Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)

1983-04-15 / 2. szám

r VII. évfolyam 2. szám - 1983. április 15.

U H Független Magyar Hírszolgálat

Megjelenik minden hó 15-én

Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct.. Falls Church, Virginia 22042

Magyarországi sajtószemle március 1-től 3l"ig

A hazai lapokat néhány év óta sajátos kettősség jellemzi« egyrészről váltig bizonygatják, hogy a magyar nép a marxi elvek iránti töretlen hűséggel halad előre a szocializmus útján,másrészről minden alkalmat megragadnak arra, hogy példákkal illusztrálják« a mai Magyarország a szabad vállalkozások hona, ahol gazdasági téren oly korlátlan lehetőségek nyílnak az állampolgárok előtt, amilyenekre még a kapitalizmus is büszke lehetne... Az előbbi fogadkozások a szovjet elvtársak és a még létező pártucatnyi hazai ortodox kommunista megnyugtatására (félrevezetésére) szolgálnak, míg az utóbbi jól kiszínezett hírek a nyugati sajtónak szólnak,^ hogy abbanjninél kedvezőbb kép alakuljon ki Magyarországról, ami a népgazdaság további működtetéséhez nélkülözhetetlen folyamatos dollárkölcsönök igen fontos előfeltétele.

Ebben a műfajban olvastam nemrégiben néhány apróságot« hazai lap írt róluk először, aztán felbukkantak az emigráció sajtójában is, majd igazi világszenzációvá nyugatnémet és amerikai újságok révén váltak. Kis túlzással azt lelhet mondani« a budapesti maszekvilá^ legújabb hajtásait bemutató hírecskék bejárták a nemzetközi sajtót. Dehát rá is szolgáltak erre a publicitásra« három közülük legalábbis megérdemli, hogy foglalkozzunk velük. Annyira jellemzőek a magyar leleményességre s ugyanakkor a hazai igények beszűkülésére is.

Az elsői a régi slágerben is megénekelt Váci utcában - ahol minden nyugati újságíró megfordul élménygyüjtés céljából, lévén ez a főváros kirakata (pedig nemcsak a Váci utcából áll Budapest, de a Váci útból is...) -, szóval ebben a reprezentatív idegenforgalmi utcában három élelmes fiatalember megnyitotta az ország első maszek állatkereskedését - ahogy pld. a NEWSWEEK magazin írta - az "első magyar privát állatkertet", ahol Svájcból importált díszhalakat és különböző csúszómászó hüllőféléket vásárolhat jutányos áron a magyar dolgozó. (Az is nehezen érthető, miért kell Magyarországra Svájcból hüllőket és egyéb csúszómászókat importálni?...)

A második« a Keleti pályaudvar csarnokában egy jogi doktorátussal rendelkező férfiú cipőpucoló standot létesített, ami önmagában még talán nem lenne túl feltűnő, ha nem szerelt volna hangszórót a vendégszék fölé. A hangszóróhoz az ülés alá rejtve lemezjátszó csatlakozik, melyből a legmodernebb amerikai rockmuzsika dübörög a kuncsaft fülébe. Az üzlet remekül megy, a stand előtt sorbanállnak a cipőpucolásra és zenei élményre várók. A volt jogász többszörösét keresi annak, amit állami alkalmazott korában hazavitt.

De akadt Pesten egy Kiss János nevezetű atyafi, aki megirigyelte a cipőpucoló jogász sikereit és legott továbbfejlesztette az ötletet. Abból indult ki, hogy ha ma már lehet bérbevenni az államtól fűszerüzleteket és kiskocsmákat, miért ne lehetne illemhelyeket is? Mióta a pesti vécésnéníkék rendre kihaltak, úgyis nagyon elhanyagolt állapotban leledzenek a fővárosi nyilvános illemhelyek« ő majd megmutatja! Kiszemelt magának^egy nagyforgalmú helyen lévő földalatti zöldházikót, megfelelő összegű kenőpénzekkel fölszerelve besietett a kerületi tanácshoz és pár nap múlva zsebében volt a Batthyány téri metróállomáshoz épített illemhely bérleti szerződése.

A helyiség addig ragadt a piszoktól, nem volt szappan, törülköző, de büdösség annál inkább. Kiss János lendületesen munkához látott, kihordta a szemetet, jólfelszerelt tiszta mosdót rendezett be, a falakat ízlésesen dekorálta és vonzóan otthonossá tette az elhanyagolt helyet. De ez még mind semmi! Ha a vendég belép dolgát intézni, rejtett hangszórókból kellemes zene árad feléje, amitől vidám hangulata támad és menten feledi minden búját-baját.