Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)

1983-03-15 / 1. szám

6

■»•** v,’*‘ ' r >•

...... i»»-«. fc .. ^ ■ ■' ........ * ***

A Református Elet újévi száma elég későn került a kezünkbe, de meg így,is érdemes volt beleolvasni. Az első oldalon mindjárt Dr. Bartha Tibor református, püspök ünnepi elmélkedése ragadja meg a figyelmet« annak is egy része, melyben a rendszerrel példásan együttműködő egyházi vezető a világ éhezőinek sorsát fájlalja. Majd mindazért, hogy a földön nyomor van, az Egyesült államokat okolja. "Az emberiség anyagi erejének nagyrészét fegyverkezésre fordítja - írja a püspök, aztán így fűzi tovább a szót« Kétségtelenül az Egyesült államok kormányzatát terheli a felelősség ezért a tragikus helyzetért, mert a ^fegyverkezési verseny útján az első kezdeményező lépéseket mindig az Egyesült államok tette meg mind a mai^napig." A püspök úr igyekszik megszolgálni a rendszer kegyeit. Pedig Isten szolgájához nem illik a hazudo.zás. ..

"Benyomásaink nagyon kedvezőek voltak" - idézi a Magyar Nemzet washingtoni^tudósítója, Avar János abból a beszélgetésből, amit Lantos Tamás magyarszármazású amerikai kongresszusi képviselővel folytatott. Az interjú a képviselő hivatali helyiségében zajlott le, ahol - mint Avar János írja - az iroda falát Kováts Mihály képe díszíti. Mint arról már előző számunkban említést tettünk- Tom Lantos nemrégiben egy képviselői küldöttség élén több keleteurópai országod meglátogatott és tapasztalatairól elismeréssel nyilatkozott a Washingtonba delegált ha- zai újságírónak. A fentebb idézett mondatát - mely a cikk címeként szerepel a

: magyar Nemzet február 13-i szamában - természetesen a magyarországi viszonyokra vonatkoztatta» hangsúlyozta, hogjy az 1979-es utolsó hazalátogatása óta is a fejlődés számos jelét látta szerte.az országban. - Lantos Tamás 56-os menekült, de jól tud alkalmazkodni az amerikai viszonyokhoz. Máskép nem is csinálhatott volna politikai karriert, csak ha beáll a "vonalba". Mely az amerikai külpolitikában Roosevelt óta semmit sem változott.

A legújabb hazai keresztnévdivatról néhány hónappal ezelőtt már írt az FMH. Ezzel a témával foglalkozik a Magyar Nemzetben egy rövid cikkecske, hadd idézzünk belőle pár sort» "Már azt hintem, vége a Krisztián-korszaknak, de hallom, hogy a szomszéd^ utcában egy újszülött-fiúcska révén kapott némi haladékot. Nemrégiben pár utcával odébb egy kislányt'még Andreának kereszteltek. Hiába, vannak még elmaradott szülők! Mert a mi falunkban elegáns fiúnévnek a Vilibald számít, leánynévnek meg az Aletta. Menő még’a lányoknál az Amarillisz,a Diana és a Mercédesz, fiuknál az Armand, a Konrád és. a Richárd. Úgy tűnik fel tehát, hogy a névörület tovább tart. Látszat szerint főképp az ’alsóbb’ népcsoportok körében, amelyek társadalmi emelkedésüket a nevek világában is át akarják élni." Aztán egy érdekes jelenségre mutat rá a cikk írója» "Legutóbb az idegen nevek divatjára mintegy reakcióként entellektüeleknél az ’igazi’ magyar nevek jöttek divatba. Egyegy,jobb játszótéren csak úgy röpködnek az anyukák szájából a Máték, Gergelyek, balázsok, Orsolyák, Fruzsinák, Zsófiák nevei." Végül még egy megfigyelés: "Nemrégiben olyan falvakban jártam, ahol a lakosok nagy többsége cigány. Az iskolában az osztálynaplóban lapozva, ilyen keresztneveket találtam« Béla, József, Sándor, Gyula, Miklós, Antal, Kálmán, Erzsébet, Anna, Mária... Eltűnődtem, milyen . könnyú dolga lesz az ezredfordulón a kutatónak, aki a magyar társadalom struktúráját óhajtja feltérképezni..." - Tegyük még hozzá« azon is el lehetűnődni, hogy a negyedik évtizede folyó elszlávosítási, eloroszosítási törekvések ellenére se választanak a magyar szülők olyan nevet a fiaiknak,mint Szergej, Boris, Vladimir, vagy éppen Iljics. De még az Iván se kapós. Inkább akármit,csak ezeket nem! - Amiből arra lehet következtetni, hogy a ruszkik népszerűsége ma sem áll túl magas fokon hazánkban és „kultúrájuk" máig sem tudta megfertőzni a magyar társadalmat. Ezért még a Vilibaldot is meg lehet bocsátani a divatmajmolóknak.

19^5» február 1^. - Budapest fel-szabadulásának napja» ezzel a címmel emlékezik ünnepi cikk a 38 év előtti eseményre, melynek évfordulóját méltókép ülték meg a magyar fővárosban. Koszorúzás volt a Gellérhegyen, a felszabadulási emlékműnél és még többfelé, azokban a kerületekben, ahol szovjet hősi emlékmű áll.

Májátültetést végeztek a Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1. számú Sebészeti Klinikáján. A sikeres műtétet egy tizenkét éves kislányon hajtotta végr'e Szécsény professzor. Magyarországon'eddigi még nem történt májátültetés. A. beteg kislány a műtét után tizenkét nappal a gyógyulás útján van. .

/