Független Magyar Hírszolgálat, 1979. június-1980. február (3. évfolyam, 4-12. szám)
1979-09-15 / 7. szám
Független Magyar Hírszolgálat^ Megjelenik minőén hó 15c-én Szerkeszti: Stirling György 6135 Leesburg Pike, Falls Church, 2201*1 Magyarországi sajtószemle augusztus 7c-tól szeptember 6c-ig Mint arra már néhány hónappal ezelőtt is rámutattunk, a hazai lapokban rendkívüli módon elszaporodtak a gazdasági témájú írások. Hiszen a szocialista sajtó mindig is sokat foglalkozott különböző gazdasági kérdésekkel - politikáról ugyanis nem írhat, mert politikai élet a mai Magyarországon nincs -, de az utóbbi időben akárhány hazai újságba belelapozunk, mindegyikben 2-3 ilyen cikkel is találkozhatunk. Mindez a népgazdaság gondjainak növekedésével függ össze és elsősorban a július 23.-án életbelépett áremeléssel kapcsolatosé Az áremelések bejelentését közvetlenül megelőző napokban megfigyelhető volt, hogy az irányított sajtó miként készíti elő a közvéleményt a kellemetlen hírre * a legtöbb cikk a világpiaci árak emelkedését mutatta be és a népgazdaságnak egyre nagyobb terhet jelentő árkiegészítések miatt panaszkodott. Egyes cikkírók arra is céloztak, hogy a kormány előbb-utóbb kénytelen lesz radikális intézkedéseket életbeléptetni és jelentősen csökkenteni fogja, illetve egyes termelési ágazatoknál meg is szünteti a fogyasztói árkiegészítést. Mi is ez az árkiegészítés? Nos egy különös közgazdasági találmány, ami csak az államosított - u.n. szocialista - gazdaságban létezik és lát el többirányú funkciót. Éppen harminc esztendővel ezelőtt, 19^9»**t>en vezették be ezt a rendszert moszkvai recept alapján Rákosiék és egészen a mai napig ugyanolyan sémák szerint alkalmazták. Az árkiegészítés egyrészt arra szolgál, hogy ráfizetéssel, veszteségesen termelő gazdasági ágazatokat, üzemeket életbentartson, másrészt a drágán termelt élelmiszereket és közszükségleti cikkeket elérhetővé teszi a vásárlók részére. Mindkét cél elérése politikai és presztisokokból fontos a rendszernek* mert a szocializmusban nem lehet rosszul termelő üzem és főleg nem csukhat be egy gyár, mert emiatt egyesek munka nélkül maradnának s az elégedetlenséget szülne, de ugyanilyen meggondolásból kell tartani minden eszközzel az árszínvonalat. Köztudott, hogy a szocializmusban a legfontosabb élelmiszereknek és közszükségleti cikkeknek rögzített ára van. Mindez első pillanatban igen rokonszenvesnek és a szó igaz értelmében szociálisnak tűnik. Három évtizednek kellett eltelnie, hogy bebizonyosodjék - és az illetékesek belássák -: ez a helyzet nem tartható tovább. Egyrészt, mert a keleti tömb - s azon belül iVjagyarország - nem önellátó gazdasági egység, mely függetleníteni képes magát a világpiac változásaitól, másrészt az árkiegészítések mankórendszere csak látszatra használ a népgazdaságnak. Valóságban - és hosszá távon - rendkívül káros* a gazdasági ágazatok fejlődését torz irányba tereli és még attól a kevés természetes hajtóerőtől is megfosztja a gazdaságot, amit a marxista tanok kalodája még meghagyott. Míg a szabad gazdasági életben a kereslet-kinálat törvénye szabja meg a fejlődést, melynek során a rosszat és rosszul termelő üzemek elhullanak, a piac igényeihez igazodók pedig jól prosperálnak, addig a szocializmusban milliókat ölnek ráfizetéses cikkek előállításába. Holott jó munkaszervezéssel, megfelelő átcsoportosítással rentábilissá lehetne tenni a gyártást. Ehhez azonban nem alkalmas az államosított gazdaság agyonbürokratizált gépezete, mely sohasem kelhet versenyre a szabad világ rugalmasabb és alkalmazkodóképesebb, a piac törvényeihez igazodó gazdaságával. Az árkiegészítés a dolgozók számára is csak látszatra jelent könnyítéstj. Igaz ugyan, hogy a fogyasztói árkiegészítéssel megtámogató!t élelmiszert vagy árucikket viszonylag olcsón kapja meg a vásárló, de vájjon a pótlékot honnét adja az állam a veszteséges termelőszövetkezetnek, vagy ráfizetéses gyárnak? Természetesen a dolgozók zsebéből, a bérek és fizetések kárára, az általános életszínvonal rovására. Az egész nem más,mint szemfényvesztés* mivel minden a "közös kasszából” megy és a gyárnak, a földnek éppúgy az állam a gazdája, mint ahogy az állam mindenkinek III. évfolyam 7* szám - 1979® szejítember 15*
