Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-06-05 / 23. szám

Veszprém, 1897; Magjaién. Bladen uenWtee. A lap ára: Égé» évre 19 koron». Fél évre 6 korona Segyedévre 3 korona. Egyes ssém éra 30 61. Kapható Siemerejr J. is Ilerczeg Le urak üzleteiben. KIADÓHIVATAL: Szabadi utcza 514. ■*« XVII. évfolyam. 23. szám. Szombat, jnn. 5. Szerkesztői iroda: Veszprém Saab adi-utca a 614. na Hliaetéselc : (i hathasábos petitsor vág) annak tere) Az első oldalon . • ao fillér. A a-ik a a-ikoldalon tó fillér. A 4-ik oldalon . . . iá fillér A nyiltérben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér A Balaton-ivad elején. Vesiprőm, jun. 5. A pünkösdi ünnepek alatt meg­nyitnak az összes balatoni fürdőte­lepek. Nevezetes momentum ez, nemcsak gazdasági kulturális, — de mi fő, társadalmi szempontból is. Mert tényleg úgy áll a dolog, hogy mig azelőtt a magyar elite- közönség nyaranta a külföldön adott egymásnak találkát, ma úgy a fő­nemesség, a főpapság, mint a nem­zeti középosztály, a tisztviselők, ke­reskedők és jobbmódu iparosok a Balaton tő fürdőiben gyűlnek össze, barátságos pihenő — üdülő rendez­vous-«. Ezelőtt 10 évvel még csak szép álom, eszmény volt a Balatonkultusz. Ma már teljes pompájában virul az ország e kincses édene. Akkoron Bfüred volt az egyetlen fürdő Közép- Európa e legnagyobb gyógytaván, ma már egész légiója a testvér fürdőknek munkál Balatonfüred metropolissal együtt a Balatonkul túsz gyönyörű nemzeti eszményén : Balaton Almádi, Siófok, Kenese, Föld vár, Boglár, Lelle, Szemes, Balaton- Berény, Fonyód, Keszthely, Meszes györk, Badacsony, Fülöp, Szepezd és Alsó-Örs. Mindanyia egyszerű szőllőhegy- község volt ezelőtt, mig a phyloxera nem jött a Balatonkultusz segítsé­gére, mely letarolván a borágas szőllőket — reákényszeritette a szá zadok óta .lomhán-gyáván« itt patópáloskodó parti lakosságot, hogy ismét fürdőkultuszra emeljék Európa e legszebb és legnagyobb gyógy- tavát — mint ahogy azt 2000 év előtt a rómaiak oly nagy pompával kultiválták. A phyloxera tényleg elpusztított itt a Balatonpartokon 20 ezer hold- nyi szőllőt s milliókra menő kárt okozott ezzel a nemzet gazdaságá­ban. De e rettentő veszteség csak momentán csapás -volt surint Sedan után Francziaország csakhamar ki­heverte az 5 milliárdnyi hadisarezot; a Balatonvidék is, alig 10 év alatt immár jóformán túlesett a roppant válságon. Az egyetlen nagy parti város, Veszprém sínyli még mindig a szőllőkultura pusztulását, de ha így fejlődik a Balatonkultusz, mint az utóbbi évek alatt — úgy ez az ősrégi s jobbsorsra érdemes város is mielőbb régi erejéhez jut. S e nagy munkára, e rapid fejlő­désre, a testvérfurdők e lázas munkás­ságára Balatonfüred, az .édest ma- gyár tenger gyönyörű Metropolisa adta meg az avisot. A mostani lel­kes főapátja, a tulajdonos Benczés­rendnek, Fehér Ipoly belátta e nagy nemzeti eszmény horderejét s száz- ezerek befektetésével a világfűrdók egyik legszebbjévé varázsolta át ások évtizeden át alig kultivált Füredet. Az o nemes intentióit melengetik s propagálják egész lelkűkkel s ere- I jükkel Lingl Valérián kormányzó és a fáradatlan főfelügyelő Écsy József s elmondhatni, hogy ami igényt tá­maszthatni egy modern előkelő fürdő­vállalat ellenében, a közegézségügy és comfort, valamint a soliditás dol­gában, az Füreden, az ő aegis ük alatt mi kivánui valót sem hagy fenn. Lehet ott nagyúri életet élni s lehet élni ép oly egyszerűen is, mint otthon a család körében. S a czélt, az egészség propagálását eléri mindkét utón ; hisz Füred védettsége, a tó vizes levegője által megtisztult tel­jes ózona egyaránt üditőleg hat a megviselt, fáradt testszervezetre. Mikor Siófok kezdett fejleni, sokan azt mondták, hogy az mégis nagy kárára lesz Fürednek. Ellenkezőleg ! Siófok a Balaton kapujává lett s nincs az az ideutazó turista egy sem, ki Fürredre át nem rándulna lega­lább egyszer-kétszer a szezon alatt. Siófok az ő nagyvilági luxusával szintén megtalálja az ő közönségét s aki a hullámverésnek barátja, no- hát annak pótolja a tengert Siófok fővényes tópartja. S ha majd 8 -10 év múlva elengedő árnyasak lesznek a fiatal fasorok s az árak is némileg leszállnak — akkor Siófok szintén egyike lesz a legkeresettebb bala- latoni fürdőknek. A legérdekesb jelenség a Balaton partjain azonban kétségkívül a gyö­nyörű öbölben fekvő s nagy he­gyekkel védett Balaton-Almádi fej­lődése. Ez, a Füredtől gőzhajón 1 óra alatt elérhető gyönyörű fürdő 12 év előtt még egyszerű szőlőtelep volt. Ma ott már 150-nél több villa és bér­ház fogadja be az ide évenkint mind nagyobb számban tóduló fürdőkö­zönséget úgy, hogy a főszezonban rendesen 600—800 bpesti, bécsi s külföldi vendég nyaral itt s oly kedves családias életet élnek, mintha mindig együtt lettek volna. Itt vannak arány­lag a legolcsóbb árak a vendéglők­ben — melyeket a fürdő igazgató­sága s a fürdő orvosa ellenőriz. A többi fürdők közzül főleg Föld­vár és Keszthely fejtenek ki még nagy munkásságot. Előbbit a Széch­enyi-gró fok, utóbbit a városi ható­ság propagálja s évenkint sok ezer­nyi befektetéssel kultiválják a für­dőket. Ilyen ma a Balaton partok képe, hol az országnak mondhatni összes intelligens turista-népe megfordul nyaranta — s ezzel mind nagyobb erőre segéli a nemzet egyik legszebb s legértékesebb eszményét — az egyezredéven át parlagon feledt szép Balaton-kultuszt 1 Kompolthy Tivadar. Veszprémi önkéntes tűzoltó-egyesület. MEGHÍVÓ. A veszprémi önkéntes tűzoltó-egye­sület 20 éves fennállása alkalmából 1897. évi junius hó 29 én az V., X. és XV. éves szolgálati éremkiosztással egybekötött zászlószentelési ünnepélyét tartja, mely ünnepélyre hazafias üdvöz­lettel van szerencsénk a t. közönséget tisztelettel meghívni. Veszprém, 1897. évi junius hó 1-én. A veszprémi ön­kéntes tüzoUő-egyesülel megbízásából: Dr. Ováry I-'erencz, főparancsnok. Pong rács Dániel, elnök. Johannidesz Dénes, segédtiszt. Blázy Imre, titkár. Az ünnepély sorrendje 1897 évi junius 29-én, kedden. 1. Reggel & órakor ébresztő, turaczk- lövésekkel éa tűzoltó zenekurrul. 2. Reg­gel 7, 9 és 11 árukor kivonulás a pálya- udvarhoz s az érkező vendégek fogadása. — Bevonulás. 3. Délelőtt 10 órakor fel­vonulás a kegyesrendiek templomába 8 ott Ouuepi szent mise és a zászló ünnepélyes f-'lszeutelése. 4. Fél 11 órakor díszköz­gyűlés a városházán s a szolgálati érmek kiosztása. 5. 11 órakor a vármegyei szö­vetség küzgyflése a városházán. 6. Délu­tán fel 1 ómkor társas ebéd Z<ák József helyiségeiben. — (Egy teríték ára 1 frt 20 kr. 4 fogás és felliter bor.) 7. Délután 4 órakor a veszprémi önkéntes IQzoItó- egyesület diszgyakorlata, utána támadás egy kijelelendő épületre. 8. Este 7 órakor táncziuulatság a Bstekints-kerben. — Be- léptidij 1 korona. Vidéki tűzoltók nem fizetnek. jövő évi költségvetés megállapítása. 7. A Veszprém vármegye tűzrendészen álla­potára vonatkozó tflzfelflgyelői jelentések tárgyalása. 8. A segélyalapból kiutalandó összegek fölötti határozat hozatul. 9. A zirczi járás részére tűzfal ügyelő válasz­tása. 10. Időközben beérkezett indítvá­nyok tárgyalása. 11. A legközelebbi köz­gyűlés helyének és idejének meghatá­rozása. Megjegyzés : A veszprémvármegyei tű­zoltó-szövetség alapszabályai 10 §-ának a.) és c.) pontjai értelmében minden tag- egyesület fel van jogosítva magát több tag által is képviseltetni, de a közgyű­lésen csak egy, a megbízó levéllel ellá­tott képviselő szavazhat. — A szövetség közgyűlését a veszprémi önk. tűzoltó-egye­sületnek zászló-felavatással összekötött is­teni tisztelete éa érem kiosztással kap­csolatos disz ülése előzi meg. A szövet­ség közgyűlését társas ebéd követi. Dél­után 4 órakor a veszprémi önk. tűzoltó egyesület iskolagyakorlatot és jelképes tflztámadást, ennek befejeztével népűn nepélyt. rendez. Ezen ünnepélyeken és gyakorlatokon a tagegyesületek képvise­lői egyenruhában, vagy karszalaggal el látva szabadon vehetnek részt. A társas ebéden pedig csak azok vehetnek részt kik ebbeli szándékukat alulírott elnök­séggel előre tudatják. Veszprém, 1897. évi május hó 28. Blázy Imre Dr. Óvári Ferencz szövetségi főjegyző. ügy vetető elnök. fel a tanfolyam ügyét s az ő kez­deményezése volt, hogy máj. 31-én hallgatók Almádiba rándultak, ott Véghely, Fekete, Sáner és Súly- féle telepeket megtekintették, mely ntóbbi helyen a kirándulók gazdag ozsounában részesültek. A kirándu­lás nagyon tanulságos volt s a tan­folyam hallgatói mindazt a termé­szetben, a gyakorlatban látták, mit két hétig elméletben tanultak, s a telepek miuta kezelése, az elért ered­mény meglepő volt Szerdán délelőtt a felügyelő urak és hallgatók, az együtt töltött ked­ves napok emlékéül lefénybépeztet- ték magukat, a aztán egy kedélyes bucsuebéd után .Isten hozzádot" mondtak egymásnak, abban az édes reményben, hogy oct. 11-én, a tan folyam második ciklusa első uapján ismét találkozni fognak. Yeszprémíármegyei tflzoltó-szőyetség. MEGHÍVÁS! A veszprémvármegyei tűzoltó-szövet­ség f. évi junius hó 29-én d. e. 11 órakor Veszprémben, a városháza ta­nácstermében rendes évi közgyűlését tartja, mélyre a szövetség összes vá­lasztmányi tagjai és tagegyesületei s a tűzoltó intézmény iránt érdeklődők ezennel tisztelettel meghivatnak. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. A múlt évi közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. 3. A közgyűlés jegyzőköny­vének hitelesítésére 3 igazolt képviselő felkérése. 4. Jelentés a szövetség egy ótí működéséről. 5. A pénztári számadá­sok megvizsgálására kiküldött számvizs­gáló bizottság jelentése s a pénztáros részére a felmentvény megadása. 6. A Szóló és borászati tanfolyam Veszprémben. (Saját tudósítónktól.) Veszprém, jun. 4. A n. m. földmivelésügyi miniszter által rendezett szőlő és borgazdasági tanfolyam első cziklusa f. hó 3-án végződött be Veszprémben. A tanfolyambad, melynek vezetőj Bernhard Rezső volt, résztvettek kővetkező tanítók; Tima Lajos Devecser, Ágoston Lajos Pátka, Ober János Kisjeuö, Bereczky Géza Ménes hely, Nagy Dénes Vilonya, Bott Miklós Vámos, Dombi Péter Dob Süke László Tenyö, Rechnitzer Ká roly Nagybaráti, Bangba Ernő Kis­baráti, Szirmai Antal Nyul, Kropf Ferencz Fáész, László Géza So- 'lyó- vásárbely. Azonkívül Ntisz. Szenes Imre papkeszi-i lelkész és Császár Mariska k. a. Hidvégrnl. A tanfolyam minden tekintetben sikerült. Bernhard tanár ur értelmes, mindeu körülményre kiterjedő elő­adása, kedves, lekötelező modora a hallgatókra a legkedvezőbb benyo­mást tette s a hallgatók becsülését és szeretetét számára biztosította. De nagyérdeme van a tanfolyam sikerében Nagy Iván gazd. egy. igaz­gatónak is, ki minden alkalmat fel­használt arra, hogy a hallgatók magukat jól érezzék, a felesleges ki­adásoktól megmeneküljenek. Nsgs. Reé Jenő ur is melegen karolta ír ©• A sajtószabadsá Veszprém, 1897. jan. 4. A magyar közvélemény forrong és nyugtalankodik. Mióta az igaz- ságügyminiszter letette volt a t. ház asztalára az esküdtszékről és a büntető perrendtartásról szóló isme­retes törvényjavaslat >t., a"nak egy­két paragrafusaiban sokan veszé­lyeztetettnek látjáx a sajtó szabad­ságát, mely egyszersmind a közsza­badság egyik legféltettebb biztositéka. Igen természetes tehát, hogy széles­körű agitáczió folyik a szabadsajtó hatályos védelmezése érdekében. A parlamentben s a parlamenten kí­vül, kivált az újságok hasábjaibau, a komoly vita mind nagyobb ará­nyokat ölt; e mellett nem hiány­zanak sem | népgyülések, sem az egyetemi polgárok tüntetései, bár ezek a bölcs rendőrség túl éber köz­belépése által egyelőre az egyetemi helyiségek falai közé szoritattak. A sajtó, a czivilizáczió és felvi­lágosodásnak eme legerősebb esz­köze, mióta kiküzdte szabadságát, világhatalommá nótt. És valamint hajdanta az oppressió korszakában egyik autokrata a hadseregével se­gítette a másikat, ha ennek leigá- zott népei az elnyomatás ellen zu golódni mertek s emberi jogaikat kissé hangosabban reklamálták, úgy a szabad világsajtó most siet segít­ségére minden népnek és minden ÍDstitucziónak, melyben szabadsága veszélyben forog és elfojtással te- nyegettetik. És bár nagy hatalmi állását nem ágyuk és szuronyok ál­tal érvényesíti, mert katonái csak a nyomtatott betűk, vezérei pedig az ész, a ielvilágosultság és feleba­ráti szeretet; a szabadsajtó a gálád reakezió elleni küzdelméből rende­sen mint győztes kerül ki. Számol­nak is vele a sötétség hatalmai, a mennyiben támadásaikat az egyéni és a közszabadság ellen többé már csak burkoltan, kellő óvatossággal leplezve merik intézni, abban a (rendszerint biti) reményben, hogy ilyformán si­kerül nékik kijátszani a közszabad­ság őréül felállított szabadsajtónak folyton résen álló éberségét. De a saj ő, mióta szabadságával a közjóiét szolgálatában áll, ismeri' és híven teljesíti kötelességét Ott áll a sánezokon folyton harcira ké­szen. Nem adja ki kezéből a fegy­vert, nem teszi le a vértet egy pil­lanatra sem, uehogy az ellenség meg­lephesse és rajta üthessen. Nem en­gedi jogainak csorbítását, nem is engedheti, mert ha sikeres működé­sének csak egyetlen biztositékát is adná fel, nemcsak saját magát kivé­gezné, hanem hűtlenné vállna ma­gasztos missiójához, és nyomorult pártütőként árulná el azt, kit utolsó leheletig szolgálnia szent köteles- I sége: a kózszabadságot. Igaz, hogy a fegyver, mely a sza­badsajtó kezébe van adva, éles, sőt kétélű. A betű is ölhet. Egy köny- nyelmüeu, egy roszakaratulag ki­mondott szó összetiporhatjaaz egyént, megfoszthatja becsületétől, tönkre­teheti családja boldogságát De csak látszólag. Mert akit igazságtalanul sújtott haragjával, az ártatlant nem öli meg csapása. Sebei nem vérze­nek valóban, gyógyításuk körül íá- rudoz ugyanazon sajtó, mely az igazságszolgáltatás ítéletét közhírré teszi és ezáltal saját részéről is igazságos elégtétellel szolgál a meg- sértettnek. És ez helyesen van úgy. A sza­badsajtó, mint a szabad, és meg- vesztegethetleu közvélemény hü tükre bizonyos tekintetben felette áll a törvénynek. Mert mi a törvény ? A közvélemény által felállított regula- tiva, megjegeczesedett ítélet, mely az emberi ténykedést bizonyos szük­ségesnek érzett határok közé szo­rítja. De az emberi élet változatos és kiszámithatlan formái között az egyéni ténykedések, valamint a tár­sadalmi szükségletek, gokkal több és gyorsabb változáson esnek ke­resztül, mint a nehézkes apparátus­sal felállított törvény. A közvéle­mény nézete azokkal szemben is jóval gyakrabban, iába esetről-esetre változik és nem bírhat az állandóság ama jellegével, mely a kodifikált tár­sadalmi felfogásuak még akkor is Írott, malaszt életét kölcsönzi, mi­kor anDak lelke a közérzülettől ta­€ TÁRCZA. » Költői le-vél. — Lóczy Lajoshoz, egy balatoni tájkép meg­küldése alkalmából. — Nagyságos jó uram I Megkaptam a képet. Nem tudok in verset írni olyan szépet. Amely méltó volna. Amely méltó lenne Az in mélységes-mély Nagy köszönetemri t . . . Elmerengek rajta ; Előttem a partok, Melyeket telkemmel Átölelve tartok. Szerelemről suttog Itt a fürtös hullám, Hús árnyu bereknek Dús lombja borul rám. Ringató keblére Vesz egy tündér álom; S a múltak virányát Ismét sorba járom. Beszédes itt minden Kis virágnak ajka-, — Hiszen hulló könyem Harmata csüng rajta. Balatoni tájak 1 Balatoni partok / Titeket imádlak. Hozzátok sóhajtok, Ha szivem — a kínok Éles karma ássa: Itt lel pihenőre. Itt van gyógyulása. Iratos balzsam itt Minden fübe-fába. Az omló göröngybe, A kemény sziklába, A vándor szellővel Csókolódzó habban . . Sebeket hegesztő Gyógyerő van abban. — Ki a csalódások Bürök kelyhit issza I Brre vegye útját, Ide térjen vissza, Észrevítlen-tova Röppen itt a bánat: S a remény galambja Fészket rak magának, . . . Elnézem sokáig Nézem ezt a képet-, — Kit balsors haragja Úgy megzúzott, tépett. — Felejtem, le ejtem E bus élet terhit . . . Gondolatim szállnak, Múlt a páros gerlék, Egyik ingó galyról — Másik ingó galyra . . 6' születik az ének : Dal csattog — a dalra. ISgy. május ji. SOÓS LAJOS. Egy mentő gondolat. (Amerikai történet.) Vogyonom romjait mint vándor gyógy­szerész az északamerikai rónaság egyik néger városkájában vesztettem el. Távirati­lag tudattam balsorsomat P. newyorki | gyógyazerkereskedővel, mert ő volt a szál- t litóm s pár száz dollárral tartoztam neki. Ne higyje, hogy pénzt szedtem össze és ke­reket oldottam vele. Aztán még két-bárom napig maradtam a városkában s uj terveket kövácsoltam. Már éppen csomagolni kezdtem, hogy elu­tazzam, pénz nélkül, természetesen az apos­tolok lován, mikor egy hosszú, száraz, nyú­zott képű alak, fehér köcsögkalappal & fe­jén rontott be hozzám minden kopogtatás nélkül és kikapta kezemből az egyetlen bőröndömet, melyben minden parányisága mellett egypár darab vasalt fehérnemű minden vagyonom volt. — £1 a kézzel, uram! Ez az én bő­röndöm 1 — Csak az esetben, ha visszaadom önnek. | — üiZ a felhatalmazás! Nézzen ide. Ön ötszáz dollárral tartozik P. newyorki gyógyszerkereskedőnek. Ezt meg kell ön- | nek fizetni. — Nem tudnám miből. — És ennek mégis meg kell lenni, olyan bizonyosan, mint a hogy Sutlewan ügyvéd a nevem. — A kis bőröndben alig talál ön tíz dollár értéket s azon kívül nincsen sem­mim. — Az pech, mindenesetre nagy pech. De azért ne essék kétségbe. Az én ügy­feleimnek minden áron meg kell kapniok a maguk pénzét. Ön mindaddig itt marad velem, mig a tartozását meg nem keresi. — Mit!? Ön is itt marad velem? az szép mulatság lesz. Három évig szedheti be a keresetemet, mig megkapja az Ötszáz dollárt. Csak bizza én rám a dolgot. Holnap megint eljövök. Addig kiszámítom az ösz- szes költségeket és azonkívül a tartozás­hoz írjuk az én napidijaimat és ez ügyben tett egyéb kiadásaimat. — Akkor szépen járok. — Vegye vissza a bőrőndjét. De sem­miesetre se távozzék holnap estig a vá­rosból, különben nagy kellemetlenségnek teszi ki magát. Sutlewan ügyvéd távozott és én meg­vető mosollyal néztem utána. — Mit tudsz te szegény? Te visszaadod az ingeimet. Valóban egy agyafúrt európai ügyvéd egészen másképen biztosította volna magát. Ez utón egy fillért sem fog tőlem kapui. Mig igy gondolkoztam, két szurokfekete férfi lépett a szobámba. Mint bálbizottság jöttek hozzám és es­tére egy általuk rendezett tánezmuleteágrn hívtak meg. Csaknem udvariatlanul fogadtam őket. Kinek volna kedve ilyenkor tánczolni. De mégis meggondoltam a dolgot, hogy elmegyek mivel nem voltam soha néger­bálon. Minek a két bizottsági tag nagyon örült. A legmulatságosabb bálok Amerikában mindenesetre a néger tánczaml&tságok. Különösen sehol sem szeretik a színes nőket. Ezt ők maguk is nagyon jól tudják. Szidalomnak tartják, ha valaki a színüket említi. Különösen a „néger* szót nem sza­bad előttük kiejteni, mert ez nemcsak feke­tét, de rabszolgát is jelent. A négerek, úgy férfiak, mint nők, álta­lában jószivüek, szolgálatkészek, önzetle­nek, bár kissé pulyk&mérgüek : de hamar kibékülnek és rendkívül ritkán boszuállók. A fekete telivér négeruők majdnem ki­vétel nélkül rajongnak a fehér színért s a világ minden kincséért nem adnák, ba fehérbőrű hölgyekké alakulhatnának át. Már mindenféle csodaszerekkel fölül­tették őket számtalanszor, de mindamel­lett újból nagyon könnyen lépre men­nek, mert valamelyik jövendőmondó­juk megjövendölte nekik egyszer, hogy rövid idő alatt szert fognak feltalálni a bőr színének tetszés szerinti megváltoz­tatására. A bálon nagyon jól éreztem magamat, bár rajtam kívül egyetlen fehér sem volt ottan. Kézről-kézre adtak és mindegyik­kel tánczolnom kellett. A szünetek alatt öt-hat fekete hölgy csimpeszkedett a karomba és a vacsorá­nál félholtra kellett magamat ennem. Nem tudtam, mit képzeljek erről a tul- áradozó szívélyességről. Mikor reggel felé búcsút vettem a báli közönségtől, mindnyájan hozzám ro­hantak és boldognak érezte magát min­degyik, a ki kezet szoríthatott velem, s azt az ígéretet vette tőlem, hogy más­nap meglátogatom. Tele tömték minden zsebemet meghí­vásokkal és a kinél nem volt névjegy, vagy egy darab papír, a kézelőmre irta fel a nevét és lakezimét. Végre türelmet vesztve, kissé harago­san kérdeztem az egyik rendezőtől, mi­ért csinálnak velem ilyen nagy feltűnést? — Oh aram, ezt ön nagyon is meg­érdemli, hiszen ön ritka nagy ember ! — Micsoda nagy ember? Hiszen alig vagyokaaöt láb. — Ön osztotta szét eme nagyszerű hirdetést ? — Micsoda' hirdetést? — Hát nem ön Kárpáthegyi gyógy­szerész ? — Igen, az én vagyok. — Kikaptam a hirdetést, melyet az orrom alá tartott, a kezéből s legna­gyobb csodálkozásomra ezt olvastam a rózsaszínű czéduláról: „Az én többsincs-8zappanom, utasítá­som szigorú követése mellett, a legfeke­tébb emberi bőrt nyolc« nap alatt fe­hérré változtatja.* Nem szóltam senkinek egy szót sem. Haza rohantam. Ott már Su'lt-wan ügy­véd várakozott rám, s nyájasan mo­solygott. — Ön adta ki ezt a hirdetést az én nevemben? Interpellál vara legott az ügy­védet. — Igen. Tüstént itt lesznek a vevők 8 a legutolsó csomagig eladjuk a csoda­szerünket. — Igen, de ez a szer nem fogja fe­hérre mosni a szerecseneket. — Persze, hogy nem! De azért mé­gis venni] fogják. Mig a bunezfutság kiderül, ön már rég kifizette minden adósságát s a megmaradó pár száz dol­lárral begyen völgyön túl lesz. így ekzekválnak az amerikai ügyvédek. Egy szabadságharezos jegyzeteiből. 1849. márcs. 16. Fürednél álltam a Tisza partján. Előt­tem Füred feküdt, s Füredben a Józea Gyuri vakolatlan házai Megjövendölte Barnái Gazsi, hogy ezen ház csak gyűri halála után fog bevakoltatni. Jóssá Gyuri meghalt, a ház vakolatlan nézett ko­porsójára alkotójának s csak későbben részesült azon szerencsében, hogy a per­petuus in Füred sírboltját febér mezben szemlélhesse. Bernét Gazsinál csak egyet­len jobb próféta van hazánkban, a Ma- yerbeer prófétája. A mint mondám előt­tem Füred feküdt — hátamnál az oszt­rák tábor. — Életemben most jutott elősször eszembe, hogy az ember halandó. Bár már legalább az is eszembe jutott volna, hogy az ember feltámad. De mi­kor az ember folyóparton áll s hátul tábor fenyegeti, a folyón pedig hid, vagy más átmenet nincsen, efféle apró­ságot könnyen felejt. Borzadás futott végig idegeimen, a mint rá gondoltam, hogy a Tiszába fulasztanak. Vízben hal­nom meg, ki emlékezetet haladó idők óta tisztán borral éltem. Szörnyű 1 Ret­tenetes í — A táoor mozogni kezdett, mozognom kellett nekem is, még pedig ellenkező irányban. — Hozzám mintegy ezer lépésnyire gödör volt a földbe vájva. E gödörbe feküdtem, éppen mint a ha­lott, hassal az ég felé vizirányosan. Sze­reti az ember nézdelni azon házat, melybe nemsokára költöznie kell. Hogy halálom után az égbe megyek, kétszer kettő négy volt, mintán Írva vagyon: .Boldogok, kik hábornságot szenvednek, mert övék a‘mennyek országa. ,A mennyek országa pedig csak nz ég lehet. Estig mozdu­latlanul feküdtem, éhen és szomjau. Is­mét vigasztaltak az Írás szavai: boldo­gok, kik éhséget és szomjúságot szen­vednek, mert jól fognak tartatni. Este a halavány hold felkeltével, felkeltem én is. A tábor megtörté reggeli posiczióját, én az enyimet változtattam. Szellemi lép­tekkel haladtam a partnak felfelé. Egy embert pillanték meg s egy üres csolna- kot, az üres csolnnkban egy hornyát. „Kié azon csolnak nemes barátom! Az enyém — ezt a bornyut viszem rajta Füredre. „Nem cserélne ki engem a bornyuval, jól megfizetnék ?* — Nem lehet uram, sajnálom, de a bornyura váltottam pasz- Bznstl .Nemes barátom, tegye inkább zsákba boruyuját, az az a bornyu he­lyett engemet — megfizetem az egész bornyu árát, azonfelül fáradságáért fizt- tek öl forint pengőt! — Nem bánom hat uram, legyen I — Egy zsákba kötött a nemes emberbarát, I mint bornyut haj­tott keresztül csolnakával a Tiszán. Hány ember lett már szamárrá, a ki kttlöm- ben okos volt, hogy életét megment­hesse. Én is igen igen örömest lettem bor- nyuvá, hogy a golyótól, és vizbehaiástól megszabadulhassak. Uárcz. 17. Tisza-Fűreden rántott bornyut vaco- ráltam. .így emészti meg az ember sok­szor maga-magát.“ Ezt az élezet egy barátom koholta, kinek történetemet el­beszéltem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom