Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-03-15 / 1. szám

- 9 -faj. Hogy van-e lelkiismeretem? Persze, hogy van. Nem, háborogni sem háborog.Tudom, hogy alapjában véve ez az egész szemétség, de az egész élet ilyen. El kell fogadni a kihívását. Az üzletben pedig aki finnyás, az semmit sem keres. Nincs piszkos munka, csak munka van..." - Az interjúalany még néhány szóval utal a "maffiára", mely behálózza az üzleti életet és melynek tagjai igen-igen jól élnek. Lényegében "szemétségból", de jól. Ezeknek áll ma a világ és ezek veszik az autókat, nyaralókat, ezek mennek nyugati társasutazásokra. A dolgozó meg gürizik - havi háromezerért. És építi a szocializmust.

Jósé Pedro Perez-Llorca spanyol külügyminiszter három napos hivatalos látogatásra Budapestre érkezett.

Nyomorúságos kép bontakozik ki néhány pályakezdő fiatal elbeszélései nyomán, amelyeket "Alku" címmel foglalt csokorba a Magyar Nemzet riportere. M. Péter elmondja. hogy az Orion gyárban szerelő, nemrég emelték az órabérét, most több mint kétezer forintot keres. A "néninek" (72 éves öregasszony) havonta 2,000 forintot -fizet, ezért kap egy kis szobát és teljes ellátást. Ami marad, azt ruhára és szórakozásra költi. weleg cipője tavaly sem volt. A heverő, amin alszik, gyerekméretű, ő 180 centi magas. - A másik huszonéves laboráns a Csepel müveknél, de zongorahangolással is foglalkozik, ^avi jövedelme 2,700 forint. Albérletben lakik és egy hegedűre gyűjt... Húszezerért már lehet kapni, de nehezen jön össze a pénz, mert ruhára is szüksége van... - B. János kocsikísérőként dolgozik s közben gépkocsivezetői tanfolyamra jár. ^avonta 2,600 forintot keres. Munkásszálláson él. Télikabátja nincs, többnyire tornacipőben jár. - G. László gyárimunkás, nemrég költözött albérletbe a munkásszállásról, ahol nyolcán aludtak egy szobában. Most egyedül van, de havi 600 forintot fizet a főbérlőnek. A takarékban már négyezer forintja van... - D. Gyula már nős, a felesége bolti eladó, gyereket vár. A felesége szüleinél laknak, családtagként. Most lehetősége nyílt lakásra: az AFIT-nál, ahol karosszérialakatos, lakásépítő akciót hirdettek. Tíz évre kell aláírni a papírt, a beugró 38 ezer forint. Nagyon szeretne beszállni, mert a jelenlegi szobájuk háromhússzor négyötvenes méretű és jön a gyerek... ^e bútor is kellene, mert az ágy rozoga, a szekrényt házilag ütötték össze... - - - Alku, megalkuvás minden vonalon, perspektíva semmi.Szocializmus.

"Közérzet" címmel jelent meg a ^agyar Nemzet január 23.-i számában egy cikkhelyben arra próbál választ találni az újságiró, hogy miért hallani annyi panaszt a társadalmi közérzetre, amikor a múlthoz képest toronymagasan jobb az élet a mai Magyarországon. Hzt az állítását mindjárt példákkal is illusztrálja: 1938-ban - az utolsó békeévben - az egy lakosra jutó jövedelem 4-ű-5ü pengő volt. A lakosság négyötöde 2k pengőt, egyötöde 88 pengőt keresett havonta. Matolcsy Mátyás írta- idéz az újságíró -, hogy akkoriDan 3 millió 600 ezer emöer élt Magyarországon napi 63 fillérből. Igaz: ezért a pénzért két kiló barna kenyeret, vagy másfél liter tejet, vagy húsz deka karajt lehetett kapni a boltban. Mások voltak az árak is - fejezi be elmefuttatását az újságíró -, de a mai keresetek arányban állnak

a magasabb megélhetési költségekkel. Miért nem jobb akkor az emberek közérzete? amikor az életnívó annyit emelkedett!?... -A február 12-i Magyar Nemzet-ben olsói levél ütötte meg a szememet, ugyancsak a közérzetről. Érdemes szószerint idézni, mit írt erről egy nyugdíjas lakatos? "Elolvastam a Közérzet című cikket.

A szomszédom hozta át, nagyon fel volt háborodva. Az abban leírt adatokat ellenőrizni kellett volna, mert messze vannak a valóságtól. Én és a szomszédom 78 éven felül vagyunk, mint fizikai dolgozók éltünk akkor, amelyik korról a cikk szól. KŐDanyán dolgoztam egy kovácsoló gyárban, az órabérem 32 fillér volt. A szomszédom asztalos volt, ő 28 fillér órabért kapott. Egy kiló finom fehér kenyér 2k, egy kiló füstölt szalonna 80 fillér volt. A tepertő kilója, vagy egy rántani való csirke egy pengőbe került, egy liter tej 12, kommersz bor 16 fillér, a tojás, sóskifli ^darabja 3, a villamosvonal 6 fillér volt. Aendes ruhát vehettem 12 pengőért, jó cipőt 6 pengőért. Sajnos volt munkanélküliség (a gazdasági válság idején hol nem volt?...), de aki rendesen dolgozott, az meg is élt. A kőbányai,kispesti, pestszenterzsébeti ezer és ezer kis családi házat mind munkásemberek építették föl. Ez az igazság, ^s nem volt Magyarországon olyan nyomor, mint amilyet a fiatalsággal el akarnak hitetni." - Gratulálunk a "nyugdíjas lakatos"-nak, hogy- ha névtelenül is - de megírta véleményét az újságnak. A Magyar Nemzet becsületére válik, hogy lehozta a hozzászólást. Ami elgondolkoztathatja a fiatalokat!...