Független Magyar Hírszolgálat, 1979. június-1980. február (3. évfolyam, 4-12. szám)
1979-06-15 / 4. szám
/ / / III. évfolyam 4. szám - 1979. június 15. Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minőén hó 15.-én Szerkeszti: Stirling György 6135 Leesburg Pike, Palls Church, Virg. 22041 Magyarországi sajtószemle május 8.-tól június 7.-ig Belelapozva az utolso^ hetek, hónapok hazai sajtójaja, nem kerülheti el figyelmünket, hogy mennyire megszaporodtak újabban a népgazdaság különböze? problémáival foglalkozó' cikkek, tanulmányok. Hiszen ilyenfajta írásokban azelőtt sem szűkölködtek a magyarországi lapok ha politikáról nincs mit, illetve nem lehet írni, valamivel csak meg kell tölteni az oldalakat... -, de az idei tavasz feltűnően sok olyan cikket e'rlelt szerte a Hazában, melyek a gazdasági ágazatok (ipar, mezőgazdaság, kereskedelem) gondjait tárgyalják e's a hibák kijavításának módját, lehetőségeit keresik. Minek a jele ez? Elsősorban annak, hogy megsokasodtak a gondok, egyre szerabeszokőbbek a hibák. Hogy mág mindig - tan fokozottabban, mint valaha - árvehyes a már szarkasztikus szállo'ige've' vált termelési értekezlet-szólam: "Vannak még hibák elvtársak!" De van ennek egy hasonlóan szellemes (!) ikertestve're is, ami így szól: "A hibák arra valók, hogy kijavítsuk őket!" Lehetséges-e, hogy ezt a Rákosi-idókból visszamaradt párttitkári fogalmazási mondatot ezúttal komolyan gondolják egyesek e's valóban megpróbálnak javítani azokon a hibákon, melyek a háromévtizedes kommunista gazdálkodás nyomán keletkeztek.TLaláh ez a másik oka annak, hogy megsokasodtak a hazai sajtóban az elemző", jobb ás bizonyos értelemben veVe új utakat kereső írások. f v Mi lehet ennek az oka? Nyilvánvalóin az, hogy az elmúlt évtizedekben felnőtt egy teljesen új gazdasági vezetőréteg, mely annak ellenére, hogy marxista közgazdasági te'teleken nevelkedett ás Moszkvában kapott továbbképzést (va^y talán éppen ezért!...) egyre világosabban kezdi látni a hibákat és azokat a karokat, melyeket az u.n. szocializmus okozott az országnak. Ezeknek az új értelmiségieknek a gondolkodásában - noha látszatra kénytelenek a Párthoz igazodni nagyítóval sem lehet felfedezni a marxizmust. Bar minden hasonlat sántít, tönekve'seikban talán a harmincas evek reformnemzedékére emlékeztetnek, mely nemzedék kép-f viselői - ma's feltételek közt e's merőben más politikai helyzetben - ugyancsak új utakat kerestek a régi poros-sáros keréknyomok helyett. Egyre több otthonrólérkező hír szól arról, hogy az új értelmiségiek ma már mind világosabban látják: a kommunista gazdálkodási rend zsákutcába vezet! EÍs látják azt, amire a pártszeminariumok hallgatása közben még nem döbbentek rá, de az éietben világossá vált: a magát haladénak, forradalminak hirdetov kommunizmus a legmaradibb, a legreakciósabb rendszer a foldkerekse^en. Poshadt allóviz, mely a Szovjetunióban hatvan év o'ta, Magyarországon pedig harminc év óta lényedében mozdulatlan: még a felszínt sem engedik rezdülni az elavult marxista dogmák és azok őrzői, a hatalmukhoz görcsösen ragaszkodó' diktátorok és környezetük. Sok jel van arra, hogy a mai harminc és otvenév közötti magyar értelmiség - mely gondolkodásban legalább olyan távol áll^a Moszkvából irányított pártnacsalnikoktól, mint a háború után belső vagy külső' emigrációba vonult régi értelmiségtől - sokkal rugalmasabbannézi az elet jelenségeit és sokkal inkább magyar szemszögből közelíti meg a kérde'seket, mint a párt kenyerén élő s annak mindhalálig elkötelezett pártarisztokrácia. _ _ , , Az értelmiségi körökben lassan^terjedő uj szellem tükröződik a sajtóban is. Egy ország képéről, az ott uralkodó légkörről JLegjobban úgy tájékozódhatunk, ha kinyitunk néhány újságot. Nos hasonlítsunk össze egy hazai napilapot mondjuk egy osztrák, egy francia, vagy éppen egy amerikai újsággal.^ Nem a szabad sajtó vadhajtásait, a személyi pletykákat és a bűnözési hírek tultenge'sét veszem pe'ldaként, hanem a naponta oldalakat kitevő” színes és sokoldalú politikai anyagot, meg a kulturális rovatok változatosságát állítom párhuzamba a magyarországi uj-
