Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-08-15 / 6. szám
el Szántó Miklós a Társadalmi Szemlében, majd így folytatja» "Az MSzMP, amely- X nek egész politikai vonalát az jellemezte, hogy a realitásokból indult ki, hogy a tömegek megnyerésére, szövetségesek közelítésére törekedett, s munkastílusához tartozott a türelem, az emberség, a mások helyzetének, gondolatainak megértése - emigrációs politikáját ezekre ^az alapokra építette." meglepő őszinteséggel jelöli meg e politika programmját» hazatérésre bírni, akit csak lehet; a tömeges hazatelepülésekkel demonstrálni a rendszer iránti bizalom erősödését,' megtörni az ország nemzetközi elszigetelését; s végül helyreállítani a kapcsolatokat a haladó emigrációval. Az új emigránspolitika elsó jele az 1963-as amnesztiarendelet volt, mely - Szántó szerint - fordulatot ^hozott az emigráció életében és "teljessé tette az ötvenhatosok leválását a jobboldali emigrációról." Az ötvenhatosok közül már addig is sokan mentek haza» végleg visszatértek - sorolja Szántó -, akik a szocializmus hívei voltak és az ellenforradalomtól félve mentek el; akiket a honvágy vitt haza; akik kijózanodtak, vagy a táborélettől riadtak meg.Az amnesztia azok előtt is kaput nyitott, akik ugyan nem gondolták meg magukat, de élt bennük a vágy, "hogy megmutassák otthon családjuknak, mire mentek nyugaton". - "A beutazók - olvassuk - reális képet kaptak az itthoni helyzetről, s tapasztalataik hamar elterjedtek. Minden emigráns, aki itthon járt és visszatért külföldre, a hazánkat rágalmazó rémhírek eleven cáfolata volt. 1965-től már évente 60- 70 ezer rokonlátogató kereste fel Magyarországot. Az utazások ténye a nyugati magyarság közéletében egyfajta vízválasztónak bizonyult." Ez igaz! Az amnesztiarendelet utáni évek az előkészületekkel, a^Magyarok Világszövetsége átszervezésével teltek el, aztán 1970-ben megtartották az első Anyanyelvi Konferenciát és ezzel útjára indították az új emigránspolitika legfontosabb mozgalmát, az anyanyelvi mozgalmat. Ennek szépenhangzó és sokakat megtévesztő jelszavai mögött akarták s akarják Kádárék megvalósítani mindazokat a célokat, amelyeket Szántó Miklós cikkében megjelölt, A széleskörű hazacsalogatási akció sokaknál járt eredménnyel» volt, aki szülőföldjét, otthonmaradt hozzátartozóit kívánta látni,volt, aki dollárjaival akart dicsekedni s most ezekhez csatlakoztak azok, akikben mocorgott a szereplési vágy, akik azt akarták megmutatni az otthoniaknak, milyen karriert csináltak nyugaton s végül még akadtak olyanok is, akiket az anyanyelvért való őszinte aggódás vezetett. Akármilyen indítékok alapján dönt is valaki a hazalátogatás mellett, tudvatudatlanul, akarva-akaratlanul,^ de mindenkép a Szárító elvtárs által vázo^lt új emigránspolitika céljait szolgálja. A puszta hazautazás is a rendszer iránti bizalmat demonstrálja és hozzájárul a statisztika emeléséhez, amit Kádárék a teljes konszolidálódás bizonygatására használnak fei» "60-70 ezer rokonlátogató kereste fel Magyarországot!" És a hazalátogató vízum ellenében egyszer s mindenkorra le kell tenni a kritika, az ^őszinte beszéd jogáról, ami nyereség a hazai rendszernek és veszteség az emigrációnak» eggyel csökkenti a kommunizmus bírálóinak számát. Természetesen aki édesanyját még egyszer látni zarándokol haza, vagy beteg rokonait keresi föl, nagyritkán, parévenként, azt aligha érheti gáncs. Ezt meg kell érteni, hiszen szabad országban élünk s ilyen esetekkel szemben még Mindszenty bíboros is elnéző volt, aki pedig igen rossz szemmel nézett a hazautazgatókra. Azokra legalábbis, akik okkal-ok^nélkül rendszeresen hazajártak, turistáskodni, esetleg üzletelni, elveiket árúba bocsátani. Aki gyakran jár haza, az mindig gyanús! És leggyanúsabbak a rendszer hivatalos meghívásait elfogadó, vendéglátását élvező "hivatásos" hazalátogatók, közéleti emberek, akik otthon szerepelnek,nyilatkozgatnak (néha nemcsak maguk, de az egész emigráció nevében) és így nemcsak passzívan - némasággal -, hanem cselekvőén használnak a rendszernek. És ártanak az emigrációnak. Pontosabban» a politikai emigrációnak. Mert az emigráció egészére nyilván nem illik ez a meghatározás. Akik nem kifejezetten politikai okokból, hanem csak a jobb élet, az anyagi boldogulás reményében hagyták el hazájukat - és ilyenek minden utáni emigrációs hullámmal bőven sodródtak a szabad világba -, azok csupán kivándorlók. Szántó Miklós - igyekszik ^idasur ölni az...emigráció többségét,,_hogy ..ezzel, is-.csökkentse annak- pa-. litikai súlyát. Nagy buzgalmában odáig megy, hogy még az "ötvenhatosok" politikai. öntudatát is kétségbevonja, amivel éppúgy nem érdemes vitatkozni, mint azzal a képtelen megállapításával, hogy az ötvenhatosok "leváltak" a "jobboldali
