lehetségese,hogy minden igyekezet ellenére még tovább csökkent? És ezt be is vallják!?...