Független Magyar Hírszolgálat, 1979. június-1980. február (3. évfolyam, 4-12. szám)

1979-06-15 / 4. szám

- 6 -Moszkvából .jelenti az MTI: A küszöbönálló szovjet-amerikai csúcstalálkozó, Leonyid Brezsn.yev és Garter bácsi megbesze'leseinek előzményének tekintendő az a látogatás, melyet amerikai üzletemberek tettek Koszigin szovjet miniszterelnöknél május 19^-én. A szovjet kormányfő fogadta hivatalában Forrestalt, az. amerikai-szói jet kereskedelmi es gazdasági tanács elnökét ás Giffint, az ARMGO International amerikai vállalat elnökét.

Az

.zsgál"Anyanyelv es kultúra" címmel irt cikket a*MAGYAR NEMZET-ben Kopeczi Béla. "általános kultúrális fejlődés után a szerző a nyelvi kultúra helyzetét viz: u _ ja ős lesújtó eredményre jut. "Általános tapasztalat - írja -, hogy a nyolc osztályt elvégzett fiatalok, sőt az érettsőgizettek sem tudják kifejezni magukat, szabatos formában elmondani gondolataikat ős őrzéseiket, es nem tudnak helyesen írni.. Más rétegeknél is tapasztalunk bizonytalanságot, zavart az anyanyelv használatában." - Eddig azt hittük, hogy ez csak Amerikában fordulhat elő, ahol a különlegesen bonyolult helyesírással e's az iskolai oktata's alacsony színvonalával szokták mentegetni a saját anyanyelvűket mind írásban,mind szóban töke'letlenúl bíró" egyetemi hallgatókat, de úgy látszik, már a hazai állapotok sem sokkal jobbak.Ezen a te'ren utolérjük Amerikát.... Ami nem nagy dicsőség. - •

A NEPSZAVA-ban riportot olvastunk a népi ellenőrök legújabb tapasztalatairól, melyeknek summája a riport címében olvasható: "Javul az élelmiszerek minősége, de..." Örökösen az az aprócska "de", ami minden "eredme'ny" és "javulás" igaz ' öröme't megkeseríti a szocializmusban.

Megdöbbentő" riport a NBPSZABADSÁG-ban ."A Nagyérdemű" címmel.Helyszín: egy pesti ""kultúrterem", ahol ifjúsági rockműsor zajlik. A riporter a következőkben írja le tapasztalatait e's benyomásait - hátborzongato' benyomásait - a közönségről:

Ez lenne hat a mai magyar ifjúság? Rongyokba burkolt, apatikus le nyék, akik bizositotűvel a fülükben (ez a legdjabb divathóbort a hazai fiatalok közt«) üvöltve rángatóznak a vadnyugati rock-muzsika ütemére? Szocialista hippik'?...

Mir,ilia egy rosszul sikerült Fcltin.-fihn amorf szörnyei közé kerültem volna. Mintha libabőrös álomban mászkáltam volna vég nélküli folyosókon, minduntalan ugyanazokkal a Chaplint figurákkal szembekerülve. Szürkefekete kócos alakok, hápogó talpú cipőben, lógó, gyűrött ingben. Csavargói:? Csövesek? Szó sincs ruta. Gyerekek. Tizenévesek, fiúk, lányok vegyesen, Nyomoréiságos kinézetük Dickens regényeit idézte fel bennem, csak nyomorúságos tekintetet nem láttam sehol, érdekteleneket annál inkább. Bámulták a gyanútlan, ámnló járókelőket, unottan pásztázták végig pillantásukkal ma- . guk körül a falat, földet, fényt, bármit, ami környezetként köim^ Jogta őket. Szotyolát köptek, garettát szívtak, ragot rágtak. Tartásukból ára dl, hogy jelenlétin; csupán porhüvelyük pillanatnyi helyzete; tulajdonképpeni én-, juk feldvriihetellen magasságokból szemlelte a mosott hajúak társadalmának crthétetlen sietségét. Csigalassúsággal az automatához vonszolták tagjaikat, kunyCfi.lt apróval megpróbálták a vacsora kiköhögésére biztatni a kazettás fémkasznit. Mintha valamire variak volna, valami másra, mint ia.'iii bekövetkezhet, de várakozá'suf.liii.i egyáltalán nem leltem semmiféle érzelmi töltetet. Jól agijuiií’SM/jták az estéjüket.

Koncerten voltam. A NIOM Szakosíts Árpád Művelődési Házában egy március régi szombat estén. Amolyan ifjúságin, szivet dobogtatom Rock-blues-koncerten. Nincs ebben még semmi kivetnivaló, a

gamra, már rég fel kelteit volna tegyem a napszemüvegemet, .A jobbal; ugyanis cmögiil unják azéletet.' Szégyenlősen a pácolt cipőmre meredtem, az enyémmel szemben két, frissen kályhaeziistözött farmernadrág szára a nagypapától (?) maradt vaskos nyers- - bőr csizmában végződött. Fázhat a tulajdonosa — gondoltam —. de feljebb nézve azonnal meggyőződhettem az ellenkezőjéről. Piros-fehér csikós papirdzsckiben fújta az, orrát két gyászkeretes körmű. kéz, és mindennek tetejébe egy fej is run, a haj alatt, illetve egy suba alatt! fíTózvelleniil mellette agyagszinű magasszántban S2aíonnns fényű kordnadrág állt, a bal lábán biztosabban, mint a jobbon, mert azt egy biztositótü biztosította. Felette fzűk börmellény, nadrágból kirántott kockás inggel, s a nyakában számlálhatatlan mennyiségű bőrmadzaggal ékesítve hívta fel magára figyelmemet.

A méla zsivajba berobbant a zene. Régi fergeteges rock and rollok villantak fel agyamban. Itt a vég, ka ez a száznál több rongycsomó megindul a „zene hullámhosszán'’, mi lesz itt?! Semmi. Az állók ugyanúgy álllak, a fekvők ugyanúgy feküdtek, a rágok ugyanúgy rágtak, szemük se rebbent. Ha valamelyik tagjuk zsibbadásnak Indult, lassan megmozdították. Talán nem hallanak anyagira, mint én? tJűbörgö dobhártyával a fülemben páriám a rockénekest. Figyeltem, hallaniuk kell. A gyerekek fülében is olt fityegett a biztoslü. Lelki egymáshoz tartozásukat fellebbezhe tétlenül szimbolizálta az egyelőre egymáshoz . még . -ném tűzött biztostű. - Nchányan,'talán százan a halszázbó!, „elsöprő lelkesedésük”- ben egészen ü 2Ciiéküriy CsOStOyiük.. Robajlották a mikrofonok, erősítők, az énekes két szám között belökte a tömegbe az „eszmei nion'danicaló"-t. Sikitás.

Az utolsó'szünetben a rajongók hada kúszva lepi el a zenekart. Senkit nem láttam a lábán járni. Aláírást kérnek cigarettájukra, zoknijukra, talpukra, és még néhány fedetlen testrészükre, fő, hogy véletlenül se papírra kerüljön a felbecsülhetetlen autogram. Megkapják. Visszahúzódnak kabátjaik, mellényeik alá, csillogó szemmel nézegetik legújabb trófeájukat. Jöhet tovább a zene.

A csuklós autóbusz'vágtat a sötétben velem s a tizenévesekkel, akikkel feltűnően gyorsan távoztam a zene végeztével. Nem rali ruhatári sorban állás. A kabátomból árad a bagó s a fokhagyma szaga. Körülnézek. Az apatikus tizenévesek már sehot. Persze két forgalmas átszállóhelyc't elhagytunk. Mindenki leszállt a maga aluljárójába. A számban furcsa szárazságot érzek. Két és fél órája nem szóltam senkihez.

Pedig sokan voltak mellettem. Nem néhányan. Rosszul választottam, nem hallgatnom kellett volna, hanem kérdezni, érvelni, vitázni. Velük, akikről tudom, hogy nem „az ifjúság", még csak- nem is az átlag. Szőkébb réteg. De szívesen elmondanám róluk is — merjem-c? —, hogy az „Ifjúság babonás hitével / Hinni fogok, mégis, hinni — bennük.’’ (Ady)

meghallgatott zenéről majd egyszer, máskor, jobb időben. Amikor megpöccintettem az erősítőtől és doboktól ütemesen rázkódó teremajtót, hatszáz — jól monda.fi, hatszáz— legalább ötvennégyes mé. réti, nagykabátos tini kapta fel, a pillanat tört részéig, a tekintetét. (Méretes ballonkabátban völtam, a lábamra való cipőben, a hajam sem lehetett több kétnaposnál, vagyis jóval az elvárt szint alatt mozogtam.) Mélyet szívtam az „ifjúság romlatlan lev'egöjé"-ből. Nem kellett volna; szememet csípte a’fokhagymás körözött átható szaga. A zene még csak a hangolgatásnál tartott, igy a székek még üresen tátongva várták a nagyérdeműt. Ebben a ,pillanatban tűnt fel: ezgk a gyerekek eddig sem álltaié. Ültek. Csak hát a kövön, a folyosón, a lépcsőn, a korláton, mindenütt, csak ott nem, ahol várható lett volna. Kelten, négyen, mozdulatlanul, szanaszét. A ruhatárban mégis ásitozott néhány kabát, de az volt a benyomásom, hogy előzőleg valami díszletesek akaszthatták oda azokat, az illúzió kedvéért. A java a földön hevert, mellesleg a viselőjén, abból tudom, hogy néha megmozdultak a kabátok. Lám csak, ötlött fel bennem; amikor átgázoltam a rongyhalmokon, már biztos, hogy nem egy zenés méhtelepen kószálok, hanem^ott vagyok, ahová eredetileg is 'elindultam. Harmincforintos belépti díjas koncerten.

Sápadt lámpák főleg a büfé feliratú helyiség felé nyxijtogatták nyakukat, ez a „szembeszökő" fény hívta fel figyelmemet arra, ha valamit is adnék ma-