Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)

1981-11-15 / 9. szám

- *+ -Az idegen szavak használatánál tudni kell a mértéket« amennyire bántó a szemnek vágy a fülnek az a szöveg, melyben indolokatlanul túltengenék a nem-magyar kifejezések, ugyanúgy túlzás azok álláspontja is, akik tűzze1-vassal ki akarnak irtani nyelvünkből minden idegen vagy idegen eredetű szót és rokonértelmu magyar megfelelővel próbálják azokat helyettesíteni. Noha magyar szókincsünk hihetetlenül gazdag, vannak esetek - főleg a szaknyeÍvekben - amikor nem lehet mindenre árnyalati pontosságú magyar kifejezést találni s ilyenkor oktalanság makacskodni. A mai élő magyar nyelvben elburjánzott divatos - főleg angol eredetű - jövevényszavak ellen hadakozni kell, de olyan latin és görög gyökerű kifejezések mellőzése, mint pld. demokrácia, politika és kultúra^ hiábavaló igyekezet lenne, Ezek és a hozzájuk hasonlók már beláthatatlan idő óta élnek nyelvünkben és helyettesítésük csak erőltetett körülírással volna lehetséges. Mindamellett azért az is visszatetsző, ha valaki egy beszédben úton-útfélen ilyen kifejezésekkel él s mellettük alig használja saját anyanyelvét. Erre találtunk most ékes példát a Magyarok Világszövetsége lapjában, a Magyar Hírek-ben, melynek egyik legutóbbi száma közli azt a beszédet, amit Bognár József professzor, a Magyarok Világszövetsége elnöke mondott el az idei Anyanyelvi Konferencia megnyitásakor Pécsett. Az aránylag nem túl hosszú, nyomtatva két kis oldalt megtöltő beszédben - a címmel együtt - 113 idegen szót számoltunk meg, ami már elismerésreraélté nyelvi teljesítmény, még a ^agyarok Világszövetsége elnökétől isi Az "etnikum" szó szerepel a címben s még vagy tucatszor a szövegben, de legalább ennyiszer köszön ránk a konferencia, a probléma, a referátum, a kontinens, a motívum, a technika, a prognózis, a krízis, a konfliktus, a koncepció, a konklúzió, no meg természetesen a kultúra és a politika. (Majdnem mindig egymáshoz közel, mivelhogy az Anyanyelvi Konferenciákon ez a két fogalom igen-igen összetartozik ...) Ezek fölött tán még napirendre lehetne térni, azonban az már boszszantó, hogy a szónok csőstül használ olyan kifejezéseket, amelyek aligha sorolhatók a közkeletű idegen szavak közé és legtöbbjüknek van jó magyar megfelelője. Ezek közül említést érdemelnek például a multiplikáció, a fundamentális, a tolerancia, a prognosztizálás, az alternatíva, az emocionális, a szféra, a kooperáció, az institucionális, a strukturális, a minimalizálódás, a regionális, a komplex és a potenciális. Még hosszan sorolhatnék a különböző közkeletű és kevésbé közkeletű idegen szavakat, melyekkel Bognár József telitúzdelte szónoklatát, de a pálmát minden bizonnyal a "trend" szó érdemli, ami az újabban kialakult sajátos pesti nyelvjárás, a mangol terméke. Azé a magyar-angol keveréknyelvé, ami hovatovább a régiamerikás kivándorlók nyelvéhez lesz hasonlatos, azokéhoz, akik magyarul már félig elfelejtettek, de soha nem tanultak meg jól angolul és a kettőből gyúrtak össze valamiféle öszvérnyelvet. Ma már a hazai beszédet tükröző újságokban annyi angol kölcsönszóval találkozhatunk - mint pld. a design (gyakran a hátborzongató "dizájn"-nak nyomtatva), team, snack, hot dog, poster, happening -, hogy nehéz ráismerni saját anyanyelvűnkre. Bognár József szónoklata riasztó példája annak, .hová torzulhat ez a szép magyar nyelv, ha használója tudálékosságból vagy műveltsége fitogtatása okából idegen szavak özönével higítja föl. Érthetetlen, miért esett bele ebbe a hibába az a Bognár József, akinek márcsak azért is illene szabatosan beszélnie anyanyelvét, mert a budapesti Piarista Gimnázium padjaiban olyan tanárok oktatták arra, mint Sik Sándor és Balanyi György. De úgy^látszik, mindez nem fogott rajta és az idegen szavak szükségtelen halmozásán túl bonyolult fogalmazása miatt is nehezen megfejthető beszédével olyan elismerésre pályázik, amilyent az egyszeri képviselőjelölt hordószonoklata után mondogattak egymásnak a falusi atyafiak» - Nagyon okos ember lehet a képviselő úr, mert egy szavát sem értettük!... Ha Bognár József egy nemzetközi tudóstalálkozón, vagy tudományos értekezleten mondta volna el ezt a beszédet, még hagyján. De az az Anyanyelvi Konferencia megnyitásakor hangzott el, egy olyan tanácskozáson, melynek állítólagos célja a magyar nyelv megőrzése, tisztaságának, szépségének megóvása. Bognár professzor az anyanyelvi mozgalom egyik legfőbb védnöke és népszerűsítője, de ahelyett, hogy jó példát mutatna, épp ő követ el merényletet a magyar nyelv ellen. Mert ez a beszéd az. Merénylet. Mely a megnyitás első ünnepélyes pillanataiban meghökkenti az embert» vajon várható-e eredmény a magyar nyelv ápolása tekintetében ott, ahol ilyen a beköszöntő? Vagy tán mégiscsak igaz lenne a gyanú, hogy az anyanyelvi konferenciák elsődleges célja nem a magyar nyelv ápolása?...