Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-05-22 / 21. szám
Veszprém, 1897. XVII. fcvioi.ya.rn.. 21. saám. Szonib; UiiíJUi T ^£egrjelezx minden ■comltaton.-A. la/p ára:, Egész évre 12 korona. \ fél évre 6 korona. Negyedévre 3 korona. Geyen szám ára 30 61. Kapható Szcmercy J. ét »c rezeg I,. urak üzleteiben. KIADÓHIVATAL: . Szabadi utcza 514. sz. FDGGETLE Szerkesztői iroda. Veszprém Siabadi-atoia 514. ■» Hirdetéseit | (z hathasábos petítsor vág) annak tere) Az első oldalon . . ao fillér., A 2-ik s 3-ík oldalon 16 fillér. A 4-ílc oldalon . . . <a fillér A nyiltérben .... 4° fillér Kincstári illeték .. 6o fillér A restauráló. Vészpréin, május 22. Vcszprémvármegye közönsége, a fo lyó hó 29 én tartandó rendes közgyülé sen fogja az üresedésben levő al- j ispáni, tiszti főügyészi és első al jegyzői állásokat betölteni, esetleg előléptetendő tisztviselői helyett az újakat megválasztani. Mint már közölve volt, a bizottsági tagok nagy többsége az alispáni állásra pályázó jelenlegi főjegyzőt Kolossváry. Józsefet szivvel-lélekkel támogatja, pier£ l^olpssváryt jelleme, ismeretei, tehetsége s huszonkétéves szolgálata alatt szerzett érdemei egyaránt ajánlják s 'ezenkívül megválasztatásában a fokozatos előléptetés elve is érvényesülni fog. A vármegyei tisztikar rokonszenve is megnyilatkozott Kolossváry mellett. A központi tisztikar ugyanis tegnap tisztelgett az alispán jelöltnél, hogy szerencse kivánatát kifejezze, s őt ragaszkodásáról biztosítsa. A tisztikar doyenja Kletzár központi főbíró üdvözlő szavaiban rá miitatott arra a szívélyes viszonyra, a mely Kolossváry hosszas szolgálata alatt közte és a tisztikar többi tagjai közt kifejlődött s azokra az’ érdemekre, melyeket Kolossváry mint főjegyző a megye, szolgálatában szerzett s melyeket a tisztikar mint közvetlen szemlélő leghivatottabb méltányolni. Egyúttal a tisztikar reményének s benső, igaz örömének s megelégedésének adott kifejezést a fölött, hogy a vármegye közönsége is tudja és akarja tisztviselőjének valódi érdemeit méltányolni, midőn Ko- lossváryt. a vármegye . alispánjává lépteti élő. Az erre következett lelkes éljenzés lecsillap.ultával Kolossváry lát-' ható meghatottsággal, lelkes szavakban köszönte meg tiszttársainak ragaszkodását, mely jól esik lelkének, s melyben egyik legszebb jutalmát látja a vármegye szolgálatában kifejtett munkásságának. Mindig törekedett a tisztikar jogos törek réseinek eddigi állásában is érvényt szerezni, s jövőben is- ápolni fogja a kartársi jó viszonyt közöttük. Gyors, igazságos és tiszta közigazgatás az ideálja s ha a vármegye közönségének bizodalma őt fogja az alispáni székbe emelni, minden tudását és összes erejét annak fogja szentelni, hogy sz.eretett vármegyénk ben ezt az ideált tőle telhetőleg megvalósíthassa. A tiszti főügyészi állásra Barcza Kálmánnak s az esetleg megürülendő főjegyzői állásra Koller Sán- j dórnak nincs ellenjelöltje. Az első aljegyzői állásra többen pályáznak Tisztesség szerint Bélák Lajos és Véghely Kálmán hivatottak err/, egyenlő sanszszal. Nyilatkozat. Tudomásainkra jutott. fpggy Hen nel Károly megyebizotlsági tag ur aláírásával körlevél küldetett ki a thalósági bizottság tagjaihoz, jelöltünknek : Kolosváry József megyei főjegyzőnek alispánná választása érdekében s abban különösen katholikus hit felekezeti szempontnak hangsúlyozásával van ajánlva jelöl'lünk a vármegye jövő alispánjává \ de crinlvé van az ellenjelölt Kenessey Miklós járási föszolga-biró urnák személye is. Ezen körlevél alkalmából szükségesnek tartjuk egész határozottan kijelenteni. hogy annak tartalma Hetinél Károly megyebizotlsági tag urnák kizárólag egyéni felfogása, ettől mi teljesen távol állunk s habár Kolosváry József vármegyei főjegyzőnek, alispánná választását minden tisztességes eszközzel keresztül vinni törekszünkt, úgy az alispán választásba a hiljelekezeli szempontnak bevonását, mint az ellenjelölt Kenessey Miklós járási főszolgabíró ur általunk igen tisztelt személyére vonatkozó megjegyzéseket elítéljükMert nagy szerencsétlenségnek tartanók, ha a vármegye belbékéjét köz- ügyeink elintézésében az eddig soha nem észlelt felekezeti felfogás zavarná meg. A Kolossvary-part végrehajtó bizottsága. petitio, mint elkésett, tárgyalás alá nem vétethetett, bár Deák Ferencz is melegen pártolta az indítványt. A katholikus autonómia létesité sére irányzott mozgalom teljes erővel 1869 és 1870. évben indult meg; az akkori kongreszsus által készített szervezeti javaslat azomban királyi megerősítést soha nem nyert, mert a magyar király főkegyúri és az egy házi dolgokban gyakorolt összes jogait valamint a magyar államnak igen nevezetes és úgy a közszabadság, mint a nemzeti kulturális fejlődés szempontjából megmérhetetlen fortaddig a protestánsok ügyeibe csak felügyelet gyakorlása által folyik be. Az 1848 évi XX tez 2-§-a kimondotta : „E hazában törvényesen bevett minden vallás felekezetre nézve kü- ■ lömbség nélkül tökéletes egyenlőség I, és viszonosság állapittatik meg* A katholikus egyházi önkormány- I zat megvalósítására irányuló törek- 1 vésnek és az összehívandó katholikus kongresszusnak a czélja az, hogy ezen tökéletes egyenlőséget és viszonosságot végre megvalósítsák, hogy a katholikus ügyeket az állam részbeni gyámkodása alól kivegyék, hogy- a katholíkusok ugyanazon szabadságnak, egyházi függetlenségnek, és önállóságnak legyenek osztályrészesei, a melyet eddig csak a protestánsok és a görög nem egyesült állampolgárok élveztek. Az 1848 évi XX tezikk csak úgy lesz végrehajtva, ha a kalholikusok is szabadon választhatják egyházi elöljáróikat, szabadon és önállóan kezelhetik egyházi és iskolai vagyonukat, az alapítványokat és igazgathatják iskoláikat, — természetesen a törvények korlátain belül. Kétségtelen, hogy á katholikus világi hívők szívesen és örömmel vesznek rés/t a katholikus kózügyeket il - lelő dolgokban, a javadalmak kor- j Hiányzásában, az iskolák felügyeié- I sében és papok választásában vagy 1 kijelölésében, mert ez á tal a katho- > likus valláshoz való ragaszkodása, a ] felekezethez való hűsége is fokozott I mérvben fog erősödni a papokkal | való gyakoribb érintkezésnél fogva is. I Az autonómia behozatala által a katholikus egyház is sokat fog nyerni, mert a hívők vallási közönyösségét megfogja szüntetni, a hívők és egyházi férfiak között egyenrangú és békés kapcsolatot, különös bizalmat és békét fog létrehozni, amik sajnos -ez idő szerint kevés helyen észlelhetők az egyházi férfiak- hibájából. Bármiként legyen a kath. önkor mányzat szervezve, egy bizonyos, és ez az, hogy az életben és gyakorlatban csak úgy fog erős gyökeret verni, ha a különböző bizottságok, küldött ségek és testületekben a világi elem, az intelligens és művelt világi elem lesz túlsúlyban akképen, hogy a választottak 7a-ad része laicus katholikus legyen. Nagy és nehéz munka lesz eme önkormányzati szervezet megalkotása és életbe léptetése, de mindenesetre jó kezekben van letéve sorsa — Va- szary Kolos és Wlassics Gyula két nagy tehetség és erős kéz, kik bátran szembeszállanak a nagy akadályokkal, meg lévén győződve, hogy a katholikus közvélemény az eszme megvalósítását erősen óhajtja. Veszprém, 1897. május 22. Dr. Benkö Károly. Kincstári telepítések. Veazprém, májas 21* tosságu jogait egyszerűen lefoglalja] ■ a katholikus Önkormányzat számára. Ez az oka annak, hogy mig a katholikus egyháznál jóval kisebb 1 protestáns egyházak teljes szabadta- I got és függetlenséget élveznek a | magyar ál-am határán belül — addig a katholikus egyház, mely állam vallás, igen sok irányban kor látozva van I a k rály főkegyúri jogánál, az állam pedig a törvényes kapcsolatnál fogva igen nagymérvű befolyást gyakorolt a katholikus egyház ügyeire. Az á lám az egyház érdekét sa I ját érdekének tekintette, és azért le- 1 lietőleg és cselekvőleg elősegítette az állam a kath. egyház érdekét. Közszabadság, ' egyházi önállóság és függetlenség tekintetében a kalholikusok határozottan a protestánsok mögött állanak. A protestánsok egyházi elöljáróikat maguk választják, iskoláikat maguk gondozzák, alapítványaikat maguk kezdik, a külföldi biblia társulatokkal, a Gusztáv Adolf egylettel, és általában külföldi hitsorsosa- ikkal szabadon közlekedhetnek — azonban az állam vallás, a kath. egyház., hívői ezen jogokkal és szabadsággal még nem , bírnak ; az állam kinevezi püspökeit, igazgatja á katholikus iskolákat é-i kezeli inig gondozza a katholikus alapítványokat, a római pápával és. a külföldi kát- holikus egyházakkal való érintkezés a kormány és diplomáczia féltékeny ellenőrzése alá van rendelve ; II József császár ideje óta el volt tiltva Rómába, a collégium germanicó- hungaricumba pabnövendékeket kül deni. Látható ebből, hogy a kath. egyház szabad mozgása a kormány és az állam többféle korlátozó rendeletéi és inté/kedése következtében meg van nehezitve, életereje meg- zsibbaszlva! A katholikus önkormányzat. [ A magyar katholikus egyházat nagy öröm érte — ő felsége királyi leírattak felhatalmazta a magyar val- lás' és közoktatás ügyi minisztert: dr. Wlassics Gyulái, hogy hal hónap alatt a katholikus ónkormányzat szervezésére a bíboros herczeg-pimás és a püspökök közbenjötte mellett és által, a magyar-katholikus közönséget — egyháziakat úgy mint világiakat — uj kongreszsura hívja össze. A magyar egyházpolitika, a magyar katholikus egyház függetlertsége és önállósága terén ezzel egy nevezetes, korszerű eszme közeledik meg- I valósulásához, mely eszme az 1848. I évi országgyűlésen villant fel — azon I ban az ez irányban Rónay János, j Csanád megye követe által beadott Mig a katholikus egyház ügyeibe az állam tevőlegesen folyik be, Kevés európai állárakinostár ren delkezefct annyi földbirtokkal, miut a magyar. A hazánkat pusztított tatár csór dák, később a kétszázad évnél to vább tartó török hódoltság alatti harezokban a» országnak amúgy sem Bürü népessége igen nagy mértékben megfogyatkozott, sőt helyenkint, sokszor éppen a legtermékenyebb végvidékek teljesen elnéptelenedtek. Ezen vidékek birtokai az állam- kincstár tulajdonába jutottak, amelyekből a török hódoltság megszűnte után a neoaquistica comissiók utján is aránylag kis mennyiság került ismét maga.nl birtokosok kezére. A nyugodalmasabb idők beálltával nemcsak a vidékek megerősítésére szolgáló . határőrvidéki kincstári telepítések, hanem számos nagy- birtokosnak telepítései állal a gazdátlan birtokok ismét művelés alá kerültek, az egykor népkeleu vidékeken ismét virágzó községek emel- I kedtek. A kincstárnak azonban még mindig igen nagy kiterjedésű fötdbirto- I kai voltak. A kiegyezés után e I földbirtokokat a kormány áruba II bocsájtotta én azok árával az évi I budgetnek jelentékeny bevételi forrását alkotta meg. Mindenki tudja, hogy ezeket a kincstári birtokokat a legtöbb esetü.en élelmes vállalko- 1 zók aránylag alacsony áron vették | meg úgy, hogy az állami földbirtok legnagyobb és legjobb része csakhamar magánkezekre jutott. A kiegyezés óta elmúlt harminc/, év alatt azonban, kivált az Alföld egyes részeiben a népesség jelentékeny mértékben megnövekedett ; az ottani parasztbirtokok nagyrészben elaprózódtak, ekkor a még meglevő kincstári birtokon megkezdődött a telepités. A rendszertelenség, az ötletszerűség, a mely e telepítéseket vezette, csakhamar megboszulta ma gát. A telepes községek lakói j legtöbb helyen a legválságosabb helyzetbe kerültek, megszületett tehát Bethlen András gróf miniszt.ersége alatt a telepítési törvény, a mely 3 millió forintot bo- csájt. a kormány rendelkezésére te- epek létesítésére. A törvény négy éve van érvényben. De hatását eddig nem láttak, főként azért, mert a telepeket kicsiny birtokon létesítvén, a telepes községek aránylag oly nagy közterhekkel Bujtattak, hogy a telepesek csakhamar megszökni voltak kénytelenek telepeikről, a melyeket a válságos gazdasági helyzetben aránylag nagyon drágán szereztek. Most ismét hire jár, hogy a kormány a bácsmegvei kincstári erdőbirtokokon uj telepeket akar létesíteni. A mint értesülünk, ezúttal erdőbirtokot akar e czélra felhasználni. Előre megjósolhatjuk, hogy nem lesz semmi eredménye. Az erdőt előbb ki kell irtani. Az irtás után 3—4 évig semmi szántóföldjük a telepeseknek nem lévén, miből éljenek, állatjaikat miből tartsák ! Az erdő fáját csakhamar élelmes vállalkozók potom áron megfogják venni, a telepesek azt csakhamar felélik és rövid idő alatt a telepek a hitelezők kezére jutnak. Itt volna végre az ideje, hogy |egy jó telepítési törvénynyel a telepítés politikája úgy irányitassék, hogy az eredményes is legyen és a mi fő, ué csak a kormánynak, de a magánosoknak is lehetővé tétessék a telepítés. Védekozés a ragadós száj- és körömfájás ellen. iFigyelmettetéi a gaz dalinak.) A járvány nagy elterjedésének legfőbb oka az, hogy a gazdák alig védekeznek ellene, sőt, igen sokszor nagyon elösegittik annak terjedését. A s z áj és körömfájás ragadós betegség, következéskép az állat csak akkor betegszik meg benne, ha valami uton-módon a ragályanyaggal érintkezésbe jut. A ragályanyag benne van a beteg állat nyálában, fájós körmeiből kiváló nedvben, valamint a beteg tőgyből kifejt tejben. Ha tehát állatainkat meg akarjuk védeni a rag. száj és körömfájástól, mindenek előtt ügyelnünk kell arra, hogy azok sem beteg állatokkal, sem olyan tárgyakkal ue érintkezzenek, melyet a ragályt tartalmazó anyagok beszennyezhettek. Takarmány, jászol itatóvályu, I istálló talaja, alom, trágya, továbbá TARCZA. I Áz ál-apát. (Néger Ágoston kanonok tréfája.) A „Magyar Újság• múlt heti egyik számában a következő 'érdekes közlemény jelent meg: Leleplezek egy olyan dolgot, a mit Veszprémvármegyén kívül alig tudnak az emberek : azt, bogy Pápa meg Veszprém csaknem olyan riválisak, mint Kőrös és Kecskemét. Boldog az egyik, ha lefőzheti a másikat. A mi különben azért jő dolog, mert igy mindegyik haladni iparkodik, a mint hogy haladnak is hála Istennek. Most legutóbb Veszprém főzte le Pápát azzal, h'ösgy' elhódított onnan egy derék, kedves embert, a kitől a pápaiak szomorúan búcsúznak s a kit a veszprémiek "örömmel ölelnek a keblükr Néger Ágost, a ki eddig apát-plébános volt Pápán és nemrégiben veszprémi kanonokká lett, pár nap múlva elhagyja az ő eddigi lelkészi működésének helyet és Veszprémbe megyen Papáról, a hol olyan nagyon szeretik. Nem csőd «lom ezt a szeretet. Mert hát | Néger Ágost olyan pap, mint Constantin abbé; csupa kedvesség, csupa kedély és szív, meg csupa magyaros jdizüség, a minek bizonyságául hadd mondok el róla egy uj históriát. Egyszer az apát o*it ül az egyik káplánjával diskurálgatva az ablakban,. Kinéz, hát látja, hogy egy borotvált képű,, köpezös ember tart a ház felé. Ni ni, ki az, aki idefelé jön ? Beb ismerős az arcza! Néger apát nézte, nézegette az érkezőt 9 im, egyszerre csak felismerte benne Kovács Móricz színészt, a ki valamikor konskolárisa volt (biz’ annak már van egy pár esztendeje) s a kit, ég tudja, hány év előtt látott utoljára. — Az biz’ a I — kiáltott fői az apát, — Kovács Móricz. No ezt meg kell tréfálnom 1 — Kovács Móricz erre odahajolt az ál- ( apáthoz. — Úgy ? — mondta, -r- No kát cn meg ismerem a Néger apátotl... A milyen joggal ön Néger apát, ép olyan joggal vagyok én a györ-c anaki plébános A feleség vendégei. ír "a: Kincs István. És hamar összebeszélt a káplánual ; — Jöjjön csak, jöjjön ! H « Kovác« Móricz belép, hát legyen ön Néger apát! Itt az ővem, a lánc'.om ! A sugár, karc u termetű káplán gyorsan a uyakr.ba akasztotta az apát aranykeresztes lánczát, felkötötte a vörös övét és méltóságteljes arczczal várta az érkezőt, Néger apát szépen meglapult a szoba egyik sarkában, előre nevetvén a törté- nendökön. Halk, szerény kopogás. — Szabad ! I Az ajtó kinyílt és alázatosan hajlongva I belépett a színész, azzal a bizonyos sunyi tekintettel, félig lehunyt szeinpillákkal nézvén körű* i— * 1, a mi a rövidlátó embereket jellemzi. Az apát jelvényeit viseld káplán elébe ment. — Mi tetszik ? — Kérem alásan . . . kérem . . . Néger apát ur ö nagyságát keresem. Szelíden mosolyogva felelt a káplán : — Néger apát ... Az én vagyok ! A rövidlátó színész kissé közelebb lépett, hogy jól megnézze az ö hajdani is- kolatársát. Aztán meglátván a káplán arczát, zavarba jött. Meglátszott az arcza kifejezésén, hogy nem akar hinni a szemének és hogy azon gondolkozik : — Mit, ez volna Néger? Lehetetlen, lehetetlen! De a zavara csak egy pillanatig tar- j tott. A következő pillanatban ravasz mo- I soly jelent meg az ajkai körül. . — Igen? — mondta alázatos hangon.— j Kegyed Néger apát ? . . . Kegyed az ? . . . j Kegyed ? ... V an szerencsém! . . . Tehát kegyed Néger apát! — Igen, -Igen, — mondta a káplán, — de hát mivel szolgálhatok? Kihez van szerencsém ? Erre aztán Kovács Móricz kidüllesztette a mellét és határozott hangon azt felelte: — Hát ón kérem a györ-csanaki plébános vagyok! No erre már a káplán jött zavarba. — Micsoda? — kiáltott fői. — Ön a györ-csanaki plébános ? No már engedőimet kérek, da én a győr-csanaki plébánost nagyon jól ismerem! nem tudta fölfogni, mi baja lehet szegénynek. Kedveskedett neki, beczézte, czi- rógatía. Szerető asszonyhoz ez már úgy illik és S'.ederkéuyi Vilma nem tudta, mi I a b C'ület. Hanem azért Haluska Péter asszonynak minden czirógatása daczára is rendesen a bugyelárisa fanekén kotorászott mar a hónap közepe táján, mikor a végzetes kosár a piaczra indult ebédért. Szegény ember nem bírta tovább a hallgatást. Mikor az egyik barátnőt a vasúti perronon éppen elbuc uztatták s gyalog karonfogva szépen haza tartottak, akkor meg.'Zólalt: i— No galambom, ugy-e, hogy most már nem jön többé vendég ? Az asszony vállát von a, úgy lette azután hozzá: — Hát hogyan tudnám én azt, jön-e, vagy eem ? Ha jön itt lesz s ha itt lesz, mi szívesen fogadjuk. No nem ? A férj balkezével a füle mögött kotorászott. Viv!üst keresett ott, m^rt tetszik tudni ö most mondani akart valamit, olyat akart mondani, a milyet az asszony nem evett .életében. Hiuem hasztalan. Keservesen jutott szóhoz s akkor is csak azt hozta ki: Hát . . bát . . — N09 mit akarsz azzal a „hát* -tál — kéidezte mosolyogva Vilma. , — Semmit lelkem, csak azt akarom 1 mondán', hogy fenékig ürült már a bu- 1 gyelláris. — Óh ! te azon búsulsz? — nevetett föl szívből fakadó kaczagással az asszony — hiszen sebaj az. A mészáros úgyis azt mondta, ád kontóra: a fűszeres is c«u- dálkozik, hogy mindig készpénzzel fi/.etek. Azt mondta a minap, kevés olyan ember van a városban. Lásd ez ma már nem is divat. Mindenki csak hőnrp elején törleszt. S miért nem tehetnők azt mi is ? Haluska Péter szóval se válaszolt. Látta, bogy ezzel az asszonnyal igy nem boldogul, Mézen gyerek ez még, valóságos kis gyerek : az argumentumok nem világítanak még bele az esze tokjába. Azt gondolta, okosabb néppel kell kezdeni. Megmondja a napamasszonynak. Az majd i észretériti az ő kedves felesé gét. Mit veA mai lányokat, úgy nevelik, hogy fiatal asszony korukban csak nem is konyi- | tanuk a megélhetés mesterségéhez. Annyit tudnak talán mindössze, hogy még annak idején napernyővel mentek ►étálni, most az ernyő mellé még kosarat is kell u karjukba akasztani, jnert altban hozzak haza az ebédet a hetivásárról. És ezzel punktum. A pénzt természeteden a férjnek muszáj előteremteni. Szederkényi Sín do iné is körülbelül ennyire tanította az ő kedves szép leányát, Vilmát 8 mikor ezt már ulaposun megtanul a, akkor férjhez adta a kicsikét. Haluska Pétert megbo 1 dogitotta vele. Haluska Péter a postán az ajánlott leveleket szokta odábbitani s mint ilyennek volt akkora fizetés»*, hogy kettecskén szép .csönd sen megéldegélhetnek. Majd ha megtalálnak szaporodni, akurra jóformán lesz valami az előléptetésből is. Hiszen a postaigazgatóságig ménkű sok grádics van s a tisztek minden három esztendőben egy- I egy fokkal föllebb [szoktak kapaszkodni A f«rj legalább igy számított.' Csak Vilma nem gondolt sokat urának a szá< mitásával. Mert alig, hogy elmúltak i mézes hetek, sorra kezdte invitálni leánykori barátnőit. Kit Bécsből, kit mef Pestről hívogatott magához s ha megjöt tek, akkor olyan kedves háziasszonynak mutatta magat velük szemben, hogy olyat nem találni minden bokorban. Elleste még a gondillátokat is, mindegyiknek ismerte a kedvencz ételét. S varoson nagyon könnyű kielégíteni a különféle igényeket. A ko- 1 sár mindent meghoz a piaczről, még a czukrászt is útba lehet ejteni. Jól ment volna minden egy darabig, csak Haluska Péter ábrázata mintha nap- ról-napra jobban komolyodott volna. Vilma szék ed j ék a bokor, hadd jöjjön mindjárt az erdő. És megjött. Hanem nem volt köszönet benne. A napim asszony úgy ledarálta ezeket az épületes igéket, hogy szegény Haluska Péternek szinte b-Uf ijdult a f»je abba a gyors tüzelé-be. B lattá, hogy magara maradt egészen. Hu maga nem segít magán, akkor hiszen elveszett tisztára. Szinte kétségbe volt esve. Hanem sok ember van a világon, kinek ép-»n a két-1 ségbeesés termi a legjobb gondolatokat. Haluska Péter padlásán is foga ni zott most valamire való derék idea. No gyertek csak barátnők ha u*y tetszik, — gondolta magában — majd elbánok én veletek. N*ra kellett soká várnia, bát jött is megint egy. A vasúiról került meg — még pedig kora reggel. A közmondás uzt I tartja, hogy a reggeli vendég nem igen marad ebédre, hanem Haluska Peter mérget mert volna rá venni, hogy a közmondás az egyszer megint hazudik. Eny hét is beletelik annak a vendégnek távozásába. Canos teremtés volt különben. Valinak kellett lenni a f ufivtlágoak, hogy a szépséget észre nem vették s már eddig fő- kötő alá nem bujtatták. Haluska Péter egészen beleszeretett Bertbold Auuub i. így hívták a felesége barátnőjét. Ä postatiszt homlokát nem szántották föl az egyszer a goudteh ránc-.ok. Kedves szeretetreméltó volt Annával szemben. ! D csér te a szép szőke baját, azokat az égő szemeit, bogy tulajdon felesége csak ámult-bámult. Hát ilyen is telik az Ön urátul ? Ezt eddig csak nem i* álmodta. Szinte különös szemmel kezdte méregetni az ő arái. El következett az idő, hogy Anna távozni készült. S lám felfordult a világi Haluskáné szóval sem tartóztatta. Annál jobban kérte Haluska Péter, hogy ne, csak még most ne. Maradjon még nehány napig nálunk, hiszen olyan boldogok, hogy vendégükként tisztelhetik. És a többi Hsluskáné gyilkos szemeket méregetett az ő urára. — Mi ez? Hiszen ez az ember belebolondult abba a leányba. Udvarol neki, veszett fejjel üti a vasat. Bolondnak kellett lennie, ki be nőm látná, hogy Haluska Péter, Anna miatt teljesen elhanyagolja a feleségét. Oh! az imposztor, a haszontalan gazember. — Hanem csak gyere! A postatiszt egyszer csak arra ébred, hogy az ö kis f Ínsége belekötött a tulajdon vendégébe. Olyant pörölb vei», hogy gusztu* volt hallgatni. Szegény B irfc- hold Anna pedig mérgesen csomagolt s egyenesen kihajtott az állomásra. Halukká Péter pedig eleget jnarasz- tottu. Nem használt azon semmi kérés semmi könyörgés. Úgy elment, hogy bu- c-ut sem vett a feleségétől. Vilma különben is rettentő rossz kedvében volt. Napokon keresztül se szólt i se beszélt az urával. Csak épm az kelleti, neki, hogy Péter meginterpellálja: I — Nos galambom, nem jön megiat valaki buraarojan barátnőid közül? Hidd meg, géazeu hozzájuk szoktam. Ha nincsenek. b ít olyan Unalma? ez a ház. — Unalmas ? — pittant föl mérgesen az asszony — oh ! persze hogy unalmas. Úgyis tudom kellen», kinek megint tehetnél a szépet ... no persze . . . én már senki se vagyok a házban, barátnő kellene, kinek a kedvéért elhanyagol engemet . . . Nem arról van szó, Vilma szólt közbe Péter mosolyogva — hanem lásd, te is sz< reted a yendéget, hívhatnál megint valakit. — Eu? hívni? remegett az asszony szenvedélyes szava — told meg sok h senkit se hívok többet s ba amúgy találna egy jönni, bát kitekerem a nyakát. Értetted ? Kitekerem a két kezemmel. Haluska Péter kifordult az ajtón. Mutatta, hogy haragszik, psdig dehogy haragudott. Úgy belenevetett a bajuszába, hogy azok a száluk még olyan nevetést nem értek, mióta csak kiserkedtek a m i- guk termő földj »bői.
