Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-01-16 / 3. szám
Veszprém, 1897. XVII. évfolyam. 3. szám. 2^£egrjelen mindon ftiomfeaton. uA. lap ára: ^izéss évre 12 korona. jPéi évre 6 korona. Negyedévre 3 korona. RigyeB szám ára 80 fii. Kapható Szemerey J. és Ilarczeg L. urak üzleteiben. KIADÓHIVATAL: Szabadság tér, Schwartz Antal diszmU-áru üzlete. Szombat, jan. 16. Szerkesztői iroda : Veszprém 82abadi-ntoza 514. • » \ Hlidetések : (x hathasábos petitsor vágj annak tere) Az első oldalon . . ao fillér. A 2-ik s 3'ik oldalon >6 fillér. A 4-iíc oldalon • • • iá fiilét A nyiltérben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér Előfizetés, hirdetés küldendő Schwanz Antal diszmü'iiu üzletébe Veszprém, Szabadság-tér. T. olvasóink ügyeimébe í A „Petőfi“-könyvnyomda és a .Veszprémi Független Hírlap“ folyó évi január hó i-ével tulajdonunkba szállt át. A feltételes vételi szerződést 1896. , évi deczember hó 12. napján kötöttük meg a nyomda és lap ezidő- szerinti tulajdonosaival Kompolthy Tivadar és neje Liedl Teréz asz- szonynyal, minthogy azonban a nyomda tulajdonjogának kérdése vitássá válhatott, Langchammer-czég javára elrendeltbirói nyilvános árverésen a s nyomdátmegvettük vételárát a bírósági végrehajtó kezébe lefizettük. A lap felelős szerkesztőjéül az eddigi szerkesztőt alkalmaztuk s al kalmazzuk mindaddig, mig a mi tiszta czéljaink szolgálatára méltónak találhatjuk. A lap múlt évi decz. hó 19 'és 24-én megjelent számaiban az előfizetésre való felhívásban je- leztettük a szerkesztő által, hogy mi czél vezetett bennünket ezen cselekedetű ■ 1 kben. Szolgálni függetlenül és becsületesen a közügyet, városunk és vármegyénk közügyéit, a Balaton és Bakony vidék érdekeit s amennyire lehetséges, paczifikálni feldúlt társadalmi viszonyainkat. Ezen irány vezérel ma is bennünket s ettől eltérni a jövőben sem fogunk. Sem csel, sem erőszak ettől bennünket eltántorítani nem fog, de nem fognak eltéríteni hírlapi támadások vagy gyanúsítások sem, melyek hozzánk fel nem érnek, tiszta múltúnkon csorbát nem üthetnek : Ha pedig becsületünket sértő támadásokkal illetnék bármely oldalról, a büntenyitő bíróság elé fogunk járulni. Bár a lap szellemi irányának vezetését fenntartjuk magunknak, azonban ez által nem szüntetjük meg a lap szerkesztőjének felelősségét, mely a nagyközönséggel és mindenkivel szemben, kinek a lappal ügye van, elvitázhatlanul fenn áll. Nem ingerelni sem lázitani, sem a tényeket, vágyj a hibákat eltussolni nem engedjük, bárhol, s a közélet terén működő bárki által követhettek is el azok, hanem nyíltan és függetlenül fogunk mondani bírálatot minden irányban, mert az 'általunk létesített „Balaton“-könyvnyomda és hírlap kiadó vállalatnak sem nyílt, sem titkos más tagja nincs, mint mi, tisztelettel alólirottak. Ezeknek rövid kijelentését tartottuk szükségesnek, miután az ellenünk intézett támadásjszemélyi részét már elintéztük. Veszprém, 1897. január 15-én. Dr. Óvári Ferencz. Reé Jenő. SsAllÖHzetünk a Balatonvidéken. Irtn : Sáner Jáno-, szöllőazeti felügyelő. Szdlleink kipusztulása tudvalevőleg, e nagy csapás első éveire esik. Amint az első fillokszera-vészt konstatálták a szentendrei szigeten, Málnay dr. szőllejében, ugyanakkor konstatálták a vész felléptét Kenese mellett a márnái hegyen. Nem tellett bele három esztendő s egymásután pusztult ki a Balaton- vidék, Almáditól kezdve Keszthelyig. Itt-ott maradt csak egy csöppnyi zöld borágas oáz, a nagy pusztu lás közepette; Badacsony, Meszes- György, K. Örs vidéke állta meg legtovább a vészt. Mikor a szőlleink kipusztultak, 12 évvel ezelőtt már hozzá láttunk a védekezéshez. Az első amerikai ültetéseink magról valók voltak ; ne hezen mentünk valamire, de két év múlva mégis voltak sima vesszeink a vegyes Ripariák s a Vitis Solonis fajokból. Akkoriban a magán (dir- rekt) termő amerikai szőllőftjok voltak a legkapósabbak, mert senki sem akart oly soká várni a szőllő- felujjitással. De hát a direet termő fajok nem bizonyultak teljes ellenállóknak s igy a vadba oltás rendszere lett elfogadva a szőllőrekonstruktióknál. I Az első rekonstruálók voltak B.- I Füreden Mórocza Kálmán k. jbiró és Androvits Imre utibiztos. Kivü- lök még néhányan, kik vesszőt kaptak akkoron, de ezek hamar bele untak. A direct-termők térhódítása azért volt nagy, mert akkoriban jött haza francziaországi utjából Molnár István, a budai vinczellériskola igazgatója s jelenté, hogy az oltások nem igen sikerülnek Francziaország- ban. De ez a helytelen eljárás következménye volt. Az oltások eleinte nálunk sem igen sikerültek. Vannak 12 éves oltásaink, de egész szőllőterületeket csak azóta tudunk beültetni, mióta szőllőiskoláink vannak. Ma már nem az oltás módja a fő nálunk, hanem a talaj kérdése. Az az életkérdés, hogy azt helyesen tudjuk meghatározni s a neki való fajt aztán odaplántálni. Most átalán az a divat és jelszó, hogy mindenki Rupestris Monticulát akar ültetni. Pedig az a száraz, meszes és égvényes talajt kedveli, a nedvesben, tápdusban elpusztul. Kedvelik főleg azért, mert nem esik klorozisbe, azaz nem sárgul meg s igy nagy a bizalom hozzá. Hát pedig téves a felfogás: mert a talajt nagyon is meg kell válogatni a Monticuláknak. Szőlőszetünk általában szépen halad. S még az ellenségnek is be kell látnia, hogy e téren a kormány többet igazán nem tehet — mint amennyit tesz. Van képzett szőlőszünk több a soknál s a kamattalan államkölcsönt, tekintet nélhül a birtok eladósodottságára, mindenki igénybe veheti. A szőllöszet terére általán csak j úgy tódul a nép s attól tartok, hogy 10 év múlva minden szőllő- '• munkás, szőllősz vagy vinczellér lesz, 1 hogy dolgozni ne kelljen. Mert a henyeség még ma is főerénye népünknek. Hogy mily talajba mily szőllőfa- jok valók s általán, hogy mely bala- tonparti községek hegyein mily amerikai fajok plántálhatók sikerrel, a jövő hírlapban fogom kitüntetni: egyelőre csak az volt a szándokom, hogy ez életbevágó rovatra felhívjam a balatonparti szőlősgazdák figyelmét. A vasúti kisajátítások kifizetése. Veszprém, jan. 16. Eget-poklot. összekiabált itt egykét könyelmü ember arról, hogy a kisajátítások kifizetése késik, elmarad, sőt koczkáztatva van. Beszámolunk a száraz adatokkal. Az enyingi kisajátításokat, 5-6 kivételével, kikkel még nincs egyezség, kifizette jan. 10-én a Rtsaság. Tegnap érkezett ide a Rtg. képvi selője s utánna a központi kisajátítási biztos, hogy ma Hajmáskéren, holnap Soólyban s folytatva Kajá- ron, Csajághon, a már előre ér te-itett községi elöljáróságok köz bejöttével, a kisajátításokat kifizessék. Lepsényben 20-án lesz a kifizetés. Küngősőn, a tulmagas igények miatt bírói kisajátítást kellett levezetni s igy a bírói becsütői van a kifizetés függővé téve. Egész Tolnában, Tamásit kivéve, hol az egyezségeket megkötni még nem sikerült, mindenütt megtörtént a kifizetés, a mennyiben ennek valami telekkönyvi akadály (bekebelezett teher, szolgalom, kiskorúságé útját nem állotta. A zirczi apátsággal kész az egyezség. A veszprémi uradalmokkal az egyezség már folyamatban van. Lázi Péterd, Románd Zircz és Olaszfalu birtokosaival minden egyezség kész 5 legnagyobbrészt már ki is fizettették. Mindazok a hirek tehát, miket a V. H. a kifizetési kalamitásókról ir, mesebeszéd. Hiszen a Rtsgnak, épugy mint az építési fővállalatnak magának is a legnagyobb érdeke az, hogy e dolgok mielébb rendeztessenek. Hisszük, hogy a győr-veszprém- dombóvári vasúti részvénytársaság, mely kezébe vette az ügyet, rövid időn befejezi. zása pedig attól függ, bennök a kellékek meg vannak-e a szellemi és vagyis van-e fej Városunk életérdeke. Veszprém, jan. l5. Az egyes városok felvirágzása rendkívül fontossággal bir az ország fejlődésére is. A városok felviráganyagi fejlődésre lett ipara s kereskedelme s vannak-e kultúrintézményei ? Az ipar és kereskedelem képezik a városok s az ország vagyonbso- dásának alapját! ámde azok csak ott nyerhetnek nagyobb lendületet, ahol a városnak megfelelő számú 1 fogyasztó közönsége van, amely a fejlődéshez szükséges eszközöket szol- : gáltatja. Innen van az, hogy egyes ; haladni akaró váró-ok a legmesszebb I menő áldozatoktól sem riadnak vissza, i hogy mentül többféle hivatalt kap- I janak s mentül több iskolát létesit- I hessenek, abból a nagyon helyes j meggyőződésből indulva ki, hogy a I hivatalokkal és iskolákkal uj emberek telepednek le a városb m. akik javadalmazásuknak legnagyobb részét, — a legtöbbje az egészet is, — ott költik el, miáltal tetemesen hozzájárulnak a lakosság jövedelmének emeléséhez s ezzel annak a vágyó- nosodásához. Veszprém azon szerencsés városok közé tartozik, amely nagyszámú hivatalnoki karában eddig is számottevő fogyasztó közönséggel birt, most pedig a városnak újabb kilátása lehetne, mintegy 40 — 50 családnak helyben való letelepedésére. A magyar államvasutak forgalmi felügyelősége ugyanis kijelentette, hogy a M. Á. V. e dunántúli rayonjába tartozó vasúti személyzet elhelyezésének góczpontjává Veszprémet jelöli ki, feltéve, hogy az itteni lakás- és megélhetési viszonyok elég kedvezők. Valljuk meg őszintén : városunkban a mostani lakásvisszonyok a lehető legrosszabbak, quantitative és qualitative egyaránt. Megfelelő lakásra a már itten lakó tisztviselők sem képesek szert tenni s ami kevés jobbféle lakás van, az mind méregdrága. Vagy melyik tisztviselő van abban a helyzetben, hogy 6—700 frtot fizessen lakásért, a mikor á lakásbére 2—300 frt. Ez utóbbi összegnek megfelelő lakások — ba ugyan egyáltalán kap hatók — a lehető leggyarlóbbak; a földszinten levők még egészségtelenek is, mert többé-kevésbbé valamennyi nedves. A megélhetési viszonyok városunkban szintén nem a legkedvezőbbek. Az élet aránylag elég drága. Hogy többet ne említsünk, a tü/elő anyagot például oly drágán fizetjük, mintha nem is a Bakony közelében, hanem valahol az alföldön laknánk. A város tisztaságára és szépítésére (a mit pedig intelligens emberek szintén elvárnak) vajmi kevés gond fordittatik. Vannak még egyébb fogyatkozásai is városunknak, de ezeket ez alkalommal nem feszegetjük. Mi kösse és vonzza tehát ide a risztviselősereget ? A helybeli viszonyok mellett nem csoda bizony, ha épen a vezetésre hivatott eme intelligens elem sehogy se törekszik arra, hogy ezt a várost állandó lakóhelyéül tekintse ! ha elmegy attól a kedve, hogy helyben, habár csak szerény kis lakóházat vagy földet szerezzen,, miáltal pedig e város viszonyai iránt mindjárt nagyobb érdeklődéssel viseltetnék. így pedig csak aféle átmeneti állomásnak tekinti, a honnan legelső jó alkalommal tova menekülhessen. Pedig nem csekély fontossággal bir az egy városra nézve, ha az odakerült értelmiség (a melyet a benszülött la- kósság előszeretettel czimez jött- mentnek, daczára annak, hogy ezek nélkül a legtöbb meg sem élhetne) késztetve érezné magát állandó letelepedésre § igy a város érdekeihez jobban hozzá volna kapcsolva ; annak haladását és fejlődését maga is iparkodnék előmozditani; nem nézné közönyösen annak stagnálását, sőt egyben-másban a hanyatlását. Mennyi szellemi erő juthatna ezáltal érvényre a város ügyeinek érdekében? A benszülött 'akósságunk, amely legnagyobbrészt gazda, iparos vagy kereskedő, ha bir is e megkivántató intelligencziával, de nem rendelkezik annyi fisikai idővel, hogy a közügyek intézésében tevékenyebb részt vegyen. Tagadhatatlan az is, hogy a benszülött soha sem veszi annyira észre a hiányokat s fogyatékosságo kát, (lokálpatriotizmus !) mint az idegen, vagy ha esetleg tudatában is van azoknak, már az emberi természet, hogy saját szülővárosában a legtöbb ember nem szives-örömest lát njitásokat. Ujitások nélkül azonban baladás nem lehetséges. Már pedig manapság csak azoké a jövő, akik haladni akarnak és haladni tudnak. Erre azt mondják ugyan egyesek, hogy a haladáshoz pénz kell; városunk pedig, és annak lakóssága szegény. Tegyük fel, hogy igy van. De ha tényleg a szegénység állja útját a haladásunknak, akkor első sorban is az a kötelességünk, hogy ezt az eltorlaszold akadályt elhárít suk, nem pedig az, hogy tétlenséggel és gyámoltalansággal az elszegényedés terjedését még fokozzuk s városunk haladását megakadályozzuk. A város érdeke most első sorban s a lehető legsürgősebben azt közősével, akkor biztosak lehetnek abban, hogy a sült galamb más város szájába fog repülni. A tisztviselői kar figyelmét pedig tisztviselői telep létesítésére hívjuk fel; a város s a helybeli pénzintézetek remélhetőleg ebbeli törekvésükben támogatni fogják; hisz ez 'el a város terjedése s fejlődése hatalmas lépést tenne előre. Szánté Arnold tr. € TARCZA. Ráborulsz a dobogó szivemre, Mint egy szelíd, szerelmes kis galamb, Mig hallgatunk, gyönyörtől remegve ,- Leszállt az est, — megkondul a harang, Átölellek forrón, szerelmesen : , Szeretsz-e úgy, mint én — én kedvesem /* Reám tekint két fekete szemed, De egy szót sem szól piczi ajakad. Én megértem néma feleleted, Mit szép szemed a kérdésemre ad. Te nem kérded, úgy is tudod régen, Hogy szeretlek — édes üdvösségem. Tűnő perczek rövid boldogsága, Mint a lepke, — nem sokára elszáll, És sziveink gyönyörteljes álma Ébredésre, fájó valóra vál. Átölellek hoszzan, keservesen *Isten veled, — távozó kedvesem Füzy Antal. Szomorú hirek érkeznek Bombayböl. A beoszülöttek által lakott városrészekben dühöng a pestis. Száz meg száz embert ragadott már el ez a szörnyű rém és még mindig garmada számra hullanak az áldozatok. Az európaiak, a mohamedánok és a gazdagabb parzok, ha csak tehetik, kivonulnak a városból. A ki Bombaynek bennszülött-lakta város-részét a maga ócska, düledezó házikóival, kacskaringós utaival és zsákutezá- ival ismeri, a kinek alkalma volt valaha megismerkedni az ottani ‘ lakosság szokásaival, nem is csodálkozhatik ezeken a hir-ken. Ha végighaladunk a széles, szép fáktél beárnyalt nton, a mely Bombay európai, illetőleg angol városrészét „Mulabar-Hill“- lel, a villák negyedével összeköti, csakhamar egy körülbelül 100 méter hosszú régi falhoz jutunk el. Szinte félelmetes ez a hely. Az arra vágtató lovakat erősen kell féken tartani, legtöbbnyire ugyan nem akarnak tovább indnlni arról a helyről, de néha prüszögve, füleiket hegyezve száguldanak tova. Napközben e félelmetes külsejű fal mögül sötét füsfel- legek szállnak fel, éjszaka pedig sürü egymásutánban szikrák pattannak felfelé. Néha, különösen este felé, a fal mögül szomorú zene hallatszik és jajveszéklés. Ha pedig átmegyünk a kapuu, a hol egész nap, de nagyrészt éjjel is hinduk tanyáznak hallgatva, egy hosszúkás udvarba érünk. Élőbb azonban a „sespoy“- nak (rendőrnek, meg kell mutatnunk paase- partoutunkat, amelyet nem egy könnyen lehet a rendőraégtől megszerezni. Ott áldogálnak vagy ülnek némán, hallgatagon a hinduk, a kiknek különben is mindig komoly arezuk, most még komolyabb kifejezést ölt. Olykor-olykor a sötét arczu tömegből zokogás, szomorn karénak csendül fel mig a háttérben panaszos zene hangzik. Itt nem szívesen látják a fehér embert Sokszor jól is teszi, ha sietve odébb áll. Az ócska, düledező fal mögött álldogáló hinduk gyászolnak, és a máglyák, melyek körös-körül szerte égnek, oltárok, a holy halotaikat elégetik. A szerint, hogy milyen kasztba tartozott az elhunyt, s mennyi a vagyona hétrahagyottainak, közönséges vagy drágább fából építik a máglyát. A holttest ott fekszik a fstuskók közt s néha egy-egy láb vagy egy-egy kar mered ki onnan. Borzalmas látványt nyújt, a mikor a félig elégett testeket, a melyek a lángoló fahasábok közül kiestek, ismét visszadobják az égő fahasábok közé. Ha aztán végre elégett az elhunytnak teteme egészen, hamvait összegyűjtik s a tengerbe vetik. De van Bombay közelében egy még ennél is borzalmasabb hely. Közéig az est. Siet mindenki gyorsan el a poros városnak fülledt lakásaiból és üzleteiből. Enyhül egy kiesé a tikkasztó hőség, vérpirosán áldozik le a nap s utolsó sugarait széthinti Bombay fölött. A tenger felől hűsítő szellő lengedez és megkönnyebülten lélegzik fel minden. Az európai kereskedők városrésze elszunnyad, a bennszülötteké pedig föléled. Az európaiak kitódnlnak a szabadba, a villák közé, a könnyű két- vagy négykerekű ,garry“-kban, vagy gyors 3 többnyire kicsiny lovaikon. A helyi vasutak 1 zsúfolásig megtelnek és azok, a kik mindenképpen járni akarnak, gyslogszerrel sietnek ki a városból. A kiknek pedig a városban kell maradniok, ,polo*-t, ládát vagy lawn-tennist játszanak a térségeken s úgy arezuk verejtékében készülnek az estebédre. A hindu, elfáradva fárasztó napi munkájától, elcsigázva a nap izzó melegétől, otthonába tér gyermekei közé. A mohamedán lehajtott fővel, de méltőságosan lépdel a mecset felé. A pans pedig csákő- aluku fővegével ott áll a tengerpart nedves fövenyén és kitárva kaijait imádkozik a láthatáron lebukó hatalmas, Dagy naphoz. A nap leáldozó utolsó sugarai még egyszer végigcsékolják Bombayt, elhintik piros fényüket Malabar-Villre, a mely egy dombon, öt—hat angol mértföldnyire a várostól terül el. A domboldalon a város felé még egyszer visszavetődik az öt „towers of silence* a Hallgatás tornyai. SaskeselyUk röpdösnek körülötte, éles sivitásuk megzavarja az elszunnyadó természet csendjét. Itt temetik el a parzok halottaikat, helyesebben itt áldozzák fel halottaikat a természet rombolé erőinek. A tornyok falai meredeken emelkednek a magasba, tetejük nincsen, csak az ég boltja, belülről pedig amphitheatrnm módjára épültek. Kősorok emelkednek egymás fölé lépcsőzetesen, a melyek hosz- Bznkás nyughelyekre vannak beosztva. A gyermekek tetemeit az alsó sorokban, a felnőttekét korukhoz i nagyságukhoz képest feljebb meg feljebb helyezik el s aztán átengedik őket a természet hatalmának. Mindegyik toronyban van nehány őr, a kiknek helyüket semmi körülméveteli, Hogy kellő számú, megfelelő lakásról legyen gondoskodva, még mi-lőtt más város kaparitja el előlünk a most kínálkozó hasznot. Ma gánszemélyek, természetesen, csak kis részben járulhatnának hozzá a tömegesebb építkezéshez, de annál többet tehetnének e részben a helybeli pénzintézetek, a melyek bizony eddig is nagy mulasztást követtek el e tekintetben, holott jó modern lakások meghozták volna a maguk jó kamatját. Még nagyobb kötelesség háramlik a fenti dolog lelkes felkarolásában a városi hatóságunkra. Lépjenek együttesen s haladéktalanul az utánjárás és cselekvés terére, mert ha ezzel az ügygyei is úgy fognak sietni, mint a polgári s ielső kereskedelmi iskola épitkenyék közt élethossziglan nem szabad el- hagyniok, hogy „tisztátalanokká“ ne legyenek. Más élő ember csak mintegy 20 méternyire jöhet a torony közelébe, a holttesteket a torooyőrnek adják át e ez aztán beviszi őket a fedetlen toronyba. Miközben a gyászolók jajveszékelve és a fájdalomtól megtörve eltávoznák a Hallgatás tornyaitól, a levegőben és a torony I am hi t heatrumában iszonyatos küzdelem kezdődik. A keselyük meg a hollók százával törnek a kitett uj zeákmányra. Az egymással küzdő rablómadarak borzalmas lármája tnlharsogja a gyászolók zokogását és jajveszékelését s még mielőtt kimennének a szép kertből, a mely a tornyokat körülveszi, láthatják a gyászolók a szárnyas sírásókat, a mint a tornyok szélén, vagy a fák ágain rágicsálják felejthetetlen drága halottjuk valamelyik testrészét. „Tuweis of silence I“ Hányszor állottam előttük! Hányszor jártam be a körülöttük elterülő néma kertet! 3 a kerítésre támaszkodva szemem végigfutott a mesés, gazdag Bombayin, a végtelen tengeren 1 Körülöttem a néma csendes kert tropikus növényzetével, fölöttem a Hallgatás tornyai. A tornyokon, a fákon nagy sötét madarak, a melyek kémkedően néznek a város felé. Mindenütt csend, jóleső nyugalmas csend . . . Hirtelen hangos lárma támad § levegőben, | kertben, a tornyokon, — a sötét madarak halotti menetet vettek észre, a mely a tornyok felé tart. A közigazgatási bíróság. ' Veazpiőm, jan. 15. A közigazgatási bíróságról szóló 1896. évi XXVI. t.-cz. 1897. évi január 1-én lépett életbe. Örömmel üdvözöljük e törvényt, mert minél műveltebb valamely állam, annál inkább növekszik a köz- igazgatásnak a köz és társadalmi élet fölött való folytonos őrködéseinek szükségessége. A szorosan vett polgári igazságszolgáltatás körülbelül úgy viszonylik a közigazgatáshoz a polgárok irányában nyilvánuló hatására nézve, mint a vagyon a becsülethez. A polgári igazságszolgáltatás a vagyont védi. A közigazgatás a polgári becsületet. Szükségesebb tebát amannál, mert az államéletben is szükségesebb a becsület I vagyonnál, éppen úgy, ahogy az egyén, ha a kettő közül választania kell, szívesebben tűri ha vagyonán ejtenek csorbát, mint egyéni becsületén. De minél inkább függünk mindannyian a köz- igazgatástól, annál inkább követelhetjük, hogy ez a hatalom úgy szerveztessék, hogy lehetőleg kevés kárt tegyen és az elérhető legtöbb előnyt biztosítsa. Addig, mig a közigazgatás reformja az egész vonalon keresztül vitetik, a közigazgatási bíróság sok lényeges bajt orvosolni és jobb helyzetet teremteni fog. Első előnye e törvénynek, hogy az általa megalkotott bíróságot a legtökéletesebb bírói függetlenség minden kellékével felruházza. A közigazgatási bíróság minden burájának bírói rangja és jellege van elómozdithatatlan a törvényben előirt kor, vagy munkaképtelenség esetein kívül, akarata ellenére nem nyugdíjazható, nagyobb fizetése független és gond nélküli életet biztosit neki. A jogkereső közönségre nézve is garnneziákat nyújt e törvény, amennyiben a bírósági tagok is alá vannak vetve a fegyelmi eljárásnak, s az okozott károkért vagyoni felelőséggel tartoznak. Független ezen bíróság a miniszterektől is, mert a miniszterek eljárásaik felett felügyeleti jogot nem gyakorolhatnak, a közigazgatási bíróság a hozott határozatokat a király nevében mondja ki. Ami a bíróság érdemleges hatáskörét illeti, ennek meghatározásánál a törvény alapgondolata az, hogy a közigazgatás gépezetében bármely tekiutetben érdekelt tél, ne lehessen egyszersmind saját személyében biró is, a hogy az eddig, az adó és illeték ügyeket kivéve, a közigazgatás legtöbb ágában dívott. A főszolgabíró, az alispán, a közigazgatási bizottság mai napig sok oly ügyet bírál felül, mint fellebbezési forum, amelyben legtöbbször az ő sérelmes intézkedése adott okot a fellebbezésre. Ennek természetes következménye az volt, hogy már csak következetességéből sem lehetett a közbevetett jogorvoslatnak foganatja. A közigazgatási bíróság érdemileg két- osztályban fog működni. Lesz egy pénzügyi osztály, ahol minden adó és illeték ügyek, és egy általános közigazgatási osztály, ahol minden más, a törvényben taxatíve elősorolt ügyet felül fognak bírálni. A pénzügyi osztály nem lesz tehát más, mint az eddig is fennállott közigazgatási pénzügyi bíróság s uj csak a tulajdonképeni közigazgatási osztály. E második osztály előtti eljárásnak helye van községi, törvényhatósági, közegészségi, vallás és közoktatási, vízjogi közúti vasúti, mezőgazdasági és mezőrendőrségi, állategészségi, erdészeti, vadászati, halászati, cseléd, munkás, napszámos és házközósségi ügyekben, sok esetben, maguk a miniszterek intézkedései ellen is jogorvoslást fog
