Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-15 / 1. szám
VI. évfolyam 1. szám 1982» március 15. Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik mimen hó 15.-én Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Gt.,Falls Church, Virg. 22Ü42 Magyarországi sajtószemle február l-től 28-ig A nemzetiségi kérdés s azon belül elsősorban a trianoni határokkal elszakított magyar kisebbségek kérdése egyike azoknak a tabu-témáknak, amikről a szocializmusban nem szokás beszélni, nem divat írni. Sztálin hódító politikája eredményekép a Trianonban megcsonkított Magyarország - melynek minden etnikai elvet megcsúfoló határaira Párizsban a Szovjetunió is áldását adta - egy szövetségi táborba került a hajdani kisantantországokkal, az u.n. utódállamokkal és a szocialista rendszerek egymás belügyének tekintik a nemzetiségi kérdést, amit nem illik bolygatni. Mint mindenben, itt is Leninre hivatkoznak, aki nemzetiségi politikája alapjául a kisebbségek jogainak tiszteletbentartását jelölte meg, de a gyakorlat fölött tapintatosan szemethúnynak. De mintha a legutóbbi hónapokban némileg változott volna a légkör. Mintha az írók évtizedek alatt beidegződött öncenzúrája kissé lazult volna és mar nem félnének attól, hogy a kisebbségek helyzetének érintésével magtűírazúdítják a párt haragját és rájuksütik a hajdani "mindent vissza“ reviziós politika bélyegét. Akad már író, aki szóvá meri tenni Trianon égbekiáltó igazságtalanságát^ (Száraz György* Történelmünk birtokbavétele, Társadalmi Szemle I98I. január) és olyan cikkekre is bukkanhatunk már a hazai sajtóban, melyek rámutatnak arra, hogy a magyarságnak egyharmada él kisebbségi sorban a határokon kívül. Egyik-másik cikkben - ha óvatosan is - arra is van utalás, hogy ez az élet nem a legrózsásabb és folyik az erőszakos asszimilálás. Legutóbb a Valóság .című irodalmi folyóiratban olvashattunk egy e témával foglalkozó írást "Nemzetiségi kérdés, nemzetiségtudományi kutatások" címmel, Für Lajos tollából. A cikkíró rögtön elöljáróban kifejti, hogy a nemzeti-nemzetiségi kérdés jelentősége az elmúlt évek során megnőtt és a jelek szerint jövőbeli szerepe egyre fokozódik. A szaktudósok - írja - a kérdés reneszánszáról, etnikai forradalomról beszélnek és megállapítják* a nemzeti-nemzetiségi jelleg tudatosodása fontos történelmi erővé vált, amivel világszerte számolni kell. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az amerikai "melting pot" elmélet éppen úgy csődötmondott, mint ahogy megbukott a másik oldalon az a teória, hogy a kommunizmus megvalósulásakor nemcsak az államhatárok tűnnek el,de a nemzeti hovátartozás kérdése is közömbössé válik. Az egész világon ellenkező előjelű folyamatnak vagyunk tanúi* integráció helyett dezintegrációnak, annak.hogy a nemzetiségek - kisebbségek - mindenütt küzdenek a beolvadás ellen, nemzeti jellegük elismerését és külön jogaikat követelik. A földön - írja Für Lajos - jelenleg kb. 600 millió ember él alávetett, de mindenképpen kedvezőtlenebb kisebbségi helyzetben s ezeknek sorsa súlyos, sőt ,válságos. £ népcsoportok más-más indítékokból, más-más feltételek között vívjak küzdelmüket nemzeti-nemzetiségi azonosságuk megőrzéséért* kultúr ális-nyelvi jogokért, autonómiákért, esetleg a teljes függetlenségért. Megdöbbentő, amit a cikkben olvashatunk az európai kisebbségek arányáról* a magyarság a Szovjetunión kívüli kb. 500 milliós Európa népességének csupán mintegy 2 százaléka, de a negyvenmilliónyi európai kisebbség több mint 10 százalékát a magyarok alkotják, "Még meghökkentőbb a kép - olvassuk tovább -, ha a magyar kisebbségek részarányát az összlakossághoz merjük* az albánok után (akiknek fele él Albánián kivül) Európának a legtöbb kisebbséget adó népe a magyar* népességünknek éppen egyharmada került-sodródott más nyelvű államok és népek közé. Ezek helyzete sajátos azért is, mivel a helyét nem változtató kb. 4 millió lélek 5 állam területén szóródott szét. Am az ötfelé sodródott kisebbségi magyarság helyzetében az is figyelemreméltó, hogy e négymilliós^tömegnek több mint kétharmada a Magyar Népköztársaság államhatárait gyűrűszerűén körbe
