Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-15 / 2. szám
risak lenni a rendszerrel, odáig menve az azonosulásban, hogy az eredményekről beszélve gyakran hasznainak többesszám első személyt. Nemrégiben olvastam e.gy otthonjárt honfitársunk kitűnő’ riportjában ne'häny olyan mondatot, melyek gondolatok sorát indították el bennem. A riport írójának beszélgetőpartnere - egy középosztálybeli idősebb hölgy - elmondja, milyen keserves élet ma otthon magyarnak lenni (tudjuk!) es mennyivel könnyebb sors jut osztályrészül nekünk, akik a szabadságban élünk. Ezt is tudjuk és minden szóval egyetértünk. De amikor az idős asszony a két újjáépítésről s az eredményekről kezd beszélni - többesszám első személyben - ezt olvasva megkeseredett a szám íze. Jómagam mindkét újjáépítésben résztvettem - az elsőben egy-két évig szívvel és lelkesedéssel is, a másodikban pedig a szó fizikai értelmében,mert csak kétkezi munkásként kereshettem kenyerét - és huszonöt évig éltem a kommunizmusban, de sem én, sem azok, akikkel kapcsolatot tartottam, soha nem használtuk a rendszer semmiféle eredményére vonatkoztatva a "mi” személyes névmást. Mert (19^7 után, 1956 őszét kivéve) soha nem éreztük a miénknek, a magunkénak az országban végbemenőket, így az eredményeket sem. Hiszen jól tudtuk: azok nem a mi javunkat szolgálják és a magyar nép, melynek verejtékéből születtek ezek az eredmények, csak nagyon kis hasznát látja azoknak. Vajon a fáraók szolgahada a magáénak tekintette-e a piramisokat, büszke volt-e rájuk, amikor azok kizárólag a zsarnokok dicsőségét hirdették?... Egészéoen nézve a mai magyar értelmiség magatartását, csalódást kell éreznünk: az új és a régi értelmiség egyaránt közömbös a társadalom, a nemzet nagy problémái iránt és önként lemondva történelmi feladatáról, így vagy úgy beleilleszkedik az adott helyzetbe, hogy másodrendű szereppel is megelégedjék. Ennek első jeleit még magam is megfigyelhettem otthon tízegynéhány évvel ezelőtt, amikor az Új Gazdasági Mechanizmus bevezetésekor kissé megenyhült a politikai légkör, és - ahogy a hazulról érkező hírekből, jelekből tapasztalom - azóta már csaknem az egész értelmiség ezt az életfilozófiát vallja. Rákosiéknak erőszakkal nem sikerült megtó'rniök az értelmiség gerincét,míg Kádár ügyes taktikával, mézes-mázos ^szóval és kis engedményekkel szétmállasztotta önérzetét, fellazította tartását. De ugyanabban az időben - a hatvanas évek fordulóján - adtak először életjelt magukról az új demokratikus ellenzék tagjai, akik jogot formáltak az önálló gondolkodásra és a. bírálatra. Ők is értelmiségiek, tanárok, szociolo'gusok, írók, újságírók és számuk azóta is egyre nő. Közös jellemzőjük,^ hogy nem félnek a hatalomtól, nem hordoznak magukban szörnyű emlékeket a múltból: nincsenek megfélemlítve. Habár mind többen lesznek, az értelmiség létszámához viszonyítva sajnos csak vékony réteget jelentenek. A többség megalkuszik a helyzettel és vagy kiszolgálja a rendszert, vagy egyéni utakon keresi boldogulását.Az átlagnál ambiciózusabb értelmiségiek csak a pénzcsináláson törik a fejüket és nem is igyekeznek részt kérni az ország vezetéséből: igényeiket mélyen leszállítva beérik azzal, hogy egzotikus állatkereskedést, cipőpucoló standot, vagy zenés illemhelyet igazgathatnak. Mert csak ebben látnak jövőt... Az útról, mely idáig vezetett, legközelebb próbálok majd vázlatot adni. x x x A magyarországi influenza.járvány tünetei: magas láz, hányinger, gyakori szövődmények. Március első hetében kb. kétszázezer megbetegedést jelentettek. Nyitraj Ferencné államtitkár március Ú-én küldöttség élén New *ork-ba utazott, hogy ott mint a Központi Statisztikai Hivatal elnöke résztvegyen az ENSz statisztikai bizottságának ülésén. Bukarestből keltezett MTI-jelentés szól arról az ingerülthangú tiltakozásról, mellyel a román kormány Reagan elnök bejelentését fogadta a legnagyobb vámkedvezmény elvének visszavonásáról. A román nyilatkozat visszautasítja az ország belügyeibe való durva beavatkozást (?!) és "megfelelő intézkedéseket" helyez kilátásba, ha az amerikai elnök valóban megszünteti a vámkedvezményt. Az Angol-Magyar Baráti társaság Londonban tartotta idei közgyűlését. Charles Ringrose főtitkár beszámolójában a végzett munkát ismertette. A vezetőségválasztás során az elnöki tisztet ismét Alan J.P. Taylor történészprofesszor nyerte el.
