Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-11-06 / 45. szám

Szombat, hot. 6, Veszprém, 1897. irgalom, hogy ében, hajléktalanul el ne pusztuljanak. Égő könnyekkel lázas szemeiben beszélte el rettentő sorscsapását és bizony remegő tollal mondjuk el im utánna. Schnellbach János a veve ; itt szüle­tett s azóta mindig itt élt Veszprém­ben. Felesége s két apró gyermeke van; az egyik 9, a másik két és fél éve*. 0 napszámmal, a felesége mosással kereste meg a család ke­nyerét, de felesége már sok év óta munkaképtelen; lábai meghűltek s hét mankón vonszolja magát ide-oda ; nagy szenvedésein nem bírtak segélni a doktorok. A szegény ember azután éjt nap­pallá tett, hogy minél több napszám­pénzt kereshessen. Beállt a vasút vál­lalathoz földmunkásnak; künn ta­nyázott késő őszei, kora tavasszal erdőszélen, u tárok ban ; egy fagyos tavaszi éjjelen aztán az ó lábai is megfagytak, kórházba került s ott sinlett hónapokig, mig a szegény családja otthon évódött a kolduske­nyéren. Mikor kissé fellábbadt, ismét mun­kába állt; de a rettentő szenvedés ismét kór&gyra dobta s a nyomor még fokozottabban rohant rá az éhező családra. Nem bírta ott a kórházban el- I viselni szive háborgását — hogy | idekünn a városban most a fagy­beálltán nyomorultul elveszszen a családja^Kivánszorgot.t onnan bénán, maga is koldosmankón, hogy segéljen elhagyott szegény nején, gyermekein Hajléktalanul, egy cserháti ház Márkái dolgok -- harmadszor. Veszprémi Független Hírlap udvarán találta szegényeket, a lim- lomjaikkal együtt. Éjjelre, hogy meg ne fagyjanak, a jószivü ház­beliek be-beeresztik őket a konyhába — de hát azok is sokan vannak ; állandó lakást pedig ki adjon annak, ki se fizetni, se dolgozni nem tud ! Most Isten stábod ege alatt van a kit stegény poronty, a béna-beteg apjukkal, anyjukkal — felig ruházation, egy krajctár, egy darab kenyér nélkül! Hát lehet-e Istennek nagyobb csapása, a végzetnek rettentőbb fájdalom-müve, mint az, hogy két egykor dolgos, most munkaképtelen koldus-béna szülő tehetetlen vergő­déssel hajléktalanul né-cze-türje szi- veszerette gyermekeinek rettentő Ínségét, pusztulását! Bizonyára nincs. És ez iszonyatot ne is érezze át soha egyetlen apa-anya sem. Annál | fájdalomnál, az űrök kárhozat is édesebb lehet! Jó polgárok! Segítsünk ezeken a szerencsétlen nyomorultakon ! Keressék fel őket jószivü nőiuk az irgalom e nemes-szivü meutóau- gyalai; a kinek pedig van az ir­galom oltárára pár fillérje, vagy elhasznált ruhája, fölös élelmi mikké küldje azt hirlapirodáokba; mi nyug­tatni fogjuk s a rendőrség utján azonnal elküldjük szegényeknek. Csak annyit is gyüjthessünk, hogy pár hónapra fedél alá s kenyérhez jusson az anya a gyermekeivel — azalatt a kórházban tán munkabíró egészségét visszaadják a családfőnek. A jó Isten tán megsegíti. ... Az irgalom adományait számba veszi az Isten 1 . . . csak egy ablakából lobbant ki nagy néha a mécses világa. Valaki megrázta szilaj, vad erővel az erczkapu zárját Vén András felriad a szo­katlan zajra s kezében világgal sietett előre. — Nyiss kaput jó öreg cselédem mert megvesz bennünket az isten hidegje. Föltárult a kapu, e az öreg Andrásnak a nagy bámulattól gyökerét vert lába. Gazdáj», Balázs volt. Szép magyarjrubája czafatokban rajta, az egész nagy ember csapa merő egy viz, s egy isten csodája óriás olvasó akasztva nyakába még nagyobb kereszttel. A karján ott fekszik az a leg­szebb usszooy. Szép feje lehajtva, arcza hulalfehér, szép szeme lezárva, nem csillan ki abból a mosolygó élet. Kettesben viszik fel a széles kőlép- | nem csőkön, aztán lefektetik pnha keresetre. Vén András oly fájón akár egy hü kutya kérdő szemeivel tekint az urára. Balázs meg is érti, s felel neki nyomban: — Haragos Istentől, a halál torkából, onnét jövünk szolgám. Megmozdul a hangra az édes asszony, a valami lágy szelíd sóhaj száll ajkáról. Balázs eleje térdel, megfogja kié kezét a lesi lázas keble gyors emelkedését, me­legedő szive hangos dobogását. A bajuali sugar áttör a redőnyön, fü­lemüle röppen egészen odáig s ott közel hozzájuk az öreg hars ágán csattogja, da­lolja parányi lelkének hajnali imáját, A aiarványf.hér asszony fölveti bágyad­tán az- inpilláit, mélységes rejtelmü man­dula szemeknek első tekintete ráesik Ba­lázsnak könyázoít arczara. — Hol vagyunk Balázsom? — Kínálunk eleiem, edes feleségem. 0 | kűun madár dal szólt. Itt benn a boldog-ág első mosolyára rété a kelő nap ataoyi-a sugarat. Fülemile dalolt tovább | parjar el. Sohasem volt ily szép madarak itót-j i. Senki többet ? No de a mi a .Veszprémi Hírlap* október 31-iki számában Nemes Dénes márkói pln- háoos és a .Veszprémi Hírlap* & Comp. tói e czimen megjelent, még sem hagyhatom egészen szó nélkül. Említett czikk első bekezdésében a márkói plébános ur hálátlansággá vádol a czimen, mintha bándi jegy­zővé történt megválasztásomat j részt neki köszönhetném. Ismertem embereket, akik bizonyos | dolgokat, bár abból egy sz° sem | volt igaz, anynyiszor és anynyiszor | elmondottak, hogy végre maguk is elhitték, hogy az csakugyan úgy történt, hogy csakugyan 1S*Z­így van Nemes Dénes plébános nr, az én megválasztásommal. Szokása a plébános urnák, hogy bizonyos dolgokban figyeld állást foglal, s ha az ár megindult, akkor nagy sebtiben az elejére szalad, mintha csakugyan ő vinné az árt. Ez. történt a bándi jegyzőválasztás­nál' is. A midón Márkó község kép­viselőtestülete kijelentette, hogy mellettem foglal állást, egyszerre az elején termett, mert hát akkor még fene rosszul vette volna ki magát, hogy a plébános menjen a képvi­selőtestület után. Hogy rám szavazott, azt béke- szerető természetének tulajdonítsa. Először kijelentette, hogy nem sza­vaz, s míg a szavazatszedó lisztátl készítették, hajbakapo't az egyik pályázóval s I fölötti dühében mégis j csak leszavazott mellettem. Plébános ur! Nem igy volt? Nem j hiszem, hogy ezt ellehetne tagadni, mert több úriember kvolt ez eset­nek szem és fültanuja. Azt állítja, hogy én őt távolléte alatt egy községi közgyűlésen azzal vádoltam be, mintha ó a megye- gyűlésen odaszavazott volna, hogy a márkói regale felét a káptalan kapja. Kérem ez. nem áll! A/.t mondottam, bogy a megye* gyűlésen tartott beszédében hatá­rozottan kijelentette, hogy a regélő­tökének a közbirtokosság között leendő felosztását illetőleg nem lát semmi jogalapot.; de e kijelentését nem lehetett a plébános úrral meg­magyarázhatni, m“rt nagyou kerül­gette a forró kását. Azt mondja a plébános ur, hogy híveit nem lehet félrevezetni; dehogy nem lehet, hisz e közgyűlésen egy jó csomót, lelkipásztorkodásának tel­jes tudatában, meg meg félrevezetett, sikerülvén neki előttük fényesen el­tagadnia mind azt, amit a megye- gyűlésen a regále ügyről mondott. Azt is mondja a plébános nr, hogy | múlt vasárnap a gyűlésen a szemembe mondták, hogy a regale a választások előtt megígért e- 1111 Ez nyilvános dolog, hisz jól tudom, hogy a plébános ur és kom- pánistái, bizony igen nagyon Ígér­gették a regalet. Ezt meg talán a plébános ur felejtette el. Szerényen megjegyzi, hogy állásá­nál fogva sem követhet engem a gorombaság azon utján, a melyen haladok. Állásánál fogva f Hát végre mégis csak észre tér a plé­bános ur, hogy ő tulajdonképen pap. Ideje már, mert sok megtörtént dol­gokkal az emberek gondolkodóba estek, ugyancsak az-e 1 Nem tagadom, bár mindig a leg­nagyobb sajnálatomra történt, vol­tam én a plébános úrral szemben goromba, de durva is; s erre vo­natkozólag ón meg azt kérdem, hogy elhiheti-e és elhiszi-e valaki józanul hogy ez minden ok nélkül történt? Gorombaságot csak gorombaság, durvaságot csak durvaság provo­kálhat. Hogy az egyenetlenséget éu táp­lálnám | Tegye a kezét a szivére s mondja meg a plébános nr, kivel volt önnek baja, a kit véletlen sorsa a közelébe hozott ? Persze, ezek mind olyan vesze­kedő természetű emberek voltak, mint a mostani bándi jegyző. Végül még plébános úrhoz csak auynyit, hogy ha leszeu még sze­rencsétlenségünk egymáshoz, hát a gorombaságban utánam jönnie nem lesz alkalma, de kérem előttem se méltóztassék, — s akkor égy pár kilométernyi tisztességes távolság­ban, még jó emberek is lehetünk. Nemes Dénes plébános nr elöljáró beszédéhez a .Veszprémi Hírlap* & Comp. irta meg a zárszót. Azt mondják, hogy a független hírlapban megjelenni szokott för- medrényekkel nem foglalkoznak, de hát az én soraimba kivételesen mégis betekintettek. Tisztelt .Vesz­prémi Hírlap“ & Comp., ez sem volt fórmedvóny, de hát a ki a sa­rokba stokott ülni, mást is ott keres. Azt mondják továbbá, hogy az elöljáró beszédből meggyőződtek arról, hogy általam a független hírlapban elmondott dolgok nem fe­lelnek meg a valóságnak. Tisztelt felebarátaira, ha önöknek minden meggyőződésük ilyen tiszta, ilyen megbízható alapokon nyug­szik, akkor önöket csak sajnálni lehet, mert akkor önök még irtó­zatos sötétségben leledzenek. Hogy a jegyzői teendők emez és amaz miatt szenvednek. . Ne te ne! Suszter 1 Maradj a kaptafádnál. Tessék tudomásul veDni, hogy ne­künk másfajta gyóntató atyáink van­nak, majd föladják ezek nekem kotnyelesek nélkül is a szükséges penitentiát, amint a jegyzői teendők bármi ok miatt szenvednek. Hát csak szép csendesen, ki ki a saját háza előtt Hogy az én állítólagos intrikáim­nak olyan szomorú lenne a vége! Bosszul prófétáznak Uraim 1 Feleba­ráti szeretettől mosolygó lelkűk ne aggódjék az én csekély személyem miatt, mert hát annak a bándi jegyzőnek veleszületett természeté, még álmában sem elkövetni tudni olyasmit, — a melynek következ­ménye felett, önök olyan szívesen elmondanák a rrquiescat in pace-t. Ha már egyszer intrikákról beszél­nek, hát ezeknek az önök szerint csütörtököt mondott és mondandó intrikáknak sokkal egyszerűbb kö­vetkezménye lehet, nevezetesen ezek­től még nagyon sokszor elromolhafik az önök szája ize, a gyomruk ; tíz­szögnek, esetleg a falnak is mennek tőle, de hát olyan nagyon szomorú következményektől egyelőre még ne tartsunk. Működésem figyelemmel kísérik s fel is jegyzik! Köszönöm a szives figyelmet, nincs ellene semmi kifo­gásom. Kérem, csak jegyezzenek. Gácsér Lőrincz körjegyző. Okt. 31. Schvarcz Jenő 1 hónapos izr. tüdőhüdés. Nov. 1. Szopik Pálné szül. Czégényi Rozália kőmives neje 25 éves r. kath. szivhüdés. — Farkas Kon­stantin nyug. Dávid-árvaházi igaz gató 88 éves róm. kath, sziv­hüdés. Nov. 4. Dvorszky Károlyné szül. Cziráky Ilona csizmadia neje 26 éves ev. ref. szivhüdés. — Özv. Nagy Istvánné szül. Mészáros Ju liánná magánzó 73 éves ev. ref. szivhüdés. Keresi és iparkamaránk közzétételei. A m. kir. államvasutak budapest jobb- parti üzletvezetősége pályásától hirdet at általa 1898 évi január 1-től 1898 de­ciember hó 31-ig seükséglendő különböző fanemü-anyagok kályha és tábori tüthely alkatrészeik, kő és földnemü anyagok, be- fásítási és vélemény ezési anyagok továbbá stéarin yertya, faggyú és fehér szappan szállítás utján való biztosítására. A m. kir államvasutak szombathelyi üzletvezetősége ajtó viasz, fúró nyél, ge­reblye, zászló, reszelő, seprű, szappan, ko­csikenő és faggyú, gyertya, tégla, mész, kilométerkő, fedőpala, terméskő és kőtör­melék szállítására hirdet pályázatot. A pozsonyi 5. es. kir. hadtest {hadbiz­tossága pályázatot hirdet tűzifa, ágyszalma, búza, rozs, zab, kenyér zsák, továbbá a Lugos, Pancsova, Szeged, Bebreczen ka­tonai állomásokon elhelyezett közös, és honvédcsapatok élelmi szükségletének szál- litására. A cs. és kir. közös hadügyministerium a közös hadsereg börruházati (bakancsok, csizmák, csípők) és felszerelési (szijjak, patrontáskák) szükségletének biztosítására hirdet pályázatot. Bővebb felvilágosítást nyújt A keresk. és iparkamara. VESZPRÉMI POLG.J AN YA KÖNYV Házasságot kötöttek. Okt. 30. Hansel János sütő segéd róm. kath. és Stefanies Mária róm. kath. Okt. 31. Horváth Lajos kovács segéd róm. kath. és Nagyváry Mária róm. kath. Sajttettek: Okt. 30. Lenner Anna cseléd fia János róm. kath. — Sógor Mária napszámosné fia Károly r. kath. Nov. 1. Keiner Ferencz napszámos és neje Pfeifer Erzsébet fia Fe­rencz róm, kath- — Horváth Já­nos béres és neje Szili Kovács Rozália fia István róm. kath. — Lendvai Lajos zenész és neje Nyári Mária leánya Anna r. kath. Nov. 2. Lódor Anna leánya Erzsébet róm. kath. Nov. 3. Báor János czipész és neje Holes Mária fia István róm. kath. — Barbarics István vasúti munkás és neje Vági Rozália fia István róm. kath. — Pfeifer Ferencz vasúti munkás és neje Fiirstner Erzsébet fia Ferencz róm. kath. Nov. 5. Balázs Gyula czipész és neje Magyar Julianna leánya Ju­lianna róm. kath. TÖRVÉNYSZÉK. Végtárgyalások a veszprémi kir. törvényszéknél 1897. november hó 9-én: Tűzvész okozás miatt vádolt Jákoi Ádám elleni bűnügyben. Súlyos testi sérséB büntette miatt vádolt Tiger Mihály és társa elleni bűnügyben. Orgazdaság büntette miatt vádolt Verrasztó János elleni bűnügyben, November hó 10-én : Hivatali sikkasztás büntette miatt vádolt Tál Lajos elleni bűn­ügyben. Lopás miatt vádolt Nemes János elleni bűnügyben. Sulyo3 testi sértés büntette miatt vádolt Takács Sándor és társa elleni bűnügyben. Meghaltak : Okt 30. Harák János na*v- éves róm. ka,th. tadónUdé uos 50 CSARNOK. Ä budapesti mészáros ipartestület le­veles ládájából. (Közli a Veszprém megyei állami állatorvos.) A budapesti mészáros ipartestület tör­ténete igen régi időkre nyúlik vissza. Négyszáz esztendőnél idősebb pergamen- tek, nagy függő pecsétes, királyi alá­írással ellátott, öreg betűkkel megirott s imitt-amott már olvashatlan okmányok szólnak a budapesti mészárosok régi do'- gairól, melyeket bárom regi czéhládsb-in I őriz a budapesti mészáros ipartestüle'. Ezek a czébládák, melyek a tavalyi ez­redéves kiállításon is szerepeltek, maguk is történeti bec-csel bírnak. A legöre­gebb — a budai mészáros ezébé — az j 1860-as érek végén készült, tehát jéfo - mán 200 esztendős, a másikat — a pesti ezéhét — 1801-ben már reparálták, ez is idősebb 100 évesnél, a harmadik — ugy- látszik a legények ládaja volt — legu­tóbb készült, évszám nincs rajta. Vala­mennyi czifra, mesterséges zárral bír, a melyet kinyitni csak hozzáértő tud és a kulcsosai való bánás egész mesterség. A ládák telis-tele vannak írásokkal ér­dekesnél érdekesebb történeti emlékek­kel, Dagvobbrészt német és latin nyel­ven. Akad egy pár magyar is, de kevés és csak a jelen század utolsó idejéből. Kár, hogy az Írások nincsenek rendezve és csuk úgy össze-vissza vaunak 'betéve a ládákba. Gzéhmester uraimék nem igen szerették a pennát forgatni, nem sokat törődtek az írásokkal és igy azokat szi­gorain chronologi kus sorrendben közölni nem tadom. Mindenesetre lehetőleg igyekszem be­tartani az évek sorrendjét es ismerteté­semet megkezdem a legrégibb perga- menttel, mellyel Mátyás király 1481-ben a mészárosok szabadságait megerősíti. Ez a pergament igen szép, függő pe­cséttel van ellátva s benne Leopold ve­zér (dux), továbbá a birák és „a pesti he­gyen levő uj várnak esküdtjei* tudatják a mészáros czehmesterrel, hogy miuémü szabadsagai lesznek a ezéhnek. Ebben az okmányban azonban már úgy emlékszik meg a hagyomány a őzéiről, mint a melynek már régebben voltak királyilag jóváhagyott alapszabályai és igy alig tévedek, ha azt hiszem, hogy »z első bu­dapesti mészáros testület az 1400-as évek elejen alakult éa igy a budapesti mészá­ros ipartestület legalább is 450 éves malira tekinthet vissz,. Ugyanezeket a szabadságokat Mátyás király 1482-ben és Ulászló király 1494-ben is megerősíti. Mindhárom okmány függő pecsétes per- gamenra Vun írva, igen czifra, gőt be­tűkkel, függő pecsétekkel és mivel az Ulászló-féle okmány a többieket is is­métli, ezt fogom bemutatni. A privilégiumokat kilencz pontban fog­lalta össze »Eluralkodó s az erről szóló okmány a nehézkes Btilnsban fogalma­zott 8 alig olvasható latin nyelvű ere­deti után szabadon fordítva igy hangzik: — Ulászló, Isten kegyelméből Ma­gyarország, Csehország, Dalmáczia, Hor­vátország, Béma, Szerbia, Galiczia és Lodoméria, Kumánia és Bulgária királya, Szilézia, Luxenburg és Morvaország her- czege stb. Minden keresztény hívőknek áldás és békesség az emberiség megváltójától! Királyi hatalmunk közé tartozik, a mi hűséges alattvalóinkat az ő szabadsága­ikban és szokásaikban, a melyet ők a jövendő békesség és egyetértés tekinteté­ből közös egyezséggel elvégeztek — meg­erősíteni és azokat njból is elismerni. Mindezeknél fogva tudomására adjnk mindeneknek és mindenkinek, miképen, a mi elővigyázatos és hűséges alattvalóink Rnberti Miklós mint első ezéhmester, to­vábbá Sáros Tamás, a mi budai városunk esküdtje, megjelentek a mi királyi sze­mélyünk előtt és bemutatták azon privi- legiumos levelüket, melyet a mi fői séges és boldog emlékezetű elődünk Mátyás, I Magyarország és Csehország királya stb. adott nekik és mely levél pergamentre van írva és ő királyi felségének szokott pecsétjével is meg van erősítve. Jövőnek tehát királyi személyünk elebe és aláza­tosén esedeztek előttünk, miképen mi a mi föl.égés királyi elődünk altul ado­mányozott privilégiumokat, kiváltságokét, gráoziákat és kegyességeket eli-merjttk es ugy a jelenlegi» mint a jövendőbeli mé- szaros mesterek érdekéb n kegyelmesen megerősíteni ne terbeltessüuk. Mely szar badságlevélnek tartalma igy vngyon : Mátyás, Isten kegyelméből Magyaror­szág, Csehország, Delmáozia, Horvátor­szág Róma, Szerbia, Galiczia, Lodomé- 2., Kumana és Bolgárorszsg királya, Szilézia, Luxenburg és Morvaország her czege. Minden keresztény hívőnek áldás es békesség az emberek megváltójától 1 Királyi dic-őeégünk és hatalmunk öreg­bítésére szolgál, miszerint mi a mi hű­séges alattvalóinkat szokásaikban és sza­badságaikban, melyeket ők hűséges vol­tukért, dicséretes éa nagy erényeikért az egyes uralkodóktól kaptak, megtartsuk és megvédjük és nehogy azon szabadsá­gok az idők folyása alatt múlandóságba é. feledtségbe jöjjenek, azokat újból helyben hagyjuk és jónak lássuk. Ennek okáért tehet adjuk tudtára mindenkinek, a kinek ülik, miszerint jövőnek élibénk a mi körültekintő hűséges alattvalóink Czoff Jáuos éa Ruberti Miklós, a mészá­ros ezébnek c/.éhmesterei, valamint egyéb mászáros mesterek is és bemutatták ne­künk azon privi legiumos levelüket, me­lyet kiállítottak nekik a következendők és pediglen: Leopoldusz nevezetű bíró, ki a pesti hegyen levő uj varban birós- bodott, továbbá stb. valamennyien es­küdtek és polgárok a fentebb említett pesti begyen levő uj várban. Mégjeleutek tehát a fellebb megneve­zett C'Off Janos és Ruberti Miklós hű­séges alattvalóink előttünk és bemutat­ták nekünk alázatosan a privilegiumos levelüket, mely a kisebb városi pecsét­tel meg vau erősítve. Ennek utána pe­dig esedeztek előttünk, hogy mi, a mi hűséges bíróink, esküdteink “és polgára­ink által feljegyző t privilégiumokat tel­jes egészükben, úgy a mint vannak, elis- mrjttk és privilegiumos levelüket egy sző hozzáadása vagy elvevése nélkül megerősítsük, mely levélő k tartalma kö­vetkezőképen vagyon: Mi Leopoldus, névszerint Dux, bíró, továbbá a pesti uj várnak esküdtei és összes lakosai, tudtára adjuk az összes keresztény hívőknek a jelenlegieknek és következendőknek ezen írásunk rendjében miképen megjelentek előttijük Czoff Já­nos és Ruberti Miklós jóravaló és kö­rültekintő emberek és a mészárosok ezéh- mesterei és igaz lelkiismerettel előadták, hogy ámbár nekik már régebben voltak számos privilegiumos leveleik szokásaik­ról és mesterségük szabadságairól, a me­lyeket a felséges király is megerősített volt és ezeket békességben és kelletne- Itesen használták is, mivel azonban az I Isten akarata folytán _ azon azabadaágos 1 levelük, melyben az ő ártibulusaik ben- I foglaltattak, amint hihető tüzveszedelem I folytan elpusztult, tehát kértek bennün- I két, bogy mi a mi városunk táblájáról a privilégiumokat újból kiadjuk. Mi tehát I a jó békesség és egyűvétartás érdekében, de továbbá azért i*, bogy a ezéhmester nagyobb szorossággal végezhesse tisztsé­gét, azért adjuk írásban a következendő ártiku'asnkat, nehogy az emberi ész és emlékezet gyarlósága folytán, valami eb­ből veszendőbe, vagy feledtségbe men­jen. Mely artikulusuknak rendje követ­kező : Első ártikulns. Miképen a mi budai városunkban bíró választatik, azonképen egy bizonyos napon a mészáros meste­rek gyűljenek össze egy helyen és vá­lasszanak egy czébbeli elöljárót, ezéh- mes ert, aki mesternek fia legyen. Az pedig tegyen eeküvéBt, a szent evangé­liumra, hogy ő kötelességeinek törvénye­sen ée jőrnvalóan megfelel és tisztségét úgy látja el, hogy a mesterségben most is és a jövőben is a jó rend és békes­ség meg legyen. Vigyáz továbbá arra is, hogy a húst a mészárosok igazságos árért vágják ki és árusítsák. Az ártrkn- lusokat azonban tartsa be ő is és min­den vasárnap vagy ő, vagy pedig egy másik kirendelt mester a mészárszékeket vizsgálja meg a végből, bogy mint len­tebb mondva volt, a lakosságnak a mé­szárosok illendő árért mérjék a húst. Második : Tartoznak a mészárosiueste- rek a karácsonyi ünnepik alkalmával a városbtróuak és uz esküdteknek a régi szokás szerint és annak kedvéért az il­lendő becsületet megadni. Harmadik .- Senki se próbáljon a mé­száros mesterek közül hajnalban az an­gyali üdvözletre való csendités előtt,, és este az Ave Máriát jelző harangszó után ökröt, vagy másfele marhat levágni, ha­nem csupán világos nappal. Még ke­vésbé merészkedjék bár akár melyik is lopott jószágot megvásárolni | ha pedig véletluneégből mégis vásárolná, annak levágásától illetőleg a hasnak kimérésé­től tartózkodjék. Vágóhíd pedig csakis olyun házban lehet, a hol víz van, eset­leg szükség esetén, a víz helyett homok. Az ökör, a melyet a mészáros levág, jó legyen ée kövér ée olyan állatot, mely a vagébidra nem tud menni, hacsak egy lába van is eltörve, levágni nem szabad. Nem szabad azonfölül beteg állatot le­vágni, mely alatt értetik, terhes tehén, j juk és kecske, valamint rühes bárány, de egyéb betegségben sinlődö állat levágása és húsának kimérése is tilos. Negyedik : Vasár és ünnepnapokon a szent mise előtt senki se próbáljon mar­hát vágni, kivévén ha a hasnak igen nagy hijaval lenne a város, akkor sem szabad azonban többet vagai, mint a mennyit 2 mészáros kimérhet. Továbbá minden BudáQ lakó mészáros aj bét 2 napjan, tudniillik szerdán és szombaton I mészárszéken kívül ts, az erre a czélra kijelölt áruló helyen, délig mérheti a bust. Más napokon azonban a székeken kívül a hast vágni, a hús elkobzása és a városnak fizeteudő egy márka birság terhe mellett tilos. Ötödik; A böjti időszakban jöjjenek Csíze a mészárosok, hogy ' ki áruljon nagypénteken ée nagyszombaton bárá­nyokat. Más állatot árulni nem szabad, a bárányt is osak déli 12 óráig. Ha pe­diglen a mészárosok n«m tudnak meg­egyezni azon. hogy ki legyen közöttük a rnurha Tételnél az első, úgy döntsön közöttük a koczka, és aki több szemet vet, az vásároljon először, azután jön a kisebb numerusu. De mindenki- csak egy darabot vásárolhat, kivévén ba kevesen vunuak, akkor kettőt is vehet egy mé­száros. Ha pedig a többiek nem tesznek ellenvetést, akkor egy mester megveheti az összes marhákat. Hatodik: Ambá or már Béla király le­velében látható*), Hogy a mészáros mes­terek a bőröket a mészárszékekben és nem más helyen száriteák ée árusítsák, mi mégis megengedjük, hogy tekintettel a bőrökből kiáramló bűzre, azokat más­hol is tarthassák. Azonban kötelesek az itt lakó timármestereknek — ha azok­nak vevő szándékuk leans — a bőröket olcsó árért eladni. Azonfelül tartoznak az itt Budán lakó mészáros mesterek, ha osak túlságosan nincsenek üzletükkel el­foglalva a székben a busvágásnál sze­mélyesen jelen lenni, nehogy a legények a vásárlók irányában illetlen vagy ha­szontalan szókkal éljenek, a kik pedig ez élten éselekesznek, azokat a cz-h, oe- látása szerint, illendőképpen1 büntesse meg. Továbbá, ha húsvéti vagy más idő­ben a tiszttartó egy pár bárányt, vagy kecskét a piaczou árul, tehat ezekből az állatokból a mészárosoknak vásárolni nem szabad. Es ha ezeket egy városi lakos, a ki nem mészáros, meg akarja venni és meg is veszi, ennek ellenében megen­gedjük, hogy a mészárosok kivághassa­nak nagyobb vadakat, értvén alatta szar­vast, őzet, medvét és vaddisznót és ezek­nek húsát árusíthassák. Hetedik: Ha a mesterek közül vala­melyik Isten keze által megfosztunk fe­leségétől és a mester, akár mesterségé­ben belül, akár azop kivül, újból egy jóravaló és tisztességes asszonyi személyt el akar venni, úgy köteles mestert,ársai- nak ezt tudtára adni ée azoknak enge­dőimét kikérni ; ellenzőképpen ne csele­kedjék senki 1 Nemkülönben, hu valaki legyen az jóbarát, idegen, vagy mester­nek fis, ha a mesterek közá felvétetni óhajt, szükséges, hogy uz illető becsü­letes névvel bírjon ée tisztességes és mukula nélkül való családból származ­zék, miről tvaló Írásait és bizonyítvá­nyait minden mester előtt felmutatni ké­pes legyen. Másrészről pedig megkíván- tátik, hogy az ilyen, legyen ő idegen vagy mesternek fia, előbb egy pár évig hűségesen és becsületesen szolgált le­gyen a mesterek keze alatt és a mészá­ros mesterséget sajátkezüleg folytatta volt és mesterségében elegendőképpen jártas legyen, minekutána a mészáros mesterek egymás között határozzák el, hogy a kérelmezőt felvegyék-e vagy se. Ha pe­dig egy mesternek fia meg akar nősülni és egy erényes és becsületes bajadont vagy özvegyet — akar ,’a mesterségben, akár azon kívül — hitves társává akar tenni, úgy jelentse ezt be a mesterek­nek és azoknak egyetértésével és bele­egyezésével megnősülhet. Ellenben, ha a mesternek fia engedetem nélkül nősül meg, úgy az a mesterok közül legyen kizárva, még akkor is, ha a mestersé­gét jól megtanulta es azt jól ellátni ké­pes. A mesterleányok toTabbá, ha férj­hez akarnak menni és a mesterségben megmaradni, csakis a mesterek engedői­mével és hozzájárulásával mehetnek férj­hez, ha pedig ellenkezőleg cselekednék valamelyikük, úgy a legények és a mes­terek fiai jelentsék ezt be, akkor kiza- ratik a mesterségből is a* illető leány. Ha­sonlóképpen az özvegy asszonyok közül, ha valamelyik férjhez akar nienni, mái­hoz ne mehessen, mint mesterségbeli mesterhez, mester fiához vagy legényhez. Az a legény pedig, aki nem mester fia, de a többi mesterek befogadják maguk közé, kötelse legyen mesternek leányát, vagy özvegyéi feleségül venni — más­képpen nem vétetődik. he a mesterek közé. Nyolczadik. Ha egy közöttük élő öz­vegynek annyi marhája van birtokában, hogy maga tarthat főn mészárszéket, akkor a többi mesterek adjanak mellé egy kitanult és értelmes legényt, aki az özvegynek hűséggel szolgáljon ée a mes­terséget gyakorolja. Ha azonban egy özvegy asszonynak1 nincs annyi marhája, hogy a mészárszéket fenntartsa és öz­vegyi állapotában megmaradni szándé­kozik, akkor kötelesek a mesterek egy mestert kiválasztani, 1 akinek az özvegy rendezzen be egy mészárszéket, minek ellenében az illető mester köteles lesz amaz özvegyasszonyt teljes életéi ke­resztül eltartani, a mint az régi időtől fogva eme czéhnél szokásban volt és mind máig megtartatott, nehogy az őz- Tegyasszóny kbldulni kényszerittessák. To­vábbá, ba egy mészáros mester vagy anonk neje — kinek saját mészárszékük vao a czehnél — elhal s maradunk utá­nuk örökösök, fiák vagy leányok, úgy » fiú nem használhatja máskép a mészár­széket, ha csuk a mesterséget nem ta­nulta ki | mestereknél és azt sajátke­zűig nem űzte, meg eem házasodhat« máskép, mint azt fenntebb előadtok. A hátramuradott leány sem mehet máskép férjhez, mini az előbbiekben el van ha­tározva. Azonban saját tetszésükre ven bízva az örökösöknek, hogy a mészár­széket eladják. . Kilenczedik. Ha a mészárosok közui valamelyik egy vagy több marhát ide­genektől hitelbe vásárolt és a kiszabott időben adósságát kifizetni nem iparkodi® vagy kifizetni nem tudja, akkor a ozén- mesterek vizsgáljak meg a dolgot és an­nak minémüsége szerint adjanak neki ° napi időtartamot, hogy az ügyeket ren­dezze vagy pedig zárjak be a mészár széket. Ha azonban a hitelező evvel meg n , elégednek, úgy a dolgot a városbirő az esküdtek elé kell vinni, hogy tegyenek igazságot, Továbbá, ha vagy több mester közösen vásárolt ni*1 bát, de azután megegyezni nem tu n ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom