Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-01-23 / 4. szám

Veszprém, 1897.

XVII. évfolyam. 4. szám.

Szombat, jan. 33.

äwCegrjolexi

Bilden «temlften.

A lap iára: Egész évre 12 korona. Fél évre 6 korona. Negyedévre 3 korona. Egy es szám ára 30 fii.

Kapható Szomercy J. és Ilarczeg L. urak üzleteiben.

KIADÓHIVATAL:

Szabadi utcza 514. sz.

n a

Szerkesztői Iroda: Veszprém 8>abadJ-utcsa 514.

Hirdetések: '

(i hathasábos petitsor vágj' annak tere)

Az «Ii8 oldalon . . zo fillér. A 2-ik s 3-íkoldalon fillér. A 4*ik oldalon . . . iá fillér A nyilcérben .... 4p fillér j Kincstári illeték .. 00 fillér

„Vesiprémi Független Hírlap“:

előfizetőihez és olvasóihoz.

Midón a múlt hónap elején e la- j pok tulajdonjogát — a volt kiadó- ; tulajdonosnak több ízben ismételt kérelmére — magunkhoz váltottuk, úgy a változást hírül adó beköszöntőnkben, mint később,' nevünk alá- ; írásával erősített hírlapi nyilatkoza- j tunkban nyiltaii és félremagyaráz- 1 hatatlan módon számot adtunk a j közönségnek af'tikökfól.' melyekbe j lépés megtételére serkentettek, de i számot adtunk a czélról is, melynek szolgálatába szegődtünk.

Az izgalomnak es pártszenvedélynek a lefolyt képviselőválasztások által magasra felvert hullámai, — mint köztudomású — nem simultak el, a torzsalkodás és a minden jót és üdvösét csirájában megölő egyenetlenség állandóan napirendre kerültek nálunk. Ily aggasztó állapotok között hazafiui kötelességünknek tartottuk csekély erőnkhez és képességünkhöz mérten a vármegyé nek s főként városunknak minden igaz érdekét fenyegető eme bajoknak orvoslására, vagy legalább enyhítésére törekedni. A hírlapot nem saját személyünk szolgálatára, s a nyomdát nem anyagi hasznunkra szereztük meg. Még csak konkur- rentiát sem akartunk teremteni a többi helybeli nyomdavállalatok ellen. Már készen voltak egy nagyszabású népszerű tudományos kiadvány előmunkálatai, mely a nyomdának minden idejét és erejét évek sorára teljesen igénybe vette volna. Mi csak egy feladatot tűztünk magunk elé : eloszlatni a diszharmóniát, paczifikálni a politikai ellentéteket, hogy közös erővel munkálhassunk városunknak, a vármegyének, s igy közvetve a hazának anyagi és szellemi boldogulásán, haladásán. Egymás személyét kölcsönösen megbecsülve, s ellentétes utaink daczára végeredményében mégis csak egy czélra törő törekvéseinket tisztelve, azok jóhiszeműségét es tisztaságát mindig készségesen elismerve, kemény, de tárgyilagos kritikát akartuk gyakorolni, s ugyanazt kapni. Nem rajtunk múlt, hogy mindez pium desiderium maradt. Az oda- nyujtott olajágat nem fogadta el az ellenfél s a béke háborúval kezdődött. Mi még ekkor sem vesztettük el reményünket s a kiélesedett személyi differencziák elintézése után bizalommal vártuk a dolgok jobbr^ fordulását.

Azóta azonban újra súlyos kő esett a lecsendesedő vizekbe s nyomán még erősebb hullámok támadtak. A

„Veszprémi Hírlap“ főszerkesztője j és e lapok főszerkesztője között fel- j merült kínos affaire, a közönség előtt ismeretes bűnügyi panasz meggyőzött bennünket arró\ hogy ily fokú személyi ellentétek között a .pacifikálást czélzó, összes törekvéseink hasztalanok. Anélkül tehát, hogy a Kompolthy Tivadar ur ügyében beadott panasz érdemébe bocsátkoznánk, a miről különben is nem mi, hanem a biró illeték ís ítéletet mondani, maga a puszta tény, hogy ez megtörtént, a személyes e'- lentétsklöl.y vnagy • elmérgésedéséti jelenti, hogy vagy kitűzött czéhSrk-- rólf r. I I béke .kiküzdéséről, vagy

zel és több. sikerrel valósítsák meg, amit ‘mi akartunk!

Veszprém, 1897. január 22.

Dr. Ováry Ferencz, Reé Jenő.

lapunk felelős szerkesztőjével való együtt működésről kellett lemondanunk." Mivel pedig városunk feldúlt békéjének helyreállításán tőlünk tel- hetőleg ezentúl is közreműködni polgári és lelkiismeretbeli kötelességünknek tartjuk, Kompolthy urat azon alternatíva elé állítottuk, hogy vagy ő, vagy mi válunk meg a „Veszprémi Független Hirlap“-tó!, mert együtt működésűnk a történtek után lehetetlenné vá't.

Kompolthy Tivadar ur késznek nyilatkozott a visszalépésére, föltéve, j hogy ezen elhatározása családja meg- nyugvásával is találkozik, s mi, hogy személyi ellentétek többé ne irritálhassák a kitűzött feladatot, a fővárosi sajtó egyik ismert munkását, ki helyi viszonyainkkal is ismerős, Alpáry Lajos urat, a „Parlament“ felelős szerkesztőjét és kiadótulajdonosát kértük fel a szerkesztés átvételére, kinek személyében garancziát láttunk a paczifikáczió munkájának keresztülvitelére. Kompolthy ur azomban megváltoztatta korábbi elhatározását s családjának óhaja szerint az alternativa másik részét választotta. Ekként előbbi tervünktől mi is kénytelennek voltunk elállni s beleegyeztünk, hogy Kompolthy ur neje úgy a nyomdát, mint a hírlapvállalatot tőlünk visszaváltsa. E naptól fogva tehát a „Balaton“ nevű nyomda és hirlankiadóvállalat megszűnt létezni s a „Veszprémi Független Hírlap“ ismét Kompolthy Tivadar ur orgánuma, melylyel tetszése szerint rendelkezik, s amelylyel mi alulírottak semmi nemű összekötetésben nem állunk.

Vállalkozásunkban a legönzetlenebb, a legtisztább, és a legnemesebb szándék vezérelt bennünket, izgalom helyett nyugalmat, háborúság helyett békét, visszafejlődés helyett haladást és boldogulást akartunk szerezni Veszprémnek. Mi megtettük kötelességünket s nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk el: nem rajtunk múlt, j hogy legjobb törekvéseink ez idő szerint hajótörést szenvedtek. Adja Isten, hogy mások hivatottabb kézki én

Fönti sorokat magam is aláíróin. Minden betiijök igaz s az olthatatlaji zelenyákgyiilölettől lihegő vakondok- ellenság .fanatizmusát- nem lévén képes lecsen<lesjteni, a „Balaton“ vál- I lalat vo't tulajdonosainak békejobbja, j melyet jólélekkcl kínáltak oda a 1 néppártnak -— midőn belátták, hogy

a béke helyett még dühödtebb harezra készülődnek ez elenfelek, mely harcznak áldozatául még a hitvesi tisztességet is sárba tiporják, csak hogy személyes boszujokat pillanatokra lehűtsék: akkor félreálltak ez undok támadás elől, melyet megakadályozni többé nem állott módjukban.

Rám bízták, visszaveszem-e tőlük, teljesen függetlenül ismét a nyomda és hírlapvállalatot, vagy, mig a Vadnai által támasztott botránypör véget ér, megválok-e a laptól ?

Elsőbb azon voltam, hogy kitérek én is e svihák gaznáczió kloákája elől — mert hisz, a helybeli zele- nyákokkal való küzködést, mely már évek óta tart, (mind aki ismer engem, tudja!) csak lelkem teljes undorával vivtam itt kénytelen-kelletlen, s a „Balaton*-vállalat volt tulajdonosainak is úgy ajánltam volt megvételre a két vállalatot, hogy én a szerkesztéstől szívesen elállók. De mert azon a nézeten voltak, hogy e lap 17 év óta az én nevemhez lévén kötve, ha iránya ezután a teljes paczifikátió lesz is, az én kezemben lesz legbiztosabban propagálva : úgy vették át a két vállalatot, hogy egyúttal szerkesztőül 'is lekötöttem magam.

A békiilékenység terére szil esen követtem a vállalat tulajdonosait. Hát az én lelkem sincsen vasból, hogy meg nem rendítette volna a már évek óta folyó zelenyákháboru, mely a haragos ég minden tüzes istennyilával tört ki itt is, az addig csendes, tollerans Veszprém társadalma fölött. Szinte örömmel gondoltam arra, hogy e paczifikátió nemes müvében rész tvenni, micsoda fenséges szép dolog lesz. Adott Isten ához szellemi és lelki erőt; örömmel áldozom im fel az Istenbéke müvének ! . . Aztán ihlettel telve ragadtam meg a Karácsony és Újév alkalmát, és akkori czikke- lyeimben a paczificatió békemüvét hirdettem. Azokat a hangokat imádságszámba prédikálhatta volna le a

szószékről a legfanatikusabb pap is...

Hát átok és rágalom volt rá a feleletét és az eléjük nyújtott olaj- ágat sárbatapodták. Harczot, a leg- dühödtebb harczot akarták, to- vábbrais.

Hát legyen meg szeiit akaratuk. Megcsinálom azt is.

Letettem a gondolatról, hogy félre dfflok előlük. Az ezernyi támadás Tcözött is nyugodt-boldog családom morális és anyagi jövője is azt parancsolja nékem.

íme átvettem ismét a régi jó újságomat, oly függetlenül, mint vátíHTá volt. A zelényákok letépték kezeimről a békeszerető volt tu'ajdonosok által rákötött kötelékeket. Független ismét a publicista-dárdám.

Szervusz zelenyák, gyöpre kö- szöntlek!

Most, mielőtt a Vadnay-féle örült botrányt elmondanám : hadd álljon itt az az inkriminált czikk, melyet Vadnai nejének kértére, minden ellen szolgáltatás nélkül, jószívűségből uem közöltem a múlt héten; íme a czikk :

Vad-naiv Albert ór

nemzeti clown második bukfencz- előadasa.

— Zelenyák-kívánatra uj műsorral s de- kolletált trikóban. —

A veszprémi zelenyák papok kaueziőja és kegyelméből rejtve-nősző „Veszprémi Hírlap1 második numerusa is megjelent a múlt vasárnap.

Az egyesült nemzeti és néppárti vad- bázasság e második magzatelhajtása nemkülönben Becsületére válik a fésületlen örömapánnk Vadnai Bélának, mert ez a második idétlen kis fattyucsemetéje is tökéi lesen ráütött a zelenyákboldogitás- bäö vigéczkcdő táti lelki ábrázatjáru.

Hányiveti, hűbeié, csélcsap a modora ennek a sikerületlen fenegyereknek is; hosszt] rugkapálős kajla lábai vágynak, melyek uutalan csetlenek-botlanak ; potrohúi pomposvastag 9 teljesen lőgbülka- pott hasztegezén-gőgtül, a nagy kobakfeje méltó pendantja a burok tál hu hólyagnak; összes eszetokja és belső lelkiértéke pedig nem ér többet, mint boldogult Futtakóbi „minden alapot nélkülöző koholmánya.*

De hát jól van ez igy — s ez a kis irodalmi mirákulum ha egyéb semmire se jó is, arra tökéletesen alkalmatos, hogy három nagy igazságnak lágyén tanúbizonysága. Annak ugyanis, hogy „Minden zsák megtalálja a maga foltját*, „Senki a sorsát al nem kerülheti* és öreg Dumálnák is igazat ad abban, miszerint „minden nép- és osztálynak olyan a sajtója, amilyent érdemel.*

Hat a veszprémi zelenyákok busásan rászolgáltak erre az 5000 frtos kauezió- val kistaffierozott hülye kis kokottra. Használják egészséggel.

nek Vadnai azt irta rólam, jutottam* r e miatt tán tbolikus lelkifurdalásokat kijelentem, hogy az nem kieszelt hazugságnál, mely rágalom minden kritériumát magán viseli

— 8 valódisága esetén úgy Kohn Leopold tisztelt névrokonomat, mint engem is a közmegvetésnek tenne ki. (Szent Bttö Codex 61. és 62, zsoltár.)

De hát Ón ezt eeak állítom persze s aztán hiszi, aki »karja.

Ép ezen. okból, sajnálattal bár, de rövid szabadságra küldtem a Humorom jókedvű kis Múzsáját, .mely pedig .ép most gyújtott rá a gardája gond.- es udóag'a- lansága Eldorádójábán, * a TegpiíjkosabV" rég megszolgált esi n tál an kodi sokra — is illő komolysággal fülön fogva a Vud- nai-njságot, átadtam azt dr. Benkő Károly fiskális urnák, terjesztené be a győri királyi sajlóhkóság elé, Cőibálná Vad miit és az ottani esküdt polgárok itélöszéke elé, engedjen néki a csődbejutásomról s hitelezők kijátszásáról irott rágalmára minden bizonyítást s ezek nem létében csukássá be Vudoait — megbízó panasz- lónak azon ismeretes szerény élet princípiuma alapján: „Ha uem férsz a bőrödbe zelenyák — pukkadj meg 1*

E szerény igazságok önzetlen konstatál ás a után azon t. ez. zelenyák- félebarátaim lelki megnyugtatására, kikIgen érdekes a kirohanása a „Veszprémi Hirlnp“-nak amiatt i**, hogy az ón I újságom a „Balaton*-vállalat aegise alatt állítólag sokkal csendesebb most. A harcz- ' ravágyó kis bestiának még az is f ij, hogy ! a zelenyákheczm ei?terok minden eddigi gazságát, lazítását ép a liberális oldalról akarják elföldelni * a felizguli fanatizmus és kölcsönös gyűlölködés helyébe a fcürel- mcsség békéjét akarják átplántálni.

Nem képes as ő teljesen kukavak lé- leksivárságában elhinni, és föltenni a „Balaton*-vállalat vezérférfi álról azt, hogy jó szivvel-lélekkel pacificilni akarnák, u felzaklatott felekezetek általános izgalmát, sőt szinte félni látszik attól, hogy betalál állni itt a régi tollerantia és társadalmi béke s akkor nem le*z kit megharapnia P

Es fáj neki, hogy eddigi kormánypártiságát szemébe tárjuk s emiatt gyanúsító bandának szives tiulalni minket. 1 Ugyanakkor pedig ugyan abban a lapban • városunk ama férfiait, kik a Bilatonvidék I egyetlen életerőikét, a Veszprém—bfüred— I keszthelyi partraenti vasukat propagáljak, j mír a priori előre és .bjindre megrágalmazza azzal, hogy azt gseftrs csinálják és rebachra spekulálnak? Hit hisz a kéz- I deményezós eűő fokán se állanak még; még a realizálásról álmodni se lehet s gyanúsítani máris szabad előre azt, ami ; I ma még embriójában sincs ? Cdnos ennek a zelenyák-móráinák a C'-iff^r- I blattja egészen s rávall Vadnai védszente, Loyola Ignácz ábrázatára teljesen.

S még néki áll felebb, hogy meri az ő múltját valaki kormány- pártisággal vádolni. 0. kinek 2 év előtti ellenzéki politikai múltja, cs <k abból állt, hogy a tapolozai választásra Kossuth fia ellen, maga kapaczitáíta, hívta meg deputátive Vörös államtitkárt, kormánypárti jelöltnek; aztán végigjárta a kerületet a kormánypártnak propagandát csinálni s csak akkor szakította isiibe a kormánypárti apostoloskodást, mikor a Vörös-párt vezetőcége letiltotta erről, mivel teljesen népszerűtlen volta c*ak ártott a párt ügyének.

B jl

a

a

* a

N

hogy „c Ődbe Ilyen fegyverekkel küzdeni, nem jelent keresztény ka- hosszú háborút. Mert ami puskát az ilyen szenvednek: puskaporral töltenek meg —■ az hátrafelé egyéb but n szokott elsülni s ha. .nagyobb kárt nem is a roszakar »tu tesz az elsütőjeben, a kiáradt Bromum- gázt sok időre megérzi majd minden jóra- való ember."

Hát e-'.mk puffógtassa Vadnai tovább a rozsdás zelenyákflintákat: nem ári se használ. A „Veszprémi Független Hírlap*- u»k a papirosa nem valami nagyon erős agyán, hanem a zelenyákpuffogás ellenében van mégis akkora ereje, mint a berlini szabó Dowe-páoezéljának. Majd megtetszik látni.

Aztán a harmadik .évtizedbe, bekapnláft ■újságírók meglehetős katonák nur.

Amint ők kénytelen kelletlen szúrnak és •• vágnak hétről-hétre, hát complett nyugalommal veszik, ha őket is ütik-vétik. (Lak a házi szentélyükbe ne tolakodjék senki: a családnak a tisztességét, becsű* j letes renoméját ne illesse senki: miként I ők is tisztelik még legundokabb ellenfeleik familiáris otthonát.

Ám Vadnai még azt is kicsufolja. Ki- j Írja, hogy „vagyonbukott urbelső bizalmas otthonában* összejött pgy összejátszó árverési kompánia, ügyvédek, végrehajtók s úgy összepakliztak, hogy anélkül, miszerint egy garasáru pénz szerepelt volna, egykettőre 600 forinton elliczitálták az 1200 frtot érő nyomdát, miáltal a hitelezők kijátszattak 8 üthetik bottal a nyomát a pénzüknek I — sőt rosznóven veszi tőlünk, hogy az I árverési hirdetést is a mi magunk ujság- ;j jában közlöttük ingyen s nem nála j h rdettük 4 frt 52 krnyi dijjért.

Hát a győri «ajtóesküd,ek előtt kon- I 8 tatáivá lesz, hogy ennél roszakaratubb I rágalmat hivatalos uk'usra még nem ken*

I t- k soha. Konstatálva lesz, hogy az árverés törvényszerüleg kérve, hirdetve lett; azon megjelentek az összes Ív és felül- foglaltatók és a kincstár képviselői, az áíverezö „Balaton * - vállalat képviselője értékpapírokban 12 000 frtot, takarékpénztári könyvekben 40.000 forintot tett le a végrehajtó asztalára s a hivatalos aktus után a vételárb nyomban készpénzben is kifizette.

Konstatálva le«z, hogy Vadnainak, mielőtt e rágalmat kigyúrta agyából, módjában lett volna minderről a helyszínén meggyőződni, mert a „vagyonbukott ur belső bizalmas otthonában* (melyet már csak azért sem volt illő kicsufolniu, mert. abban a háziasszony betegen feküdt.), ahbtiu a vagyonbukott otthonban maga Vadnai »s jelen volt — de becses jelenlétét nem az árverés komoly dolgára használta fel, hanem arra, hogy vagyonba kőit ur egy 19 év előtt Budapesten I kelt ifjúkori 50 forintos váltójáért most 100 forintot követelt, melyet Vadnai 10 év előtt 5 (öt) frtért kinólt neki eladásra, mert különbeniért indít, 18 évi kamatot követel s a költségekkel együtt több jön ki majd 100 írtnál. Megkapta a 100 frtot, illő szemrehányás kíséretében, hogy mért van lelke az 5 forintos holmiért 100 forintot kipréselni egy kollegától ? Azt felelte rá sok tanú előtt: „Ezzel tartoztam a grófomnak.* Hogy mit szól Zichy gróf ebez a gavalléros elégtételhez : az a kettejük dolga. Hanem hogy ennek a szépséges satisfactiónak az elmondásával meg mi tartoztunk a publikumnak, meg a győri esküdteknek, az a Vadnai által provokált nyílt rágalom és sajtóper természetes folyománya.

De bogy teljesen ruszakaratu volt ez a rágalom, nyilvánvaló lett azáltal is,

TÁKCZA. §

Siófok.

Még két évtizeddel ezelőtt Siófok volt vármegyénk legélénkebb kereskedelmi helye ; pi&czát & messze Tolna is ellátta gabnával, hogy azután a dombóvári vasút átadatott hivatásának, forgalmunk hirtelen leapadt felónyire. De ezen forgalom még mindig volt annyira számbavehető, hogy több külföldi czeg érdemesnek tartotta itteni bevásárló irodáját fenturt&ni, és ezek az egymással való versenyzésben az akkori forgalmat, élénkséget biztosították. Azután megnyillott a miklósvar- tamási szárnyvonal, az megint elhódította az ő vidékét, hanem a győr-veszprém- lepsény-dombovári vasút üzembe vétele kereskedelmünknek megadta a kegyelemdöfést.

A nagyobb kereskedők elszéledtek a szélrózsa minden irányában; azt a néhányat, aki még itt maradt, azt sem a kecsegtető jövő — hanem vagy valami ingatlana, vagy a megszokás hatalma köti ide. A gabonakereskedelem hanyatlásával persze hogy az összes üzletek is panganak, nagyon megapadván a fogyasztók száma magában a községben is.

Az ingatlanok 1—2 év alatt felszökött értéke ijjesztöleg lehanyatlik.

* Munkakereset hiányában a rounkás- . osztály, a falat témasztva lesi a neki kenyeret nyújtó keresetet; ezt fel nem találva, kifejlődik benne az elégedetlenség, izmosodik benne önkéntelen is az anarchiára való hajlam.

Ezen szomorú valóság mérlegelésével foglalkozott a f. hó 12-én tartott községi képviselő-gyűlés, ezt a nem éppen kecsegtető jövendőt kéne valamivel ellensúlyozni I

De mivel?

Kereskedelmünk és üzleti forgalmunk

ujabbi fellendítése iránt teendő bármily alakú mozgalmunk karba veszne!

Iparunk soha nem volt. Szegények vagyunk, nem áll semmiféle mód rendelkezésünkre, dohánygyár, kaszárnya vagy más valami, amivel több munkáskezet foglalkoztató, — és így több családot ide vonzó ipar-telepet elnyerhetnénk. Ugyan mit is nyújthatnánk, mit kínálhatnánk érte cser-be ?

Ez ideig a Siófok fejlődését czélzó minden indítvány, beadvány elhald szó volt a pusztában ; a régi viszonyok megváltoztatásával járó ujjüásoktól idegenkedik a falusi képviselet. Ez csak ősei nyomdokán kivan boldogulni, és a hagyományaihoz ragaszkodó ellen tál) ás (de nem ám a megye mostohasága) mindig mindig és mindig fügét mutatott minden szép és önzetlen ez irányú törekvésnek.

Ez a fenti napon tartott gyűlés azonban, talán életfentartási ösztönzésből kifolyólag, oly határozatot mondott ki egy- hougulag, amelylyel a szép jövő reménycsillagát látjuk tétlenségünk sötét felhője közül kiragyogni!

Megválasztott egy bizottságot; annak czélirányzatos független működését biztosította azzal a kiküldetéssel, hogy 8iófok fejlődését ezideig gátló állapotnak vessen véget, a botrányos üzelmeket tapossa el és ujjitásaival, rendezésével Siófokot emelje hazai hírneves fürdőink színvonalára.

Milyen ^önnyü ennek a bizottságnak, hogy működésével a maga ozámára biztosiba az utókor háláját ! Hisz csak egy nyesés kincseket érő csiszolatlan gyémántot kell salakjától megtisztogatnia, hogy az a maga fényével, melegségével, az egész vidék lakosságát-, megnyugvást szerző munkával, jóléttel elárassza.

Hisz ez kárpótol bennünket kereskedelmünkért, üzleteinkért; szóval mindenért, amit tőlünk a haladás elkövetelt.

És ez a Balaton!

Ez a magyar tenger, ezerszer fenséges azúrkék tükörsimasagával, majd habzó,

patak zó hullámverésével, idegedző, gyógyító erej'VHÜ

Viszonyaink rendezésével uj életet fog ez szülni ép ngy. mint odaát a veszprém- zalai parton, a Bxkony vulkáni csoportjától határolt Zala- és Veszprémmegyé- ben, ahol a szőllőmüvelés elpusztulásával és kereskedelme hiányában már teljesen elszegényedett népet kárpótolja az a lelkes hazafias igyekezet, amely rövid pár év alatt a kies szép Almádit, a serdülő Fülőpöt és a bazaltoktól övezett Badacsonyt frllenditette.

Mennyivel könnyebb ezen bizottságnak a Saharából egy ékességet teremteni, mint annak a túloldali akaraterőnek, amely á nap hevétől perzselő vulkánikus és mészkőréteg fölé édeneket varázsolt, amely u szőlők kipusztulásával kopárrá vált hegy- ián ez ot nyaralókkal és pompázó növényvilággal dekorálta, és dsezara közlekedési hiányának, amelyet Csak a gőzhajójárat pótol, népessé, keresetté tett.

Mennyivel könnyebb ennek a siófoki bizottságnak, mikor a természet maga ruházta fel működési helyét azzal, amivel egy negyedszázados művészet, kitaríó és elemekkel dac/oló erő és hatalmas tőke egyesülése képtelen lenne megteremteni.

Maga a Balaton bársónysima — medre,- van néhány holdnyi gyönyörű fiatal fenyvese.- egymást keresztező tágas utakkal.

Vasúti és hajózási közlekedésünk mi kívánni valót sem hagy hátra. É* hogy a legmesszebb menő kényes igényeket is ki elégíthesse, a hazafiság megteremtette a részvény-társaság-teiepét remek parkjáéval pompázó épületeivel, hívogató kénye-' ,'lemmel, vízvezetékkel és villamos világi-! tással.

Ha Siófok fölött az idegen elragadtatásának adott kifejezést, úgy csakis ezeket a természeti alkotásokat-, a független hazafiság által teremtett telepet értette. De ha egy másik idegent Siófok fölött pálezát tört, úgy bizony ezen idegen Siófok beltelkére vezette a végzete, tapasztalván az elhanyagolt siralmas állapotokat, fékezetlen viszonyokat, melynek vend egri asz tő szervezete, a mellette fekvő . „paradicsomnál* fogva még inkább szem- beöt-löbbea feltűnt.

Nos hát ezen venpégriasztó állapotok megszüntetésére — uj korszerű átalakítások keresztül vitelére vállalkozott ez a bizottság: 8 ha a bizottság magasztos feladata tudatában, teljes erővel neki áll, gyökerestől kitépni ezen elfajult viszonyokat, ha váll vetett támogatással, hivatásának teljesen lelkiismeretesen való munkálkodását, tehetségének, tapasztalatainak minden átőmát latb t veti, úgy áldásos üdvön is lesz a müköd-is*.

Hogy ezen működésében a községi lakosság — de legiukább a vármegye is támogatni fogja — ahhoz még kétség sem fér. Hisz közvetlen a vármegyének érdeke Siófoknak önerejéből való felvirágzása, mert ez nagy fontossággal bir magára a megyére, de a megyei életre is.

A bizottság f. hó 17-én egy terjedelmes Javaslatot terjesztett a képviselet elé: felkarolva abban mindazt, a mit legsürgősebben elintézni kíván, és ezt elég terjedelmesen is megokadatolta. Ezen javaslatból készült „ Szabály re ad e 1 e be t *, egyhangúlag elfogadta, a mely már a közel napokban a felsőbb hatósághoz fog érkezni megerősítés czéljából.

Ezen leginkább sürgős intézkedés első porban az utczai öntözésről, utczai tatarozásról — később a nyári lakások közvetítéseiről szói — 8 nem hi<$zük, hogy a tekintetes megyei bizottság ne egyhangúlag fogadná el azt, ha tekintoi-be v^szi eddigi állapotainkat és a fejlődés iráuti ^t^jekvesflaket.’'

A ’szabályrendelet első sorban a kiküldött bizottság megerősítését czéloz/.a, hogy jogában legyen a javaslatban körvonalazott Siófok emelésére szolgáló terveit megvalósítani, nevezetesen: Egy mar 2 évvel ezelőtt kötött egyezmény alapján a község átengedte a részv.-társaságnak Siófok beltelkén a gyógy- és zenedij beszedését. Ebből a község 10°/0*nyi visszatérítésben részesült, de kötelezve volt a

részvénntársaság, Siófok azon utczáit és tereit, ahol a forgalom legélénkebben nyilvánult, öat-öztetni.

A tapasztalat azután arra kényszeritott bennünket, hogy az amugyis ideiglenesen kötött szerződést mi megmásítani követeljük. Általános volt a panasz a tűiül ágas gyógy- é.s zenedijjal szemben, amit a „bent“ lakóktól beszedtek.

Most az eddigi díj jak at felére leszállítani ltértük, a visszatérítendő 10°/0-ra nem tartunk igényt. De a locsolást, ellenőrizzük, hogy az esetleges felületes öntözésnél — a vállalatot arra szoríthassuk.

A legradikálisabb kúrát igényli a lu- káskpzveiití-sel járó botrányos dolog. Ez az egy divat., ha még égy ideig érvényben marad, töokre tette volna Siófok jövőjét. A Siófokra — lukáskeresés czél- jaból érkező utas körül lett fogva ; vitték házról-hózra, a melegségtől eltikkadva követni volt kénytelen az ügynököket, akiket azntáD, akar vett f^l lukast akár nem, busásan megfizetni ta:tozott.

Első sorban a siófoki lakosok közzül azok értékesíthetlek a lakásukat, akik az ügynökökkel jó viszonyban állottak.

Az utast, a pályatest ki járójánál majd leverték lábairól; a hordár-szolgálatra leső gatyások, a kezében levő kis kézitáskát tizfeló húzlak, a vendég nem tudott- «diene védekezni, annál hagyta, amelyik ügyesebb, tolakodóbb volt.

A bizottság azzal kezdte működjét, hogy életbe léptet február hő 15-ig egy központi irodát; ide » kiadandó lakások márczius hő 1-ig bejelentcndők.

A bizottság alkíjlma/.oít 6 szálas,- tjhz- tességtudó elszállasoiót, akik kötelesek hivatásukat ieltüntdtő egyenruuát viselni, és minden vonat vagy hajó megérkeztekor jelen lenni. A Siófok felé utazó közönség között felhívások lesznek naponkint kiosztva, figyelmessé téve az utast arra, hogy ha Siófokra megérkezik s lakást akar fölvenni, akkor csakis hivatását feltüntető elszáll ásol őhos forduljon és málháját hagyja a vaimtuíL

Siófokra megérkezve, az elszállásolóval befárad a központi irodába, mely a vasút közvetlen közelében fekszik.

Az irodában rendelkezésre lesz boc*ájtva egy lakás-jegyzék és egy kalauz. Eszel a lakások közül válogathat és bérelhet. Ennek megtörténte után az elszállásoló bejelenteti a kivett lakást; a vasútnál hagyott podgy ászt házhoz szállítja.

Es fizet a lakó és a bérlője, minden szoba után, tekintet nélkül arra, hogy azt hány személyre .vagy mennyi időre vette bérbe, 1 frtot.

Ezen intézkedés végrehijrásával azután következik:

1. Hogy a vendégek csekély díj mellett lakásközvetirésben részesülnek.

2. Hogy e czelból szükségtelen nekik félnapot eltölteni.

3. Hogy a vendégek mjgkimUtetnek a tolakodó podgyászosok kellemetlen viselkedéseitől.

4. Hogy h:it egyénnek nyujtátik biztos kereset.

5. Hogy az ilyen 1 frtokból marad az évad végére rendelkezésünkre néhány száz forint, ami csakis és mindig Siófok szépítésére fordittaUk.

Ezen eljárás sarkalatos feltételét képezvén Siófok fejlődésének; ennek keresztülvitele után lehet c«ak a kisebb ujjitások végrehajtására gondolni.

Ha az évad megnyíltáig csak „ezt* hajthatjuk, végre akkor ^Siófok emelkedése rohamos emdkedese biztosiévá vau.

Azután nincs kizárva, kogy megfigyelik a Siófok fejlődésére törekvő szorgalmat, s látják högy a szegénység köti meg kezei ükét üdvös újítások ' kerssztül vitelében í—. idegmsk ii ipxriolQak segítségünkre lenni.

Hisz nagy azok száma, a kik Siófok fiirdejének köszönhetik életkedvüket hölyre állitoit idegreudszcrüK működ is ét.

Az első: Ssgits magadon és az Isten is megsegít.

Hecht Izidor,

a Siófoki fürdő bizottság jegyzője.