Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-05-29 / 22. szám
Veszprém, 1897. XVII. évfolyam. 22. szám. Szombat, május 29. ^Cegrjol©»minden szombaton. lap ára.: finesz évre 12 korona, fél évre Ö korona. Negyedévre 8 korona. SgyeR szám &rn 30 fii.- Kapható Szemerey J. és ' ütrcicg L. urak üzleteiben. KIADÓHIVATAL: Szabadi utcza 514. sz. A megye restauratiója. Veszprém, májas 29. Habemus pápám. Meg van az uj alispánunk s mellette az újonnan restaurált megyei tisztikar. Ősi jog- és ősi szokáshoz hiven ezúttal is meglehetős párttusakodás előzte meg a restauratiót. De hát jól van ez igy; szabad választás utján nyilatkozhatik meg csak az igazi közvélemény s a közbizodalom, mely leghübb munkásai őrizetére kívánja bizni a megye jobb jövőjét. Post festa vagyunk s igy immár hiv ecsettel rajzolhatjuk meg a mostani restauratió tiszta képét. S ez az eredmény, ez a kép csak örömmel telíthet el minden megyénkbe'i polgárunkat. Oly különböző pártállásu | annyi külön feleke-etbeli választó sereglett úgy a Kolossváry mint a Kenessey alispánválasztó táborába, hogy legkisebb nyomát sem észlelhetők, a még csak nemrég oly magasan lobogott párt- és vallási rajongás szenvedelmének. A megye jó közigazgatása lebe- getc minden választó szeme előtt s a külön táborok választói Tíiég a legszorosb baráti köteléket, sőt az egyéni hálaérzetet is levetkőzték — s nyíltan szavaztak legjobb meggyőződésük mellett. h/y két hang, kortes körlevélben ugyan megkisérlette ezúttal is ' a vallási szempontot latba dobni az egyik alispánjelölt mellett — mely tökéletesen alkalmas lett volna ismét felszítani az alig lecsillapult intolle- tantiát; ám a higgadt, becsületes pártvezetőség nyomban állást foglalt a könyelmü terv ellen s a botrány elkerültetett. így történt azután, mi alig volt elképzelhető csak pár hó előtt is, hogy pl. a Kolossváry táborában ott láttuk teljes számban a katholikus klérust s az összes zsidó megyebizottsági tagokat s liberális ás néppár.i vótum egymás mellett egyaránt, ugyanegy urnába esett. Derék, szép momentuma volt ez, a mi megyei közéletünknek. A tisztes I pacificatio kéretlen, erőszakolatlan ' első munkája volt ez; midőn egyik párt sem kért előnyt vagy abdicatiót s a másik sem óhajtotta számbeli túlsúlyát, a másik rovására érvényesíteni. S bár óriási volt a többség, bár Kenessey 70 szavazatával szemben, a Kolossváry 239 vótuma, 169 több- íségra jutatta a győztes tábort: az [elkeseredés leg! sebb jelét semlehete Szerkesztői iroda : Vészprc Szabad*-utcza ŐX4 1 ECixd.etéselc : (1 hathasábos petitsor vágj annak tere) Az első oldalon . . 20 fillér A a-ik s 3-ikoldalon 16 fillér A 4-ik oldalon . . . 12 fill« ~ A nyiltérhen .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér tapasztalni, mi arra mutat, hogy mindkét tábor választói egymást s ellenjelöltüket egyaránt becsülik, tisztelik. S a jó összhangot, a becsületes, közreható együttérzést Kolossváry József a megválasztott uj alispán, az ő rövid székfoglaló beszédében csak emelte, annak — a mindenesetre em lékezetcs — kijelentésével, hogy bárha tagja a szabadelvüpártnak, az ő uj állását nem tekinti sem most, sem a jövőben arra valónak, hogy azt az országos politika mellett vagy ellene latba vesse : ő politizálni sohse fog s egyedüli törekvése lesz — a megye jobb sorsán munkálni, minden akaratával, erejével munka bírásával és tudásával. A megye népei bízvást örömmel hallották e szavakat s megbízhatunk azo őszinte voltában. Az uj megyeve I • eddigi csendes ■ munkássága, feltűnést és elismerést nem hajhászó tevékenysége, kevésszavu nyílt őszin tesége elég garantia e fogadalom mellett. Minden izében-izmában ismeri a megyetest egész szervezetét, kezét húsz év óta tartja annak lüktető élet-üterén; tudja, hol a baj s meg is fogja tudni orvosolni. A rólunk lassudan lehámló gazdasági válságot, a megye ereinek consolidáltabb fejlesztésével egészséges, életrevaló irányba fogja tudni terelni s élére állván a legszebb nemzeti eszmény, a Balatonkultusz propagandájának, mely kétség kívül csakis Veszprém megyét illeti meg, bízvást a nemzet szemefényévé fogja fellendíteni kincses Balaton partjaic. Amint a pártatlan közbizodalom emelte őt a megye legszebb tisztességébe — úgy a hozzá kötött remények teljesültén mindenha számíthat a legteljesb hálára is, megyéje részéről. Segítse hozzá áz Isten ! A választás a következőképen folyt le. Úgy a Kolossváry,- mint a .Ke ness.ey-párt tegnap, péntek délutáni 5 órára hivta össze táborát előérte- kezletre ; a Kolossváry-akat Rcé fenő j pártelnök hivta össze a városház ta- I nác'-termébe; a Kenessey pártot pedig gróf Nádasdy Ferencz megyei nagybirtokos, a «Korona»-szálloda nagytermébe. Délután borulatos, esős volt az idő, később valóságos orkán tombolt végig a városon. De azért úgy a vonatokon, mint magánfogatokon estig 300-nál több megyebizottsági tag jött össze. Az esti vonaton jött meg Budapestről Eötvös Károly is s persze megjelenése meglehetős ri- billiót keltett, mert úgy hitte mindenki, hogy a Kenessey-pártnak ké szül erős propagandát kelteni. A nagy pártvezér ezúttal azonban nem húzta ki nagy gládiumját s beérte az egyszerű leszavazással. Leszavazott j Kenesseyre s még mggvárta az I. aljegyzői választást; akkor meg Véghely Kálmánra szavazott, a Vég- hely-párt nagy éljenzése me lett. A „Korona“ beli előértekezletet grót Nddasdy Ferencz pártelnök nyitotta meg s az értekezleten 51 megyebizottsági tag vett részt. Jegy-1 zőül dr., Kenessey ’Ferencz választa , tott meg. A népszerű főur lendületes szavak- ] ban adózott Kenessey Miklós eddigi*] közszolgálati érdemeinek s ennek | látható morális jutalmazásául, ajánlja alispánjelőltnek kikiáltani Kenessey Miklós enyingi főszolgabírót. Körössy Lajos m. biz. tag, áz ér- tekczleti tagok éljenzése mellett elfogadja a propositiót s mintán -még többen hasonlólag nyilatkoztak, elnök egy küldöttséget kért fel, kik a jelöltet meghívnák az értekezletre. Öttagú küldöttség ment el aztán a jelöltért, ki megérkezvén, a jelenvoltak lelkes éljenzéssel fogadták. Az elnök ő exllja tudatta Kenes- seyvel jelöitetését s lelkes, szép beszédet intézve hozzá, kérte fogadja és tartsa fenn a jelöltséget, mint bizodalmuk legőszintébb talizmánját, j Kenessey meghatottan válaszolt az elnök szives szavaira. A megtisztelő bizalom e'ól nem, térhet ki, s azt hálásan veszi tudomásul. ígéri, hogy ha a többséget ő nyerné el, minden erejével, mint addig, szülőmegyéje javát a munkálna, s egyetlen törekvése, polgártársai érdekeinek előmozdítása lesz. A jelenvoltak kitörő lelkesedéssel fogadták jelöltük I kijelentését s szives szavakkal üdvözölték. Miután még abban állapodott meg az értekezlet, hogy a többi megyei tisztségek betöltését nyílt kérdésnek hagyja, s hogy szavazzon mindenki arra a jelöltre, kit ez állásra a legalkalmasabbnak tart — gróf Nddasdy elnök esti 6 órakor bezárta az ülést. A Kolossváry-párt ezalatt a városháza előtt, ennek nagytermében s corridorján sorakozott össze. Itt 207 megyebizottsági tag jelent meg s aki mind a két értekezleten jelen volt — most már biztos volt-aziránt, hogy a Kolossváry-párt számszerint kétharmad résszel erősebb. A Kolossváry-pártot dr. Óváry, dr. Fenyvessy, Szabó Imre, Reé Jenő szerve .ték s már az előértekezletre mint compakt egységes tábor jelent meg. Szabó Imre nyitotta meg az értekezletet, mire őt elnöknek dr. Ováryt pedig jegyzőnek, választották meg. Az elnök ezután felsorolva Kolossváry eddigi ügybuzgó szorgalmát, szünetlen munkásságát, melyet két évtized óta a megye javára érvényesít, őt ajánlja az értekezlet által alispán /előliül kikiáltani. Szünetlen lelkes éljenzés fogadta áz ‘elnök propozitióját, Rainprecht repedt fagót klarinétja is kontrázott a Ijözlelkesedésnek — mire elnök kimondottá, hogy az értekezlet egyhangúlag Kolossváry József eddigi főjegyzőt jelöli alispánná. Hasonlólag egyhangúlag jelöltettek : főjegyzővé Koller Sándor árv. ülnök : főügyésszé Barcza Kálmán : Koller helyére árv. ülnökké Kerényi Andor. Az első aljegyzői állásra dr. Fenyvessy Ferencz indítványára 3-án jelöltettek ; itt is kimondatott, hogy a párttagok szabadon válaszszakait meggyőződésük szerint. • Jelöltettek I helyen Bélák Lajos devec-eri szolgabiró, II helyen Huszár József eddigi másod aljegyző, III helyen Vég hely Kálmán eddigi harmad aljegyző. Még Fenyvessy szólt sz értekezlethez, Bélák Lajost ajánlva és Sza- latkay István, ki Huszár Józsefet ajánlotta. Az elnök ezután esti V«7 órakor az értekezletet bezárta. Sűrűn hűlt az eső, mikor a megyebizottsági tagok szerteszéledtek a különféle szállodákba, éttermekbe s jó későre járt az idő, mikor egyszerre csak híre terjedt, hogy Végh. István pápai főszolgabíró is beadta pályázatát a főjegyzői állásra. Egyszerre élénk lett minden kávéház és étterem. Végh-párti lett egyszerre minden megyebizottsági tag s biztosra lehetett venni, hogy , óriási többséggel fog megválasztatni. A reggelig- tartott eső azomban szétmosta a koinb nátiót, mert, nem tudni mi okból, a választás előtt Végh visszavonta kérvényét s igy a főjegyzői állásra nem is rendeltet- tetett el szavazás. A választási aktu délelőtt 10 órakor vette kezdetét. A megyeház előtt százával hullámzott föl- s alá a közönség s a bizottsági tagok fél tiz órakor bevonultak a nagy tanácsterembe. A női karzaton sok szép ssszony és leány foglalt he’yet; bízvást nem egynek közülök, s' intén ott dűlt el a sorsa lenn, most, a vótumbiró me gyeatyák választó urn. jánál . [ . Gróf Esterházy Móricz cs. és kir. kamarás, v. bt. tanácsos főispán ő exllja tiz órakor lépett a te embe s harsány éljenzéssel fogadtatott. El- 1 foglalta elnöki helyét s körülötte fog-* laltak helyet a Nádasdy és Zichy-grófok. Vajda zirczi apát, Jánossy, Szabó, Palotay, Néger, Magyar kanonokok, I Eötvös Károly, dr. Fenyvessy, dr. Ováry,,Szabó Imre, dr. Purgly, Dauer Antal, Kemény Pá> orsz. képviselők s számos notabilitás. A főispán megnyitván az ülést, szomorú szavakkal jelez e a megye j nagy gyászát - s veszteségét, mely őt I Vcghely Dezső alispán halálával sújtotta. Indítványozta, hogy a boldo- | gult érdemeit a megye jegyzőkönyvileg örökitse meg s azt, részvétirat , kapcsán, kivonatilag közölje az el- | hunytnak gyászoló családjávál. A főispán-gróf ur ezután elrendelte az uj tisztikar megválasztását, I a megüresült tisztiállásokra. A netáni ! szavazásokra szavaszatszedő bizott- ságot küldött ki: Kenessey Móricz, Sült József és Ihász Lajo-i m. biz. tagok személyében Jelzi, egyben hogy az alispáni állásra 2 pályázat érkezett ben a ő mindkettőt kandidálja: I. helyen Kolossváry Józsefet II. helyen Kenessey Miklóst. (Éljen Kolossváry 1 Éljen Kenessey!) A szavazást úgy rendelte el a főispán, hogy Bibó Károly betűrendben felfogja olvasni a m. bizottsági tagok névsorát s a kikiáltott névtulajdonosa majdan mondja me-r kire szavaz ? Az alispáni állásra szavazott összesen 309 bizottsági tag. (Összesen van 402.) Ebből esett Kolossváry Józsefre 239 Kenessey Miklósra 70 Kolossváry tehát 169 szótöbbséggel alispánná választatott. Az eredmény kihirdetését a közgyűlés frenetikus é jenzéssel fogadta ; majd küldöttség ment érte s mikor a közgyűlés lelkes éljenei közt a terembe lépett, a főispán'szívélyesen üdvözölte, örömmel tudatta vele a megye legelső tiszti állására történt megválasztását s átadta néki a megye pecsétjét. Kolossváry József alispán elfoglalván a főispán jobbján székét, hálás szavakkal köszönte meg az oly sok jóindulattal megnyilatkozott bizodalmát. Uj állását — úgymond sohasem fogja az országos po- li.-ka által befolyásoltatni engedni, s ő sem lesz eszköze egyik politikai pártnak sem. O csak a megye helyes adminisztrátiójának fog álni s égj tlen vá; ya, törekvése, a me jgyének jobb sorsra segítése lesz! (Ho-'-zantartó le'kes éljenzés ') E1 nöklő főispán jelenti aztán, hogy a főügyészi állásra csak egy pályázó van, s ez Barca Kálmán. Egyhangúlag meg választatott. A főjegyzői állásra szintén csak e y pályázó van :| ez Koller Sándor, árvaszéki ülnök. Égyhangulag meg- válasz tátik. . Az igy megüresedett egyik árva- széki ülnöki állásra ugyancsak egyetlen pályázó jelentkezett: ez Kerényi Andor. Egyhangúlag megválasztatik. Az első aljegyzői állásra a főispán- elnök ur i-ső helyen Bélák Lajost, 2-ik helyen Huszár Józsefet, 3-ik helyen Véghely Kálmánt jelöli. Leszavazott 238 m. biz, tag. Ebből esett: Bélák Lajosra 9t. Huszár Józsefre 6. Véghely Kálmánra 141 szavazat s igy Vég hely Kálmán 50 szótöbbséggel a megye I-ső aljegyzővé válasz- I tatott. (Hosszas lelkesült éljenzés !) Az igy megüresült 3-ik aljegyzői I állásra egyhangúlag Bibó Károly I eddigi 4 ik aljegyző választatott meg - egyhangúlag. Az e választá ;sal meg ürült 4-ik aljegyzői állásra azomban már szavazásra került a dolog — mely miül..n épen már elhúzták aleves-nó-. t..- s a megyebizottság legnagyobb része már szét rebbent — meglehetős átabotával, nagy fifikus sebbel- lobbal folyt le. Jelöltettek itj. Horváth Lajos (a pápai Horváth Lajos fial és Segesdy János. Szavazott 145 bizottsági tag. Ebből esett: iij. Horváth Lajosra 73 iegesdy Jánosra 72 vótum s gy iij. Horváth Lajos 1 szótöbb- s ,gel 4 ik aljegyzőnek megválasztó tt. A közgyűlés ezután délután 3/*i órakor véget ért — s a bizottsági tagok, számos helyen tartott áldo- más-ivásra mentek szét. Ki a.ar belépni a pápai tanító nan^áKa kp.A pápai állami tanitóképezdében a jövő 1897/98. tanévben a Il-ik osz- I tály is megnyílik I ebben előreláthatólag csak, 2 — 3 havi 5 forintos TAUCZA. Sorvadok. Sorvadok, sorvadok, Fogy az élet-er6: Agyamban elzsibbad,, Eltompul a velő. Csontjaim kiégnek, Kiszáradnak, asznak . . . Nem köszönt sugára Több dalos tavasznak. Szivem dobbanása Egyre csitul, kálikul, Nem sokáig reszket .Már a földi rajtul, Öröm avagy bánat, De mindegy már ennek: Örvényébe szédül A nagy végtelennek . . . Oldódnak a hurok, Elnémul az ének. Mint a pislogó mécs* Kilobban az élet. Leroskad a vándor — Véget ér a pálya . . . Boruljon feledés Szemfödele rája. soós Szalmatüz. Irta: Rexa Dezső. — Mert hát a szerelem sokszor nem B^gyéb, mint — nézze: I Kivett a czigurette tározójából egy lap ■pzigarette papirt, meggyujtotl«,. Hirtelen rkapott a láng a papírba, egyszerre bejutotta s füst nélkül tett egy piczi össze* wisszu fodrozott hamut gömböcökévé, a pm aztán felszállt a levegőbe, ott össze- tvjseza kavargóit, mig aztán rév*-teg rop- ipenéssel egy tarokba nem hullt. ' Látta, ez az ! B — Igaz . . . B ""T . Bzomoru, de igaz. így kap bele, Leméaztő láng, igy hamvasztja el, s teazi egy kis tömeggé a szivet, a mely aztán kavarog a világban idestova, mig . . . — Mig, — de azt már nem tudja a papíron produkálni, ugye ? — Nem, a hamuból nem lebet újra pap i teremteni, de szivet igen ... — Jó alkotmány az a szív. — Kinek jó, kinek nem. Az ilyen minden bizonynyal jó, csak annak persze, a kié. Mert annak az ilyen szive lehet másnuk rossz. — Ez is igaz, ma nagyon okosan beszél maga Pali. A kis leány azután felvett a földről egy kis száraz gályát, oda kopogtatott a Pali szivetájára: — Hát ez nem olyan ? — Esküszöm magának Gizi, hogy nem. — Esküszik ? Maga is olyan, mini a többiek, rögtön kész az esküvel. Hisz ha azt mondanám, hogy esküdjék meg arra, hogy ... — Hát megesküdném, bisz maga Úgy sem mond olyat, a mire én nem esküdhetném. 1 —■ D-bogy nem. Nézze cmk, tudok én egy íiiötorrát, a napokban történt- nálunk. Annak a történetnek ' az alján is sok tskü volt, nem h un is e>kü, a szereim Hsek esküje nem hamis eskü, az idő a lm mis, a mi az esküt meghamisítja. Egy férfi pedig mindjárt: esküszöm! És legyen az a szerelmi laug olyan, mint a hogy ép most mutatta megeskü-zik rá a férfi, hogy igazi, ás ba egyszer igaz volt az a szerelem, később sok sok esztendő után azt mondja róla a férfi talán, hogy szalmatüz volt .. . — Hát lehet. . . ■— Hallgassa meg — — A leány elmondta ezt a történetet.. Szerdán, mikor az uj kripta felszentelése volt, a sok vendég közölt egy jött, a ki hívatlan, váratlan volt, de azért nagyon szívesen láttuk. Az öreg tábornok volt. Fiakkeren jött az állomástól és a nagymama urán . L érdezősködött, mikor megérkezett. Felkisérték a nagymama fogadó szobi ;áoa. A komorna megkérdezte: __ Kit szabad bejelentenem ? Az öreg ur mosolygott. Egy ideig, mintha elmerült volna gondolataiban, aztán arcza megiut elkomolyodott és azt mondta: — Mondja csak ő txcellencziájának hogy valaki, egy oizonyos valaki várja. Meg akarta tréfálni a nagymamát. Elég katonás komolysággal tréfálkozott. Még akkor is, mikor a komorna kiment a fogadó teremből, idegesen bar, de komolyan járt fel és alá. U^y látszik, ismerte a lakást. Minden kép előtt megállt, mint régi ismerős. Az Öreg zenés órát felhúzta és muzsikáltatott magának. Szegény nagymama nem tudta odakinn, hogy ki lehet az a valaki, a ki tábornok és vár rá a fogadó * eremben. Tréfálkozó kedveben.van a generális, tehát bizalmas ember, de ki — de ki . . . Aztán mikor belépett a szobába, ott látta a tábornokot. Még a muzsikáló óra mellett állt, feszesen, kardját é« sapkáját magához szorítva, mint mikor maga egyszer a káplárjától kikapott önkéntes korában. Eiry kis bókot vágott, és két-három lépést tett a usgyrairui felé: — Malvin, megismer ? — Hogyne, hogyue. Inteti hozta ! — Excellenc-dad . . .- Nem, nem, maradjunk a Malvin un’llett, mert akkor nekem is excellen- czuzüom kellene magát Bérezi, pedig 1 \ 7 jobb. A tábornok megcsókolta egyszer, röviden, de elég hangosan a nagymama kezét s leültek. — El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy meglátogatott. Azt hittem, elf« lej lett már egészen. Oiy rég nem lát* ' ok egymást. Maga azóta császári és ki- rtdyi hőssé lett (itt az öreg tábornok krá- kogott egyet a gallérjából), — generális lett, én meg nagymama. Mind a kettő mutatja, mily rég nem találkoztunk. Bizony, bizony, egyik sem kisebb dicsőség a másiknál. — Igaz, a napokban lesz negyven éve, hogy találkoztunk utoljára. — Ugyan, a napokban épen ? —- Holnap Malvin, holnap. A nagymama lenézett a szőnyeg virágos arabe8zkjeire. A tábornok ur is hallgatagon nézegette aranyos kardbojtját. — Bizony, negyven esztendő sok idő, — mondá egyre a szőnyeget nézve a nagymama. — S >k, sok — felelt rá a tábornok. — Nem hittem volna, hogy ezt megérem akkor ... És B rczi, magának negyven esztendő kellett ahhoz, hogy engem meglátogasson? Soká készölt hozzá. Aztán beszéltek fiatal korukról, gyermekéveikről, a mit boldogan töltöttek együtt itt a platánok alatt. Aztán egyszer el kellett, ismétlem el kellett vál- niok. A nagymama nőül ment a helytar- tósági tanácsoshoz, s a pajtása felcsapott katonának és most negyven év múltán együtt voltak, a leány, mint excellen- cziás nagymama, a fiú, mint excellen- cziás generális .... — Mennyit beszélt az a két öreg, hány ismerőst., hány tréfát emlegettek, a nagymama vers ecsk éket mondott és sirt is. A tábornok itt maradt még más .ap is. Egyszer itt sétáltak együtt 8 megláttuk bennünket igy, itt ülve. A nagymama megfogta a tábornok karját*. — Nézze, Berc/i nézze. Itt van Gizi a vőlegényével. Emlékszik ra, majdnem ötven éve itt . . . A tábornok bele vágott a nagymama 8/avaba. — Ah hagyja Malvin, szalmatüz volt, csak szalmatüz. A tábornok ur arcza komor volt, talán szomorú, mikor eltagadta, hogy igaz volt. A nagymama pedig felnézett az öreg Bérezi arczába és félhangosan súgta: — Hát még mindig ? A tábornok hirtelen megfordult. — Menjünk vissza, ne zavarjuk őket. Aztán egy idő múltán újra kezdte a dolgot és biztosította a nagymamát, hogy az negyven óv előtt. .. c>ak szalmatüz voit. — — Szalmatüz — — ? Nina, a parázsszemü, kedves Nina, izgatottan kelt fel helyéről és. indulatos sza- vakkalfordult a vele szemben ülő fiatal emberhez, — Kadrai Vazul grófhoz. — Engedőimet kérek grófur! Ez már mégis c-tak sok! — Bocsánat kointesse, ha talán szavaim kemények voltak is, azonban mint kegyednek jegyese, mindenek előtt jogosultak 1 viszonzá a gróf némileg csillapulva, s selyem szőke szakálát simogatva. — Jegyese! Igen, igaz, ho^y jegyese voltam akaratom ellenére szólt Nina a szavakat különösen hangsúlyozva, de tudja meg gróf ur, hogy felesége nem leszek és nem is lehetek soha. — És vajon mi gátolja abban, hogy feleségem lehessen? — Semmi egyébb gró ’ ur mint az . . . Nina habozott és csak a grófnak reája szegzett kérdő tekintete késztette tovább beszélni. C«ak azért mert nem szeretem! —• Éj atyja nekem tett ígérete ? — Engemet nem kötelezhet! pp kegyednek beleegyezése ? — Csuk hallgatag és látszólagos volt 1 — Szép . . . Mondhatom dicső 1 De hát azt vélem, hogyha a dolog ilyentón áll, legalább jogomban van . . . — Joga gróf ur velem szemben még annyi sincsen, valaszola Nina ujjaival egyet csetentve. — Jó, azonban mégis illő dolognak tartanám kointesse, ha velem pillanatnyi szeszélyéből ezidő elhatorozasunak okát tudatna ! — Hiszen kegyednek gróf ur, midőn határozottan hangsúlyozom, hogy személye iránt semmi kifogásom, az ok egeszen mei1 Likes Miét, nem szeretem kegyedet, ez az egész ! — Hát má^>t szeret P — E .t nem mondottam! — Hiába fogadta! És ha úgy lenne gróf ur, válaszold Nina mesterkélt nyugodtsággal, úgy egyelőre csak is édes atyámnak tartoznék beszámolni. , — Azt is tudom kit szeret! És csak ... — Azt hiszem érthetően beszéltem gróf ur, veié közbe türelmetlenül Nina. Csak ez az egy bánt, folytatá a gróf megvetőleg, — hogy szerelmét épp oly semmiházi tinta falóra, egy simplei hírlapíróra fecséreli, holott . . . — Gróf ur! Én kegyedet eddig lova- gias férfiúnak ismertem . . . — Ezután sem lesz oka felőlem az ellenkezőt feltenni kointesse, mert legyen meggyőződve, hogy alkalom adtán szemei közé fogom vágni Mogyessi Ferencinek, hogy bár sikerült neki émelygős zenge- ményeivel, Nina komtesse szivét meghódítani, ném egyébb mintegy léha sem - házi tintafaló, egy éhenkórász. — Elég! Elég! rikácsola Nina villogó szemekkel, a villanyos csengőt megnyomva. — Parancsol méltóságod, szólt az ajtó nyilasban zajtalanul megjelenő kiborotvalt képű inas, magát mélyen meghajtva. A gróf ur szól!, Nina harsány hangon a komornyikhoz, miközben Vazul gróf - szégyenkezve és izgatottan tekintett ki . az ablakon? A gr# ur kocsiját kiváuja. 3 A komornyik meghajtá magát és zaj- ' talmiul eltűnt. — Kiutasít co mtesse ? Niná nem válaszolt és magasra étnél f; fővel hagyta oda a szobát, gróf Va/.u't még egy tekiubetre sem méltatva. * * * A piros pozsgás arczu kaczkiás komorna mosolyogva Dyujtá át úrnőjének a fekete szegélyű levelet, melyet a grófnő unóttan és érdektelenül tett felbontatlanul félre. — Méltóságod! suttogott bizalmasan á komorna, — a level Megyesi úrtól jön. — Hova gondolsz Mieéte ! ! — De úgy van! — M-hetsz! szólt N:m. És alig zárta be iuaga után Miette az ajtói, lázas siet- seggei bootá fel Nina a végzetet jósló, setét Iszeg iyü levelet. Borzasztó tartalmú lehecett, mert Nina mint egy lázban égő szemükkel öntudatlan állapotban hullott vissza egy filigran kaross .ekb », mely ily heves rázkódtatásra nem szokva, ropogva és r^ciegve zúzott el alatta. — El vagyok áruival El vagyok adva! Oh borzasztó végzet. Szegény Ferencz minő tengernyi fájdalmad lehet, hogy ílm yoóiban oly keserű elítélő, oly fajdalon itelt szavakban törsz ki! .Elolvasta a levelet és elolvasta ..ismét. és mintha omló könnyei közepette öt lá<aa, kitárta karjait és . . . A komorna lépett be. — Parancsol grófné ! — Semmit! — szólt Nma felre tekintve, nehogy a komorna kisirt szemeit ÓBzi'bV-*iíye. !I|| tehát mehetek ? kérdé Miette csodálkozva.
