Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)
1983-11-15 / 9. szám
Hogy mire vezet ez, milyen stílust honosít meg a társadalomban és hová "fejleszti" a gyermekek viszonyát a felnőttekhez, azt találgathatjuk.És Deme László aggályaival aligha lehet egyet nem érteni: "Sok felnőtt azt hiszi: ezzel ad szabadsagot a gyereknek, s valamiféle demokratizmust (?) valósít meg.Pedig csak szabadosságra szoktatja és anarchiát teremt. Ha gyermekeink nem ismerik meg a tiszteletadás nyelvi eszközeit, akkor a tiszteletadás formáival együtt annak lehetősége, majd az ember ember által való megbecsülésének a gondolata is elvész. Aminek máris számos jelét látjuk, beszédben és magatartásban egyaránt. Ismerjük őket, nem részletezem." Amire itt céloz a cikkíró, arról már nem egyszer olvastunk keserű sorokat hazai tudósításokban. Az ifjabb generációk gorombaságáról, durvaságáról, ahogy "Hé öregem!", meg "Idefigyeljen nyanya!" megszólításokkal - és ehhez hasonlókkal -"tüntetik ki" az idősebbeket, munkában megőszült aggokat. És még jó, ha valami trágársággal nem tetézik meg közvetlenségüket. Hogy mindez nagyré3zben a kicsikorban elmulasztott nevelés eredménye és a családi körben látottak-tapasztaltak következménye, azon még vitatkozni sem lehet. Márpedig hogyan várható el jómodor, tisztelettudó megszólítás attól, aki otthon még köszönni sem tanult meg? "A családok növekvő többsége - Írja Deme László - a nevelést egészében áthárítja az iskolára. Az meg egyre rémültebben hátrál a mai gyermek (s a közben biológiailag szülővé öregedett, de mentálisan nem mindig e helyzetéhez érett ifjú nemzedék) elől. Nem csodái felelősségük megnövekedésével párhuzamosan nemcsak a dobogót húztuk ki a pedagógusok lába alól, hanem egyre inkább a szülők (s idestova a gyerekek) kiszolgáltatottjává tesszük őket." Sem a család, sem az iskola! Miben lehetne még bízni? Deme erre is utal írása végén. "Meg kell kérdezni a művelődési minisztert: nem volna-e időszerű az iskolai rendtartásban szabályozni a megengedett és megkívánt kommunikációs modort! Nem kellene-e újra a család természetes kötelességévé tenni a kultúrált nyelvi érintkezés elsajátíttatását? És meg kellene kérdezni az úttörőszövetséget szárnyai alá fogó KISZ-t, a rádió és televízió ifjúsági szerkesztőségeit, de az ifjúsági lapokéit is: föltétlenül másolniok kell-e (s ezzel szentesíteni és terjeszteni is) az ifjúságnak nyelvi-nyelvhasználati-kommunikációs igénytelenségét, fésűiétlenségét, nemegyszer mosdatlanságát? Vagy megpróbálhatnának-e inkább alakitóan hatni rá." Kár a strapáért! - mondhatnók erre "régi" pestiesen. A család, az iskola, a művelődési minisztérium, az úttörőmozgalom, a KISZ, a rádió, a televízió, az ifjúsági lapok és az egész társadalom - akárcsak maguk a gyerekek - mind-mind a szocializmusnak nevezett kommunista rendszerben léteznek s amíg ez lesz otthon, nem várhatunk mást: elképzelhetetlen gyökeres változás a nevelés terén, a fiatalok modorában. Addig egyenlőség marad Magyarországon. A modortalanság egyenlősége. x x Deme László Elet és irodalomban megjelent, fent ismertetett cikkéből még egy bekezdést szükségesnek tartok idézni - függelékként: "Szokás arra hivatkozni: hiszen az angol is mindenkit tegez. Ez persze nem igaz. Az egyféle angol alak - történetileg - általános magázódás. Nem a bizalmaskodásnak felfelé, hanem a tiszteletadásnak lefelé való kiszélesedését hordozza a mélyben." "Merre hajlik a gyertya lángja?" címmel - mint előző számunkban már jelentettük - nyugaton élő magyar papokkal készített dokumentumfilmet a budapesti televízió. A filmet 1983» junius 1^4-.-én mutatták be s abból idézzük most az egyik interjú-részletet. A beszélő Békés Deliért bencés szerzetes, a római Szt.Anzelm kollégium tanára és perjele, a Katolikus Szemle főszerkesztője: "... mi középen állunk. Nyilvánvalóan mind jobbról, mind balról érnek támadások. Azt gondolom, hogy amit mi baloldalinak nevezünk az emigrációban, az egy egészséges, korszerű szocializmus. ... Ezzel a típusú szocializmussal mi egyetértünk..." ----- Békés Gellért szereplése a hazai tévében s főleg se hideg, se meleg nyilatkozata csak azokat lepheti meg, akik nem tudják, hogy Békés páter egy évvel ezelőtt már a a Magyarok Világszövetsége hazacsalogató propagandujságja, a Magyar Hírek számára is odaadta a nevét és a lap 1982. július 2É.-i száma fényképes interjút közölt vele. Az emigráció sajtója tapintatosan hallgatott erről, de ha másoktól számonkérjük az ilyen szereplést, Békés páter sem lehet kivétel.
