Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-15 / 2. szám
"Magyarországon győzött a proletárdiktatúra" s hogy fenn is maradjon, arról gondoskodnak a háttérben meghúzódó, de töretlen befolyással rendelkező sztálinisták. Lehet-e hát csodálkozni azon, hogy - néhány felszínes külsőségtől eltekintve - a lényeg, a szellem és a közéleti mentalitás jottányit sem változott? Akik otthon élnek és nem hunyják be szemüket a tények előtt (mert úgy kényelmesebb, vagy kifizetődőbb), ezt jól tudják. De nem tudják azok, akik már évtizedek óta szabad földön élnek és csak felületes nyugati újságírók hangulatos riportjaiból, esetleg még néhányhetes nyári túristaútról visszatértek lelkes beszámolóiból alkothatnak képet a hazai viszonyokról. ^zek között folyik az agymosás, melyben elsősorban nem az otthonról küldözgetett propagandakiadványok járnak elől, hanem a köztünk élő ügynökök és azok jóhiszemű önkéntes segítői, a lenini "hasznos idióták". Ezek - érdemes megfigyelni! - már hosszú évek óta nem tesznek mást, mint szóban és írásban azt szuggerálják az emigrációnak, hogy a mai rendszer más,mint a régi, 1956 előtti volt. -Ezt igen egyszerű eszközökkel érik el« mindig és csakis a Rákosi-korszakot ostorozzák (de azt teliszájjal...), viszont a Kádár-rendszerről egyetlen szavuk sincs. Ezzel azt a képzetet keltik a tájékozatlanabbakban, hogy ma már minden a legnagyobb rendben van otthon. Csak Rákosi bácsi volt gonosz és csak az ő vörös csillagára haragudtak a magyarok« a mostani vörös csillag más, azzal már megbékéltek... / Az emigráció meggyúrására és bekerítésére, a fellazításra a lélektani eszközök és trükkök egész sorát alkalmazták, illetve alkalmazzák, különbözőképen variálva. Először jött a^"szeressük egymást gyerekek" szólam - a 16 millió magyarnak nem szabad széthúznia! -, majd egymást követték a hangzatos című és elnevezésű mozgalmak és akciók, hazai kapcsolatokat kereső és ápoló bizottságosdik a "közös nemzeti célok" előbbrevitelére. Olyan nemzeti célok emlegetésével és zászlóratűzésével, melyek ellen szólni senki sem mert, hátha megbélyegzik, mint a szent ügy árulóját... Es Kádárék elégedetten dörzsölik kezüket a színfalak mögött* minden a kedvük (és terveik) szerint alakul! Sikerült akciójukat oly mesterien álcázni, hogy senki nem vette észre* az - ha kezdetben közvetett módon is - a rendszerrel való kapcsolatot szolgálja, vezeti be és hosszú távon a rendszer érdekeinek használ. Az emigráció áthangolása már csak idő kérdése! A kommunisták értik a dolgukat, kitűnő szervezők és tehetséges propagandisták. Mégis csalódást kell okoznunk nekik* látjuk a kelepcét és az áthangolásból nem lesz semmi! Mert terveik lelepleződnek és nem tudják tovább orránál fogva vezetni a világot, sem az emigrációt, melynek látnia kell* a kommunizmus alapjaiban rossz és - magyar viszonylatban - nincs 56 előtti vagy utáni kommunizmus. Csak egyféle kommunizmus van, mellyel szemben csak egyfajta magatartás lehetséges* a teljes elutasítás! Minden tekintetben, minden vonatkozásban. X A Népszabadság, 1981. szeptember I3.-Í számában kezdődött az a cikksorozat, mely "Történelmi lecke" címmel 1956 tanulságait dolgozta föl - kommunista szemszögből. Ennek a cikksorozatnak a bevezetésében olvashattuk a következőket* "1956 olyan időszak volt, amely mindenkit önvizsgálatra kellett hogy késztessen. Az a politika, az a gyakorlat, amely végül is kivezetett bennünket a válságból,ezekből az önvizsgálatokból született. Azoknak az időknek bölcs döntése volt, hogy bízva a becsületes többségben, rábízták az emberekre a személyes önvizsgálatot, és nem várták el, hogy akik tévedtek, megtépjék ruháikat, Canossát járjanak. Túlságosán zavarosak voltak azok az állapotok,semmint hogy indokolt lett volna a tévedések miatt kérdőre vonni embereket. Később meg mire lett volna jó a behegedt sebeket feltépni?..." - A magyarság ellen 19K8-tól 56-ig elkövetett szörnyű bűnöket könnyedén "tévedések"-nek nevezik Kádárék, melyekért ugye kár lett valakit is megbüntetni. Elég volt egy kis önkritika, "önvizsgálat" és az illető ott folytathatta, ahol október 23-án abbahagyta. Azaz kénytelen volt abbahagyni, mert a forradalom elsöpörte a helyéről. Kádárék a forradalom vérbefojtása után futószalagon Hozták az ítéleteket, mindenki ellen, akire a legkisebb mértékben rá tudták bizonyítani, hogy résztvett a szabadságharcban. A Rákosi-terror alatt elkövetett bűneiért senkinek sem esett bántódasa, a sztálinistákkal szemben elnéző volt Kádár. S azok ma is ott ülnek a minisztériumokban, a rendőrségen, mindenütt* az emberek a régiek, lényegileg a rendszer sem változott...
