Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-06-12 / 24. szám

Veszprém, 1897,

2»£«grj*len.

minden lionbttoa,-A. lap óura: Egész évre 12 korona. Fél évre 6 korona. Negyedévre 8 korona. Egyes szám ára 30 fii.

Kapható Szemerey J. és Ilarczag L. urak Üzleteiben.

KIADÓHIVATAL: Szabadi utcza 514. sz.

XVII. évfolyam. 24. szám.

m b

Szombat, jun. 12.

Szerkesztői Iroda: Veszpré^ Szabadi-ntoaa 514. ■■

ÜHEircLetésels: :

(z hathasábos petitsor rag) annak tere)

Az első oldalon . • ao fillér. A a-flc a 3-ik oldalon zó fillér. A 4.1k oldalon . . . iá fillér A nyiltérben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér

Az aj katonai

javaslatok jelentősége.

Veszprém, június 10.

A katonai javaslatoknak nagy horderejét már méltattuk, most csak azok hatásáról és vonatkozásairól akarunk szólam.

Az országgyűlési nemzeti párt van a legérzékenyebben érintve ezektől a javaslatoktól. Eanek a pártnak lét alapját és programmját tudvalevőleg a nemzeti aspirácziók megvalósítása, azoknak érvényesítése képezi a kiegyezési alapon. Most aztán arról panaszkodik ez a párt, hogy a kormány ismét kisajátította a nemzeti párt programmjának egy részét.

Eltekintve attól, hogy a politikai pártprogrammra nézve eddig még nem ismerik a szabadalmi jogot, sót azt hisszük, hogy minden pártnak törekvése odairányul, hogy minél nagyobb publiczitást szerezzen elveinek, minél többeket nyerjen meg programmjának : igy tehát legalább is nagy ízléstelenség prog- rammkisajátitás miatt panaszkodni.

De itt tulajdouképeu egészen másról van szó, mintsem a nemzeti párt programmjának kisajátításáról mert az nagyrészben kivihetetlen, mig ellenben a kormány javaslatai a lehetőség és kivihetőség határai között mozognak. A nemzeti párt Ausztriával közös költségen, Magyar- ország területén valahol, de a közös hadügyminiszter vezetése alatt álló katonai akadémia felállítását követeli.

Persze ennek oktatási nyelve, tanrendje, tanterve, szelleme nem lehet más, mint az ausztriai hason- irányu többi katonai iskoláké. Már most nem tudom elképzelni, hogy ama bizonyos nemzeti aspirácziókat mennyiben szolgálná ez az ugyan hazai földön levő, de az ausztriai katonai iskolákkal minden tekintetben azonos és paralell főiskola.

Legfeljebb annyiban, hogy ebben az iskolában, miként a többi magyar földön levő iskolákban, egyik kötelező tantárgy lenne a magyar nyelv és irodalom. Ezt pedig a magyar fiuk úgy is tudják, ismerik a közép iskolából, mintán ilyen katonai akadémiába csak érettségi vizsga alapján lehet bejutni. A hadsereg nyelvi és szervezeti egységét pedig egy katonai akadémia ötletéből bizonyára megbolygatni nem engedik. A kiegyezést ily arányban fejleszteni annyi lenne, mint azt felforgatni. Az okos és józan politikai felfogás pedig arra tanít, hogy minél nagyobb dűhvel tör ki az ausztriai nyelvi viszály, annál szorosabban kell nekünk ragaszkodnunk a hadsereg szervezeti egységéhez. Ebben a felfogásban való nagy külömbség választja el a nemzeti párt katonai programmját a szabadelvüpárt helyes és gyakorlatilag megvalósítható program rajitól, a közös hadsereg egységes szervezete mellett a nemzeti aspirácziók nak a honvédhadsereg minél intenzivebb kifejlesztésében keresi. Ezt czéloz'/a a katonai akadémia, mely a honvédtisztnek a legfelsőbb katonai kiképzést nyújtja és e végett a honvédtisztnek többé nem kell a bécsi és egyébb ausztriai katonai iskolákat látogatnia, hogy a legfelsőbb katonai tudományokat elsajátítsa.

De viszont itt ebben az intézetben is nevelhetünk közös hadseregbeli tiszteket. A javaslat szerint a Ludovika-akaderaia majdau végzett növendékeinek saját akaratától függ, vájjon a honvédséghez, avagy a közös hadsereghez akarnak-e belépni. Így tehát anélkül, hogy a hadsereg akár nyelvi, akár szervezeti egységét | megbolygatnék : egy teljesen magyar j befolyás, a magyar országgyűlés ellenőrzése és független budget- joggyakorlata alatt álló intézetből, melynek nyelve és szelleme csak magyar lehet, nevelünk tiszteket a közös hadsereg számára. Ezt a közös hadseregbe való magyar vérátömlesztést czélozzák a közös hadsereg nevelőintézetében meg&za- poritott magyar állami alapítványi helyek is, amelyeken csak magyar ifjakat nevelnek katonának, kikből soha sem lesz, más mint. magyar, ha akár cseh, vagy lengyel ezredeknél szolgáljanak is. Ez tehát épen megfordított eredménnyel jár, mint Aponyi gróf katonanevelése, ki a magyar ifjakat akaratlanul kiszolgáltatná a közös hadsereg nevelő intézeteinek, illetőleg a közös hadügyminiszternek, mig a szabadelvű párt politikája teljes függetlenséget és önállóságot, szabad rendelkezési jogot akar biztosítani a katona-nevelés körül. Ez a szabadelvű párt régi és hagyományos programmja.

Hogy pedig hosszas és lankadatlao törekvések után irányadó és döotő körökben is elfogadják ezt a nézetet és a programm már a megvalósulás stádiumába lépett, ennek óriási politikai borderejét lehetetlen észre nem venni. Ezek a javaslatok azt fejezik ki, hogy az osztrák-magyar monarchia jegecedési pontja most már csak Magyarország és csak a magyar nemzet lehet. Ez kétségkívül be is van bizonyodva az általános politikai téren, az utóbbi évek eseményei és különösen az ausztriai pártpolitikai törekvések folytán.

A dualizmust megalkotó ausztriai liberális párt nincs többé. Szétfosz- lott az ábránd, bogy a német elem domináljon a monarchiában, miként ! dominált volna, ba a német regime tovább feDn tudta volna magát tartani Ausztriában. A dualizmus súlypontja tehát egészen átcsúszott a magyar nemzetre. Jóformán az ural- kodóház és a magyar nemzet a két oszlop, a mely ezt a dualisztikus monarchiát tartja, a harmadik oszlop, az ausztriai állam erősen megrendült. Innét érthetők azok az agynevezett kedvezmények, melyek I teljes dualizmus kiépítése czéljá- ból az újabb időben a magyar igényeknek megadattak.

Innét érthető a törekvés, hogy a hadsereg alkotó, vezető elemeiben a dualizmus megvalósíttassák, vagyis vigyünk be minél nagyobb mennyiségű magyar embert a hadsereg tisztikarába, de a dualizmus kereteit meg ne bolygassuk. E«t pedig csak a dualizmushoz leghívebben ragaszkodó szabadelvüpárt katonai programmjának megvalósításával tehetjük.

R.

Á szürke emberek.

Veszprém, jun. 11.

A létküzdelmek mezején a társadalmi osztályok majdnem mindegyikében erős kifejezésével találkozunk oly törekvéseknek, melyek az anyagi boldogulás- rovására aránytalanul megoszlott szerencse szeszélyét akarják kikorrigálni vagy oly hagyományok visszaállilását czélozzák, miket — mint tarthatatlanokat, összeomlasztott és elsöpört a korszellem hatalma.

Van azonban a társadalomnak egy rétege, mely a nagy emberi gépezetben, a hova a közérdekek állították, — csendben, zajtalanul végzi munkáját; nem lázong, nem hangoztat követeléseket; bámulatosan kevéssel beéri; nem indít a

maga körében socziális mozgalmakat, csak dolgozik, tűr és nyomorog, mintha a méhrajként nyüzsgő, kavargó ember-sokaságban ók volnának a „munkások*, akiknek sorsuk a munka; bérök a keserves kenyér; jutalmuk a végkimerülés. Ok képezik a társadalom fakó rétegét, mely észrevétlenül megsimul; ók az igazi szürke emberek: a kis hivatalnokok.

Különböző életfoglalkozásokban oszolnak el; de azért nagyon egyformák, csodálatosan hasonlítanak egymáshoz abban, hogy mint a legtürelmesebb géprészlet, pontosan és némán végzik munkájukat; minden nagyobb lelki emóciót csirájában elaltat nálok a büró levegője, a munka mindennapi egyhangúsága; azért szinte észrevétlenül tűnnek el az óriási embersokaságban, mint a kisebb, csendesebb áramok az oczeán vizében.

Hajh, pedig mekkora életteher sulyosodik egy-egy ilyen csendes, szürke ember vállaira ! Mekkora lemondásra van egyiknek, másiknak szüksége, hogy az ő terhe könyü és az ó igája édes legyen !

Isten kegyelméből és az állam, öDkormáoyzat, törvényhatóság-, tár saság vagy egyes ember bölcs belá tásából, méltánylásából van neki hat hétszáz forint fizetése, amiből leg több esetben hatod, heted magáva kell élnie.

A lopást vagy sikkasztást neki sem engedi meg sem a törvény, sem a társadalom ; de azért a társada- dalom kérlelhetetlenül megköveteli tőle, hogy tisztességesen ruházkod- jék, családtagjait is tisztességesen járassa; gyermekeit tisztességesen neveltesse; szóval — amint mondani szokták — „kaputos* emberhez illően éljen. De hogy miből: arra már Dem ád feleletet senki.

A kishivatalnokokat, ezt a szegény csendes szürke sereget (talán éppen, mert nagyon csendes, mert nagy megadással vonszolja az élet- igát) nem veszi észre senki. A', ő létérdekük mellett nem támadt egész irodalom, sót egy-egy soványka hírlapi czikhely is csak akkor lát napvilágot, mikor egy-egy országos kiállítás alkalmával eszökbe jut valamiféle kongresszus tartása. Ez a kongresszus is rendesen olyan csendes, színtelen, fakó, mint ők maguk; minden nagyobb hullámverés nélkül elsimul I alig veszi észre a nagyvilág, s aztán a föld a szegény szürke emberekkel tovább forog.

Megtörténik ugyan a küzdő kis- hivatalnokok körében néha, hogy egy-egy szokatlan drámai jelenet zaja töri meg szürke világuk egyhangúságát ; itt, amott eldőrren egy- egy pisztolylövés, mely véget vet az életterhet nem bíró ember küz- ködésének; de ezek fölött is hamar napirendre tér a rohanva élő emberiség. Valamivel hosszabb ideig csak azoknál az eseményeknél időz, mikor egy-egy szerencsétlen szürke ember kétségbeesésében összekuszálja az „enyém, tied, övé* fogalmát. Akkor azután erősen megdördül az ítélet szava. .Fizetett tolvajokkal vagyunk körülvéve!“

Mindezzel távolról sem akarjak menteni azokat, a bármilyen rosszü is díjazott kishivatalnokokat, kik akár egy kis könnyelműségből, akái kényszerhelyzetükben megfeledkez nek a becsületesség paragrafusairól, csupán azokra a körülményekre j azokra a helyzetekre akartunk rá mutatni, melyek a kisbivatalnokot ha igáját elbírja és kísérteteket le győzi, — valóságos heroszszá teszik;

Egy ilyen családos kisliivatalnol helyzetét részletesen ecsetelnünk fő lösleges. Előttünk vannak, előttün

a szinte emberfölötti lemondást, hogy I szegény szürke emberek most is — mikor a szocziális törekvések majdnem minden társadalmi osztálynál hullámokat vernek — türelemmel, megadással, a kötelességek erős tudatával, némán viselik sorsakat.

Iparkamaránk közgyűlése.

meghívó.

A gyűri kereskedelmi is iparkamara f. ivi junius hó 16-dn d. u. 2'It órakor a kamara tanácstermiben (Kirily-utcza 8. sz. II. tm.)

rendes közgyűlést

tart, melyre a milyen tisztelt kamarai tag urakat van szerencsim ezennel meghívni.

Győr, 1897. junius hó 8.

Jerffy Antal

elnök.

A napirend tárgyai között vannak :

A lovász-patonai ipartestület megalakítása. (A koresk. ügyi miniszter nr 20917. sz. leirata.)

Holiday létrán veszprémi müezBvS beadványa.

Keresk. és iparkamaránk közzétételei.

Esztergom megye építészeti hivatala pályázatot hirdet a bndapest- bécsi állami közút egyrészéoek hengereléshez szükséges hintő és fedő anyagok szállításának biztosítására.

A m. kir államvasutak debreczeni üzletvezetősége pályázatot hirdet az üzletvezetőség hivatalnokai részére szükséges egyenruhák, sapkák, nyak- ravalók, keztyük és karkötők szántására.

Érdeklődőknek felvilágosítással szolgál a

A lter. keresk. és iparkamara.

Azok a munkások, kik (a megszokást tekintve) semmivel sem vé- ; geznek terhesebb munkát és naponkint semmivel sem töltenek több órát a műhelyben, mint ők az irodában : lázonganak a bér csekélysége s a munkaidő sokasága miatt és a társadalom nagy része azt mondja, hogy azoknak a munkásoknak igazuk van. Az érező és gondolkozó emberek nagy tömege rokonszenvez azokkal a munkáselemekkel, melyek a tőke és munka közti aránytalanságot hangoztatják és ennek az aránytalanságnak megszüntetésére töreked uek.

élnek ők mindnyájan. Csak meg kell azt figyelni, hogy földig emeljük kalapunkat ezek előtt, amiért megmaradnak tisztességes, becsületes emberekül.

Velük szemben van talán leginkább igaza Petőfink mondásának, hogy „tiszteljétek a közkatonákat !* Sajnos azonban, hogy nekik ebből a tiszteletből sem igen jutt több, mint az anyagi javadalmazásból.

Pedig illő és méltányos volna, ba az irányadó körök egyszer már reájuk is fordítanák figyelőtöket valamivel több és melegebb érdeklődéssel és jutalmaznák meg, méltányolnák azt

A sertés vész terjedése

a megyében.

(Saját tudósítónktól.)

Veszprém, jun. 9.

Újabban felmerültek a mait héten a következő sertésvészesetek:

1. Pápán Berta Márton udvarában 9 darab sertés között,

2. Dabronyban 2 Ízben,

3. Veszprémben junius 4-én a heti piaczon Kovács József né két drb malaczot vásárolt Kan Jánosné vörösberényi lakostól, melyek vasárnapra elhullottak és a gyepmes€ TARCZA. 9

A feledéksayaég.

Alig akad ember, akit ne ért volna még egyszer-másszor az a bosszantó kellemetlenség, hogy emlékezőtehetsége éppen abban a pillanatban hagyta cserbe, amikor a legnagyobb szüksége volt rá. Mindnyájunkkal megesett már, hogy egy jó- ismerősünk neve egyszerre csak sehogysem akar az eszünkbe jutni. Egy szó, egy kifejezés, egy frázis, amint mondani szokás, a nyelvünkön fekszik, de onnan lehozni minden erőlködésünk daczára nem tudjuk. Sok szellemes pohárköszöntőnek és komolypolitikai dikeziónak, melyre verejtékes óbrázattal, nagy kinnal készült el a szegény szónok, vetett már korai és nem szándékolt derült véget ez a fatális fele- dékenység.

Az emlékezőtehetségnek ez a hibás működése, bár igen kellemetlen, beteges állapot következményének azért még nem nevezhető, mert csak pillanatokig tart és csak ritkán lepi meg az embert. Minden betegségnek ugyanis jellemző vonása az, bogy a vele járó kellemetlen állapot vagy sokáig tart, vagy legalább gyakran ismétlődik.

Ilyen értelemben már betegségnek tekinthető a feledékenységnek az a másik, gyakran észlelt alakja, mely a szónokok némelyikét nemcsak egyszermásszor, hanem mindannyiszor elfogja, valahányszor beszédet mondani próbál. Az üléstermek padján sűrűn láthatók hon- és városatyák, kik ebben a beteges állapotban leledzenek. A Mukányiak terjedelmes famíliájának ama derék tagjait, akik a „föl virradt végre a nagy nap hajnala* szép frázisán túl jutni még sohasem tudtak, nyilván a szónoklás terén tett keserű tapasztalatok kárhoztatják örökös mélységes hallgatásra. A feledékenység eme mártírjainak némi vigasztalására szolgálhat az a tudat, hogy nagy Napóleonnak is gyönge oldala volt a szónoklás. A krónika azt jegyezte föl róla, hogy mindig belesült, valahányszor nyilvánosan beszélni akart. A első pár mondat után emlékezetének minden megfeszítése mellet sem tudott többé megtalálni.

A feledékenységéek ilyen rendszeres jelentkezése már beteges állapotra vezethető vissza. A betegség jellegzetes vonásait azonban még nagyobb mértékben viseli magán a feledékenységnek egy harmadik alakja, melyet egy bécsi professzor észlelt legújabban egyik betegén, 8 mely az előbbi kettőtől abban különbözik, hogy i állandóan gyötri a beteget.

Az emlékezőtehetség gyöngeségének ezen alakjánál a legszembeötlőbb tünet az, hogy a beteg sehogysem tudja gondolatait egy pontra kouczentrálni. Gondolkodásának tárgyát abszolúte nem képes rögzíteni, az minduntalan elillan s helyét egy olyan tárgy foglalja el, mely éppen véletlenül hatolt be látó, halló vagy vala - melyik más érzékére. A gondolatok gyorsan kergetik egymást, bogy egyik is mélyebb nyomot hagyott volna, olyanok akárcsak a folyó elsimuló hullámai vagy a kaleidoszkóp nyomtalanul eltfluő képei. A beteg ennek következtében az előtte fekvő könyvből egész lapokat olvas végig anélkül, hogy az olvasott dolgokról a legcsekélyebb fogalma lenne.

Ha baját elpanaszolja, egészen normálisan beszól és szabatosan írja le betegségének egyes tüneteit. Amint azonban beszé dének folyamát valami kérdéssel hirtelen megszakítjuk, a beteg egyszerre elfelejti mindazt, amit éppen az imént mondott s a hozzá intézett kérdésre sem tud felelni, mert annak értelmét felfogni abszolúte nem képes. Egy hirtelen kérdéssel, merev rátekintéssel az ilyen beteget nemcsak emlékezetének egész tárházától lehet egyszerre megfosztani, hanem uj benyomások fölvételére is képtelenné lehet tenni. Az emlékezőtehetség hiányossága ilyen pillanatokban olyan nagymérvű, hogy a beteg sokszor nem csak azokat a dolgokat felejti el tökéletesen, amiket csak az imént elmondott, hanem elfelejti még az évszázadot is, amelyben él, az ulczát amelyben lakik, sőt még a saját nevére sem tud visszaemlékezni.

E mellett a beteg teljes tudatában van sajátságos állapotának. Meglátszik egész magatartásán, a nyugtalanságán, az izgatottságán, mennyi kiút okoz neki s morálisan mennyire deprimálja ez a kétségbeejtő állapot. Helyzetének elvisel hete lanságét fokozza még a szégyen érzése is amely elfogja azért, mert a szellemi korlátoltságnak képét nyújtja, holott, jól tudja,

hogy baja máshonnan ered s intelligen- cziaja teljesen ép. Ha egy darab ideig nyugtot engedünk neki s emlékezetének a rendes mederbe terelésénél segítségére vagyunk, csakhamar helyreáll a beteg normális agyműködése mindaddig, mig valamilyen véletlen behajtás újra ki nem zökkenti a rendes kerékvágásból.

Az emlékezőtehetség ezen most először észlelt betegsége, melyet uz emlékesőtehetség makranezosságának lehetne nevezni, lényegessen különbözik a fele- dékenységnek eddig ismert alakjaitól Eddig, ugyanis az emlékezőtehetségnek, eltekintve amaz esetektől, amelyeknél ez a baj uz agynak veleszületett rendetleneségének a következménye, három okát ismerték.

Az első ok az agy szürke kéregállományának : a gondolkodás szervének anatómiai elváltozása, amely agy gutánál, terjedő hüdéses butaságnál (paralysis progressiva) és kiaebb-nagyóbb mértékben minden öreg embernél be szokott következni. Az agygutánál a megrepedt érből kiömlő vér nyomást gyakorol az agyra s elforrasztja szürke kérgének egy részét, eme sorvadásnak a következménye az emlékezőtehetség gyöngülése vagy teljes megszűnése. A terjedő hüdéses butaságnál az agykéreg ellágyulása következtében fejlődik ki az emlékezőtehetségnek fokozatos rosszabbodása. Végül az a feledékenység mely az előrehaladott kornak egyik kellemetlen attribútuma, az egyvelő szenilis sorvadásának az eredménye. Mindezen esetok Den tehát az agy velő boneztani elváltozása, beteges elfajulása idézi elő az emlékezés gyüngülést.

Ezen anatómiai feledékeny seggel szemben áll a pszihikai feledékenység, melynek okát az agy velőnek nem az anatomui elváltozása, hanem a működési rendellenessége képezi. Az epilepsziában, melankóliában szenvedők abszolúte semmit sem tudnak azokról, amiket betegségük egyes rohamai alatt elkövettek. A szomnambulisz- tikus és hipnotikus álomba merültek felébredésük után teljesen elveszítik amaz eseményeknek emlékét, a melyek velők alvó állapotukban történtek.

Az emlékezőtehetség korlátoltságának harmadik alakja (a traumatikus feledé- keuység, mely akkor szokott kifejlődni, ha az agyvelőt valami rázkódás vagy sérülés éri. Ilyen alakú feledékenység az agyra mért heves ütések, magasból való

leesések s ezekhez hasonló erőmüvi behatások után szoktak fellépni. Sajátságos jelensége a feledékenység emez alakjának az, hogy rendszerint csak a legutóbb szerzett benyomások szoktak az emlékezetből elillanni. Szerencsétlenül járt turistáknál, kik magas hegyekről estek le, gyakran észlelhető, hogy helyreállításuk után mindazokról a dolgokról, melyek lezuhanásuk alatt és közvetlenül előtte meg utána velők történtek, mit sem tudnak.

A feledékenységnek ezt a három alakját: az anatómiai, a pszihikai és a traumatikus feledékenységet ismerték eddig.

Az emlékezőtehetség makraaczosságát, a feledékenységnek előbb leirt alakját ezeknek egyikéhez sem lehet sorolni. Ez egy egészen különálló betegség, melynek okát és keletkezési módját a bécsi professzor, aki először észlelte, a következőképpen igyekszik megmagyarázni.

Az emlékezés létrejöttét úgy kell képzelni, hogy csak az ingerületek, melyek a bang, a fény, a hő, a nyomás behatására a megfelelő érzékszervek idegeiben keletkeztek s ezen idegek által a központi végállomáshoz: az agy szürke állományához vitettek, ebben bizonyos elváltozást hoznak létre. Az ingerületek mintegy impregnálják magukat az agyvelőbe épp úgy, mint ahogy az a fotográfiánál vagy a fonográfnál történik. A fény hullámai a fotográfia érzékeny lemezébe vésik be a magukat. A fonográf sztaniollemezét a hang hullámai egy közönséges drót segítségével Írják tele. Hogy a fény és a hang hullámai épp olyan változást hoznak létre az agyve- lőkéregben, az annálinkább föltehető, mert ez utóbbi sokkal finomabb szerkezetű és sokkal tökéletesebben funkczionál, mint azok a hozzá képest durván összeszerj kesztett gépek.

Egészséges agyvelőben ezek az ingerületek oly erősen tapednak az agy kéreghez, hogy csak nagy nehezen távoznak ismét el onnan. Ulyan agyvelő azonban, mely túlságos szellemi megerőltetés következtében kimerült, az idegek által hozzávezetett ingerületeket csak lazán tudja magához kötni. Minden újabb izgalom az agy velő kérgéhez csak felületesen hozzótapad, a régibb ingerületet ismét fölszabadítja, lázért veszíti el olyan könnyen az ilyen kimerült agyveléjü ember a régebben szerzett benyomásoknak az emlékezeti képét.

jtíiz volna magyarázata az emlékezőtehetség makranezosságának, mely betegség különben leginkább az olyan embereknél szokott kifejlődni, akik szellemi munkával tartósan megerőltetik az agyvelejűket. A, baj sem annyira veszélyes, mint inkább kellemetlen, s úgy gyógyul meg a legkönnyebben, ba az, aki benne szenved, egyidÖre tartózkodik minden szellemi munkától, s valami csendes félreeső vidéken tétlenségben tölti napjait.

6. 8.

A rendek keletkezése Magyarországon.

Midőn őseink a kilenczedik század vége felé őshazájukat elhagyták és délnyugot felé vonultak, hét törzsre voltak oszolva, amelyek közös fejedelem nélkül egymással csak laza kapcsolatban álltak. De többszörös szerencsétlenség, valamint egy állandó haza meghódításának fontos föladata késztotte őket arra, hogy egyesüljenek, és hogy egy közös fejedelmet válasszanak. Ezen egyesülés által alakult a magyarság egységes nemzetté és miután hazát szerzett, megalakitá a magyar államot.

De a dolgok ezen uj rendje által nem változtak meg teljesen az addigi viszonyok, hanem föutartották magukat az egész vezéri korszak alatt. A magyarok ugyanis törzsenkint foglaltak helyet az uj haza területén és a törzsfők a törzs- beli családok előkelőivel azután is közös- tanácsbaa intézték el a törzsekhez tartozó ügyeket. Osztály külömbség még akkor nem volt, a magyarok mindannyian egyenlően szabadok voltak. Nem tagadható azonban, bogy a személyes érdem és az előkelőbb családok iránti örökölt tisztelet, egyeseknek mégis nagyobb tekintélyt és befolyást biztosítottak. A szabadokon kívül foglalt még helyet a szolgák osztálya, mely azokból állott, kiket a magyarok hadjárataikon foglyokul ejtettek.

A magyarokon kívül még egyenlő szabadságban részesültek azon idegen népek is, akik velük egyidöben itt letelepedtek: de még az itt talált népek sem vettettek teljesen szolgaságra, ha önként meghódoltak — habár a hódítókkal nem részesültek is egyenlő szabadságban.

A rendek kifejlődése a kereszténységgel és királysággal tfeszi kezdetét; mindkettő átalakító befolyást gyakorolt a nemzetre.

A királyság ugyanis magával hozta a törzsszer kezet felbomlását, a mi a fejedelem hatalmát növelte és a nemzet egységét erösbitette. A törzsszerkezet felbomlása folytán a törzsbirtokok is fölosztattak, a mi természetesen nem egyenlő mérték szerint történt; amennyiben egyes előkelőbb családok nagyobb földbirtokokat nyertek és igy gazdagságuk folytán csakhamar a kisebb birtoka szabadok fölé emelkedtek. Egyes családoknak az emelkedését még elősegité azon körülmény is, bogy a királyok a törzsfok helyébe tisztviselőket neveztek ki, akik a meglevő földbirtokaikhoz még tetemes jószágokat nyertek és igy vettetett meg alapja a szabadok azon osztályának, amelyből később a főnemesi rend fejlődött ki.

A kereszténység fölvételével és terjedésével a keresztény papság és különösen a főpapok kiváló állást foglaltak el az ország honpolgárai között, később pedig egy külön országos rendet is képeztek.

A Szt. István által létesített várszerkezettel kapcsolatban léteztek még oly néposztályok is melyek nem élvezlek ugyan teljes szabadságot, de a szolgák osztályába sem tartoztak. Ezek közé tartoztak elsősorban a várkatonák, kik a várjószágokból azon kötelezettség mellett nyertek földeket, hogy a várat és a királyt állandóan fegyverrel szolgálják. Ezeknél elsőbbrendü volt a várnép, mely szintén a várjószagokon lakott és a mely a vár szükségletére fuvarozási és erődi- tési munkálatokat teljesített, terményének felét pedig a várispán és a király részére adóba tartozott fizetni.

Szintén a várszerkezettel összeköttetésben keletkezett egy uj néposztály, a polgárság. A várak szomszédságában ugyanis számosán telepedtek le, főleg iparosok, a kik a vár és vidékének lakossága részére rubanemüeket, »fegyvereket és egyébb szükséges eszközöket készítettek, amiért ezek hasznos ipari tevékenységükért különféle kiváltságokban részesültek.

Az elszámlált részint telje?, részint korlátolt szabadságban élő osztályokon kívül volt még a szolgai osztály is, mely a királyok, főpapok és földesurak bír to«