Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-07-15 / 5. szám
D leg még nem is élt, vagy még rövidnadrágos diák volt és csak hírből (vagy párt \ szemináriumokon) hallott valamit harangozni a "fordulat éve" idején uralkodó ke állapotokról, fölényesen érdeklődik Nasy Kázmértól: miért sértődött meg annyira, hogy elment ("emigrációra ítélte magát"), ahelyett, hogy belépett volna a kommunista pártba, melynek keretei közt módja lett volna tovább dolgozni? (Nagy Kázmér ugyanis előzőleg elmondta, hogy 19^-8 nyarán "a lehető legridegebb hangon felszólí litották, hogy lépjen be az MKP-be, különben azonnal elbocsátják az állásából".) Nagy Kázmér megmagyarázza a kíváncsiskodónak: úgy érezte,meg kellene tagadnia önmagát és ilyen körülmények közt nem tudja tovább szolgálni az ügyet, amire az életét tette. Az ^újságíró lecsap: azért jött vissza Magyarországra, mert úgy érzi zi, most már tovább tud ^szolgálni? (Vagy csak - teszi hozzá durva tapintatlansággal - megöregedtél? Kifáradtál? Itthon akarsz meghalni?...) Nagy Kázmér így fele_ a szemtelen riporternek: "1956 óta azt láttam Angliából, hogy az 19^8 és 1956 közötti nyolc esztendős kitérőt és tragédiát követő progresszív kibontakozás folytatatódik: az az együttes törekvés magyar demokráciára és szocializmusra, amit Rákosiék zsákutcába vittek. így aztán logikus volt számomra..." Logikus volt Nagy Kázmér számára a hazatelepülés, mert Angliából úgy látta: a mai Magyarországon ugyanaz folytatódik, ami 19^7-ben abbamaradt, aminek a "fordulat éve" - Rákosiék teljes^hatalomátvétele - végetvetett. Csak nehogy csalódás érje a mai magyar valóságtól 33 éve elszakadt és a Kádár-rendszert csak hírből ismerő Nagy Kazmért, akiben - úgy látszik - felülkerekedett a honvágy és hazament meghalni. Amiért ne szabad elítélni. Ezt a végső lépést még Márai Sándor is megbocsáthatónak tartja, amikor ezt írja egyhelyütt: "Az^emigráns, aki hazamenésre gondol, nem igazi emi ráns. Hazamenni lehet, de csak úgy, mint Ulysses: meghalni." Nagy Kázmér azonbar még nincs abban a korban, hogy a halálra gondoljon: mindössze 62 éves. Felő,hog\ hátralévő évei alatt még nagyon megbánja ezt a mostani lépését, mert a rendszer - mely messze nem az, amit ő Angliában,elképzelt - csupán céljai érdekében fogja^ot használni, reklámnak, cégérnek. Es ez nagyon megalázó szerep olyanvalaki számára, aki 33 éven át megszokta a szabadságot. Kár, hogy a végső döntés előtt Nagy Kázmér nem gondolkozott el a nemrég elhunyt Kovács Imre okos és szellemes mondásán:"A mai otthoni világ már nem az, amiből eljönnék, de még nem az, amibe hazamehetnék." Két érdekes cikk a Mozgó Világ 1982. ^áprilisi számából: az egyik címe "Amerikai magvarok között" és Vigh Károly beszámolóját adja kéthónapos amerikai útjáról, a másik interjú, melyet Bisztray György torontói egyetemi tanárral folytatott a lap munkatársa "Külhonban - nemzettudattal" címmel. Mindkét cikk igen tanulságos részleteket tartalmaz. Mindkét cikkre visszatérünk, addig csak egy-egy rövid kivonat egyikből is, másikból is. Vigh Károly történész-múzeológus ezt a bevezetőt irta útibeszámolója elé: "Az Amerikai Magyar Kultúrális Központ elnökének, a Washingtonban élő dr. Hám Tibor igazgató-főorvosnak a meghívására kéthónapos előadó körutat tettem az Egyesült Államokban és Kanadában élő magyarok között." És egy (bennünket különösen érdeklő) mondat Bisztray György válaszaiból: "Az emigrációnak több rétege van, és van olyan réteg, amelyben a fixáció vagy trauma dolgozik .(...)Ezeknek a csoportoknak van bizonyos képük Magyarországról, amely eléggé statikus. Az észak-amerikai sajtóban ezek a rétegek aktívak. T...) Ezek a lapok nagyon befolyásolják a közvéleményt." Megjelent a Magyar Statisztikai Zsebkönyv, mely minden évben érdekes olvasmány s nehány fontosabb adatát most is haszonnal jegyezhetjük föl: pld. a népességre vonatkozó tájékoztatását. Magyarország lakossága 1982. január 1-én 10 millió 711 ezer fő volt. (1981. január 1.-én 10 millió 713 ezer fő állt a tavalyi évkönyvben, tehát a fogyás - egy év alatt - kereken kétezer fő.) Az ország lakosságának 19»3 százaléka lakik Budapesten, 3^»7 százalék varosokban, É6 $ falun. Az aktív keresők száma meghaladja az ötmilliót, a nyugdíjasoké csaknem kétmillió. Az egy főre eső havi átlagkereset 1981-ben ^382 forint volt. "A tőzsdézés nem játék" címmel olvashatunk felvilágosító cikket a Hevesmegyei Népújságban s megtudhatjuk belőle, hogy a kapitalisták sötét céljait szolgáló tőzsde nem is olyan pokolravaló intézmény, mint ahogy azt íenin elvtárs tanította, hanem hasznos valami, olyannyira, hogy a "szocialista szektor" is tőzsdézik! Mégpedig - mint a cikkből kiderül - a chicagói tőzsdén, ahol a mezőgazdasági kül-
