Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-04-17 / 16. szám
Veszprém, 1897. Veszprémi Független Hírlap. Szombat, ápril. 17. ■ I li * 4 ápolása s takarmányozásáról, a csikó nevelésről, gondozásról. Mindhárom községben igen sokan hallgatták az érdekes előadásokat s különösen jő hatása volt előadóra, ÖsKü község • rtelmes és az ügy iránt oly lelkesen érdeklődő lakossága, kik az előadás után is, miutegy megostromolták az előadót kérdéseikkel. A megyei gazdasági egyletnek csak hálával és köszönettel tartoznak az egyes községek, hogy az okszerű gazdálkodás hasznos ismereteinek ily gyakorlati és közvetlen terjesztésével a közjóiét emelésére áldozatok árán is, törekszik. Miért dídcs Veszprémben wrtíshas-mle? Miért nincs Veszprém városában | hentesek, mészárosok és korcsmá- zesok sertésöléseiméi még ma sem vágóbiztosi husszemle ? kérdeztetett tólem a napokban ehhez elég ille S tékes egyén által, aki tudja, hojy [ ennek megkellene történni és tudja, hogy ennek megtörténtéről nekem hivatalos kötelességein gondoskodni. Más arak is igy gondolkozhatnak hallgatagon, azért kölelességem lelkiismeretes teljesítésének reputiátiója érdekében jónak találom, ezt az évek óta csigalassúsággal fejlődő ügynek a ilvánosságra hozásával kimagyarázni, még pedig --«■■ az ügy ép mostanában a belügyi min szteriumtól a földmivelésügyi minisztérium révén nálam megfordulván — talán leghelyesebben a miniszterhez tett fel- terjesztésem közlésével, mert igy a képviselő testületet a szemledij ügye tekintetében is fel világosíthatom ; előbb azomban az ügynek kezdetét, fg'lődését adom elő töviden, hiszen városi közgyűlésről van szó, mindenkit érdekelhet. A külföldről importált gyengébb szervezetű állató'-kai különféle ragadós betegségek behozatván, de gazdáink az intensivebb gazdaság üzésre kényszerítve, á lataik tartását ésjiasz- ■ositását a degenerálásig és a beteg- I ségek könnyen megkapásra módosit- J | án, az emberek egéségének meg II óvása czéljából a vágóhídi husszemle j mind kívánatosabbá vált, miért is az j 1889. évvel életbe léptetett állategész- ségügyi törvény szerint minden város kötelezve lett Vágási és husszemle szabályrendeletet alkotni. Az 1892. év végéig elkészítve lett ilyen Veszprém városában is, de az ekkorig itt működött hivatali elődömnek bizonnyal meg nem fontolt követelése és javaslata folytán mindjárt az 1. §-ban azon tévedéssel, hogy a közfogyasztásra j kerülő sertés is a közvágóhídon le- : szaratni rendeltetett, ami a szabály-' rendelet alkotóitól talán szívesen is fogadtatott, mert hiszen a vágóhídon a husszemle díjtalan; csakhogy a hentesek ezt a gondoskodást nem köszönték meg, mert pl. a hízott sertést a vágóhídra órákon át lehajtogatni, ott külön eszközöket tartani, a leölt sertést tisztogatva, a húst a I háton vagy e c?élra berendezett fogaton felhozni, s aztán otthon újra [ neki állni a feldolgozásnak, emellett ! a vágóhídon mégis vágóhíd használati dijat fizetni: éppen elég volt a henteseknek és korcsinárosoknak arra, hogy az engedelmességet megtagadják, fl etve azt követeljék, hogy a város nekik mindegyiknek külön műhelyt épi’essen a vágóhídon ingyen, mert hiszen ők még ez által is mindig rövidséget szenvednek, mert pl. ha a mester a városban van, vagy vásáron, a segéd és cselédek a vágóhídon felügyelet nélkül vannak stb. Pár évi huza vona után mégis csak arra ment ki az ügy, hogy ! azt az egy .sertés“ szót ki kell hagyni, de ez csak úgy mehet, ha ezt a/, erre szóló joggal biró városi fórumok, a megyei közigazgatási | bizottság, a bel- és földmivelésügyi ministeriumok, s az állami állator vos helyeslik, amely esetben a szabályrendelet most már mintegy 3 hó múlva éleibe léptethető lenne ; mert azonbana szabályrendeletnek 1. § ban egy oly nagy tévedés van kifejezve, amelyet a miniszternek elfogadásra javasolni nem merek, a szabályrendelet bizonynyal nem lesz megerősítve, hanem uj fogalmazással harmadszor is tárgyalás alá kell jönnie az összes fórumok előtt és ta'án, de le korábban egy év múlva, lesz sertéshús szemle, ha ugyan, a város a közszüliség iránti jó indulatából ezt addig is életbe léptetni el nem határozza. A földmivelésügyi ministerhez tett felterjésztésem a következő : Folyó évi február hó 28-án 7,233. számmal utasítani méltóztatott, hogy Ve-zprnm rend. tan. városnak a köz- vágóhidról és husvágásról újabban 1896. évi május 28-án alkotott szabályrendelete és a régebbi e tárgyú I szabályrendelete közötti-eltérő hatá- II rozmá'iyokra vonatkozólag a helyi viszonyok figyelembe vételével részle tes felvilágositójelentéstterjesszek fel. A beküldött 1 példány régebbi és 4 példány ujabbi szabályrendeletek, s ezek tárgyalásáról! összes más iratoknak itt visszazárása mellett van szerencsém mély tisztelettel jelenteni, hogy a régebbi és ujabbi szabály- rendelet között csakis az 1. §.-ban van eltérés, s csak annyiban, hogy a régi szerint a közfogyasztásra leszúrandó sertések is csak a kózvágo I I Judon szurhatók le, míg az uj szerint a közvágóhídon kívül, de csak állatorvosi vizsgálat mellett Az uj szabályrendelet ezen hatá- rozmányát helyesnek tartottam a megyei közigazgatási bizottságnak az 1895. évben ezt tárgyalása idejében kérdésére adott válaszomban és ma is, s tényleg a régiben sem azért fordul az úgy elő, hogy a sertéseknek a közvágóhídon való vágása szükségesnek látszott volna, hanem I szó értelmének és következményének megfontolása, hiányában ke- rüit az be, ezért végrehajtva mind ez idei« nem is lett: mert miért kellene a kis Veszprémvárosban.oly intézményt létesíteni, ami az országban talán még két városban sincs meg, máig még Budapesten sincs; miért ke'lene a szegény Veszprém- várost mintegy 10 ezer frtnyi sertésvágóhíd és feldolgozó műhely fel - álliitatására kényszeríteni, midőn ezt az állategészségügyi törvény nem kivánja, a város a költséget el nem bírná, s gyári minémüségünek látszó hentes feldolgozó műhelyekre semmi szükség nincs, mert az itteni nagyszámú hentesek csak kis iparú hen- ( tesek mind, akik között a legjobb is csak alig készít egyebet a legközönségesebb hentes áruknál; avagy hacsak tásztán a leölés és kitisztítás terveztetnék a vágóhidoni leszurás á tál, akkor a sertésnek h és a húsnak felszállásával a czélhoz aránytalanul tcrheltetnék a fogattal sem biró sok kis hentes, aránytalanul okoztatnék meleg időben a szállítás folytán a zsíros húsnak romlása, mert a hentesek legtöbbje a három külön álló hegyen épült külvárosokban lakik, legtöbbnyire a széleken, s igy közegészségügyi tekintetben Veszprémváros nein az első, hanem az utolsó helyen eshetnék kifogás alá azért, hogy hentesei a sertést a háznál ölik. Felesleges és érthetetlen azonban ezen 1. § nak harmadik bekezdése, amely szerint a szombati nap általános leölési napul jelöltetik ki a közfogyasztásra szánt sertések tekintetében, de a rendes hentes vagy mészáros szükségből más napon is ölhet. Különös, hogy közvágóhidoni vágások számára a vágóhíd kora reggeltől késő estig uyitva állni rendeltetik, sertésekre csak a szombati nap engedélyeztetik, máskor csak j kivét-lkép ! Ezen kifejezés egészen felesleges és egyátalan meg nem engedhető kifejezés, mert hentesnek vágy mészárosnak miért nem volna szabad a szombaton kívül máskor is ölni reudes körülményből ? Ez iparjog gyakorlás ellenes kifejezés és annál inkább, mert szükségből tö bb sertés fogna vágatni, mint a rendesből, minekutána az évi átlao- 2 ezer dbnyi üzletbőli sertésleölésből hetenkint 40 db. esnék, már pedig, ebből szomb.itonkint az utánnézésem-i szerint alig szokott 20 dbnál több vágatni, nyáron még kevésbé, ekkor minden nap vágnak. A csatolt tárgyalási iratok nyomán az 1896. évi áprilisi, — 1896. évi április 22-én tartott rendkívüli közgyűlési, — 1896. évi május 22-én tartott gazdasági ü'ései, — és 1896. évi május 28-án tartott rendkívüli közgyűlési határozatok szerint a városi állatorvos csak úgy lesz képes megfelelni a sertésszemlének, ha az ölések a hétnek csak egy napjára és pedig legalkalmasabban a szombati napra szorittatnak; amidőn is a határozatok további kifejezése szerint az állatorvos a hentesek szegénységére tekintettel díjtalanul köteles a szemlét teljesíteni, s bizonynyal a s/.ükségbőlinek nevezett ölések szemléjét is, mert szemle nélküli ölést kimondani nem szabad, aunál kevésbé, mert akkor netán előfordulható gyanús sertések fölte- hetőleg a szombati naponkivüli szemle nélküli napon óletnének. Amennyire javasolom Nagyinéltó- Ságodnak, hogy a sertések a hentesnek vagy kocsmárosnak udvarában ölhetők legyenek, annyira javasolni bá'orkodom tisztelettel, hogy a díjtalan teljesítését megengedni ne méltóztatnék! A városi állatorvosnak legfőbb és rendesen csaknem egyedüli teendője naponkint déltájban a közvágóhidi husszemle ; foglalkozik ezenkívül némi magán gyógygyakorlattal, igy tehát a leginkább reggel vagy este történni szokott sertés ölések után naponkint megjelenhet; a díjtalan sertésszemle pedig még hetenkinc egy napra is méltanytalan kívánság ezen városi állatorvos iránt, csakhogy ezt a ha- tározatothozó urak nem értik, azért irányukban ezt nem vádkép nyilvánítom. A veszprémi városi állatorvosnak évi 400 frt. fizetése van, amint másutt is legtöbbnyire, de amig másutt ekkora városban a vágóhídi husszemle után a mészárosoktól még 400—500 forint-' nyi jövedelme van, az itteninek semmi sincs, mert a pályázati feltételekben foglaltatik, hogy ezt a fizetés ellenében kell teljesítenie; a kényszervágási, vasúti marhaszá litási és magán gyógygyakorlat utáni mind csekély jövödelmén kívül más nÍDes : igy képtelenség azt kívánni tőle, hogy amit az országnak talán egyetlen városában/és községében sem kívánnak, mert a háznál történő sertés — husszemle mindenütt dijaztatik to — 40 krajczárral darabonkint, amelyet a hangoztatott szegénységre, de az itteni rendkívüli, terhes bejárásu terep viszonyra is tekintettel 20 krral vélnék darabonkint megállapítani; nem különben bizonyos, hogy az állatorvos odább megy és az is bizonyos, hogy e város díjtalan sertésszemle kötelezttség mellett állatorvost kapni évtized múlva sem fog. A veszprémmejyel állami állatorvos VESZPRÉMIPöLG,§ ANYAKÖNYY Házasság nem köttetett. Születtek: Ápr. 11. Gábor István és neje Pető Mária fia Mihály rom. kath. — ezen, •D •gr ia vale labdázott, mert máskor kai arány areas most ugyan ki volt pirulám. Matar Marczella megállt- mellt-ttök 8 mo aolyogra nézte őket. — Jó Toltál, Tárcáké ? — kérdezte a gyermeket, közel hajóira hozzá. — Jó, — felelt a kia lány, de aztán kirtelan lesütötte a izemét. — Nem igéén, — tette hozzá kiesé vontatva. — Hát mit csináltál? — Beesett a ladba a virágok közé a mikor kivettem, akarattal ráléptem m violára. Szegény viola letört. . . — Nem teszed többet Boha ? — Soha! Rozália testvér azt mondta, hogy az fájt a ezegény violának. Többet nem lépek ra a virágokra! Mater Marczella megsimogatta a Tercsiké fejét s aztán elkomolyodva fordult Rozália testvérhez. — Milyen ezomorn lesz, ha majd elviszik innen ezt a gyermeket. Úgy a szívünkhöz nőtt! Rozália teatTér elhalványodott. — Talán érkezett valami hir? — Nem. De hiezen egyszer csak utána jön valami hozzáiartozőja. Eb akkor oda kall adnuns. A főnöknő most ismét hir- dettette az összes újságokban. Valaki csak fog jelentkezni. — Nem fog jelentkezni senki. — Miért nem ? — Mert ennek a gyermeknek nincs senkije. — Honnan tudod? — Tudom. Mater Marczella nem foggatta tovább. Úgy is tudta, bogy Rozália testvér majd el fog nekik mindent mondani, a mit a gyermekről tad, ha elérkezettnek látja az időt. Eb nemsokára el is érkezett az idő. Egy délután* * nagy, hivatalos pecsétes levél érkezett a postán Rozália testvér ezámára. Bevonult a főnöknővel kis . szobájába, hol tovább egy óránál maradtak együtt. Mikor kijöttek,, mind a kettőnek szeme ki volt sírva. És este, mikor a mgyte- remben összegyűltek imára, a főnöknő kijelentette, bogy a kis Tercsiké, annak a ezegény asszonynak a gyermeke, a ki a télen itt balt meg a kolostorban s a kit innen is temettek el a kis falusi temetőbe, — ezenml a kolostorban fog maradni. Uk fogjak fölnevelni és tanitani, mert a szegény kis árvának odakynn a ■agy világban Benkije, de senkije since. Egyetlen élő rokona e földön Rozalia testvér. Most derilt ki minden egész bizonyosan a hivatalos írásokból. Tercsiké tehát itt marad, I a főnöknő kérte a testvéreket, szeressék ezentúl is a ezegény kia árvát úgy, miként eddig. Mindnyájan Bírtak és eirt Rozália testvér is, mikor aztán elbeszélte a szomorú történetet. * ■ Hideg téli eate volt, mikor egyszerre I csak váratlanul megcsendült a kolostor kapujának csöngetyüje Halkan, gyöngén szélt a csengő, mintha egy erőtlen kéz húzta volna meg, de mégis végig hangzott a hossza, boltívéé folyósokon. A kapus azonnal kinyitotta. Egy szegény asszony állott ott künn a hóban, karján egy kia gyermekkel. — Az irgalmas Isten nevére kérem engedjenek be. Adjanak szállást ma éjszakára. Beteg vagyok, nem tudok tovább menni... A szegény asszonyt azonnal bevitték, lefektettek a betegszobába, erősítő Csopakét adtuk neki, a Rozália testvér, ki mint betegupoló soros volt ezen a héten, egész éjjel fónnvirraszlott mellette. A gyermek nyugodtan aludt. Annak nem volt semmi baja. A szegény asszony másnapra még rosz- szabbul lett. Láza volt, félrebeszélt. A kolostorban a testvérek szeretettel ápolták, gondozták tovább, kié leánykájával együtt. Benki sem kérdezte ; kicsoda, micsoda, honnan jött és hová megy ? Látták, hogy szenved, megtettek mindent, hogy szenvedését enyhítsék ; látták hogy nagyon beteg, ápolták önfeláldozással — a jó Isten neveben. Egy éjjel a beteg aeszony hirtelen felült ágyában. I — Ki von itt ? — kiáltott hangosan, s nagy, lázban égő szemé meredten tekintett egy pontra. En vagyok, testvér; szükséged van vs- N1 mire ? — szólalt meg Rozália testvér, ki ezen az éjszakán, is épen mellette virrasztóit. — Ki vagy to ? — kérdezte az asszony rekedten. !—- Testvéred, — felelt az aisicza szelíden, és égő homlokára tette hűvös kézé t — Mol van a gyermekem ? — Alszik csendesen. — Testvér, én meg fogok halni, — rebegte az asszony e megfogta az apácza kezét. , — Elét és halál az Isten kezében van! j — Érzem, hogy meghalok. .— De 1 mindegy . ! . Megnyugszom Isten akara- | fában . . . Csak gyermekemet sajnálom, édes kia lányomat ... El akartam vinni | rokonaihoz és boc-ánatukat kérni . . Ta- ■ Ián az Isten büntetésé, hogy itt meg kell | halnom, mielőtt eljutottam volna hozzájuk . • . Csendesülj le, testvér. Még meggyógyulhatsz. A beteg hasán rázta fejét. — Meghalok . . . Testvér, Ígérd meg, hogy elkülditek leányomat férjem anyjához ás testvéréhez. És mondjátok meg nekik, hogy férjem meghalt, 3 hogy utolsó gondolata is anyja és teetvere volt. Halálos ágyán őket kiáltotta és bocsánatukat kérte .... E‘i esküvel fogadtam meg neki, hogy visszavándorolok hazámba és térdeoállva kérek bocsánatot a halott nevében, és szeretetet az élők számára . . . Isten nem engedi ezt megérnem . . . ígérd meg, testvér, hogy meg- tészed helyettem, s megkend őket, hógy szeressék kis lányomat ... Rozália testvér urczá.i hideg verejték gyöngyözött. Egészen közel hajolt a haldoklóhoz, hogy megértse minden szavát. — A nevöket, testvér, a nevüket, — kiáltott hangosan. De a beteg asszony nem hallotta. Mintegy lázálomban beszélt tovább. , — Hiszen Tercsi nem oka semminek..“. En voltam csak a hibás és László volt nagyon gyönge . . . Hallgatott az éo szavamra b Rendre kierőszakolta anyjától minden pépzét és a Róza megtakarított pénzé« is. És az mind nem volt elég . . . Óh, milyen könnyelműek Is voltunk . . . Aztán kivándoroltunk egy más világrészbe, hol, azt hittük, könnyebben lehet megélni . . . Dolgozni akartunk, hogy visszafizessünk mindent. . . Ds most már nem sikerült többé semmi . . ■ Nyomorogtunk . . , Hazulról nem hiUottunk többé semmi hirt, mi sem adtunk hirt magunkról. . . Aztán László meghalt . . . Nem volt sokáig beteg . . . En is meghűlök . . . Anyám, unyám, mind uzt kiáltotta!... Azért kereszteltük Tercsii az , 0 nevére ,. • Terfzusk hívták . . , Engel Henrik és neje Bruck Ilka fia Imre izraelita. Ápr. 12. Piutér Mihály és neje Sopper Terézia fia Mihály róm. kath. — Szalay Ignácz és neje Ferenczi Alojzia fia Béla róm. kath. — Szente Arnold és neje Komor Kamilla fia Imre izraelita. Ápr. 13. Paál Károly és neje Pólingéi’ Mária leánya. Ilona róm. kath. Ápr. 15. Hornung Ferencz és neje Klein Terézia fia Feret.cz róm. kath. — Kiss Elek és neje Pra- patics Klára fia Ernő róm. kath. Ápr. 16. Mórocz János és neje Marton Lídia fia Gyula evang. reform. Meghaltak: Ápr. 10. Jelinkó József 78 éves róm. kath. tüdőhüdés. — Bauer János 57 éves róm. kath. ács. szélhüdés. Ápr. 11.' Széli Mihály 80 éves róm. kath. szivhüdés. Ápr. 13. Venczli Julianna 20 hó- nápos róm. katb. bélhurut. — Bachmajer József 46 éves róm. katb. tüdőhüdés. — Vágó István 2 > éves róm. kath. agyhüdés. — Orsonics József 58 éves róm- kath. szivhüdés. Apr.,-15 Kiss Ernő 2 napos róm. kath. veleszületett gyengeség. — Kútliy Valéria 7 hóuapós evang. reform, fogzás. TÖRVÉNYSZÉK. — A nevedet, testver, a nevedet! — kiáltott Rozália testvér kétségbeesetten. I — Te vagy-e valóban a László öcséin felesége ? A betegnek mintha egy pillanatra viaz- szatérb volna az öntudata. Ránézett az apáczára s ajka lassan megmozdult. Halkan, félig hörögve suttogott valamit. Rozalia testvér odatapasztotta fölét ajkához, de nem értett meg egy szót sem. Csak azt a néma kérelmet meg, mely a haldokló megüvegesedő szemében látszott. Letérdelt ágya mellé, s homlokára tette kezét. — Akárki vagy, — szólt hangosan — legyen megbocsátva, a mit vétettél. Anyám és László azóta már találkoztak latén országában. Te is megtérsz oda éa te it találkozni fogsz velők, ha az vagy a kinek gondollak . . .- Nem ismerlek föl, mert elváltoztál nagyon, de imádkozni fogok éretted, mint testvéremért.. . | Egy halk sóhaj hallatszott a csöndes éjszakában . . . Aztán Koz ilia testvér felállóit, lezárta a halott szempilláit, két gyertyát gyújtott meg a f*je fölött és sokáig buzgón imádkozott érette. Aztán bement a rná'ik szobába, hol a kis Tercsi édesen aludta a gyermekek nyugodt, boldog álmát. Letérdelt az ágya mellé 8 reáhajtva f jét, keservesen zokogott. Megsiratta még egyszer az ismét föltámadt múltat, megsiratta a halottakat, elmúlt szenvedéseit a a szegény árva kis leányt, kinek íme, nem maradt aenkije. De aztán lassankint lecsöndesedett. Szi- I vébe csöndes béke szállott, s az imádságban megnyugvást talált.. . * És most bizonyos volt minden. A hosszas hivatalos ut kiderítette, hogy az a beteg asszony, ki a kolostorban meghalt, csakugyan az ő László öcscsének a felesége volt. Hogy László valóban meghalt ott a távol idegen országban, s hogy most a kis lánynak valóban nincs a földön más rokon», mint Rozália testvér. És Rozália testvér kimondhatatlan szeretettel ölelte magához a kia árvát. Lehajtotta fejét; és annyi szomorúvá* . got átélt szivében, mint verőféuyes ta- I vasai napsugár ragyogott át rendületlen I hite a7. Isten jóságában és mindenható <- i ságábán. Tutsek Anna. Végtárgyalások a veszprémi kir. törvényszéknél Á p r i 1. h ó 21. Becsület sértés miatt vádolt V i n c | e Jáuosné elleni büuügybeu. Magán lak sértés miatt vádolt Tóth János elleni bűnügyben. Gondatlanságból okozott súlyos testi sértés miatt vádolt S z a 1 ó k y Dániel elleni bűnügyben. Egy veszprémi csalid drámája. Budapest, ápril. 17. Titokzatos eset foglalkoztatja most a budapesti rendőrséget Egy koc^isember azt a panaszt tette, hogy a felesége belelökte őt a Dunába, a honnan jő emberek fogták ki, azután megszökött. Az eddigi kutatás c<ak részben erősiti meg a panaszos állítását. Nem lehetetlen, hogy a kocsis elpu-z itotta a teleségét é8 felre akarja vezetni a rendőrséget. H o r n y á k Pál kocsis tegnap péntek re£?el megjelent a_ főkapitányságon és elmondotta, hogy 0 s k ü Veszprémmé- gyei községből tegnap följött hozzá a felesége, M a k a t s Judit. Egész nap a soroksári-uton a 64. szám alatt lévő lakásán voltak. Az asszonynak tegnap este kellett volna visszautaznia, de elhalasztotta az utazást. Együtt töltötték az éjszakát, néhány korcsmában voltak és hajnalban a Ferencz József-rakodópartra kerültek, — Én el voltam keseredve, folytatta a kocsis, mert egymástól elválva kell élnünk. Meg aztán a feleségem nem is szeretett. Azt ajánlottam neki, hogy hát haljunk inég együtt, ugorjunk a Du iába. De hát az asszony világéletemben mindig ellentmondott nekem, most sem tett a kedvemre. Marakodott velem és belelökött a vízbe. Most nem találom a feleségemet. A rendőrség kutatni kezdett és megállapította, hogy a kocsist Pa k y István éjjeli őr mentette ki a Dunából. A vizsgalat során az a gyanú merült fel, hogy Hornyák előbb a feleségét lökte a Dunába, a ki odaveszett, aztán Ő maga is b-de- ugrott, hogy elhárítsa magáról a gyilkosság gyanúját. ÚJDONSÁGOK. — Boldog húsvéti ünnepeket kiA Ivánunk hírlapunk minden olvasójának. Adja az égj hogy a reménység ünnepét szerető családjuk körében vi- Idámán, boldogan tölthessék! — Királyi kitüntetés. A kereskedelmi m. kir. miniszter leiratilag értesítette Balogh Károly és Brenner Lóriacz veszprémi orsz. kiállít, bizottsági tagokat, hogy az ezredéves kiállítás sikere előmozdítására kifejtett tevékenységükért, 0 felsége a Király nékik legnagyobb elismorésétíejezteki. Kitüntettetésük- höz mi is szívből gratulálunk ! — A nagyheti ájtatosságokat ezúttal is kegyeletes áhítattal végezte városunk lakossága. A szent sírokat ezernyi nép látogatta s az isten ti sz- telettek alatt zsúfolva voltak a templomok. — Eljegyzés. Steiner Móritz veszprémi fiatat szesz és pálinka nagy- kereskedő, e hó 13-áa eljegyezte magának a kedves, szén Tandler Szeréna kisasszonyt, özvegy Tandler Józseíné ifjú leánykáját. Az ég áldása legyen az ifjú pár boldog| ságáa 1 — Műkedvelői előadás. Thalia a virágvasárnapján szokásos szini vásárban a legszebb szerződést Veszprémben kötötte meg. Előkelő hölgyeink közül néhányan, meg az aranyifju- ságból is többen, a jótékonyság oltárán áldozatot akarván gyújtani, szives készséggel műkődnek közre azon az érdekesnek Ígérkező estén, a mely a „tanitók-háza“ alaptőkéjét bizonyára tetemesen fogja gyarapítani. Májas 2-áa a .Korona* vendéglő nagytermében színre kerül Seribe „Ki | hibás?“ és Várady Antal „ l'ór* czimü vígjátékok, a melyekben Mezriczky Károlyné, Sza- nyi Istvánná, Dveily Mariska és Gerencsér Jolán urhölgyek, továbbá Sebestény István, Dr. Véghely Kálmán, Kleczár Miksa, Tuboly Lajos, Androvics István és Kulin Lajos urak vesznek részt mint szereplők. A próbák már rendesen folynak. — Ä7 agrárbank helyi biztosságai. A bálát on-melléki agrár bizottságot mely Zalavármegyére és Veszprém- megye veszprémi járására teljed ki, mint értesülünk —a bank hat helyi biztosságra osztotta. A tapolezai járásban három helyi biztosság lesz fölállítva : Tapolcza, Köves Kálla és Balaton-Füred székhelyekkel. A helyi biztosok megválasztása most van folyamatban és kinevezésük legköze* lebbre várható. A kerületi bankbiztos báró Putheany Géza ajánlatára, a tapolezai biztosságra Vastagh János,, a köves kállaira Weiler Kálmán, a b alaton-füredire Varga János I az almádi-veszprémi helyibiztosságra Súly László szolló-tulajdonosok kérettek fel a bank képviseletére. — Öngyilkos tanuló. Kiss Ernő pápai szül. 18 éves VI.-ik osztálybeli tanuló f. hó 5-én reggel V* i órakor szüleinek lakásán egy forgópisztollyal szíven lőtte magát s azonnal meghalt. Temetése f. hó 6-án d. u. 5 órakor nagy részvét mellett, ment végbe. A temetésen a főiskolai tanarikar és tanuló ifjúság testületileg megjelent. Kiss Ernő Kiss Imié Papa vidéki takarékpénztári hivatal szolgának fia volt. Az öngyilkosság oka ismeretlen. — Feloszló szölötelep. A somlyó- begyi phylloxera ellen védekező egyesület feloszlása tárgyában, a m. kir. földmivelésügyi miniszter vizsgálatot rendelvén el, ezen vizsgálatot Kolos- váry József m. főjegyző teljesítette s ekkor az érdekeltség a végleges feloszlást mondotta ki. — Eljegyzés. 0 blatt Adolf ur b.-füredi derék kereskedő fia 0 b- 1 a 11 Rudolf eljegyezte magának Paskesz Miksa kővágóeörsi kereskedő ifjú s müveit leányát, Malvin kisasszonyt. Az ég áldása legyen az ifjú pár frigyén. — A balatonparti nagy szőllő- telepekről kapjuk a tudósítást, hogy a szőllők jól teleltek, nagyobb kár nem észlelhető, amint ezt az enyhe tél után lehetett is várni. A folyó évben már ismét nagyobb területek válnak termővé, Almádiban, Csopakon, Füreden s a túlsó fonyódi parton, melyek a 4-ik évben vannak; annyira, — hogy ha véletlen baj nem éri, öt-hat év múlva itt — s Fonyódtól le B.-Szt - Györgyig — 300—400 ezer akó borra van kilátás; tehát a balatonparti elvesztett szőlők ez által pótolva lesznek. Ha más vidékek is igy telepítenek, akkor rövid idő múlva nem kell olasz bort hozni Fiúméból. Az itteni borok — tekintve, hogy fiatal tőkékről szűrték még — sokkal jobbak, mint hittük; erő is van bennük, aztán a mi fő, a fajok nagy része állandó jó kezelés mellett van és meg nem törik. Ma már ott vágyunk a régibb ültetésekkel, hogy uem csak a termelők szükségletére elég a termésük, hanem adhatnak is el. Szóval: a telepítés kezdi termeni áldásait! — A Jászai Mari-konczert, mely hasvét hétfőre volt tervezve s melynek Valentin impressário által való absurd rendezését előző hírlapunkban tárgyaltuk: elmarad. Amenyire sajnáljuk, ép oly természetesnek találjuk, hogy az impressário skanda- lózus eljárása a hangversenyt lehetetlenné tette. — Hirtelen halál. Folyó hó 11-én vasárnap Koronczay István peremar: toni molnár gabonát hozott be eladni. Innét már delre Kádártáu volt nagybátyjánál. Ebéd után haza indult. Az üiton a kocsisnak mondta, hogy csak siessen, mert rosszul érzi magát. A falu végén lefeküdt a kocsiba, s később gyufát kórt, ez .volt utolsó szava. Mire haza ért, meghalt. Rög- töu ^vitették az Orvost, ki már —— fajdalom — csak a halált konstatálta. Szivhüdés okozta halálát. Özvegye és négy árvája maradt. Temetése szerdán, 14-éu nagy részvéttel ment végbe. Az elhunyt sógora volt Szanyi (István helybeli tanítónak.
