Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-05-15 / 20. szám
Veszprém, 1897 XV11. évfolyam. 20. szám 2*vdCegr39lexx minden iaom>atoa. .A. la/p ára: 4jgóaz évre 12 korona. tTél évre 6 korona. Negyedévre 3 korona. $jry08 szám ára 30 fii. Kapható Szetnerey J, és • lorcxeg L. urak üzleteiben. KIADÓHIVATAL : Szabadi utcza 514. sz. Szombat, május 15. Szerkesztői iroda; Veszprém Ssabadi-ntoia 5X4. »• Hirdetéseit : fi hathasábos petitsor vag> annak tere; Az első oldalon . . 20 fillér. A a-ik s 3-ikoldalon 16 fillér. A 4-ik oldalon . . . ra filler A nyilterben ..... 40 filler Kincstári illeték . . 60 fillér Áz utolsó néppárti rakéta. Veszprém, niéjus 15. Harmadfél éve már, hogy | Hro- műm gázzal büzölgő első néppárti rakétát szélnek eresztették Veszprémben, amint azt akkoron hivségesen meg is krónikáztuk, >Az első néppárti rakéta« cziin alatt. A' veszprémi városházán történt meg ez a hadizenő első jellövés, amikoron ftdő Rhédey városi kanonok olébános megíujta a néppárti lázadás fagétcsimpolyájá't, egyben lehúzván Fenyvessy Ferenczről a bőrt csupa hálából — amiért a tüzkáro- sultak részére egymagán tízezer forintot mert gyűjteni. Igaz, hogy e zelenyákvirtusért keservesen megvezekelt, mert a megyés püspök ad audiendum verbum rendelte, nyílt írásban és nyomtatásban visszaszivatta vele a rágalmat — s ezzel az első csúnya komédia valahogy mégis csak elcsitu't. Hanem a kilőtt zelenyákrakéta fe’replilt a város és vármegye fölé § ott sistergett, serczegett és büzöl- gött álló harmadféléven át. Qtt pukkadt szét most Ugodban, május 13 án a vénasszonyok és babonás papok szerencsétlen numerusu napján. Rámutattunk akkoron arra a Pan- dora-sze.enczére, amit a vallási békétlenség és türelmetlenség ftlszi- tásával, a veszprémi kanonok-plébános megnyitott. Ha így mer tenni és beszélni a veszprémi vár egyik főpapja, hát akkor hogyne eresztené meg nyelvét az egyházmegye többi fanatikus apró papnépsége! Hiszen jeladás ez az általános néppárti czirkusz megkezdésére s minél mosdatlanabb lészen a kortesizgatás a felkent ajkakról annál kedvesebben veszik ezt a veszprémi várban. így hatott a veszprémi plébános áldatlan példája szerte ávármegyében s a felekezeti türelmetlenség Elms- tüze vészesen gyűlt ki az összes egyházak tornyain. Éveken át folyt aztán a lélekölő vallásháború, oly rettentő vehemen- tiával és a hazugságok akkora tömegével, hogy a szegény félrevezetett nép öntudatlan eszközzé aljasuk az őket fanatizáló lelketlen lelkészeink kezébe. Természetes, hogy minden józanul gondolkozó ember vallás- és párt- 1 különbség nélkül elébe állt a vészes áramlatnak s az egyesült liberális tá- j borok mindenfelé leteperték a fellá- | zitott néppárti csőcseléket. Kezdve 1 a megyei székváros mobján, végig az egész vármegyén, szétszórattak mint a pelyvaocsu — városi válasz táson, megyei választáson és országos követválasztásokon. A jóféle zelenyákpapok szivják a S ézingereket és S ajmikat, a'onban a gseftszellem és harezvágy dolgában tökéletes rokonlelküek. Ha a Slézingert földhöz vágják és Slajmit orronverik, a csámpás gladiátorok egymást tüzelik I „Slézinger ne hodd’ mogodat! Slajme, mach dich groisz!“ Azonkép tőnek Rhédey ur tőiként és képeit hadai. Ha kiverték őket az ajtón visszamásztak az ablakon . . . s hogy kidobták őket a kerületek összes ablakain — hát vissza akartak mászni a/ ugodi kéménylyukon át. >Ne hodd mogod! Mach dich groisz ! Aztán az ugodi visszamászástól olyan feketék lettek, hogy annál csak a lelkűk feketébb. íme az ugodi pótkávé — fekete levesből egy ki- izleltető: Az egyik tisztelendő Slézinger, Etlinger Titusz plébános, (ugyanaz ki a lovászpatonai záptojásos zele- nyákgyülést rendezte) a mostani kőrútjában május n-én (sokak, jelen létében ezeket prédikálta a népnek! — A római pápa ő fensége azt izente, hogy m ndazok a katholiku- sok, akik ne.m szavaznak a néppártra, ki fognak záratni az anya- szentegyház kebeléből! Erre közbekiáltott Dujek Pál, iharkút! főerdész : III||S| Főtisztelendő ur! Ezt nem hiszem ! Etlinger páter erre visszakiáltott: — Papi becsületemre mondom ! Mire Dufek ur még egyszer visszaszólt: — Még akkor sem hiszem j (Tableaux. Etlinger ur erre dühös drappszint öltött, de aztán békén hagyta a pápát s Belgium klerikális anarchistáiról zengett dicshymnu- szokat.) Egy másik községben a káplán heczcze’te a. népet: — Tudjátok híveim, hogy most lesz majd a bérmálás szentségének kiosztása. Hát vegyétek lelki fon tolóra, hogy a kegyes püspök ur azoknak a katholikusoknak gyermekeit nem fogja megbérmálni, akik nem szavaztak a néppártra 1 A nép keresztet vetett magára. A szent ajkak kijelentése hatott s bódultán mentek szavazni a gonosz káplán után. Ilyen rettentő nácziók valának ott Ugodon a szent S ézingerek, de hála a nemzettartó magyarok Istenének, minden ördögi csel vetésük du gába dűlt s a harmadik választáson még csúfosabban lettek leteperve, mint előzőleg kétszer. A leadott 2191 szavazatból a liberális Bauer Antalra esett 1267 vótum, a zelenyák patikus Orbán-lélekre 924 s igy a liberális többség 343 főnyi volt! A lefülelt, hazudozó malasztvigé- czek, már a záróra kitűzésekor kámforrá változnak. Ötezer aranyért nem egy poloskát, de egy néppárti generálist sem lehetett többé fogni. Mint oldott kéve széthu'ltanak, hogy — a legelső alkalommal ismét megjelenjenek, mintBronum-gázasalom... > Ne hodd mogad fütisztlendűs ! Mach dich groisz !« De hát nevetni való nincs egy csepp se, ebben a szemtelen lélek- butiiásos játékban, amit most is Ugodon insczenáltak. Óriási nagy az ára e becstelen czirkitsznak! Betétül a lázitó papság odadobta a rómái pápa s a megyés püspök tisztességét, becsületét, vele együtt a katholikus egyház presztiz- jét, nimbuszát s a Hit kegyszerei nolimetangere — üdvét! Bántó és megalázó az nemcsak a katholikus világegyetem szent ősz fejére s arrak veszprémmegyei felszentelt képviselő-püspökére, de minden katholikus lélekre, ki hit-vallása tisztességében él, s annak igazaiban neveli családját, gyermekeit. Hát azt mo idják: nem lehessen arról tenni; nem tud az ilyesekről a püspök ur 1 I Nem-e? De hát mért püspök.akkor egyátalán ? I . I Bizony mondom nektek, ka- holikust teleim, elpusztulhat a lelki nyáj csak virágozzék a siementhali teheneum ! . . . A szöllő-kölcsönök. Budapest, 1837. május 12. A phy’oxt'ra pusztította szöllök felújítására az 1896. V. t.-cz. értelmében adható kölcsönöket engedélyező bizottság Dr. Bedó Albert elnöklete alatt legutóbb tartott ülésén ismét 143 félnek, engedélyezett 3721/, kát. hold szőllő felújítására 263000 frtot. Eddig a bizottság 527 félnek, 1936 kát. hold szőllő felújítására összesen 1 millió 456 ezer forint kölcsönt engedélyezett, a melyből a bank a kölcsönök megtörtént telekkönyvi feljegyzése után eddig 568 ezer forintot folyósított. A kölcsönök folyósítása a telepítési munkálatok arányban bekövetkezett szükség szerint történik, a mit a bank küiső közegei igazolnak. Tekintve a kissé, hosszadalmas eljárást, a mivel a kö csönök előkészítése és azok telekkönyvi feljegyzése egybe van ■kötve; a szőllő gazdák jól teszik, ha f. év őszén és a jövő 1898-ik év tavaszán szándékolt telepítésekre nézve már most adják be a kölcsön iránti kérvényeiket. Ezáltal elérik azt, hogy kérvényeik idejekorán nyervén elintézésüket a kölcsönösszegek folyósítása is a kellő időben eszközölhető. A kölcsönkérvény minták beszerezhetők a Magyar- Agrár- és Járadékbanknál Budapesten, továbbá a bank vidéki meg- bizottainál. Ugyancsak a banknál és vidéki megbízottéinál nyerhető részletes felvilágosítás, a kö’csönök feltételei stbre vonatkozólag — és adhatók is be a kérvények. A bankvidék megbízottai: Arad vármegye területére: kerületi sz.őllöbiztos: Vásárhelyi Béla, Arad; \xe\y elizse Halmay Andor, Arad. Helyi sző,főbiztosok: Mezey BílaJ Apatelek, Szalay Károly Arad, Valérián József Világos. Baranya vármegye területére és Somogyvármegye területéből a nagyatádi, szigetvári és csurgói járásra kerületi szóllőbiz.tos: Szép László, Mngyefa u. p. Bükkösd. H-lyi szál16- bi/.fosok: Ujvárossy Bertalan, He-| lyesfa ; Vásárhelyi Gerö, Gödre-S<t.- Márton; Kussinszky Ferenc/, Baranya- Baán; Proksch Arthur, Villány; . Sacztay Sáudor, Karaites. f Biharmegye és Koloztmegye területére: kerületi szőllóbiztos: Molnár Lajos, Nasyváiad. Bereg, Uug- és Ugocsamegyék területére: kerületi szőllóbiztos: Czei- net Nándor, Beregszász; helyi szöllő- biztosok: Rajz József, Beregszász; Bánóczy Eridre, N.-Muzsaly; Sárkány Gábor, Munkács; Lukács Dániel, Mező-Kászony; Wolf György, Sze- rednye. Borsod-, G'ömór-, Abauj■ Tornavármegyék terü'etére és Hevesvármegye területére a hatvani, péter- vá-ri, hevesi és tiszafüredi járások kivételével: kerületi biztos: Sziklay j Ede, Jánok. Esztergommegye területére: kerületi szőllóbiztos: Wimmer Ferencz, Esztergom. Győr- és Komárom megyék területére : kerületi szőllóbiztos: dr. Drucker Jenő, Budapest, József- körút 47. sz. Helyi szőllőbiztosok : Fuchleitner Mihály, Szt.-Endre: Pencz Lajos, Moór (Feb roaegye.) Pozsony-, Sopron- és Mosonyme gyék területére: k rületi szőllóbiztos: Fülöp Igoácz, l’o/.sony. Szilágy-, Sza tatár- és Szolnok- Dobok.i megyék területére: kerületi biztos: Dulka E k, Tasiiád (Szilágy - megye.) Tolnamegye területére és Somogy- megye központi; lengyeltóti, tabi, marczali és igali járásaira : kerületi szőllóbiztos : M.iyer Ferencz Andor, Tolna-Kéty. Helyi biztosok : Maihisz Kálmán, Szegszárd; Parsiizky Aurél, Tamási; Várkonyi István. Kötesd ; Bevárdy Lajos, Győnk; Szeiff E'e- mér, Tolna-Kéty ; Kréth R t dó, Konyhád ; Dörnyei Ferencz, Báttaszék; Bassola Árpád, Tolna. Vasmegye területére és Veszprém- megyéből a pápai, ‘devpeseri, zirczi és enyingi járások területére: kerületi biztos: Purgly László, Pap- Ueszi (V' 8zprémmtgye); Helyi szőllrf- biztosok: Egerer Árpád, Somlyó- Vásárhelv, Fekete Bertalan, Enviiig; Fodor István, Pápa. Zalamegye területére: kerületi szöllőbiztos: báró Putheány Géza, Szigliget n. p. Tapo'cza. Helyi szölló- biztosok: //««rf/íz^'Gusztáv/rapo'c a; Csemez Pál, Zunka; Varga János, Balaton-Füred és Súly László, Vesz- I prém. Zemplén és Szabolcs uármegyék területére: kerületi biztos: DessewJß\ Miklós, Tolna. Helyi szöllőbiztosók: \Pornárffy Gyula, 0 Liszka ; Somlay Sáudor, Tarcz.al; Győry István, Tálra és Thuránszky László, Sátoraljaújhely. Eger és vidékére-. Siimeghy A'-pád, Eger. A föld adója. Budapest, május 12. (A. E.) A föld adójának a az ez alapon kivetett mindenféle pótlékoknak csökkentése vagy legalább korlátolása egyike a legsürgősebb föladatoknak, melyek megoldását a közvélemény és a magyar gazdasági élet egyensúlya egyaránt követeli. E követelésnek jogalapja, tiszta és világos. A föld adóját más, a mezőgazdaságra nézve a mainál sokkal kedvezőbb visszoriyok között alapították meg a kataszteri tisztajövődelem 257»%-ban. Azóta a tiszta jövedj- lem országszerte leszállóit, ellenben a pótlékok, a mint azt mindnyáj in tudjuk, csodálatos leleményességgel sza poritattak. Adópolitikánk tehát a helyett, hogy a terhekQek az apadó jövedelemmel arányosan Való leszállítását vette volna czélba, éppen az ellenkező irányban halad és halad máig i«. A deficzitek éveiben ezt az eljárást menteni talán még lehetett, volna. Most azonban deficitről már évek óta nincs szó, sőt minden alkalommal el dicsekesznek vele, hogy állami fináueziánk helyzete milyen fényes, milyen biztató. Ebből a kedvező helyzetből sokau ki is veszik részüket bőven. Szaporodnak a luxuskiadásokra szánt milliók. Nem volt elég az országos kiállítás deficzitje, már is Parisba megyünk uj kiállításra. Emelünk palotát a nem létező magyar iparművészeinek drágában, mint a mibe akadémiánk duuaparti palotája egykor került. Engedélyezünk adómentességet uj ipiros vállalatoknak, sót ezt kiterjesztjük még a földalatti va^tra is, sürgősen, gyorsan. Mintha az ország jövője attól függene, vajon a fővárosi mulatui vágyó publikum föld alatt, vagy föld fölött jut-e ki bámulni Os-Bu- davár bódéit és erkölcsi tartalomban annyira szűkölködő mutatványait. Emeljük a ezukorra adott kiviteli jutalmakat, bár ezzel sem [igén bírjuk talpra állítani ez iparágat, melyet megöl az európai túltermelés és Mac Kiiile.y uj vámtarifája. Lukács pénzügyminiszter elismeri, hogy adórendszerünk hiányoz, télé' vau igaztalanságokkal. ígéri, hogy igyekezni fog eltüntetni az igazságtalanságokat, meghonosítja a helyes és arányos adózást, aztán törvényjavaslatot terjeszt be, a melylyel még tágasabb körökre terjeszti ki a házak adómentességét, tehát szaporítja az ellentmondásokat s a főidnek terheit súlyosítja adóemelés nélkül is. Jutalmat ad azoknak kik elfordulnak 1 nemzet legrégibb foglalkozásától és házakba, gyárakba fektetik be heverő pénzüket. A nemzet önmaga veti a fejszét arra a tőrszre, melyből annyi századon i TABCZA. & Holdvilágéi éjszaka. Irta: Kadelburg Margit. Ágyudörgóstől viszhangzott napközben eg esz Velencze éa a tengerbe bombák hullottak az éj csendjében, most nyugszik a Táros mintha felejtené a jelent, mely ot fenyegeti. A hold is oly nyugodalmasan világit, akár csak az ő szamára másfelé sem is létezne világ. Egy sötét sarokban, melynek két óriási palota útját zárni látszottak, magányos őr állott. Ha akart Tolna is, mozogni nem igen tudott meri állásához alig két lépésnyire ott zúgott a tenger és most a gyepes rév partot; hullámai mégsem bírták ez ember alkotta müvet, széjjel roncsolni. Egyszerre az ör figyelmét egy ^gondola Yonta magára, melyben négy fiatal ember állva evezett. Nem voltak azok közönséges gondolások; minden jel arra mutatóit, hogy jó családból származó négy fivér az, ki a csendes ||g ritmikus bar halk evező csapásokkal veri fel. Gondolájuk üres volt, de egy másikat kötélen vonszolt maga után, melyben egy férfi ült, ki köpenyébe burkolva, fejet mélyen lehajtá. Azutáu az őr szemei egy hordagyat pillantottak meg; holttest volt-e az, mely azon ki nyújtva feküdt. Nem, még nem halott! A holdsugarak, m lyek épen a gondolára estekK egy fiatal leányt világítottak meg, ki valószínűleg haldokolva feküdt a hordágyou. Szemei nyitva v&lán&k, de üres nézéssel bámultak az égre; kezei mellén keresztbe feküdtek és lassan, alig észrevehetően mozogtuk. Most az egyiket ajkához emelé es egy gyűrűt csókolt meg, rpely ujjúinak egyiken csillogott. Aztán levette azt róla és testvérének egy szép, körülbelül tizenhat óvés leánynak nyujtá, ki telve szeretettel nézte öt — és igy szólt: — Feo, most tán utoljára vagyok képes hozzád beszélni, a vonat zakatolása oly nagy lesz, hogy hangomat alig fogod hallani, és míg odaérünk, lehet, hogy örökre is szótlan leszek. Ne sírj édesem, vedd ezen gyűrűt, add oda Györgynek és mondd neki, hogy néma tekintetét mindig megértettem, — hogy hálás voltam, mert hallgatott és n^m gyötrött szerelmével, ő tudta, hogy nekem nem volt szivem, melyet néki nyújthattam, nem volt szerel inéin, melylyel az övét viszonozhattam volni, — ** azért küldöm neki ezen gyűrűt, az ,0* gyűrűjét, szent ereklye gyanánt. Viselje azt és goudoljon ream; rnm^llera de bizonyosan tudom, hoj/y ő még boldog leend. Látod, Feo a gyűrűben a kő egész kék most, mert legboldogabb órám közéig, és Bö* mondta, ha a kő színét változtatja és kék lesz, az boldogságot jelent. Emlékszel-e még Feo, most miiidén bánatom elmúlik. Nem kell többet nélküle élnem, I-ten ezt nem kívánta tőlem. Mindent feláldoztam, saját szerelmemet, az övét is — és mindezt csák hitemért — senki sem tehet többet. Meghalok, de vallásomat, nem hagytam el: azért könyörületes irányomban a jó Isten és magához hiv, most hogy ö meghalt. Beszédét iszonyonyu köhögés szakitá félbe, de ö még mindent el akart mondani, amit mondania kellett, mielő'.t a vonat zakatolá>a azt neki lehetetlenné teszi. — Nyújtsd ide kezedet Feo, úgy érzem, minthi a tengerbe sülyeduék. Milyen régen vártam halálomra. Emlékszel, mikor a csónak megérkezett mely holttestet hozta, és mily szépen volt virágokkal diszitve, Úgy eveztem akkor mintha kiáltanom kellett volna, — hangos hangon kiáltanom: 0 az enyém, ő az én tulajdonom; most hogy meghalt, ő egészen az enyém! de meg akkor sem volt jogom hozzá, mert. ő másé volt, és nekem hallgatnom kellett, hogy az emberek ne hányjak szememre, hogy ö hűtlen lett hozzam. Hiszed-e most, hogy halála ismét összehozott bennünket. Emlékszeme még, mennyire kívántam, sajat szemeimmel lathatni, hogy amaz képes-e boldogítani őt P Mindennek most már vége és nem marádr. más hátra mint nagy, szent szerelmem: nehány óra múlva úgyis együtt leszek vele — örökre együtt. Fájdalmas arczvouás&in megpihentek a hold sugarai: viaszgyertyához hasonlítót*, meiy tövig égeti. — Fal lettem mentve esküvője látása alól, — folytatta a leány. Ama másik is sokat sirt, midőn meghalt. Én nem sírtam, de magam halok meg : amaz szerette őt — de viszonozta-e ő szerelmét ? Midőn gyűrűjét nekem ada, tudtuk, hogy egymást szeretnünk nem szabid, de örökkén tartó szent barátságot esküdtünk egymásnak. Hazugság volt, hanem mi azt nem tudtuk. Ha ők egymásnak szerelmet esküdtek, ismét hazugság volt és ők sem tudták. Szerette ő ama másikát. L ihetsé- ges-e az kétszer szeretni, Feo. A leányon megint köhögés vett erőt, és az ajkairól omló vér megfesté testvére ft*hér zsebkendőjét. •— Annyira fazom, Feo, pedig ők azt mondták, hogy enyhe az ej; és nézd: körmeim majdnem kékek. Ha ő élt volna én nem halok meg ; éltem volna, hogy mindennap láthassam ; és büszkeségem mindennap elhitette volna velem, hogy én nem szerettem őt soha és e DÜszke- ség életben tartott volna; de igy minő kin! Oh, Feo, ne sírj; légy boldog, örülj, bogy ez élettől megszabadulok! Oly iszonyú volt.; annyi meg megannyi szomorú nap, annyi félreértés keserűség és hamis feltevés. Csak egy napsugár létezett, és ezen nop-ugar ő volt, azután i>- mét minden sötét, sötét éjszaka lett ; de most jön az én hajnalom. Ne\sírj, Feo, légy boldog az én kedvemért; nem szeretsz annyira, hogy örülhetnél, ha én örülök. ígérd meg nekem, bogy azt mondod, ha meghalok: Köszönöm néked I- tenem mindenhatóm! Ob, h i még hangom volna Alleluját énekelnék. Keserűen vásároltam meg boldogságomat, de most uyi va all előttem a menyor^zag. Nem akartad elhinni, midőn néked azt mondtam, hogy sírig fogom szeretni őt, oly fi.ital voltál, mit tudsz te a szerelemről. H-i valaha szerelmet közeledni érzesz, nyisd ki szivedet, engedd be azt, ha szivednek megszakadni is kellene. Mit törődik az már vele, ha hivatását' betöltötte. Hanem egyelőre ne feledd el azt a szegény öreg embert; foglald el oldalán az en helyemet; légy mindene neki, és fivéreinknek is. Ne rázd a fejedet, van erőd, gyengén csak most, e bánatteljes órákban érzed magad. Megpróbáltalak betegségem alatt; tested gyenge, de lelked hősies és minden áldozatra kész. Kedveseim, az enyéim ottan hozzá voltak szokva engem körülöttük látni; ne éreztesd Telük a hiányt, ha én már nem leszek. Még egyet Feo, csak a te kezed zárja le szemeimet; meg fogod ezt tenni? Teheted ; mindent tehetsz, amit tenni óhajtasz. Köszönd meg mindenkinek nevembe.), azt amit értem tettek apának, fivéreinknek és a hü cselédeknek, imádkozni fogok mindegyikért. A gondola a révparthoz ért. Sötét árnyék boritá azt, midőn a négy fivér a hordagyat felein elé. A haldokló leány arcza oly fehér volt, mint a fehér márvány és k^zei keblén keresztbe feküdtek. Az atya Feo vállára teve kezét.; a leány tág szemei könnyel voltuk telve. Az öreg lehaj á fejét úgy, hogy arczát látni nem lehetett. Egy szót sem beszéltek ; az emberek, kik csapatonként meg állottak, mikor ír h-tdágyat mellettük elvitték, kalapot emeltek és keresztet vetettek magukra. A fiatal leány a hadágyon már nem volt többé ! .....................mert a jó sajátja, Míg b űne a koré, mely szülte őt-“ Már a vonal alá is bevonult; kiszorítja a hangulatos szólamokat innen s letiporja a májusi tündéresték bársonypáztitját és részt követel magának az iró-ember figyelméből, mert csak ez a diadal iogerli már, hisz minden más egyébb már megnyílt előtte.; legyőzte a vas és egyébb paripákat, legázolt nőt, aggot, gyermeket és rendőrt, és diadallal vitte ki habkönnyű puha dresses gazdáját a ka^itánysugok büntető tárgyalásairól a legf nyeeebb női szalonokba. — Most már nem sporteszköz, hanem tanulmány tárgy, nem jármű, hanem hodoigosM és nem is közlekedési eszköz hanem műveltségi fokmérő és végül nem a németországi becsületes köszörűs iparosok guuyolására szánt excentritásolibán utazó röpke sző, hanem a századvégi nőemancipatio legmerészebb almainak megvalósulása. B czyklizni magában véve, helyes és egészséges dolog és e fölött végtelen közönséges nem N ezen, vagy a bicykliu, vagy erről vagy a bicykli felett akarok keseregni. En most egy nőről irok, kit vagy két hete láttam biczyklizni. De ezt nemezért teszem, mintha az én látványosságokhoz nem szokott falusi szemem tón fölöttébb elbámészkodott, hanem azért irok róla, mert a tömeg megbámulta; a tuczatember égig magasztalta és a philiszter térdet hajtott előtte. Ennek a városnak egy sajátságos conglomeratuma verődött ott ö-sze. Engem csak a különféle „vélekedések* érdekeltek, mikre bőséges kilátásom volt. — Csak arra voltam kiváncsi, hogy miért bámul az a sokaság, meddig bámészkodik, és hányféle nyelve lelke, essze van vz ilyen jellemzete^ társaságnak. Csak azért mentem közéjök, hogy hallhassam a rendkívülisógeknek azonnal isteni eredetet vagy előkelő szár mászást tulajdonító népnek az ő imádandó felfogása szerint való ítéletét, meg aztán az uriosktály distin- guáltabb nyelveléseit, meröc^ak ezt óhajtanám alaposan megismerni; népemet már jól ismerem. Engem nem vonzott sem a biczykli, sem a nő, illetve nem ez a nő. No mert igy tavaszkor, a mikor kirebben az élet lehelete, még az én elkérgesedett szivem is megdobban (hála Isten) immáron veszélytelenül. Mert mi volt nekem egykor a tavasz és mi most? Reclamáljunk valamit a régi jó világból, hozzunk fri*s üde virár gokat a messze múltból (ugy-e de furcsa? friss virág a múltból ? de majd felfrissít) aztán gyerünk biczyklizni, hiszen ha már a szív elandalodott, könnyű biczyklin repül ni. Milyen igaz, ,hogy igen jól esik nekem az ellentét 1 Életre pez*dül minden és most elérkezett az idő, hogy a, lélek kifogyott minden vágyából, kiábrándult minden illúziójából, hogy életem nyugodalmas lehessen. A rohanó biczykli, mug a szerelmet lehelő tavasz is hideg gondolkodást, borongó ftjdaliuar. ébresztenek bennem, min*ha. sejteném, hogy az a vágtató biczykli tán még sem a felviiágoso* das, a haladás ezövetnökének gyorsan repülő fénysugaras kereke ; mintha erezném, bogy ennek a tavasznak lehelete nem is annyira szerelemmel, mint inkább oxy- génnel töltené meg tüdőmet, amelynek ilyen poros egészségtelen levegőjű városban nagy szüksége van tiszta legre. A biczyklisAt a legnagyobb eső sem boszantja, neki minden mellékes, f-:itar- tóztathatlanul megy előre ; c*ak a kitűzött czélt nézi, a mozdulatok legyenek Csak correctek és u pneumatic ne ragadtassa el magát kalandos terjeszkedési vágyaktól. Éa nem tudok ilyen lenni. A május elsején patakzott esőre min denki emlékzik. Tavaszi eső 1 Sivár, végtelen eső mosta az ablakokat, ázott a kövezet és sírtak a fák. A verőfény, a mely fel/altja a szomorú esö- hullást, nem ér a Lélekig. Ez az eső megállítja az akaratot és megszünteti a jelent. A szem mereven bámul maga elé s a lélek Bzövi a fájdalmas álmokat a múltról, a melyek megszakadnak a jelenben. Egészen egyedül vagyok. Elfog a végtelennek, a megsemmisülésnek érzete. Az utolsó pillanattal c-tak magamnak tarto: zom. Ahogy a sírba egyedül szakad az ember, úgy van egymagában-e végcélén pillanatban is. Nem szeretek mást, csak magamat, Kém. sajnálok máat, csak magamat, és nem nézek mast, mint múltamat, életemnek ezt az óriási lerovatlan tartozását. ígért verő- fényt, szivembe oltott vágyakat, mutatott bűbájos képeket, mik megfognak elevenedni s mindebből semmi, de semmi.sem váló'üld, meg és most a biczyklitól reklamálom őket. Dehogy; csak azt akarom, mondani, hogy a természetben nincs igazság. Minek teremt vagyakat, ha kielégíteni nem tudja őket e* minek alkotta fijővá a megcsaLattatást. ha a valóban jogos remények soha valóra nem válnak. Jobb is biczyklizni, mint a tavaszszal törődni. ^ ki le m; iái élte lelke ifjú életét, az belebet légszik , u tavaszi időj írásba. A lé rfi, kii nek szivet egy pár vihar végig ko rbácso Ita; nő, a ki msg nem csat? lakozol t.t, az ne is merüljÖu el a tavasz szép 3** 2 ■einek mám'oritó szemléletébe. És milyen egyst terű ez mind! A tavasz, mely frdp^zs diti a vért és szerelmet gyújt a fel»ő i: fjuság szivében, — annak, kinek idegeit már megsojgatta ez a döre tavaszi piték, csak szomorúságot, enyészetet jelent, mért én már ismerem a megbénult, lélek tompa érzéketlenségét azt a mar nem fájó boldogtalan^ágo , mely a jelen perezót utolsónak érzi és nem törődik többé semmivel. . . Gyerünk azonban biczyklizni, ott neaa faradunk el igy, mint itt. Sakkal egészségesebb ; jó éivagyott csinál és egy teli gyomor boldog emléke egy véghezvitt jó cselekedetnek. Itt nem kapsz barátom étvágyat ugy-e, hát biczyklizzüQk ! Fejlődnek a lábizmok
