Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-04-24 / 17. szám
Vezspróm, 1897. w ^£egr jelezi minden uomhaton. .A. la-p ára.: Bgófss évre 12 korona Fél étre 6 korona. Negyedévre 8 korona. Egyen szám ára 30 fii. Kapható Siemerey J. és Ilarczeg L. urak üzleteiben. KIADÓHIVATAL: Szabadi utcza 514. sz> XVII. évfolyam. 17. szám. a ■ Szombat, ápril. 24. Szerkesztői iroda: Veszprém Szabad.i-n.tcza 514 Hiz etetéseit : (z hathasábos petitsor vágj annak tere) Az első oldalon . . 20 fillér.' A a-ik s 3-ík oldalon zfi fillér. A 4-ilc oldalon ... »a fillér A nyíl térben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér Véghely Dezső s halála. Csütörtökön délelőtt 11 órakor rendkivüli kiadásban jelentette a »Veszprémi Független Hirlap. a lesújtó hirt, hogy Véghely Dezső Vesz- prémmegye alispánja Abbáziáján, hová 3 hét előtt gyógyulást ment keresni, szerető családja karjai között kilehelte lelkét. Meghalt. A szomorú hir általános, mély bánatot keltett mindenfelé.' A középületeken kitűzték a gyászlobogókat s a polgárok arczán a mélyen érzett fájdalom kifejezése tükröződött vissza. S méltán. A tragicum, meíy kora sírba döntötte a még nemrég oly életerős, muukabiró s örökké dolgos férfiút — oly megrázó, hogy első pillanatra szinte hihetetlennek látszott. Hiszen mielőtt leutazott kínszenvedéseinek vegzetes utolsó stá- cziójára, még az uto'só napon is ott dolgozott a hivatali szobájában, késő éjjelig; pedig a halál verítéke már akkor legyöngyözött hervadó arczárói az előtte fekvő aktákra s ő egész bizonyossággal tudta, mondta is akiktől búcsút vett, hogy immár a halál tusáját vijja. De erős lelke, csodálatos karakter- szívóssága, a szomorú válság e napjaiban is uralkodni birt, leszakadó szive kínjain s csak akkor tett le már a munkáról, mikor a toll is kihullt kezéből. S ezzel a páratlan szorga'ommal és nagy tudással immár 30 esztendőn keresztül szolgálta városát, mer gyéjét. Megtevé kötelességét, mint jobban senki a tiszttársai közzül s nem kereste értté senki elismerését s nem félt senki ócsárlásától, gyanúsításától. Pedig volt része elég, a rósz emberek gyűlöletéből. Még amit emb - ries érző lelke nemes ösztönéből jót tett és áldozott is, a szegények és Ínségesek felsegélésére ; mikor -száz meg száz tüzkárvallott szegény embert segített háza felépítéséhez, mikor a télviz nyomora idején ezernyi nyomorult éhező embert segített a népkonyha insyen asztalához : még azt a magasztos samaritánusi erényéti- sanda gyanúval fogadta ugyan az a top; ongyos csőcselék, mely egyik kezét alamisnára tartotta eléje, a másikát sunyi ökölbe szorította ellene. Es hagyján a rongyos csőcselék hálád Bánságát ! De imhol lépten- nyomon megkeserítette egész életét és feldúlta, boldog családi fészke nyugodalmát is a politikai és köz- ügyi pártoskodás torzsalkodása is. Be evitték ellene háborúba a legnemtelenebb eszközöket s ha már, mint a hogy nem is lehetett, nem árthattak néki nyilt vádak alapján : megrohanták az aljas rágalmak piszkává' sarával úgy, hogy halálaelőtt pár héitci kénytelen volt ily lelketlen gazemberek ellen a kriminális törvényszék ótalmát igénybe vennie. De sem a nyilt támadások, sem az alattomos aknamunka meg nem zsibbasztották munkaerejét egy pillanatra sem. Itt küzdött, fáradt szülőmegyéje javára már 30 év óta: dolgozott, fáradt hát tovább is, p»- dig az ő nagy tudásának, csodás szorgalmának nagyobb, tágabb tere nyilt volna az ország fővárosában, hol bizvást anyagilag sokszorta jobban értékesíthette volna ismereteit s kevesebb hálátlanság marta volna a szivét, mint ... a melynek im áldozatul esett. A halál mindeneket niegbékit. . . mert a halál maga a’ megbocsátás. O biz.ást a végnek utoisó nehéz pillanatában meg is bocsátott, az ő tűrő nagy leikével mindazoknak, akik szivét leszakították vérereiről . . . de, akik itt maradtunk a ravatala mellett s akiknek sziveiben még dobban és forr a vér — mi még sok ideig érezni fogjuk a gyilkot, mely ezt a jó embert halálra sebezte. Az agynak lehet parancsolni, hogy ne rekritnináljon többé; de a szivnek nem lehet megtiltani, hogy ne vé- rezzen, fájjon. A veszteséget, melyet Veszprém- megye e halottal szenvedett sok és nagy idő fogja csak paralyzálni. De hát meg kell nyugodni a minden kegyelmek Ura akaratában, hogy akkor szóllitotta el küzdő fiát köz- zülünk, m kor reá a legnagyobb szükségünk volt. Legyen meg ó szent akarata. S vezérelje a vármegye népét a béke és munka utján — egy nyugodtabb, boldogabb jövő áldásába. A megtört szivü halott lelkét pedig vegye mindenható -kegyelmébe, hogy boldogabb legyen ott túl a síron — mint ideien volt, e lelketlen sivár avaron .... Jó ember, nemes lélek — Isten veled! * Véghely Dezső szül. 1841-ben Veszprémben régi nemesi családból, mely Szentkirály-Szabadján lakott s kisbirtoku volt. A család a reformáczió latinos szobása szerint Wechélius-ra változtatta nevét és csak 1848 óta használja régi magyar nevét. Apja, Véghely Imre, Vesz- prémmegyének 18Ő1-ben jegyzője s 1867- tŐI 1872-ig első alispánja; anyja Páz- mándy-láiiy Komlódról, Komárornniegyé- ből, közel rokona Dénesnek, u 48-iki képviselőház elnökének. Iskoláit Pápán, a rét. kollégiumban végezte s állandóan Vály tanárnál lakott, kinek magas műveltségű neje, Jókay Eszter, Jókay Mór nénje, volt sok éven át nevelője. Itt egy időben tanult Molnár Aladárral, Eötvös Károlylyal, Thaly Kálmánnal, kikkel vetélkedve látogatta a képzőtársulatot himeves tanárok I vezetése alatt, a minők Tarczy Lajos I fizikus, Bocsor István hisztorikus, Kerka- poly Károly filozófus stb. A jogot a budapesti egyetemen hallgatta s 1862-ben fejezte be. Már ekkor élénk hajlama volt a magyar históriai s arkeologiai kutatás iránt. A Schmerling-rendszer alatt ügy- védkedett s történeti buvárlatokba merült- 1867-ben a megyei tisztujitásnál mint szol- gabirójelölt kisebbségben maradt s ekkor Veszprém városának, majd az 1875-ik fúzió után Veszprémmegyének főjegyzőjévé s 1876-ban alispánjává választatott. A fúzióig a balkö/.épnek, azután Tisza Kálmánnak volt rendületlen hive. 1878-ban a veszprémi kerület képviselőjelöltje volt, de Eötvös Károlylyal szemben kisebbség- j ben maradt. Ekkor végleg szakitott a politikával s csak alispáni hivatásának s történeti kutatásainak élt. Mint Veszprém J városának főjegyzője, megírta a várostör- ténetét. 1885-ben a megye közönsége a megye monográfiájának megírásával bízta meg. E munkát el nem készíthette. E czélból adatai óriási terjedelműek, történeti könyvtára s okirattára roppant becsü. A régi magyar okiratok latin írásának Ő volt az országban egyik elismert legjobb olvasója. A közigazgatás terén többször komolyan bírálták, de ennek eílenére- három ízben 'újból egyhangúlag alispánná választották. Tisza Kálmán fölötte ked: velte s a közigazgatási reform kérdéseiben ismételten ankétre hívta Budapestre. Az egyházi életben is jelentős szerepre jutott. A tuladunai reformált egyházkerület veszprémi egyházmegyéjének segédgondnoka s a konventnek is tagja volt. A történelmi társulatnak buzgó tagja s régóta választmányi tagja; a társulat kutató kirándulásaiban 30 év óta ^v^egröltéi:. — Rajz. — Irta: G. Diószeghy Mór. Ostoba, érzékeny história. Valamirevaló iró ember idegesen kaozag fel, ha elvétve valamelyik újság tárczájában egy egy ilyenre bukkan. Szegény ! Sajnálkozik szivéből azon az ártatlan gkribleren, a ki még most is csak itt tart. Mikor jut ez el az „uj időkig*, vagy a Petőfi-táraságba. Magam is (ki szintén nagyra és előre törők) kaczagni szoktam az efféle érzékenységeken. Nem hiszek bennük, vagy legalább igy mutatom. Nem szeretem, ha kaczagnak rajtam, inkább én is kaczagok mással. Ma az „életet* írjuk. A tizenkilenczedik századnak a vége (a valódi írók ezt fraDCzióul Írják, de én nem tudok francziául) nem ismer érzékeny, szomo/n életet. Ma vagy hahó,táznak. vagy Őrjöngnek az emberek. Hát jól van. Én is eltagadom, hogy ez az eset most történt volna. Bégen — nagyon régen. Leírta valami régi, vén bolond én — csak lemásolom. Micskey Mariska meghalt, mert szeretett. Megölték, megölte az édesanyja, az az apja, meg egy ember. Egy ember, aki csak agy váratlanul belemarkolt a Mariska sorsába, ránehezedett az életére, belevágott a szivébe, mint a hogy egy sötét felhő felkerekedik az égen és eltakarja a napot. Egy ember, akinek sem szeme nem volt, sem lelke nem volt; mert ba szeme lett volna, látta volna, ha lelke lett volna, érezte volna, hogy neki semmi jussa sincs ahoz, hogy a Micskey Mariska életének derült, ragyogó napjára sötét fellegként ráboruljoo, hogy a szivébe vágjon, hogy — megölje. Hogy együtt csinálták az édes anyjával, meg az édesapjával? Hát ebhez az édesapának, az édesanyának sem volt köze. Mégis megtették. Hárman ölték meg. Micskey Mariska meghalt, mert szeretett. Ostoba dolog,' hogy a Micskey Ádáui leánya beleszeressen az apja ispánjába. Világverő ősök sarjadéka egy cselédbe, akiről azt sem tndni, hogy csizmát foltozott-e az apja, vagy Ökröket őrzött a a mezőn. Ö ugyan azt mondja, hogy gyermekeket tanított egy falusi iskolában, | fie az még szinte rosszabb. Az nem lehet j Micskey-fajta szív, a ki igy lefJó szeret, annak nem szabad igy szeretni, vagy ne szeressen sehogy. E* Micskey Mariska mégis szerette Bogdán Ferit, az apja ispánját. Nem Vette észre senki, nem tudott róla senki. Talán csak a kertben az orgonabokor, mikor tele volt virággal. Akkor ébredt, fel az ő sziveikben is az a vágygyal teljes sejtés, az a kimondhatatlan meleg, édes óh jtás, melynek szava nincs, gondolj! nem tud, nem néz a múltra, a jövőt nem várj'i, örökkévalóság a perc/, a melyben kifejezésre jut. Betölti az egész lelket es belefér egy sóhajtásba. A melyet a bölcselkedő ostobaság gúnyosan nevet ma már ki és azt az agy velő meghibbanásának mondja; de a mely állandó és örök, — a szerelem. Igen, ott az orgonabokor alatt, mikor fele volt virággal dongott »raj^a a méhek raja, valami jókedvű kis madár csattogó nótával csalogatta párját. Talán akkor, talán ott mondották egymásnak, hogy: Szeretlek! vagy talán nem is mondották, nem is szóllortak egy szót sem, csak belenéztek egymás szemébe, csak egy kéz- szoritÓ8, vagy egy köoy, vagy egy mosoly, egy sóhajtás tálán egy csők — az első? Ki tudott volna róla, ki vette volna észre? Az orgonabokor su-ogását, a méhek döngését, a csattogó madárdalt nem érti meg minden ember. Es mégis megtudták. Mikor Ságváry Jancsi megcsömörlött az élottöl, t. i. beleunt kártyába, pezsgőbe, kutyába, lóba és ballerinákba; mikor már kezdett nyúlni a képe, zsugorodni a tárczája és petyhüdni minden idege, hát akkor elhatározta, hogy most már visszavonul az ősi kúriára és egy jő házassággal í rondezi viszonyait. Elkocsizott vagy kétszer Micskey Adásihoz és úgy találta, hogy Micskey Mariska ! elég üde, szép virág, miért ne lehetne azt neki letörni. Nem lesz kárbaveszett fáradság. Az öreg Micskey „szépen* áll. A virág is szép, a virágtartó is értékes, igy ér az valamit. Az élet aztán eltelik csak neki is, ez a világ rendje. Megkérte a Mariska kezét, mert hát a formaságokon is túl kell esni. — Nein szeretem. Szólott Mariska az apjának. — Ostobaság; megszokod. Mondta az apja. — Nem, nem lehet Apám! esedezett Mariska. — Itt az ideje. így akarom ! Beszélt tovább ridegen az apja Anyádnak is ez az akarata, hát mit akarsz ? jbín és anyád már odaadtuk a kezedet. Mit engedetlenkedel. Nem a mi körünkhöz való az efféle dolog. — Nem az enyém mar a szivem. Szeretek ! mást szeretek! tört ki végre — könyek között — Mariska szivéből a vallomás. Másnap a feldühödt Micskey Ad ám puskát fogva zavarta ki udvaréról Bogdán , Ferit, az ispánt. A koldust, a semmit, a I ki zsellér szemeit fel merte emelni az ő { leányára, I Mikor a virágok lehervadtak, ősszel I Micskey Mariskát elvette Ságváry Jancsi. Haza vitte. Az övé volt. U legalább igy hitte, mert nem volt sem szeme, sem lelke. Ha lett volna, látott volna, érzett volna. Az orgonabokron a kér ben nem volt már ekkor sem levél sem virág, méhek rajta nem döngöttak, madárka sem dalolt. Majd tavasszal megint. Vájjon? . . . * ★ * Tavaszszal azt mondták a doktorok — okos bölcs emberek valamennyien — hogy Mariskát el kell vinni a fenyvesek közé. A tüdeje is gyengécske, a vére is kevés, az idegei is gyengék. Szórakozni és jól táplálkozni. Nem lesz semmi baj. Öt-hat doktor is mondta, hogy nem lesz semmi baj. Valamennyi bölcs és okos ember. Es hordozta az ura, az apja, az anyja Mariskát egyik fürdőről a másikra. Hol ezt javasolták a doktorok, hol azt. Mindent mogtettek. A doktorok nem adták fel a reményt. (Ezt ők sohasem teszik.) Most még cak azt próbáljuk meg, csak ezt az egyetlen egyet és — nem lesz többé semmi baj. És . . . Mikor az első falevél lehullott, Micskey Mariska csendesen nyugodott a díszes érczkoporsőban. Tele volt borítva koszorúkkal. Nem volt semmi baj többé. Az apja is megsiratta, az anyja közel volt az őrüléshez, még az ura petyhüdt, puffjdt kép,-* is megmegrándult olykor. Éu Istenem 1 Megölték, ők ölték meg ős — siratják. Vagy talán éppen azért siratják olyan nagyon« ... Az orgonabokron — a kertben — nem volt most sem virág, a levés is hull- dogólt róla. — Madár sem dalolt. mindig tevékeny részt vett. Römer Fló- rissal, Mátyás Flóriánnal s Nagy Imrével együtt több nagybecsű gyűjteményes munka szerkesztésében volt munkás. Éppen az utóbbi években kezdte meg óriási anyagának irodalmi földolgozását, e vállalatában váratlanul bekövetkezett halála megátolta. A Balaton-kultusz munkáiban is tevékeny részt vett, A gőzhajó vállalat, a pazti szőllőkultüsz s Almádi felvirágoztatása az 6 nevéhez marad kötve, elévül- hetlcn érdeméül. Rejtveölő régi szívbaja a múlt nyáron vállt akuttá s a lezajlott választások utáni izgalmak fejlesztették ki végzetessé. Orvosai tanácsára 3 hét előtt ment Abbázia enyhe éghajlata alá s az első napikban jól is érezte magát, de a katasztrófa már nem volt elodázható s szerető neje, és gyermekei körében, csütörtök reggel nyolczadfél órakor egy vér- roham megszakította jó szivét. * A megyei közönség az alábbi hivatalos necrologot adta ki: Veszprém 7'ár me gye közönsége fájdalommal tudatja szeretett alispánjának szentkirály-szabadjai Véghely Dezső kir. tanácsos urnák 1897. április 22-én életének 57- közszolgálatának 28. évében Abbáziában történt elhunytát. A boldogult földi maradványai 1897. április 26-án délután 3 órakor fognak Veszprémben a vármegyei székházból az alsóvárost sirkertben örök nyugalomra tétetni. Veszprém, I897. évi ápril hó 23-án. Nyugodjék békével I * A megyei tisztikar gyászjelentése igy hangzik: Veszprém vármegye tiszti kara fájdalommal tudatja szeretett alispánjának és tiszttársának Szent-Király-Szabadjai Véghely De*so kir. tanácsos urnák 1897. évi április hó 22-én életének 57.. közszolgálatának 28. éévben Abbáziában történt elhunytát. A boldogult földi maradványai 1897. április 26-án d. u. 3 órakor fognak Veszprémben a vármegyei székházból az alsóvárosi sirkertben az ev. ref. egyház szertartásai szerint örök nyugalomra tétetni. I Veszprém, 1897. évi április hó 23-án. Nyugodjék békével! * A veszprémi ev. reform, egyházmegye a következő gyászjelentést adta ki: A veszprémi ev. reform egyház- . megye nagy vesztesége felett érzett mély fájdalommal tudatja, felejthetet-r len gondnokának nagyságos hely Dezső királyi tanácsos urnák, Veszprém vármegye alispánjának, a dunántúli ev. reform. egyházkerület) világi főjegyzőjének stb; stb. életé- j Mikor ferdfilt el a magyar szent koronán a kereszt? Sokszor yplfc már arról sző, hogy mikor férd ült el a szent korona keresztje. A régibb történetírók abban egyeztek meg, hogy ezen elferdülés azon viszontagságok között történt, melyeken a szent korona a századok folyamán keresztül ment, s legvalószínűbbnek tartották, bogy j a baleset azt akkor érte, mikor Bajor Ottó (1305—1308) Erdélybe igyekezvén, I magával vitte, s elvesztette. Sőt még ma • is vannak, akik azt vélik. (L. a Pallas Nagy Lexikonában a „Koronázási jelvények“ alatt) Újabban azonban a történetírók már meghaladott álláspontnak tekintik annak bizonyítását, hogy a szent korona keresztje bajor Ottó kalandos utazása közben, leesés következtében, férd ült volna el, úgy vannak meggyőződre, hogy ezen elferdülés jóval később, s valószínűleg meglazulás következtében történt. Ha elfogadjuk, — aminthogy el is kell fogadnunk, — hogy a kereszt el- ferdülése bajor Ottó idejénél sokkal későbben történt, még mindig fömnarad a kérdés, hogy hát mikor történt az elferdülés? jLehet-e annak idejét évüzámmal megjelölni ? Vasvármegye levéltára kegyelettel őriz egy régi olaj festésű képet, mely a szent koronát ábrázolja, s mely nemcsak azt igá?o)ja, hogy a szent korona keresztje bajor Ortó idejénél sokkal későbben fér- dűlt el, de megjelöli az évet is, melynek előtte az elferdülés létre nem jöhetett. Képünk, 1 m. 20 cm. magas és 88 cm. 5 mm. széles aranykeretben, a középen a szent koronának még most is aranyszinben ragyogó alakját tünteti fel a lánczokkal és függelékekkel együtt. A korona körül háromnegyed körben, aranyos betűkkel e fölirat olvasható : „Deus custodiab te ab omni malo.“ A korona fölött Magyarország, s körülötte két oldalt és alul a hódolt tartományok: Szlavónia, Szerbia, Guliczia, Bosznia, Bulgária, Lodomeria, Gumania, Horvátország és Dalmáczia czimere szemlélhető. Mind e czimereket, s velük a szent koronát kívülről egy vörös szalaggal átvont, arany- rózsákkal tarkított babérkoszorú veszi körül, A korona alatt, a lecsüngő láoczok között eme feljegyzések: „Praga egredior ... 17 Jan. 1 Ao. PosoDium ingredior . • 19 IX. br. > Conservatorio reponor . 6. X. br. j 1608. Po.oi.io movi . . . 19) ixbr.Ao.1620. Vetusolium vem . . 29) Consetvatorio recondor 29 Január 1621. A kép alsó réxzén egy arany-sarkány diezité&ü tábla ezt a föliratot mutalja: „Inprofectionem S. Coronae Po<*onio Ve- teroaolium*, 8 alatta a táblán árnyékolt nagybetűkkel a következő hexameterek : „Nona super denaa lux falait in axe Novembris i Posonio dura secam Majeatati movebat Hungáriáé preciosus apex Diadema .vetuatum. ( nek 57-ik, egyházmegyei gondnokságának 15-ik évében Abbáziában történt gyászos elhunytát. Az idvezült hült hamvai f. évi ápril hó 26 án d. u. 3 órakor fognak Veszprémben az ev. reform, egyház szertartása szerint az alsóvárosi sirkertben örök nyugalomra tétetni. »Az igaznak emlékezete áldott: mert fénylik mint a nap. mennyei Atyánknak országiban » ti gazd. egyesület. A „Veszprém megyei gazdasági egyesület“ Vés prémben, saját helyiségeiben, f. éri május hó 2. napján délelőtt 10 (fakor választmányi- és délután 2 óra kor rendes közgyü lést tart, mely ülésekre az egyesület igazgató- v ál ászt m ány i illetve öszszes tagjai tiszie’ettel megvivatnak. Tárgyak: 1897. évi költségelőirányzat. — 1896. évi számadásokról jelentés. — Jelentés a telepek állásáról. — Községek kérvénye tenyészbika-hátralék leengedés iránt. — Alispáni átirat a mezőgazdasági bizottság szorvezése érdekében. — Borbély Ká- rolyné kérvénye 100 frt alaptőke elengedése iránt. — Jürőtakármányok kedvezményes vasúti szállítása. — Gazd. egyesületek szövetségébe képviselők küldése. — Átirat, mezei csőszöknek kutyák tart- batása érdekében. — A paraszt-szoczi- álizmns érdekében átirat. Veszprém, 1897. ápril. 16. A gazd. egyesület elnöksége. Iparkamaránk közgyűlése. MEGHÍVÓ. A győri kereskedelmi és iparkamara fi é. ápril hó 27-éu d. u. V,3 órakor hivatalos helyiségének ta- I uácitermében (Király-utcza 8. sz. ■ II. em.) rendes közgyűlést tart, melyre a mélyen tisztelt kamarai tag urakat van szerencsém ezennel meghívni. I Győr, 1897. ápril hó 17. Jerffy Antal, elnök. * Adófizetők figyelmébe. Az 1897. évre készített I. és II. o. kereseti adó-, tőkeka- ra a t a d ó és házhéradó kivetési lajstromok a folyó évi április hó 26-tól május hó 3-ig, Veszprém rend. tan. város adóügyosz áljánál a hivatalos órák alatt közszemlére lesznek kitéve. Fethivatnak ennélfogva az érdekeltek, hogy fent irt határidő alatt a lajstromokat betekinthetik és netáni fellebbezéseiket a városi adóügyosztálynál benyújthatják. Veszprém, 1897. április 23 án. Balogh Károly, li. polgármester. Veszprémvármegyei tüzoltő-szövetség. MEGHÍVÁS. a veszprémvármegyei tűzoltó-szövetség választmányának 1897 évi május hó 2-áu d. u. 2 órakor Veszprémben, a városháza tanácstermében tartandó rendes ülésére. Tárgysorozat. 1. ) Elnök előterjesztései. 2. ) A f. évi juois hó 29-én tartandó rendes évi közgyűlés elé terjesztendő és a vármegye tüzrendészeti állapotáról szóló jelentés megállapítása. 3. ) A pénztári számadások megvizsgálására bizottság kiküldése. 4. ) A jövő évi költségelőirányzat megállapítása. 5. ) A közgyűlés tárgysorozatának üsz- szeállifcása. 6. ) Folyó ügyek. 7. ) Indítványok. Veszprém, 1897 évi ápril. hó 23-án. Bíázy Imre főjegyző. Dr. Úváry Ferencz ügyvezető elnök. Balatonfüredi levél. A . Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez-. Balaton-Füred 1897. ápril. 22." ‘ Értesítjük, hogy Ő E mine a fiája a Herczegprimás e hó 20-án délben Veszprémen át, az ottani püspök négyes fogatán ide érkezett és jövő , hó közepéig itt marad; esős idŐ- j járás lévén, a szabadban nem igen I látható. Miniszterekben B.-füred az idén ' bőveik dni fog és tekintetbe véve, Nil vulgare sápit(mirutn) vieibus quoque certas Observat leges. Nam qua sub luce reduotum Exadytis (sic) regno mult urn plaudente Pragenis Hungaricos vidit proceres, lectumque senatum Et sacros regis titulus insignia no men Transtulit in divum Mathiam rite seoandam Anno Millenis qui sexceatesimas atque Additur octavus, festum fűit Elisab9thae: I Hac ipsa lustria postqaam converaa duobus Tempora discedunt annos super addito binos Poaonio migrat sedem linqaitque priorem Arcnnii &mat indiciis transire novenos Per numeros, quoque sic numero di non pare gaudent. Duratim undenum suscepta profectio solem Hie quoque nouns erat nec non vicesimus ortns Quo Zolium vetu« ingreditnr fora hie quoque magnus Sollicitua Corvinus erat rcvocare ooronam A manibus Friderice tuis, gentique deinops Ostentare domi veteria monumenta decoris, Aasertore deo casus diadema malignos. Pertulit hoc victrix Geticos superavit ot bostes Hoc popali tinniere novem dominumque vocarunt Qui Savam Dravnmqae bibunt, quo3 Bosnia natrit Corvatiae tell us. Celebris Slavonia, Sirmo Rascia con finis: Lodomerus, Dalmata, cives Galliciae Cumana oohors gens Bulgara cuncti Occultant propria fasces trabeasque (sic) su- I perbas Jura sub Hungaricae quod transivére coronae. Eveniat quoque nunc foelix fausturaque bonumque Temporibus oedens quaudo nova tecta subintras. In dubiis humana quid est prudentia rebus ? Te dens ipse malo custos taeatur ab omui. Ez a kep. Tudjuk, bogy a magyar szent korona a Bethlen Gabor által indított mozgalmak idejében, 1620-ban, Pozsonyból 7*6- lyomvár&bu vitetett, hol azt annak hü őre: Révay Péter, turóczi főispán, a vár fényes lovagtermében helyezte el. Előtte a koron&drabantok álltak őrt, s kői illette a két koronaporkoláb forgolódott. En úgy vélem, hogy szent koronánknak föntebb leirt képe azon alkalomból és azon időben készült, mikor az Zólyomban tartózkodott, vagyis 1621-ben. Ezt bizonyítja ezen felirata: „In pro* fectionem s. coronae. Posonio Veteroso- lium.* E mellett tanúskodnak a hexi- metereknek eme végső szavai : „Eveniat quoque nunc, quando nova tecta s u b i n t r a s* 8 at. Hogy a kép csakugyan azon időben készült, amikor a szent korona Zólyomban „lakott*, abból is megállapítható, hogy mig a fölirat a sz»nt jelvény korábbi viszontagságairól megemlékezik, a | közvetlen a zólyomi időzés után bekö- vetkezett vándorlásáról, s utóbb Pozsonyba I való visszatéréséről egy szót sem említ, | mit, ha a kép a későbbi években jött! volna létre, alig hagyott volna említet-1 lenül. Az is kétségen felül áll, hogy a ko- I róna rajza nem emlékezetből, nem más képről, hanem éppen úgy magáról a szent koronáról készült, mint ama felvétel, a melyhez a történetet a nagynevű Ipolyi irta meg. E mellett szólnak a felvétel részleteinek hűsége, s a Hasonlóság, mely a koronán lévő Kriatus és a többi alak, s a szent korona alakjai között létezik. Ámbár nem hallgatható n *el azt sem, bogy a képen van olyan szinü kő is, mely az Ipolyi felvétel koronáján más szinben I jelenik meg. Némely kevésbé lényeges részlet is külömbözik képünkön az Ipolyi-felvétel koronájáétól. Vagy talán ez is éppen képünk régisége mellett tanúskodik, mert hiszen nem lehetetlen, hogy időkön át az egyik-másik kő kiesett és elveszett, 8 mással pótoltatott. Ezen & koronaképen a kereszt nem ferdén, hanem egyenesen áll, tehát ükkor még nem volt elferdülve. Mert ha lett volna, lehetetlen, hogy azt az ügyes és gondos műrész, aki a rajzot készítette, s a részletek bű visszaadásánál annyi lelkiismeretességet tannsitott, nem híven,,vagyis egyenesen állónak rajzolta volna, mikor azt görbének látta és találta. Az előadottakból következtetve végeredményképpen kimondhatjuk tehát, hogy a magyar szent koron i keresztjének elférd illése 1621 előtt neoi, de csak is ezen év után történhetett. Ennek kimutatását pedig nemcsak a történelmi szempont követeli. Van annak gyakorlati értelme is. Festők, szobrászok gyakran vannak abban a helyzetben, hogy a magyar szent koronát kell ábrázolatok. Az ipar terén is gyakran fordul elő eset, amikor a magyar korona képével találkozunk. Most mar ha tudjuk, hogy moly idő előtt nem és mely idő után ferdült el a szent korona keresztje, abban a helyzetben leszünk, hogy azt korhüeu ábrázolhatjuk. Ha koronáról lesz szó az 1621. előtti időből, annak keresztje bizonyára csak egyenesen álló lehet, mig a ferde kereszt evük 1621. utáni ábrázolásokon fordulhat elő. Balogh Gy la.
