Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-15 / 11. szám
V. évfolyam 11. szám 1 F M 1982. .január 15« H Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minaen hó 15.-en Szerkeszti Stirling György 7245 Parkwood Ct.,Falls Church, Virg. 22042 hely együttérzéssel hajtjuk meg fejünket szenvedő' lengyel testvéreink előtt, akikre a szta'lini idők borzalmai térték vissza s akik maradék szabadságuktól is megfősztvajnág az eddigieknél is nehezebb bilincsekben vergődnek immár ötödik hete, de akiknek hitét s ellenállasát máig sem tudta megtörni a terror. Magyarországi sajtószemle 1981 december 1-től 51-ig Ha leírjuk! 1956s nemcsak a magyar nép szovjet tankokkal vérbefoitoxt csodálatos forradalmi szabadságharcára kell gondolnunk, hanem arra is, hogy ebben az évben hozta a hazai rendszer azt a gyilkos abortuszrendeletet, mely száz- és százezer magzatot ölt meg az anyaméhDen s ami elsősorban oka annak, hogy a trianoni határokon belül élő magyarság létszáma ma alig haladja meg a tízmilliót. Es nagyrészben oka annak, hogy nemcsak a. gyarapodás reményeit kellett eltemetnünk, nanem tanúi lehetünk a nemzet lassú fogyatkozásának: az utóbbi hónapokban többen haltak meg Magyarországon, mint ahány csecsemő a világra jött s a természetes szaporodás mínuszba fordult. Mert kevés a szülőképes korban lévő nő: az abortuszőrület gátlástalan évei éppen azokat a korosztályokat tizedelték meg, melyek ma lennének a családalapítás, illetve a gyermekszülés időszakában. Az emigráció sajtója a hatvanas években és a hetvenes évek elején minden alkalmat megragadott, hogy az abortuszrendelet népirtó voltára felhívja a figyelmet és rámutasson a rendszer súlyos felelősségére. Nagyrészben ennek a másfél évtizeden át folyó sajtókampánynak tudható be, hogy otthon is egyre többen bírálták a művi vetélés korlátlan engedélyezését, mire a kormány - a közvélemény nyomására - kénytelen volt 1973-ban módosítani a terhességmegszakítás szociális és orvosi feltételeit. Mindezt joggal könyvelte el eredményként a szabadföldi magyarság. Most újabb eredményre mutathatunk rá. Egyelőre igen szerény, inkább csak reménysugár, de a jelenlegi helyzetben az is valami. Az emigraciós sajtó az a’oortuszrendelet módosítása óta sem szűnt meg hangoztatni azt a véleményét, hogy a születések csökkenése eícbb-utóbb tragédiához fog vezeti s azt valamilyen módon meg kell állítani. Ennek éveken át nem volt visszhangja Magyarországon: a népszaporulat^kérdése a tabuk közé számított, azzal a sajtó nem foglalkozott, arról senkisem beszélt, ennek következtében a magyar társadalom széles körei teljes tájékozatlanságban éltek. Néhány szakember - pld. Fekete Gyula szociológus - feszegette ugyan a problémát, de tanulmányaik nem jutottak el a nagyközönséghez. Úgy tűnt,a rendszer számára olyannyira kínos a kérdés, hogy annak létezését el akarja titkolni a közvélemény előtt. , Ezt a taktikát azonban nem lehetett sokáig folytatni. A szabadföldi magyar újságok cikkei hazai olvasók elé is kerültek és mind többen hallották meg az emigráció vészkiáltásait. Amikor pedig egy éve megalakult a Magyar Eletért Mozgalom, hogy tervszerűen hozzálásson a népesedési helyzetről tájékoztató anyag hazajuttatásához, már lehetetlen volt tovább sunyítani. Kezdtek cikkek megjelenni a kérdésről lapokban és folyóiratokban, de a jég igazán akkor tört meg, amikor 1981 júniusában a Magyar Tudományos Akadémia és a Központi Statisztikai Hivatal közös konferenciát hirdetett meg a népesedési kérdésről. A konferencia meglepő ^nyíltsággal tárta föl a részleteket, és mindez áramütés erejével hatott. Végre bekövetkezett az, amire az emigráció már évek sora óta törekedett: a magyarországi közvélemény is ráébredt a nemzetet fenyegető veszélyre! A hazai sajtó számára is egyszerre fontos témává vált a népesedési helyzet s ez az a reménysugár, mely biztatóan hatol át az eddigi sötétségen. Mert ha
