Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-15 / 3. szám
I telenség. Egyszerűen ellenkezik minden logikával. Aki kitapasztalta az AVH vallatási szisztémáját, az tudja: először mindig pszichológiai eszközökkel - megfélemlítéssel, rábeszéléssel, hitegetéssel - próbálkoztak és rendszerint csak akkor folyamodtak a fizikai kínzásokhoz, ha az első módszerrel nem értek célt. Kádár természetét és jellemét ismerve, azt hiszem, senki előtt sem lehet kétséges, hogy az első perctől Kezdve készségesen igyekezett "kooperálni" a pribékekkel és még azt is bevallotta, azt is vállalta, amit sohasem követett el. Miért éppen nála lett volna szükség az egyik legkegyetlenebb kínzási mód, a körömkitépés alkalmazására? Hét esztendeig voltam börtönben - különböző helyeken - és többezer ÁVH-kínzókamrákat megjárt rabbal beszéltem, kötetnyi borzalmat hallottam,de körömkitépés egy sem szerepelt a történetek között. Nyilvánvaló, hogy a puha, gerinctelen és megalkuvásra bármikor kész Kádár is ugyanazokkal a körmökkel jött ki a börtönből, mint amilyenekkel bevitték oda. Az ellenben sokkal inkább elképzelhető, hogy fiatalabb éveiben - amikor vasmunkás volt - a nagykalapáccsal elverte néhány körmét, ami ebben a szakmában előfordul és örökre nyoma marad. Ezt használta ki ügyesen pár propagandista, hogy hangulatot keltsen a Rákosiéktól "megkínzott" Kádár mellett. És nem is sikertelenül. A körömkitépés meséjét egyébként William Shawcross is megemlíti könyvében,de hozzáteszi: az mindmáig nem nyert bizonyítást... Kádár János ebben a hónapban tölti be a hetvenet. Jól tudjuk, az ország nagy többsége aggódva figyeli: meddig bírja még, mert ki tudja, nem jön-e rosszabb utána? A hamis konszenzus eredményeit féltik,ami emberileg nagyonis érthető: hiszen Kádár nem kívánt mást - írja Vajda Mihály az otthon kiadott szamizdatban - mint a rendszerrel való passzív lojalitást, aminek ellenében némi gazdasági szabadságot, anyagi boldogulást engedélyezett. S közben azt is sikerült elhitetnie, hogy Kelet-Európában már jobb nem is lehet, mint a mai Magyarországon. "Magyarország a legvidámabb barakk a lágerben - olvassuk a szamizdat sorait - de vájjon nem igaz-e az is, hogy csak nagyon is szomorú barakkok között van módunkban válogatni?" Ez a hazugságon alapuló kiegyezés lenne hát a "kádárizmus" (^idézőjelben), amelynek lényege: Kádár hagyja, hogy a magyar nép anyagi gyarapodásban élje ki tehetségét és energiáit,de másra, többre még gondolnia sem szabadiAz alaphazugság; Magyarországon a szovjet mintájú kommunista pártdiktatura végleges és megváltoztathatatlan s hogy ez a lehető legjobb rendszer, afölött vitának helye nincs. — Jól tudjuk viszont, hogy tartós gazdasági fejlődés nem képzelhető el politikai reformok nélkül: a csőd előbb-utóbb bekövetkezik. A kérdés csak az,hogy mikor? X Fel kell figyelni arra, hogy Magyarországon az utóbbi években egyre gyakrabban jelennek meg illegális kiadványok, melyeket - az oroszországi földalatti irodalom után - szamizdatoknak neveznek. Ezek az u.n. második nyilvánosság részére készült tanulmányok, esszék, szociológiái munkák és szépirodalmi müvek sohasem láttak nyomdát: géppel másolják őket néhánytucat példányban és kézrőlkézre adják, ismerősök körében terjesztik. Mert ezek a kéziratos könyvek nem kívánatosak a rendszer számára és állami könyvkiadó nem vállalkozik terjesztésükre. így jelent meg tavaly a Bibó-emlékkönyv s most legutóbb a Beszélő cimu kötet, mely fiatal értelmiségiek kritikai írásait tartalmazza, s amelyből fenti cikkünkben több mondatot idéztünk.Vajda Mihály szövege nyomán. Amennyire szomorú az, hogy hazánkban az igaz szó a föld alá szorul és csak illegálisan kaphat publicitást,^ ugyanakkor örvendetes, hogy egyre többen lesznek otthon azok a főleg fiatal írók, szociológusok, értelmiségiek, akik az igazság szószólóivá válnak, az ezzel járó kockázatot is vállalva. - Egyet viszont nem értünk: a szabadföldi magyar sajtó lapjai - főleg az európaiak - jólértesültségük és tájékozottságuk bizonyítására hosszú listákat közölnek a megjelent szamizdatokról - ami még nem lenne baj de ugyanakkor azok nevét, pontos cimét (házszámmal, emelettel, ajtószámmal) is kinyomtatják, akiknél ezek az illegális könyvek Budapesten kaphatók. Azt valamennyien tudjuk, hogy az emigráns lapokat figyelik a pesti belügyesek, így ezeket a neveket is olvassák. Nem iszonyú felelőtlenség akkor felfedni a földalatti irodalom terjesztőinek nevét, kitéve őket zaklatásnak,meghurcolásnak? Nyugat biztonságában könnyű szamizdatokat terjeszteni, de ne feledv jük el: ők otthon élnek, a diktatúrában! És munkájuknak nem kell reklám!- 3 -
