Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-15 / 11. szám

- 3 -Magyarvonatkozásu hir a Washington Post karácsonyi számában• Eécsből keltezett Reuter-jelentés írja, hogy a december 24-i budapesti lapok idézeteket közölnek Aczél György miniszterelnöknek az írószövetség közgyűlésén elmondott beszédéből. A beszéd - mely azon a napon (december 13.-án) hangzott el, amikor a lengyel kormány kihirdette a szükségállapotot - nyílt fenyegetés a magyar ellenzékiek címére. Aczél nem említette ugyan a lengyel eseményeket, de szavaiból kivehető volti ha a magyar intellektuelek megszegik a hallgatólagos kompromiszszumot és átlépik azt a határt, amit a kormány a kritika terén még elnézhet, ugyanaz a sors vár rájuk, mint a Szolidaritásra. Egyes írók és értelmiségiek - mondotta beszédében Aczél - már olyan ellenzéki hangot ütnek meg, hogy azt a part nem tűrheti tovább! A kormány több megértést vár az íróktól, bírálat és gancsoskodas helyett - dörögte Aczél az írószövetség közgyűlésén, ahol - egyes hírek szerint - éles vitákra került sor. A neuter-jelentés ,emlékeztet arra, hogy 1980 augusztusában már volt összeütközés a rendszer és az Írószövetség között, amikor átmenetileg felfüggesztették a fiatal írók körének működését, mivel a kör tagjai közül százhúszan önálló, minden kormányellenőrzéstől mentes folyóirat kiadását követelték. A bécsi Reuter-hír végezetül megjegyzi, hogy a lengyel események kiéleződésével párhuzamosan Magyarországon fokozódott az ellenzékieknek ismert értelmiségiek zaklatása.

<puszta statisztikai többlet - írja - nem lehet az egyetlen cél: "Kényszeredetten vart és ingerülten nevelt gyerekekből nincs többre szükség, s azokból sem, akik szülői, illetve családi örökségképen minden valószinüség szerint a terheltek számát szaporítanák. Szülei által eldobott vagy tőlük elvett 'állami gyerek' is épp elég van már. A különféle terheltségeknek öröklődés és kivédhetetlen családi-környezeti ártalmak révén való fokozott terjedése, mondhatnám» továbbtenyésztése, olyan téma, amelybe itt nem mehetünk bele. Mindenesetre riasztó jel, hogy egy-egy évjáratból mennyi már a kisegítő iskolás. Jómagam csak helyi adatokat ismerek, de azok is döbbenetesek."

Mélyen elgondolkoztató sorok. Akárcsak azok, melyeket a cikk második felében a születéscsökkenés okairól olvashatunk Varga Domokos írásában. Hogy ezek az okok mennyire összetettek, arról már tudunk^régebbi tanulmányokból, melyeket ezeken a hasábokon ismertettünk volt az elmúlt esztendők s hónapok folyamán. És nem jelent meglepetést, hogy Varga Domokos is első helyre teszi az anyagiakat, melyekkel^szorosan összefügg a kétségbeejtő lakáshelyzet.Ebből igen gyakran családi viszályok fakadnak s az eredményi gyűlölködésbe és alkoholba fulladt, zátonyra futott, feldúlt, vagy vegkép felbomlott házasságok. Hogy ezekből szülessenek a Varga Domokos által említett szeszmámorban fogant és terheltségekkel megvert utódok, akiknek sorsán még segíteni is alig tud a társadalom.Mert - olvassuk a cikkben - az ilyen családok anyagi támogatása nem mindig célravezetői "Van, ahol csak a nyomort és züllést tenyészti tovább, mert az állam a gyerekekre szánja, de a szülők másra költik. Például elisszák.”

Mindebből láthatjuk, hogy a népesedési gondok nem korlátozódnak csupán a születések csökkenésére - a számszeruségre -, hanem súlyos bajok vannak a minőség körül is. Noha az emigrációs sajtó már évek óta napirenden tartja a hazai népszaporulat kérdését és nemcsak a sokrétű probléma gyökereit igyekezett feltárni, hanem a folyamat megállításának lehetőségeit is, ez a szempont új szamunkra. Varga Domokos idézi Sütő András mondását» “Úgy kell cselekednünk, hogy megmaradjunk!" De a megmaradás önmagában még nem elég: az is számít, hogy milyen lesz a nemzet - a megmaradók - összetétele. A Varga Domokos által szcfvátettek, újabb gondot jelentenek, de a legfontosabb még mindig az, hogy megmaradjunk. Es hogy ennek érdekében hogyan, mikáp kell cselekednünk» elsősorban erre kell választ találnunk.

Veres Péter mondta a hatvanas évek elején, amikor az abortuszőrület miatt e~ löször csökkentek riasztó mértékben a születések Csonka-Magyarországon» egy néz addig él, ameddig élni akar. A jelek majd’ mind arra mutatnak, hogy éppen az akarattal van baj. Miért? Legeiébe ennek nyitját kell megtalálnunk s ha sokan törekszünk erre - mindannyian, akik a határokon belül és kívül magyarul írunk, érzünk és gondolkodunk -, talán sikerülni fog. S ez már egy lépés a megmaradás felé .

x