Független Magyar Hírszolgálat, 1979. június-1980. február (3. évfolyam, 4-12. szám)
1979-07-15 / 5. szám
- 3 -annál büszkébb lesz ránk’ - mondják a csövesek.” Múló divat, elszigetelt, extrém jelenség, pár megkótyagosodott kamasz hőbörgése - mondhatná valaki, de a jelek többre, másra mutatnak. Ha igy lenne, ha csupán erről lenne szó, nem bukkannánk lépten-nyomon az ifjúság sajátos életformájával foglalkozó írásokra a hazai sajtóban. Oldalakon át idézhetnénk ezekből a cikkekből, annak bizonyságául, hogy a probléma egyáltalán nem kicsiny és komoly gondot okoz a rendszernek. Ez csendül ki a "Biztosítótű és bőrnadrág”,a "Beatrice" és a "Beatrice/vel vagy nélküle?" című hosszabb-rövidebb írásokból éppúgy, mint a MAGYAR IFJÚSÁG című hetilap "Blahások" cikkéből, mely a Blaha Lujza téri aluljáró lézengő fiataljaival foglalkozik és melyben ezt mondja egy pedagódus: "Megdöbbent e nemzedék egy részének céltalansága, menekülése az^élet elől punk-koncertekre, ivásba. Mindez részben megmagyarázza a fiatalkori bűnözés, alkoholizmus és öngyilkossági statisztika emelkedését." De még sorolhatnánk tovább: A "Nagyérdemű” című riport félelmetesen realisztikus színekkel vázolt képei, melyek bemutatják egy punk-koncert közönségét és viselkedését, vissza-visszatémek más cikkekben is. A "Hippik a szocializmusban" című írás már szélesebb körben tekint körül és a társadalmi hátteret, az okokat próbálja vizsgálni. "A hetvenes évek második felében robbanásszerű változáson ment keresztül a magyar ifjúság” - olvassuk a cikkben, mely ~ leegyszerűsítve a kérdést - csupán "a konformista életelvek elutasításában" és "az ifjúság személyi ségkeresésében" véli látni az okokat. Ez kevés a magyarázatra. Mint ahogy kevés az is, amit egy másik cikkben olvastunk a munkásfiatalokról. "Semmi sem érdekli őket" állapítja meg a cikkíró egy ifjúsági klub teljes érdektelenségbe fúlt megnyitása kapcsán. A fiatalok inkább a "galerikkel" csatangolnak az utcákon: ott jobban érzik magukat,mint a gyári művelődési házban. "Sajnos ilyenek a mai fiatalok: nem szeretnek dolgozni, nem akarnak tanulni, nem érdekli őket semmi a világon!" - fejeződik be mélabús konklúzióval a cikk. Vájjon igaz-e ez általánosságban és vájjon mik az okai a^hazai hippi- illetve punk-mozgalom kialakulásának? A magyar ifjúság robbanásszerű megváltozásának? Nos nyilvánvaló, hogy egyfajta lázadásnak vagyunk tanúi, mely más - talán sokkal több -, mint az ifjúság szokásos lázadása a társadalmi sablonok ellen. A srácok - ahogy azt egyik-másik cikkben nyiltan meg is mondják a riporternek - szabadságra vágynak, rendőrmentes életre vágynak, nyugati zenére vágynak és inkább mennek az aluljárókba, a nyilvános terekre, punk-koncertekre, mint a gyári kultúrházba, ahol ugyanazt hallják, mint a pártgyűléseken, szakszervezeti értekezleteken. Az ifjúság megelégelte az örökös ellenőrzést, a pártfegyelmet és azt, hogy még a gondolatait is megszabjak,irányítják. A magyar ifjúság lázad minden ellen, ami ma az életformát jelenti otthon és valami mást, valami újat keres. Sajnos - mint az a fiataloknál gyakran előfordul - sokan közülük szélsőséges túlzásba mentek és a másik végletbe esve élik ki lázadó hajlamaikat. Nyugatról alkotott hiányos képzeteik alapján pedig öltözködésükben és zenéjükben olyan divatőrületnek hódolnak, ami számunkra nevetséges - de ők a szabad világ iránti nosztalgiájukat élik ki bennük. S hogy mindezt ilyen groteszk, torz módon teszik, azért inkább saj nálnunk kell őket, mint elítélnünk, A rendszernek önmagában kellene keresnieaz okokat, amiért a hazai hippimozgalom ennyire elfajult. Az a rendszer, mely ennyire elvadította magától az ifjúságot, most tanácstalanul nézi az eredményt. Es tehetetlenül, mert nem tud mit kezdeni ezekkel a lázadó fiatalokkal, akiknek legtöbbje párthű munkásszülőktől származik, sőt némelyikük apja magas pártfunkciót tölt be0 Az ilyen környezetből kikerült fiatalok nemcsak az iskolában, a munkahelyen és a KISz-be-n kapnak csömört a szocializmustól, hanem a családig otthonban is, ahol még szembeszökőbb számukra a társadalomban uralkodó kétszínűség, színészkedés. Ettől undorodtak meg ezek a fiatalok és őszinteségre vágynak, ha ennek megnyilvánulási formája kissé szokatlannak is tűnik... Egy biztos: a rendszer elveszítette az ifjúságot s ez azt jelenti, hogy elveszítette a jövőt is. , x Egy junius 9,-i hír a hazai lapokból: "II. János Pál pápa pénteken a dél-lengyelországi Nowy Targ-ban celebrált misét, majd visszatért Krakkóba." Ennyi és semmi több! A százezres tömegekről, a világot ámulstbae jtő fogadtatásról, a Nowy Targ-i hivők demonstrációjáról semmit sem hallott, semmit sem tud a magyarországi sajtó. Vaa-y ha tud is, elhallgatja: mert az olvasóknak nem szabad tudniok mindezekről!