Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)

1983-06-15 / 4. szám

■ban, tiz-tizenöt szavunk is volt a helyeslésre. Most mindent helyettesít, pótol egyetlenegy rövid szócska« oké! Hogy nem magyar? S hogy Amerikában is amolyan torzszülött? Kit érdekel? Oké! Ne legyünk érzelgősek: s én azon elmélkedem,hogy élhettek elődeink oké nélkül?..." Szomorú, de egyben jellemző is az OKÉ hazai térhódítása: a magyar nyelv tisztasága szempontjából elszomorító, másrészt azonban azt a vonzódást mutatja, amellyel - főleg a fiatalok - mindent fogadnak,ami nyugatról, azaz Amerikából jön. Már többször foglalkoztunk - hazai nyelvvédő cikkek nyomán - a magyar nyelv torzulásaival s főleg az idegen - elsősorban az angol - szavak elburjánzásával. Egész külön nyelv kerekedett ebből a zagyválásból» a mango1. Nos,aki a mangolt beszéli - ha kell, ha nem, angol szavakat kever beszédébe - az nyilván okézni fog, "igen" helyett, mert ez a sikk, azaz bocsánat: ez a divat manapság Magyarországon. Csúnya divat, merénylet szépséges anyanyelvűnk ellen, de mégis csak az egyik szemem sír, a másik nevet. iyert csúf hallani az okét magyar emberek szájából, de még csúnyább lenne azt hallani, hogy "da", vagy "haraso". Ettől mentsen meg bennünket az Isten!

Keresztény béketalálkozóról ad hirt Kijevből a TASzSz-iroda. Mint az erről szóló cikkből kiderül, Ukrajna fővárosában találkozót rendeztek az európai szocialista országok keresztény női. A szovjet küldöttek mellett résztvettek a találkozón a bulgár, a csehszlovák, a jugoszláv, a lengyel, a keletnémet és a magyar nők delegátusai is. A tanácskozáson képviseltette magát az Egyházak Világtanácsa, a keresztény Békekonferencia, az Európai Egyházak Konferenciája, valamint a Keresztény Nők Európai Ökumenikus Fóruma is. (Ezek a szervezetek egytől-egyig álcázott kommunista alakulások, Moszkvával rokonszenvező "békemozgalmak".) A találkozót köszöntötte Pimen, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája, ilyeténképen: "A jelenlegi nemzetközi feszültség idején, amikor a nukleáris veszély az emberiség létét fenyegeti, minden férfinak és^nőnek erőfeszítéseket kell tennie a béke megőrzéséért." Pimen pátriárka elvtárs egyébként nemcsak a nők találkozójához intézett üzenetet, hanem Reagan elnökhöz is! Az ötoldalas levélből a hazai lapok részleteket közölnek, hadd mutassunk bejezekből néhány mondatot. A pátriárka kifogásolja, hogy az amerikai elnök a "gyűlölet és az ellenségeskedés magvát hinti el hazája ellen'! Majd figyelmezteti a "ne ölj!" parancsolatára, mondván, hogy ezellen vét, amikor "hadakozásra buzdít". "Harcolni népem és hazám ellen!" - kiált föl felháborodva Pimen, minden oroszok pátriárkája, akinek körülbelül olyan jogai vannak hazájában és annyi befolyással rendelkezik annak sorsára, mint mondjuk egy rezervátumban élő öreg indiánnak az Egyesült államok kormányzására. (Nem, annak több állampolgári joga van: mert időnként szavazhat. Pimennek még ahhoz sincs joga.) Ezután Pimen kioktatja Reagan elnököt a keresztény etikára és nehezményezi, hogy hazáját "a romlás gócának", "bűnös birodalomnak" nevezte, azt az országot, me^ly "vállain viselte a fasiszta hordák elleni legnagyobb csaták terhét." iWajd igy folytat ja:" Mi, az Orosz Pravoszláv Egyház Püspöki Kara, Klérusa és a világi hívők - országunknak teljesjogú állampolgárai és hazafiai - őszintén támogatjuk a szovjet állam nemes erőfeszítéseit, amelyek arra irányulnak, hogy megakadályozzák a nukleáris háborút, hogy általános és teljes leszerelést érjünk el." Végül igy fejezi be üzenetét Pimen pátriárka:

"Az én hazám nem követ rejteget a keblén, hanem olajágat tart a kezében..." Ezeket a sorokat nem lehet elérzékenyülés nélkül olvasni: az ember szinte látja lelki szemei előtt, ahogy a szovjet tábornokok olajárakat lengetve vonulnak föl a Vörös Téren, a szokásos május elsejei katonai parádé keretében. wem, kő valóban nincs náluk, azt nem rejtegetnek a köpenyük alatt, csak éppen ágyúk,tankok és rakéták félelmetes arzenálja dübörög a nyomukban... Pimen valószínűleg soha nem nézte végig ezt a felvonulást (alighanem meg se hívták oda) és bizonyára soha nem hallott még Afganisztánról, a védtelen civil lakosság elleni atrocitásokról, hogy régebbi dolgokat ne is bolygassunk. Például az éppen negyven esztendővel ezelőtt felfedezett katyni tömegsírokról se beszéljünk: Pimen pátriárka valószínűleg azokról sem hallott, hiszen ha hallott volna, egyházi ember létére már akkor föl kellett volna emelnie szavát a gyilkolás ellen és hangoztatnia a "ne ölj!" isteni parancsolatát. - Piment használja a szovjet rendszer és ő a kommunista propaganda eszközévé vált. Siralmas emberi sors...

Meghalt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács volt titkára. 1921-ben született és 1967-től 1978-ig töltötte be ezt a tisztséget.- 5 -