Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-11-20 / 47. szám

Szombát. ncnr. 20, V eszprém. 1897. Veszprémi Független Hírlap. évpi.fcint eliire meghatározandó he­lyen tartandó általános kongresszus, ainalyeu az összes Fiókszővetseg >g iáinak alkalma Dyilik közös * Iáéra, sót tervbe van ezen feladatra szolgáló folyóirat alapítása is, a mei| még nagyobb mértékben létesítheti az ügy érdekében kívánatos közös közreműködést. ... u H| igazgató-tanács legelső sorban I betegsegélyző- és nyugalomdíj- alapját óhajtja megvetni s ezen czélra valóban kívánatos az orvosok minél nagyobb számban való csoportosulása, hiszen itt oly közös és fontos érdek­ről van szó, a mely elöl bármilyen okból kitérni ép oly hiányára val- lana a kollegiális érzületnek, mint nz egyéni saját jól felfogott érdeknek. Ezalatt az orvosok erkölcsi és anyagi helyzetének javítására czélzó inditványok fognak tárgyalásra ke- rölni s valóban ekét tényező szoro­san összefflgg: orvosok anyagi helyzetének javitása szakképzettségük emelését jelenti s ennek a nagykö­zönség is hasznát fogja látni. A Fiókszövetségek legközelebb fog­nak megalakulni. Veszprémvármegyei tflzoltó-szövat ség elnöksége. MEGHIVÄS a veszprémvármegyei tűzoltó szövetség 1697 évi decsember hó 5-én d. e. 10 órakor, Vessprémben, a városhasa ta­nácstermében tartandó választmányi ülésére. Az ülés tárgyal: 1) A múlt választmányi Öles jegyzőköny­vének felolvasása és hitelesítése. 2.) Elnök előterjesztései. 3) Az 1897. jnnius 29-iki kőzgjfllés által a választmányhoz áttett tüzfelflgyelői jelentések tárgyalása. 4.) Indítványok és javaslatok tárgyalása. Veszprém, 1897. november ho 19* ón Dr. Óvári Ferencz Blázy Imre ügy vereti elnök. ssövőtségi főjegyző. Merkantil logika. (A. É.) Ezelőtt néhány évvel, midőn az agrármozgalom újra életre kelt és a midőn utalva a gazda­osztálynak igazán sanyarú helyze­tére, követeltük azt, hogy sorsukon javítsanak és ha másként nem megy: a mezőgazdasági termékekre kivetett vámokat emeljék, föllobbant az el­keseredés lángja az eddigelé egyedül üdvözítő merkantilizmus hivei között. Ők, a kik idáig tnlajdonképen és tulajdonképpen még ma is a leg­vastagabb önzés képviselői a magyar közéletben, fölcsaptak egyszerre fi­lantrópoknak, pártját lógták a sze­gény népnek, leszólták, lehurrogták az agráriusokat azért,, mert »meg­akarják drágítani a népnek ke­nyerét !* Azntán évek múltak, a gazdál­kodó osztály sanyarú helyzetét évek soráu át tagadva, végül olyan férfiak is, mint Tisza István, arra a föl­fogásra jutottak, hogy valójában tenni kell valamit, mert különben igazán baj lesz. Baj lesz nem csapán el az urát. Bécsi lakos, ldkupecz s egy flgetö versenyen szélhüdés érte a férjét, ép mikor elsőnek érkezett be kedvancz lovával. v Nagy a bánata a férje után, a kit. imádott s a kit nem tud felejtem, mert agy éltek együtt mint a gerbczék. Szó­rakozni akar, hogy felejtsen. Azért uta­zik, — Egyúttal lovakat is akar Tenni Kentuckylian, a hol ügető versenyen ven. Magával viszi a trénerjét is, a ki lóvásárláeuál segédkezik neki. Szegény özvegy asszony minden reg­gel bánatosabban, a sok sírástól beesett szemekkel, bágyadtan, fáradtan,, életun­tán jelent meg h fedélzeten. Általános részvét tárgya volt. Egy napon panaszkodik a .Hunyady János*, hogy nem tad aludni. Az a kentnckyi özvegj meg ez ő trénerje alusznak a szomszéd ksjüteben, s egész éjjel olyan vihogást, kaczagást, döröm- bőlést, lármát visznek végbe, hogy lehe­tetlen elaludnia. Megnyugtattam; legyen elnézéssel sze­gény özvegy asszony iránt, a kinek szük­sége van reá, hogy nagy bánatában vi­gasztalják e szórakoztassák. Mister Brown, asztaltársam is érdekes alak. Egész éven át szakadatlanul dolgo­zik nagy selyemgyárában | három heti pihenőjét a hajón tölti. Yesz egy tour retour jegyet, átmegy Hamburgig i az­tán ugyanazon a hajón visszamegy New Yorkba. — Ez az ő pihenője minden esztendőben. Furcsa egy Noé bárkája ez a mi U9zé Hotelünk, a mely mind tavolabb-távolabb Mezen a mi edee hazánktól. Nyolczadnap figyelmeztetnek, hogy föl­det látni. az ember Colombusnak érzi magát föld, fúld ! Kiszállunk, s az első gondolatunk i tied volt, messzire elhagyott édes, drag: szeretett magyar hazánk, a melybe fájt vagy kotorsz: visszaszáll lelkünk. Karczag Vilmos. a gazdák között, hiszen ott tulaj­donképpen a baj már meg is volt, hanem eléri a nemezis azokat a régiókat is, melyek eddig látszólagos függetlenségben élve a földtől, az azt müveid osztály bajaival keveset gondoltak, Tisza István mégis csak belátta, hogy az egyes osztályok érdekei között meg van a kapcsolat és hogyha a nemzeti organizmusnak legerősebb és legfontosabb tagja sinlódik, azt végül meg kell érezni az egész testnek, bármennyire igye­kezzenek is a kuruzslók külföldről vett kölcsönök, hitelviszonyaink nyo­morúságán táplálkozó pénzintézetek mérlegei segítségével 1 virágzás látszatát idézni elő ott, » hol tulaj donképpen az ellenkező felfogás volna jogosult. Tisza István a mező gazdasági vámok emelését hozta ja­vaslatba és ezekkel akarta meg menteni a magyar gazdákat. A merkantil sajtó ugyanaz, mely pár évvel előbb leszólta az agrári­usokat, a kenyér megdrágításáért, hozsannát zengett Tisza Istvánnak azért a javaslatáért, a melyet előbb kárhozatosnak, sót kivihe'tetlennek jelentette ki. Most egy lépéssel még ennél is tovább jutottunk ; az őrlési forgalom megszüntetéséről van szó, arról, hogy a főváros nagy malmai ne hozhas­sanak be többé román búzát és ne vihessenek ki — ennek fejében vámkedvezményeket élvezve — ma­gyar lisztet De szó van egyszersmind egy másik dologról is, arról tudniillik, hogy ugyanezek a malmok, tekin­tettel az üzleti viszonyokra és arra, hogy a magyar lisztet exportálni immár szinte lehetetlen, az őrlési-, engedély megszorítása iránt léptek szerződésre. Ennek a szerződésnek azonban igen nagy hibája van, a kormány 1896-ban Fiume felé csak azon feltétellel engedett nekik szál­lítási kedvezményeket, ha az őrlési képességüket, teljes mértékben ki­használják és kimondotta, hogy mi­helyt ez csökken, elfognak esni a vasúti kedvezésektől. Ilyen körülmények közt tehát a malmoknak két ez irányú feladatot kellett megoldani, az egyik: reá bírni a kormányt, hogy szegüljön ellene az őrlési forgalom megszün­tetésének ; a másik: hogy a kérdé­ses viteldij kedvezéseket az üzem csökkentése mellett is adja meg. Amint láthatjuk, kedvezésekről van sző mindenfelé, mert ez a ma­lomipar, a mint sokszor mondani szokták, egyetlen nagy iparnok, mely becsületet szerzett nekünk a külföldön, azon zsiros osztalékok daczára is, melyet hajdanában él­vezett annyira megszokta a min­denféle kedvezéseket, hogy ezek nélkül ellenni és ezt ók magnk mondják — nem bir. Azt állítják, hogyha az őrlési forgalom megszűnik, nem lesznek képesek lisztet expor­tálni és ez baj lesz a magyar gaz­dára, mert olcsóbban lesz kénytelen eladni búzáját; baj lesz arra a ma­lomiparra, mely nem dolgozik ex­portra, mert a nagymalmok ver­senye erősebben fogja őket nyomni, mint nyomta eddig. Arról, hogy ez a forszírozott export valójában meg­drágíthatja a kenyeret és igy -tehát a tisztelt molnár urak leghübb tá­mogatóivá lesznek annak az elmé­letnek, melyet előbb kézzel és lábbal igyekeztek legyűrni, nem szólt senki Pedig lám, a külömbség meglehető­sen nagy; mert hiszen a gazdák a haza árát csak azon a magaslaton igyekeztek fentartani, a mi mellett ok megélhetnek. A nagy malmok részvényeseinek ez éhenhalástől félni ugyan még akkor sem kell, hogyha nem kapnának egyetlen krajczár osztalékot 6em; mindamellett ők azt hiszik, hogy agy is bőséges jö­vedelmeik szaporítása végett bátran hozzá nyúlhatnak azokhoz a ked­vezésekhez, melyeket előbb jogta­lanoknak jeleztek és könnyű szívvel megtagadtak az elpusztuló, vergődő gazdaosztálytól. A logikának még egy másik ló- | lába is van és ez már igazán ko­mikus. Míg a malmok egy oldalról azt állítják, hogy őrlési forgalom nélkül nincs kivitel, a másik olda- | Ion, mikor az őrlési redukcziőt kell indokolni, szépen kimutatják, hogy , Magyarországon már most sincs lisztkivitel, a redukczió tehát, mely a meglevő készleteket csak szaporí­taná, a liszt árát pedig lenyomná, helyes és szükséges is. Reméljük, hogy azok, a kiknek t kérdésben dönteni kell, kellően is­merik és méltányolni is fogják eze két az ellenmondásokat és keresztü \ látnak a szitán, melyet a főváros nagy molnárok elébük tartanak. Hí ezek a nagy malmok évek során á prosperálva, mindenféle állami ked vezésekkel ellátva, még sem tadtak annyi erőre szert tenni, hogy ki­állják a versenyt, akkor a tények logikájánál s a dolgok természetes fejődésénél fogva halálra vannak ítélve. Emlékművek. Pár hónap előtt, a segesvári Pe- tífi-Qcnep alkalmával Jókai Mórhoz fordultak a segesváriak, hogy intéz­zen a költőkirály felhívást nemzeté­hez, miszerint Petőfi sírja ne marad­jon jeltelenül, legyen ott emlék, az emléket zárja körül szép rácsozatos kerités. Ennyit csak megérdemel Petőfi Sándor, a Nemzeti Dal láng- lelkű költője, ki életével fizette meg haza- és szahadságszeretetét. Jókai teljesítette a segesváriak forró óhaját és mintán ők egy év­tized alatt nem tndták összete re in­teni a szükséges összeget, felhívta a nemzetet, hogy járuljon adoniá- nyával az emlékmű létesitéséheé' s ami a szükséges összegből hiányozni fog, azt ó maga fogja hozzáadni. Nem tudjuk, milyen eredménye volt a költő felhívásának, de hinni akar­juk, hogy nem fizeti meg ezt az ősz költő drága pénzén. Mintha azonban a költőkirály fi­gyelmeztetését a legelső magyar ember is meghallotta, megértette volna, ime megjelent a hivatalos lapban egy magas királyi kézirat el- eljegyezve miniszterelnökétől, mely­ben a felséges ur azon legkegyesebb elhatározásának ad kifejezést^ hogy főváros tereire, saját ndvartartisa költségén, részint a város díszítése, részint a múlt idők kiváló alakjai­nak örök emlékezete czéljából Szent Gellértnek, Pázmány Péternek, Bocs- kay Istvánnak, Bethlen Gábornak, Hunyadi Jánosnak, Zrínyi Miklós­nak, Pálffy János grófnak, Béla ki­rály névtelen jegyzőjének, Werbőczy Istvánnak és Tinódy Sebestyénnek szobor emeltessék. Szép, nemes, királyi elhatározás volt ez a mi unióktól. H. Vilmos elismerése után spontán megnyilat­kozik a mi királyunk kegye is. Mintha ez utóbbi az előbbinek foly­tatása lenne. S a magyar szive örömmel, hálával, lelkesültséggel tele dobog fenkölt királyáért. , Ez alkalmat azonban használ­jak fel arra, hogy rámutassunk az emlékművek hiányára az egész or­szágban. Ha a millenium előtt irtuk volna e csikkünket, akkor nyiltan azt mondhattuk volna, hogy Magyar- országnak nincs emlékmive. Petőfi, Széchenyi, Eötvös, Arany, Deák, Csokonai, a budai honvédek, az aradi vértanuk és a . . . Hentzi szobron kivül alig volt egy-egy emléke az országnak. Most azután emeltek mil­lenniumi emlékeket Munkácson s vagy kilencz helyen másnt.t; most már mégis van több rossz és né­hány jó emlékműve a magyarnak. De mi ez) Mind kevés. Azt mond­ják, hogy a magyar hálás. Tagadásba kellene voDnnnk ezt, ha látják, hogy hány igaz jelesünknek nincsen semmi mlékmüve. Hűl van a fővárosban Árpád, Szent István, Nagy Lajos és Mátyás király szobrai ? Hol volt Werböczyé, azi;a corpus jurist irta és a kinek most a király emeltet méltó emléket) Hol van Kossuth Lajosé,1 ki a szabadságot kivívta: hol Rákóczy emléke 1 Hol ékeske­dik Vörösmartynk, Tompánk, Ga- rajnk, a Kisfaludiak és Jósikánk dicsőségét hirdető szobor, hol báró Kemény Zsigmondi, hol gróf Batt­hyányi Lajosé — hisz régen lett vértanú — s bol annyi másé 1 Ha eljön hozzánk egy külföldi és' kérdi, kik voltak a ti jeleseitek, mutassátok meg a tiszteletükre és dicsőségük hirdetésére emelt szob­raikat, mit feleljünk 1 Oh, volt sok jelesünk, de arra nincs pénzünk, hogy emlékeiket, márványban, érczben megörökítsük. Oh volt sok-sok jele­sünk az irodalom, a művészet, a tudomány, a politika és a vérontó honvédelem hősei közt, de emlékei­ket nem örökítettük meg, s ugyan miért nem f 1 , Bombasztikus frázis, hogy hiszen „úgyis örökké élnek szivünkben*. De mit szól hozzá a külföldi 1 El­mosolyodik és szájhősködéssel fog vádolni bennünket. Pedig ez Den természetünk. Csak a nemtörődöm­ség, a fásultság képezi második tér mészetünket. Nagyjaink temetésért elmegyünk, mert ez látni való, pa rádét jelent: de nagyjainkat meg tisztelni illő módon — nem kivan juk. Pedig, ha nem lettek voln: olyan kiváló nagyjaink, kik valami kor felrázták álmaiból Árpád fiait akkor nem volna hova zarándokoln a magyarnak. így legalább mégi "an néhány sir és néhány szobor. De legyen több, legyen mindnek kik azt megérdemelték, kik vérüket, életüket, vagy tehetségüket, köte­lességtudásukat és munkájukat e haza, vagy a közjó szolgálatában töltötték, kik a felvilágosodás fák­lyájával kezükben mutatták és be­világították a magyar nemzetnek az előrehaladás útját.. Emeljétek, épít­sétek már a magyar Patheont! Igen; mióta hangoztatjuk a ma­gyar Pantheon felépítését I erről is szépen irt Jókai; mégis csak Írott mulaszt maradt. A Gellérthegy czi- tndellájáról az ágyuk felénk vannak szegezve, de a magyar Pantheon fa­lai még nem ékeskednek s tárt ka­pui, boltozatai jeleseink sírjával és emlékeivel nem hívják áhítatra, em­lékezésre a magyart! A régi hegedősdal szavai szerint: Emlékezzünk régiekről! gondoljunk arra, hogy a jó példát nagy áldo­zattal egy gyönyörű királyi levelével maga az uralkodó adta meg. Az ő intelme szent : követ, i kell: az ő elhatározása magasztos: szivünkbe kell vésni — és hasonló elhatározás­sal viszonozni a mi részünkről. Remington Írógépek. A hasznosság egyike a legreálisabb, a modern életben egyszersmind a legural- kodóbb fogalmaknak. A találmányok nagy­szerű világa c-upa teremló gondolat megtestesülése, mindegyik találmány rend­szerint egy régen érzett szükséget ‘pó- tol, s akár kényelmet szolgsl, akár idő-, tér- vagy erő-megtakaritást eredményező hasznosságával teszi magát nélkülözhetett ' lenné, mindenkor mintegy kézzel fog­ható, szemmel láthatő és feltétlenül ér­tékben kifejezhető előnyt jelent a múlt­tal szemben, amelyben azt kénytelenek voltunk nélkülözni. A leghasznosabb mindenesetre az a találmány, mely magát a gondolkozást segíti kifejezni, túlszárnyalva a gondo­latközlés eddigi módjait. Az egyszerű írás tudománya ma már túlhaladott ál­láspont; első' vereségét a könyvnyomta­tástól szenvedte, de a mely még ma is oly nagy apparátust, munkát és költsé­get kivan, hogy még a nagyobb irodák, gyárak, hatóságok stb. sem vehetik min­dig igénybe. Más téren a gyorsírás ke­rekedett felül, de ezen kacskaringéé atom-bakom hét pecséttel lezárt könyv a legműveltebb ember előtt, ha az illető veletlenől más rendszerű etenografiát ta­nult; közhasználat számára át kelt Írni s még csak azután lehet kinyomtatni, sokszorosítani. Mennyivel szebb, czélazerübb, olc-óbb az írás és nyomtatás alapján épült író­gép kitűnő találmánya. A véletlenül rossz kézírással megvert ember a zongorázás­hoz hasonló billentés utján bámulatos gyorsau papírra veti gondolatait. Nem minden Írógép ilyen praktikus, hanem az Amerikábau gyártott s Magyarorszá­gon kizárólagosan a Glogowski és Tarsa budapesti czeg áltsl forgalomba hozott Remington írógépek méltán tettek vi­lághírre szert. A legújabb 7-es számú 1897/98-as modell annyira tökéletes szer­kezetű, hogy valóban az irányadó szak­emberek bámulatát és legnagyobb elis­merését is kivívta. A Remington írógép főelőnyei a kö­vetkezők .­1> Kezelése rövid pár óra alatt elsajá­títható, a további gyakorlat adja meg a vele járó nagyobb gyorsa­ságot. 2. Szép, tiszta, egyenletes nyomtatás- szerű írás. 3. Kétszeres, háromszoros irásgyorsa- ság a kézírással szemben és ennél­fogva 4. nagy idő-, munka- és kői tBég-meg- takaritás. 5. Igen nagy sokszorosítási képesség, úgy hogy szénpapir segélyével a géppel irt eredetivel egyidejűleg 3—20 tiszta másolat készíthető, mi a kéz­írással való másolatok készítését és a sok időt-rabló összeegyeztetést fe­leslegessé teszi. 6. Nagyon szolid és tartós szerkezet folytonos erős használat mellett is. Hazánkban már igen nagy elterjedés­nek örvendenek, igy több minisztérium számos megye, város, község, pénzinté­zet, vasút sok állami hivatal, ügyvéd, gyár, kereskedő-czég stb. stb. használja nagy sikerrel. Az ezektől eredő sok százra menő elismerő irat bárkitől bete, kinthető. Az irányadó szakemberek egy­behangzó ítélete szerint a Remington Író­gép az összes ismert irógéprendazer kö­zött már egy negyed század óta elvitáz- hatatlanul a legelső helyet ‘foglalja el. általános a meggyőződés, hogy a Re­mington írógép rövid idő malva nélkü­lözhetetlen irodaeszközzé fog válni nálunk is. Megyénkben és városunkban máris működik több Remington írógép teljes megelégedésre és szívesen regisztráljuk azon örvendetes fényt, hogy megyénk nagyérdemű alispánja és városunk pol­gármestere belátták a Remington Író­géppel járó nagy idő és költségmegtaka­rítást, szintén beszerezték azt hintáink számára. Kapcsolatban az Edison által feltalált Mimeograph-val, bármily Remington Író­géppel vagy kézzel irt példányról órán­ként 600—800 az eredetitől meg nem különböztethető tiszta levonat nyerhető. A Glogowski czég, melynek látványos- | sági számba menő nagyszabású központi I telepe Budapesten, V. ürzsebbettér 16 szám alatti uj palotában van, minden j komoly venni szándékozónak, az ország ! bármely részébe, saját költségére küld 1 egy Bemington Írógépet vételkötelezett- ' ség nélkül, díjtalan próbahaaználatra és ugyancsak saját költségén küldi ki szak­közegeit az írógép rendkívüli egyszerű kezelésének költségmentes beoktatása szál­jából. Ekként bárki a ezég költségén meggyőződhetik a Remington írógép kor­szakalkotó czélszerüségéröl. Prospeotnso- kat díjtalanul és költségmentesen küld a Glogowski és Társa ezég. Budapest, nov. 19. Veszedelmes tolvajokat tett ártal­matlanná a rendőrség. Számtalan panasz érkezett majd . mindennap, melyben teherszállítás ! közben elveszett, illetőleg ellopott árakról tettek jelentést, A rendőri nyomozás az esetek majd mind­egyikében sok nehézséggel küzdött, mert a panaszosoknak rendszerint a tolvajok kilétéről sejtelmük sem volt, a gyanúsítottak tagadásával szemben aiig volt bizooyiték. A lopott holmit ugyanis rögtön elzálogosították s a zálogjegyeket széttépték, igy azután osak a ked­vező vélet en vezetett nyomra. A rendszeresen és sűrűn űzött e fajta lopások kétségkívül egy szer­vezett banda működésére engedtek következtetni 8 a legutóbbi elfoga- tások is igazat ad'ak a reudőrség föltevéseinek. Krebsz Ernő pápai szül. 17 éves, Schossberger > Mór salgótarjáni szül. 16 éves s Beck Elek pápai szül. 19 éves csavargók a banda tagjai, a kik már sokszor szerepeltek a rendőrség előtt, a nélkül azonban, hogy csekélyebb dolgokon kívül tagadásukkal szem­ben rájuk bizonyítható lett volna. Hosszas faggatás után végre is sikerült a fáradságosan összebalmo- zott bizonyítékokkal szemben Beck- nek tagadását megtörni, :— a ki bár még mindig tagad, illetőleg tartózkodik a beszédtől, beismerő vallomást tett Elmondta, hogy szürkületkor, est^: vagy reggel hár­man meglesték a teherszállító ko­csikat s egy őrizetlen pillanatban az egyik leemelt egynéhány cso­magot, átadta a másiknak, a har­madik pedig rögtön elzálogosította. Ezt napjában 8—10-szer ismételték s az úgy befolyt pénzen testvériesen megosztozkodtak. A tolvajvilágban .Amerikai tol­vajok* néven ismerték őket, a kik­nek ugyancsak jó dolguk volt, mert naponkint 50—60 foriutot kerestek, amit orfenmi nők társaságában az utolsó krajezárig elköltötték. Jellemző a zálogosok indoleueziája, hogy egy-egy zálogházba 4—5 szőr is vittek csomagokat, a nélkül, hogy az illetőknek feltűnt s gyanús lett volna. Legnagyobb előszeretettel a posz- tóárukat lopkodták az .amerikai tolvajok,* azonban más holmik el­idegenítésétől sem riadtak vissza. Eddig mintegy 100 esetet bizonyí­tottak reájuk s a lupott holmik értéke legalább 5—6000 forint. A suhancz tolvajok összetartására elég jellemző s érdekes, hogy mi­kor Beck már beismerő vallomást tett e szembesítették Schossbergerrel, kinek szemébe mondta a vallomást,' mielőtt megakadályozhatták volna, arc zu I ütötte Becket, majd nyakába borait s majd egy ideig jóízűen nevetgéltek azon, hogy .ők most vallanak.* A rendőrség felszólítja a káro­sultakat, hogy a vizsgálat érdekében jelentkezzenek Miskolczy László fo­galmazónál, a ki a nyomozást' vezeti. VESZPRÉMI POLG. J ANYAKÖNYV HasassAgot kötöttek. Nov. 14. Szerencsés Gyula kómives- segéd tóm. kath. és Fejes Mária rom. kath. Ssülettek: Nov. 13. Pataki Lórincz ácisegéd és peje Plank Erzsébet fia Károly róm. kath. Nov. 14. Androvits Imre m. kir. honvéd százados és neje Meidin- ger Teréz fia Zoltán Miklós róm. kath. — Lengyel Mihály béres és neje Regenyei Erzsébet fia Mi­hály róm. kath. Nov. 15. Manheim József fuvaros és neje Grünbaum Emma fia Herman izraelita. — Márton Gábor fűszer kereskedő és neje Svoboda Mária fia József evang. reform. — Tóth István csizmadia és neje Perger Ilona leánya Emília róm. kath. Nov. 16. Ács József czizmadia és neje Csizmadia Mária fia Ferencz róm. kath. Nov. 17.’ Szukob Antal napszámos és neje Kronstein Katalin leánya Katalin róm. kath. Nov. 18. Harák József kocsis és neje Kucsera Terézia leánya Mária Magdolna róm. kath. — Husvéth Gyula kötélgyártó és neje Esz- - terhay Mária fia István róm. kath. — Nagy Károly és neje Balázsi Rozália fia Károly róm. káth. Meghaltak : Nov.^ 13. Eisenpart Róza 8 hónapos szivhüdéa. — Belies Lajos 9 hó­napos róm. kath. szivhüdés. Nov. 14. Hánik András 80 éves napszámos róm. kath. szivhüdés. Nov. 15. Márton József 5 napos evang. reform, veleszületett gyen­geség. Nov. 19. Ballyák Nándor 29 éves . börtönőr róm. kath. tüdőhüdés. — Barabics Károly 49 éves gomb­kötő róm. kath. önakasztásból eredő fulladás. Veszprémi $ Színház. JöYóheti műsor. Fekete Béta operette is színmű- társulata által adatik:, | Hétfőn,: zóna-előadás : »Próba -' házaság“. Kedden: „Hang és mód1.' Szerdán: „Nióbe“. Csütörtökön : .Nagyzis> hóbortjai* Btnfalvy Béla és Bánfalvy Etel jutalomját^ka. Pénteken : '» Vigéczek'.“ Szombaton: nSzép Heléna*. Vasárnap: „Két Kóhn*. ÚJDONSÁGOK. — A szabadelvüpárt szervezkedő közgyűlésére, mely deczember 5-én vasárnap lesz meg Veszprémben, a pártelnökség a meghívókat kerüle- tenkint kibocsátotta; az általános felhívás pedig a napokban fog köz- ' zététetni. A párt vezetőség , ügyeit Béé Jenő pártelnök fáradatlan ügy­buzgalommal intézi s készíti elő az alakuló közgyűlésre. — A régi takarékpéztár nagy re­formokra határozta el magát. Nagyobb érdekkör biztosítása czéljából lemon-. dott eddigi separatistikus politiká­járól s uj részvényeket bocsát ki már legközelebb. Ez ügyben közgyü-, lés fog egybehivatni, mely az uj kibocsátást el fogja rendelni. A i.ó- hirü pénzintézet ez elhatározását bízvást mindenki örömmel üdvözli. — A néppárt sáskajárása befagyott erre az évre. Ugyan is Molnár János képviselő, a néppárt központi iro­dájának vezetője, a párt lapjának élén közhírré teszi, hogy tavaszig több népgyülést nem rendez, mert a hideg időben szabad ég alatt a szónokok megtalálnának hűlni, Az utolsó népgyülés vasárnap vqlt Ka- rádon, ahol grót Zichy Aladár, Mócsy Antal és Kálmán Károly szónokoltak. A tavaszig tehát a köz­erkölcsök s a nép józan esze mentve lesznek a szent Antikrisztusoktól! — Fekete Béla színtársulata kö­zönségünk ritka elismerését és párt­fogását vívta ki magának. Napról, napra telt házuk vau s például teg­nap a »Gyimesi vadvirág* előadása alkalmából oly óriási közönség jelent meg, hogy nagyrésze a színházba se fért s az előadás megkezdésekor a jegyek kiadását is megszüntette a pénztár,' miért egyetlen talpalatnyi hely sem volt üres és valósággal ember emberhátán tolongott a szia* házban. A heti műsor általán köz­elismerést aratott. A „Nebántsvirág* czimszerepében Ligeti Józsika excel- Iáit, mig a »Becstelenek* drámában Homokay Ella megragadó játéka ragadta el a közönséget. »Nióbe* czimszerepében Feketéné pompáé alakítást mutatott be s a darab Csete Lajossal (bizt. társ. igazgató) oly teljes sikerű volt, hogy azt a jövő héten közkívánatra ismételni kell a társulatnak. Az énekszámok­ban Sólyom Lajos e rokonszen­ves képzett tenorista lett közönsé­günk kedvenezévé, mig a régi jő rutin mesterei Fekete, Bánfalvy és Völgyiné, az esték művészi sikerét kiegészítik. S a kit legelőbb kellett volna méltatnunk, a legkedvesb kis naiva Bánfalvy Etuska való­j sággal beczézett pártfogolja közön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom