Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-12-04 / 49. szám
Veszprém, 1897. Veszprémi Független Hírlap. marhával való tizsoráskodásnak; | mi tulajdonképpen a rendes szokásos teltételek mellett, nézetem .szerint, nem is nevezhető u7sorának. E* üzérkedés a következőleg történik. Vidékünkön ilyenkor és télközepe táján még inkább potom 30—40 írtért meg lehet venni egy pár év körüli ökörtiuót, kiéhezett és megfagyott állapotba»! szegén; rntbénektől. Az ily megszoralt ru th én eket az idevaló üzérek éles megfigyelés alá veszik és a legkedvezőbb alkalmat telhasználják j megveszik tőlük az állatot. Ha ez megtörtént, odaadják a tinókat egy másik rutbénnek, kinek ez idén több szénája termett, felestartásra. Ez kötelezettséget vállal, hogy a marhát jól tartja pl. egy és félévi időtartamra, mely idő alatt betanítja járomban járni s dolgoztat velők lassan, megkeresve naponta 40—50 krajozárt. Ha az idő lejár, eladják az ökröket pl. 80 írtért. Ekkor osztoznak, még pedig ngy, hogy a tulajdonos kiveszi a befekteti 40 forintját, a másik 40 írton megosztoznak s kap a ruthén 20 forintot. Ez a legtisztességesebb módja az üzérkedésnek s e2 nem is volna kárhoztatandó, mert a szegény- ember, ki saját erejéből nem képes magának ily ökrőcskéket venni, másfélévig bármily szerényen is, de megkereste a keserves mindennapi garast s végül pénzt is kap. Van azonban ennek az üzérkedésnek egyébb rósz oldala is, ha a ruthén olyan ember kezébe kerül, kinek uzsorás hajlamai vannak, pl. ha az illető boltos, kényszeríti a tinók elvételével való fenyegetés mellett, hogy az ó boltjában vegye élelmi czikkeit, ha korcsmáros, pálinkát vetet vele kontóra 8 azonnal főljegyzi magának, hogy el ne felejtse, de ha, mint az igen gyakori eset, kételyei támadnának, vájjon felirta-e, másodszor is felírja azonnal, nehogy ismét elfelejtse. Sokao egyszerűsítik az eljárást és hogy biztosak legyenek benne, hogy el nem felejtették, mindjárt felírják duplán. No ha aztán pénz kell Ivánnak, akkor a halacska meg van fogva, mert a pénz az itt nagy szó, az nagyon drága, hét számra minden forint után potom 2 kr. a kamat s ha Iván 5 frt előleget vett fel, biztosra veheti, hogy másfélév malva nem kap az eladott ökrök árából egy krajczárt sem, mert ő forintnak kamatja 5 forint 4 krajczár egy évre ez együtt 10 frt 4 krajczár, ennek pedig egy félév alatt ismét 2 forint a kamatja, tehát már 15 forint a tartozása. Ha már most az ökör tulajdonosa a vevővel összejátszik és Ivánt becsapják, akkor, ba a tulajdonosnak boltjában vagy korcsmájában egy krajczárral sem tartoznék, mégis az elszámoláskor adósa marad s ez életben nem is igen szabadul ki karmai közül. Ez is uzsora és az 1883. évi XXV. t.-cz. oltalmát igényli, bár sajnos, nézetem szerint nem hiszem, hogy czélt lehetne vele érni, mert ez ügyleteket négyszem között és négy fal között kötik, mint a többi váltóuzsora ügyeket. Szerény nézetem szerint az volna az egyedüli és legradikálisabb gyógys kát.. módja a bajnak, ha a népnek meg közelithetóvé tennénk egy oly péuz intézetet, jnely 6-8 8Za5ialék, k,fimat fizetés mellett nyújtaná a kölcsönt nem keresné a legprímább váltó nem nehezítené meg az őtven forintos kölcsönök adását, mint azt , tudtommal pénzintézeteik teszik I fa e mellett mindenféle eziroen 1 százalék k' matot szednek. Az a sok ceremónia, a mit a pénzintézetek megkívánnak az ily kölcsöobiztósi tásnál, az a sok, sokszor hetekig való utánjárás, a messze távolság és még hozzá a nép ügyetlensége, tudatlansága az uzsorások karjaiba veti a szegény népet, mert az uzsorás nem csinál annyi czeremoniát, maga végez a tudatlan nép helyett minden munkát. Százakra megy azoknak a száma, kikben a pénzintézetek nem találnak elég garancziát. mert nem ismerik és az uzsorás, ki ót ismeri, igenis ad neki kölcsönt s háromszo osan kapja vissza egy-két év alatt Ezért kívánatos e járásban; de az egész ország miodeD megszorult vidékén a szövetkezetek létesítése, melyek nem azt nézik, hogy a részvényesek mennél nagyobb osztalékot kapjanak, hanem, hogy legyenek méltányosak a szegény földmives nép iráDt és önsegélyre szoktassák a legszegényebb gazdát is. E szövetkezét ek könny üszerrel történhetnek meg, mert nem hiszem, hogy a nemes czél érdekében ne akadnának mindenütt olyan egyének, kik az ügyet a gazdaközönség érdekében szívesen fölkarolják. , Kiizdjiink a létért! Nemzeti nagylét-ünk kápráztató fényt árasztó, és ezer éves dicsőséges múltúnk emlékeit felidéző ünnepségek lezajlottak. A fényes, a müveit világ elismerését és hódolatát kivívott csarnokokban bemutatott Demzeti haladás tanúsága felett a kapuk bezárultak. Mintegy fényes ezeregyéjszakái álomkép tűnik fel képzeletünkben a közelmúlt, melyre annyira büszke a király és nemzet, s melyhez jövőnk egy jobb jövőnk annyi reményét füztük. És joggal. Hisz csak most oyilt alkalmunk a müveit világnak bemulatni nemzeti önállóságunkat és az abban rejlő erőt. Annak a müveit világnak, mely eddig csak mint Ausztria provincziáját, vagy talán mint ilyent sem ismert bennünket. A kivívott hódolat és elismerés okozta általános örömben azonban, fájdalom, az így támadt kábultsá- gunkból az elvitázhatlan tény maga csakhamar a rideg valóra ébresztett. A fény árnyai, melyekre a nemzeti önérzet és békesség a rövid öröm mámorában sűrű leplet vont, csakhamar előtérbe tolultak, 8 az elbizakodott-ágra köonyeu hajló vérmérsékletünket lehütötte a rideg való; a nemzeti nagy erőkifejtéshez fűzött remények, legalább egyelőre, csalódásra váltak. A könnyen boldognlhatás hitéről a verejtékes munka utján talált göröngyökre akadtunk, s mintegy inteni kiván, hogy ezer év után im még mindig csak a kwdet elején vagyunk. Miutegy inteni kíván, hogy a müveit nagy nemzetek között való megélhetésünk és helyt foglalhatásunk feltétele a munka, a nehéz kitartást és csüggedést nem- ismeró munka. Vagy nem azt. igazolja-e a nagy nemzeti ünnepet követett pangás, mely az üzleti világban a kábító őröm helyébe lépett. I Nem azt ta- uusitják-e megdöbbentően a szomorú közgazdasági viszonyaink, melyek mind az állam felforgató szoczi- álisztikus eszmék terjedésére alkalmasak csupán ? Egy nemzet erejét és megingat hatlan alapját korunkban csak józan, erős társadalom biztosíthatja, csak az igy vértezett társadalom daczolhat sikeresen a támadható elemi és más csapásokkal, csak az lyen nemzet haladhat bizton előre ! boldogulás a’ján, s számított a kitűzött haladásbaa más nemzetek támogatására és bizalmára. Ha mindezt megszívleltük, és Iménkbe véstük, tartanok szemlét közelmúlt és jelen állapotaink felett 8 vonjuk le azokból a kő- étkeztetést. Midőn nemzeti ünnepünk alhatnából az ide sereglet.t idegeneknek a főváros tisztes palotái szélén elterülő városliget ragyogó csarnokaiban nemzeti múltúnk, jelén kultúránk, ipari és gazdasági fejlődésünk, szóval egy ezer év munkáját bemutattak és az idegen szemlélő elismerését kivívtuk, büszke önérzetünket az a hiú remény is növelte, hogy im a müveit idegen elismerése kivívását nyomon fogja követni a gazdag külföldről ide özönlő tőke, hogy az a könnyű boldogulásunkat és megélhetésünket biztosítsa mnnka nélkül. Hogy ez a remény megvolt és hiú volt: tanúsítja az ünnepeket nyomon követó alcltság üzleti éle- tüokbeu. Még szenvedjük a mostoha üzletviszonyok ütötte sebeket, melyekre a g'ógyitó irt hiába keressük, s máris éhínség fenyegeti a máskor tejben-mézben üsző gazdag Alföld népét, a nemzet e gazdag és megingathatlannsk látszó állam- fenntartó erejét. És a mi a helyzetet még siralmasabbá, sivárabbá teszi, társadalmunk tehetetlenül és tanácstalanul áll a szomorú helyzettel szemben, s mindent a vezető hatalomtól vár. Hasonló mostoha viszonyok között a hatalmas angol nemzet társadalma milliókat áldoz önként a baj enyhítésére a kormány minden segélye nélkül; igy önt bátorságot a csüggedők keblébe, s állítja lábra a már ingadozókat. Hasonló eljárásra a mi társadalmunkban, fájdalom, hiába keresünk példát.. Mi legfeljebb a már teljesen elesettek nyomorán enyhítünk, pillanatra filléreinkkel, — a helyett hogy állandó mnnka nyújtása által biztosi tanók a szűk öl ködök megélhetését és igy kettős czélt érne, a népet munkásságra szoktatnék, hogy azzal boldogulása is biztositvá legyen. Vájjon mikor érti már meg a magyar a kor intő szózatát f Vájjon mikor érti - meg, hogy egyedül munka képezi létünk biztosítékát, bantba-iz építés, melyről egy korábbi ha- zukflldött levelemben már sejtre a dolgot Lóczy árnak írtam, de moat már mint bizonyosat közölhetek, egyszersmind kijelentve, hogy a sátor (értem a ponyvasátort) egészen máskép folyik be a khi- nai építészetbe, mint a hogy eddig gondoltuk. Rövid időm nem engedi részletesebben behatolni ebbe a kérdésbe annál is in- * kább, mert ehhez sok ábrát és szerkezeti rajzot kellene mellékelnem, ami nem is u Földrajzi Közlemények térére vág. Van tehát, vagy jobban mondva, volt ; a kbinaiaknak szép, gazán szép és a mi ’ ízlésünknek is megfelelő építésük s nem i csodálom, bogy Marco Polo elragadtatás* 1 sal szól egyes városok fényéről: az épi- | tésből íenmaradt emlékek azt mondják, ! hogy ahol most ocsmány viskókat, bűzös odnkat, vagy nyakatokért modern építményeket látunk, ott hajdan szép szolid és jóizlésü építmények álltak. Pekingből visszatérve Sangbaiba, azonnal hozzá láttam a Jang-cze alsó folyásának további tanulmányozásához. Nagy hőségben jártam be Nyin-kua-fu és Knang- tő-csou vidékét, a Ta-nan ba (nagy déli tó) medenczéjéről meglepő felfedezéseket hoztam haza, aztán belebonyolódtam egy végtelennek látszó laterit területbt, amely nt annyiban volt jntalmazó, hogy ennek a rejtélyes anyagnak nagy fontosságé felismertem. Legutolsó Utániról most jöttem vissza a Nan-king (helyesebben Nan-tying és Peking helyett Péj-tying) és Csöun- tyang-fu közti dombvidékről, amelyet különben Lóczy ur is bejárt s az én észleléseim az ő megfigyeléseinek kiegészítésül szolgálhatnak. Holnap indulok 3 napi pihenés ntán Vladivosztokba orosz Mandsnországba s onnan Ringnia, Kirin és talán Cziczikar vidékeire". Visszafelé Mnkden-en át szeretnek jönni, de még fogalmam sincs, hogy mely vidékeken vannak a kérdéses területek, ahol csekély tudományomat értékesíthetem. Ha őszre hazatértem s egészségem jól szolgált, agy minden további késedelem nélkül megyek a Hoang-bo elágazásának bejárására 8 a télen Jang-czez-tyang további beutazására, beleértve a Huai- hegységet is. Annyi bizonyos, hogy Kínában még óriási tér nyílik azok számára, akik tudományos geographiai tanulmányokat óhajtanak végezni Az átázás sehol sem nehéz, ha az ember barátságosan, jő indulattal viseli magát, beérve azzal, hogy ne igyák mást, csak theát s evés dolgában ne legyen válogatós. Persze arról le kell tenni, hogy vulaki másképen utazzék, mint teljesen gyalog. Csakis igy van értelme a szárazon való utazásnak ; aki baleül a hordszékbe, vagy felül a rossz fanyereggel nyergeit műiére, az nem szívesen ugrik le, ha valamit lát, igy mulasztások történnek, azuian az itinerarium sem készül pontosan Kivételt képez a hajón való utazás, mert ez rendesen allu- vialis területeken visz át, ahol nincs sok látni való; elég az, b a az ember a hajóról folyton observál, érdekesebb helyeken meg-megáll, vagy a vontatókkal kint sétái a vontató nton, persze zsebében kompaazszul, hosszmérő eszközzel, vázlat és jegyzőkönyvvel, nyakában aneroiddal s kezében az elmaradhatatlan kalapácsosai. A gyalog utazásnál a szolga az ő ! hordószékében, vagy szamarán, a podgyász a kálikkal látszólag gyorsan megy de minden 3—4 km. ntán megállnak és egy felórát pihennek. Nekem, mintán teher nélkül járok, nincs i szükségem a pihenőre, szamarat vagy 1 bordőszáket is csak a biztonság okáért és a méltóság tekintetében kell tartanom I Ez mindig velem van, illetőleg bevár az I nton, ha jobbra-balra kitértem s azután a gyűjtött dolgokat erre rakom rá. Első nap általánosan bolondnak tartanak, hogy gyalog mászkálok, mikor vzn palankinom is, de később szoknak. Biztonság okáért is kell valami szállító eszköz, ha netalán valami baj ér, napsznrást vagy lázrohamot kapok vagy egyébként ér valami ■zerencsetlenség, hogy legyen kényelmei ■zállitő eszközöm. így aztán messze el-el maradok a karavántól, s rendesen már késien vár az- ebéd, vagy a vacsora, mikor az állomásra érek. A fényképzpparatns is mindig velem van, mert ennélkül esetleg kellemetlen mulasztást szenvedne utam. Sokkal kényelmesebb volt fenn Csiliben az átázás, „omnia men mecum porto* médra, két kordé volt az egész karaván, s erre felszedhettem mindent, a mi tetszett, ott állt meg, a hol akartam, s mindenem mindig együtt volt. Elsőtől nem féltem, mert a kordék fedettek, a pakknak sem történik baja, ami gyalog- szállításnál kellemetlen veszteséget szülhet. Mandau-utainról hazatérve, talán ismét lesz egy-két napom, hogy a Közlemények olvasói számára referálhassak utómról, ámbár nagyon sietnem kell, az év.-zak nagyon előrehaladt a még sok kérdés vár megoldásra, sok vidék bentazásra. A Jang-cze völgyére nézve kellemesebb a a késő őszi, de a Hoang-ho vidékén télen nem czélszerü az utazás, sok a hoL Ha minden úgy történik, mint a hogy tervezem s ha hazámból kapok még némi segítséget, ngy tanulmányutam biztosítva van s hiszem, hogy a magyar tudományosságnak nemhiába hozott áldozat volt a nagyméltőságu Minister urak kegyes adománya. Cholnskyegyedül az óv meg a nyomor és nélkülözéstől, végre képesít nemcsak ellentállni minden bajnak és veszedelemnek, de egyben növeli önbizalmunkat és erőssé tesz minden támadással szemben. Értsük meg végre, hogy csak az a társadalom képes egy erós nemzet alkotó elmévé válni, mely nem szorul idegen segélyre, nem táplálkozik hin reményekkel, hanem csak önerejére támaszkodva veti meg egy oly viruló nemzet alapját, mely számos ezredéven át fog még élni e hazán. Nemo. Védekezés Amerika ellen. A tengerntuli mezőgazdaság ellen való védekezés kérdésével már most a kormány legmeghittebb lapjai is kezdenek foglalkozni. Természetes, hogy tekintettel kormánypárti álláspontjukra, a kérdéssel való foglalkozást csak úgy tarthatják helyesnek, hogy a gazdaközönség ellen irányít ják tollúkat s minden védekezést nevetségesnek tartanak, nem gondolván meg egyrészt azt, hogy ha ma még teljesen fejletlen iparunk mellett mezőgazdaságnak vágleg tönkre jut, akkor Magyarország gazdaságpolitikailag teljesen elveszett, másrészt pedig azt, hogy ma már magábau a kormánypártban is egy igen hatalmas és befolyásos frakezió vau, mely a vámvédelmeket s nevezetesen az amerikai termelés ellen való védelmet programmjába fölvette. L»gujabban egy kormánypárti lap czikkbec foglalkozik azzal, hogy a bécsi cs. és kir. gazdasági társaság levelet intézett az országos magyar gazdasági egyesülethez, melyben a középeurópai vámuuió léteitéséról tesz érdekes nyilatkozatokat. Egy elózó átiratában egyenesen fölhívja a magyar egyesületet, hogy Csatlakozzék a vámunió propagandjához. Az országos magyar gazdasági egyesület — a czikk szerint — kitért a fölhívás elől azzal, hogy a középeurópai vámuniót alig lehet létre hozni; továbbá, hogy ránk nézve a Balkán-államok versenye fontnsabb, végül, hogy mo.it a mezőgazdasági érdekeknek a kiegyezési tárgyalások nál va.ó érvényesítése aktuális. , Az osztrák agráriusok most annak a nézetüknek adnak kifejezést, hogy a magyar egyesület túlbecsülte az Ausztria-Magyarurszág és Németországra kiterjedő vámkonvencziő akadályait és az alighan1 m könnyében lenne keresztülvihető, mint az orosz- országi és Balká-államokhőt való import elleni állásfoglalás. És habár kétségtelen az, hogy a keleti államok versenye károsítja az osztrák és magyar gazdákat, a fődolog mégis a tengerentúli verseny ellen való védekezés. Mert a tengerentúli árjegyzések deprimálják az európai árakat, onnan a legfenyegctóbl), immár a húsra és gyümölcsre is kiterjedt verseny,' végül mert ha az amerikaiak maguknak követelik Amerikát, az európai gazdák is joggal mondhatják, hogy Európa az európai mezőgazdaságé. Az osztrák gazdák nem látják tulnagyoknak azokat a várható akadályokat, melyek Ausztria, Magyar- ország és Németország között a tengerentúli verseny ellen való közös védekezése czéljából való egyesülésnek útjában volnának. „ Hasonló politikai és közgazdasági érdekek — úgymond az átirat — annál valószínűbbnek tüntetik fel közöttünk az ez irányban való megegyezést, mert a külföld versenye még sokkal nagyobb mértékben nyomja a uémet mezőgazdaságot és a tengerentúli gabona az olcsó tengeri szállítási dijaknál fogva tömegesen dobatik a német piaczokra. Ezen egyezkedésre Németországgal azért fektetünk nagy súlyt, mert abban a bizonyára megokolt reményben élünk, hogy ha nekünk a tengerentúli gabonát a német piaczokról kiszorítanunk sikerült, legalább az odavaló kivitelünk lenne biztosítottnak tekinthető.* A kormánypárti lap a Németor- szággal való egyesülést Amerika ellen lehetetlennek mondja, s hivatkozik Németország hatalmas iparára, mely nem fogja megengedni az amerikai konkurrenczia betiltását, feledve, hogy Németországban tényleg agrárius a vezető politikai irányzat, g hogy a kereskedők és iparosok ellenére .már egynémely dolgot keresztül vittek az önérzetes, összetartó gazdák. A czikkely igy fejezi be okoskodását : Az osztrák agráriusoknak a közép-európai vám-unióra vonatkozó felfogása inkább kissé naiv foltét 1 lezés, semmit indokolt álláspont Talán érezték is ezt, a midőn Né metbrszágot kihagyva a számítás ból, csupán Ausztria' és Magyaror szágra kívánják szorítani %a tengerentúli verseny ellen való h rezba lépést Persze ezzel még nagyobb abszurdumba mentek belé, mert hiszen vámterületünknek úgy gabonakivitele, ^mint behozatala jelentéktelen és igy a rajta kívül eső gabonapiaczokon súllyal nem bír. Ha bármicsoda vámot állítunk is az amerikai bnza ellen, a mi gabonaárainkat mégis csak a nagy európai emporiumok fogják dirigálni, a melyek pedig nem lesznek harciban az amerikai búzával. Az ár és vám viszonyok változatlanok marad- nau ránknézve úgy, a mint vannak. A Németországgal való vámunió ab ovo lehetetlenül van konczipi- álva, vámterületünk harczi állása Amerika ellen annyi, mintha a Duna egyik parijáról a gyerek fügét mutat a túlparton állónak. Az osztrák agráriusok elaboratuma tehát egy lépéssel sem vitte előre a nagy igyekezettel megfogott közép- európai vámunió dolgát. Ezzel pedig az idézett kormány- párti félhivatalos újság éppen tudatlanság t árulta el. Mert sem- a magyar, sem -az osztrák gazdának nem lehet a czélja tönkre- tenni az amerikai termelést. Hadd éljen meg az is a maga emberségéből, csak mi hozzánk ne jöjjön konkurrálni. Az amerikai termést európai vámunióval senki sem akarta tönkre (enni, csak saját termelési területéről akarja kiszorítani. S ha ez nem megy Németországgal, a ma- gyár- gazdának a magyar-osztrák terűiét rezerválása is elegendő, mert gabonánk már ma nem igen, vagy csak lényegtelen mennyiségben megy ki az országból, s igy a vámterület megvédése a mi számunkra szintén valami lenne a magyar gazda érdekében tehető akc'.iő utján. VESZPRÉMI POLG.f ANYA KÖNYV Házasságot kötöttek. Nov. 27. Gebhard Márton állam vasúti hivatalnok róm. kath. és Nemsnr Mária róm. kath.. Decz. 3. Jánosik György szür-posztó- készitő-segéd róm. kath. és Szedlák Terézia róm. kath. — Kőszeghy József vasúti vonat-vezető róm. katb. és Vaj már Mária róm. kath. Ssülettek: Nov. 27 Illés Ferencz vasúti mái- bázó és neje Németh Juliánná fia Ferencz evang. reform. Nov. 28. Zsandár János ács-segéd és neje Harák Mária leánya Mária rőm. kath. Nov. 29. Csikász József lakatos és neje Stein Erzsébet fia Sándor róm. kath.,-— Vankó József fuvaros és neje Holczinger Katalin- leánya Julianna róm. kath. Nov. 30. Széli István szür-posztó- készítő és neje Szabó Terézia fia László róm. kath. —- Szabó János kocsis és neje Spirák Terézia leár nya Erzsébet róm. kath. Decz. l,Győrffy Karolin cseléd leánya Krisztina evang. refotm. -— Hamar Krisztina magánzónő leánya Má-rai evang. reform. Decz. 2. Tormássy Károly gépészkovács és neje Fodor Mária fia András István róm. katb. Hoghaltak : Nov. 30. Kohaut József-nyug. törv. Írnok 83 éves róm. kath. agykor. — Berta Péter 5 - hónapos róm. kath. bélhurnt. Decz. 2. Horváth Mária 17 éves cseléd róm. kath. agyhüdés. TÖRVÉNYSZÉK. Végtárgyalások a veszprémi kir. törvényszéknél Decz ember hó 7-á n. Magánlak megsértése miatt vádolt Simon János elleni büuügyben. Emberölés vétsége miatt vádolt Biczi Gyula elleni bűnügyben. Deczember hó 10-é n. Sikkasztás büntette miatt vádolt Kiss Gábor elleni bűnügyben. Súlyos testi sértés büntette miatt vádolt Takács Sándor elleni bűnügyben. Szombat, decz. é. CSARNOK. Irodalom ii politika. — Klőaxő-féle, as 1898-iki *Almanachból. Egy hírlapírói banketten gondolom, , Rákosi Jenő fejtegette, hogy Magyarországon a politika és irodalom kölcsönösen termékenyítették meg egymást, hol az egyik a másikat, hol a másik az egyiket és esek azt nem lehet tudni, melyikük volt a nő és melyikük a férfi.-, Valóságosan úgy,. volt, -mintha házastársak lennének, hatra egymáera és támogatva egymást. Statusférfiak, a köz- . élet kimagaelő alakjai állottak össsie, hogy egy-egy irodalmi munkát kinyomathassanak ; ha maguk nem tehették,. fogtak valami -szürke, gazdag embert, annak csuk egy intés kellett. A .nagyié- - ■tásuak lelkesedtek az irodalom emelé- . sén, a rövidlátásnak pedig engedelmes-, bedtek az okosaknak. Milyen tiszteletre méltó szamaraink voltak regents I A politika és i irodalom- egy ugyanazon kemencéében - sült azon- egy tűznél..-,.. , Kölcsey csinált politikát , és irt .verseket. A verseibe politikát, kevert, a, politika- . .. jába poeziat. Vörösmarthy Mihály együtt vitatkozott Deák FereDCCzel, ki délutá. nonkiut ott szíttá kabanoszait egy kar- Székben a -Ráth Mór könyves, boltjában, -i:. - lesve a megjelenő'uj.-könyveket. . - ->..j Tudvalevő -róla, hogy minden kié verset elolvasott azzal az indokolással:. ,, — Mégis-kiváncsi vagyok, mit mondhat valaki- nyolez sorban, : a-mely. alá V' oda írja nevét. Kegyetlen és merész • kritika* „ volt .különben s egyszer olyas • valamit -nem talált szépnek,, u mire -kárörvéndva jegyző meg Bonie Samu : — No azt pedig Shakespeare irta,', t urambntyám. . ... Deák. rámordult nagy flegmával: — A patkány se szép, Samu fiam, pedig az úristen teremtette. Gróf -Széohenyi István esze, bár- nagy államfárfiu volt, bizonyos postai intuiti* . óval volt megpatkolva és sokkal hiveb- ■ . ben irta le a forradalmat, negyvennyolca előtt, hogy miképen fog jönni, -mint a . hogy leírta negyvennyoloz ntán Horváth;, Mihály, hogy miképen [jött. Csodálatosan-. .. volt akkor a politikáé és iró megalkotva, úgyszólván egy-anyagból, mint az akkori hatos-és huszas, mindenikben.volt.réz is, ezüst is, csakhogy az egyikben az. ezüst u túlnyomó, a másikban a réz. Báró Kemény Zsigmond délelőtt a miniszterekkel konferált, vacsora előtt ye- zérczikket irt, vacsora ntán -regényt — és mégis-okoe -embernek tartotta “min- . denki, még a kortes nóta is-; ..Habár . poros a kabátja — Deák Ferencz a ba- . ratja.‘ ! ' . ' Jijp A piros bársony székben ült báró Eötvös József s egy-egy nagy beszédet elmondván, mikor lecsillapodott az él-. jenzaj, kigyult arc/.a. felvette a hétköz-. - napi sápadtságát, faja laakadt an lehanyatlott, homlokára sugarak szálltak, merengő kék szeme elsiklott messze a képvieelők f-je fölött. Az az, hogy nem is volt ott képviselői: .fej. Egy fürge tündér nyomban eltakarította előle a honatyákat s. lombos, sneogó fákat hozott helyettük patakokkal, virágokkal. Néha idegesen nyúlt a üzemzajához . . . s öreg . képviselőknél láttám emlékül eltett költemény-embriókat, melyeket a papírjain 1 . találtak: . . .. .. ,t „Tavalyi fám gyümölcsöt hoza már . . , Hiszen a miniszter után ma is találni néha ott ’felejtett fragmentumot,' de az mpst ilyenforma : Majlóth püspök által felfiiggesetett professzor ügyében felelni. * * í* Vugy busz év mait el s az irodalom - és politika niocs többé közösségben. El- . váltak asztaltól, - ágytól. Az ágy az irodalomnak jutott, hánykolódik -benne,-sem elaludni nem tud, sem ébren lenni ; a terített asztal a politikának jutott; eről- küdik is rajta, hogy-fölforditaa. De nemcsak elváltak, kezdik egymást lenézni kölcsönösen. - . • Az iró' politikusok kivesztek, azaz vannak még Írók bent a parlamentben, de azokat idegen, excentrikus lényeknek tekintik, mint a hogy veszik például Trencsénben a vadon nőtt szőlőtőkét. Trencsénben az csak dísznövény ... , Mit - keres itt? Gyümölcsöt nem hozhat, nein neki való a talaj. ........... ■■ De viszont az' írók is agy veszik a politikát, mint az, énekes madarak a diófát. R-iezállanak, mert csalogató leeresztett szárnyakkal pihenni gallyain, de tadják, hogy kigőzölgése ' ártalmas a hangjuknak. Legjobban lehetett megfigyelni eJkü;.; lönös változást Jókain. Húsz év előtt őt ' j is ngy vették, mint kiváló politikust, mert nagy. iró. Beszédei- roppant Jhatást > keltettek, a Terézvárosban egy hatalmas minisztert baktatott, meg,' zászlóit dia- . dalmasan lehetett volna végig hordozni . az ország miaden kerületében. . S mi történt húsz év után ? ... . ; , Húsz ér után mindenki azzal állt elő, hogy Jókai nem árt a politikához. Lehet, hogy nem is értett hozza, de v ezt minduntalan szemére vetették, üldözték vele, njjal mutogattak rá: »Nem ért a politikához, nem ért, nem ért.* Mintha folytonos szemrehányást tennének neki azért a nyomorult mandátumért: „Itt van és nem ért" a politikához.Uv És ott volt Demkó Pál „is,. Urbanvezky is ásott voltak .százan és százan és azoknak senki se tett szemrehányást, azok mind értettek a politikához, mert nem nyomta 1® őket az a dehonestáló körülmény, hogy egy gyönyörűséges könyvtárt Írtak össze Magyarországnak. Szomorú dolog ez és rejtélyes. Az ember tűnődve kutat, kérdez. Mi okozta a távolodást ? Kiben van a hiba ? Mikor kezdődött és mik voltak a fázisai ? Meddig fog tartani és mi lehetne az orvossága ? * Egy este e fölötti töprengésemben aludtam el. Álmomban szétnyílt a fal éá egy sárkány bontakozott ki belőle. (Gyakran álmodom s&rkánnnyal.)
