Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-04-15 / 2. szám

"Magyarországon győzött a proletárdiktatúra" s hogy fenn is maradjon, arról gon­doskodnak a háttérben meghúzódó, de töretlen befolyással rendelkező sztálinis­ták. Lehet-e hát csodálkozni azon, hogy - néhány felszínes külsőségtől eltekint­ve - a lényeg, a szellem és a közéleti mentalitás jottányit sem változott? Akik otthon élnek és nem hunyják be szemüket a tények előtt (mert úgy kényelmesebb, vagy kifizetődőbb), ezt jól tudják. De nem tudják azok, akik már évtizedek óta szabad földön élnek és csak felüle­tes nyugati újságírók hangulatos riportjaiból, esetleg még néhányhetes nyári túristaútról visszatértek lelkes beszámolóiból alkothatnak képet a hazai viszo­nyokról. ^zek között folyik az agymosás, melyben elsősorban nem az otthonról küldözgetett propagandakiadványok járnak elől, hanem a köztünk élő ügynökök és azok jóhiszemű önkéntes segítői, a lenini "hasznos idióták". Ezek - érdemes megfigyelni! - már hosszú évek óta nem tesznek mást, mint szóban és írásban azt szuggerálják az emigrációnak, hogy a mai rendszer más,mint a régi, 1956 előtti volt. -Ezt igen egyszerű eszközökkel érik el« mindig és csakis a Rákosi-korsza­­kot ostorozzák (de azt teliszájjal...), viszont a Kádár-rendszerről egyetlen szavuk sincs. Ezzel azt a képzetet keltik a tájékozatlanabbakban, hogy ma már minden a legnagyobb rendben van otthon. Csak Rákosi bácsi volt gonosz és csak az ő vörös csillagára haragudtak a magyarok« a mostani vörös csillag más, azzal már megbékéltek... / Az emigráció meggyúrására és bekerítésére, a fellazításra a lélektani esz­közök és trükkök egész sorát alkalmazták, illetve alkalmazzák, különbözőképen variálva. Először jött a^"szeressük egymást gyerekek" szólam - a 16 millió ma­gyarnak nem szabad széthúznia! -, majd egymást követték a hangzatos című és el­nevezésű mozgalmak és akciók, hazai kapcsolatokat kereső és ápoló bizottságos­­dik a "közös nemzeti célok" előbbrevitelére. Olyan nemzeti célok emlegetésével és zászlóratűzésével, melyek ellen szólni senki sem mert, hátha megbélyegzik, mint a szent ügy árulóját... Es Kádárék elégedetten dörzsölik kezüket a színfa­lak mögött* minden a kedvük (és terveik) szerint alakul! Sikerült akciójukat oly mesterien álcázni, hogy senki nem vette észre* az - ha kezdetben közvetett módon is - a rendszerrel való kapcsolatot szolgálja, vezeti be és hosszú távon a rendszer érdekeinek használ. Az emigráció áthangolása már csak idő kérdése! A kommunisták értik a dolgukat, kitűnő szervezők és tehetséges propagandis­ták. Mégis csalódást kell okoznunk nekik* látjuk a kelepcét és az áthangolásból nem lesz semmi! Mert terveik lelepleződnek és nem tudják tovább orránál fogva vezetni a világot, sem az emigrációt, melynek látnia kell* a kommunizmus alap­jaiban rossz és - magyar viszonylatban - nincs 56 előtti vagy utáni kommuniz­mus. Csak egyféle kommunizmus van, mellyel szemben csak egyfajta magatartás le­hetséges* a teljes elutasítás! Minden tekintetben, minden vonatkozásban. X A Népszabadság, 1981. szeptember I3.-Í számában kezdődött az a cikksorozat, mely "Történelmi lecke" címmel 1956 tanulságait dolgozta föl - kommunista szemszög­ből. Ennek a cikksorozatnak a bevezetésében olvashattuk a következőket* "1956 olyan időszak volt, amely mindenkit önvizsgálatra kellett hogy késztessen. Az a politika, az a gyakorlat, amely végül is kivezetett bennünket a válságból,ezek­ből az önvizsgálatokból született. Azoknak az időknek bölcs döntése volt, hogy bízva a becsületes többségben, rábízták az emberekre a személyes önvizsgálatot, és nem várták el, hogy akik tévedtek, megtépjék ruháikat, Canossát járjanak. Túlságosán zavarosak voltak azok az állapotok,semmint hogy indokolt lett volna a tévedések miatt kérdőre vonni embereket. Később meg mire lett volna jó a be­hegedt sebeket feltépni?..." - A magyarság ellen 19K8-tól 56-ig elkövetett ször­nyű bűnöket könnyedén "tévedések"-nek nevezik Kádárék, melyekért ugye kár lett valakit is megbüntetni. Elég volt egy kis önkritika, "önvizsgálat" és az illető ott folytathatta, ahol október 23-án abbahagyta. Azaz kénytelen volt abbahagy­ni, mert a forradalom elsöpörte a helyéről. Kádárék a forradalom vérbefojtása után futószalagon Hozták az ítéleteket, mindenki ellen, akire a legkisebb mér­tékben rá tudták bizonyítani, hogy résztvett a szabadságharcban. A Rákosi-ter­­ror alatt elkövetett bűneiért senkinek sem esett bántódasa, a sztálinistákkal szemben elnéző volt Kádár. S azok ma is ott ülnek a minisztériumokban, a rend­őrségen, mindenütt* az emberek a régiek, lényegileg a rendszer sem változott...

Next

/
Oldalképek
Tartalom